Digitális Konfliktus Adatbázis

1944 decemberében mintegy 750 magyar zsidó munkaszolgálatost vittek Fertőfehéregyházára. A község rendkívül zsúfolt volt: több száz Volkssturm-tagot és német munkást is itt szállásoltak el. A zsidóknak ezért csak egy 60-70 méter hosszú, 6 méter széles, fűtetlen, nyirkos borospincében jutott hely. A legtöbbjük ráadásul már a vagonban megtetvesedett, és itt sem volt lehetőség tisztálkodásra.

A zsidókat itt elsősorban SA legények őrizték. A munka itt főleg erdőirtásból, favágásból állt, napi 10 órában, minimális ellátás és csaknem folyamatos verés mellett. A „tábort” Nikolaus Schorn, a helyi náci pártszervezet feje irányította „építéssáv-vezetői” (Baustreinfenleiter) minőségben. A szadista férfi rendszeresen, husánggal verte az embereket és nagy örömét lelte a gyilkolásban: sok zsidót saját kezűleg lőtt agyon. A tífuszos embereket egy közeli pajtában gyűjtötte, ez volt a „kórház”. „Aki oda kiment, az nem jött vissza” – emlékezett Spitz Dezső beregszászi textilkereskedő. „Aki a kórházba került az tudta, hogy meg kell halnia.” – erősítette meg a budapesti Jónás László. „Schorn időnként odalátogatott néhány csendőr kísértében, akik még nem haltak meg flekkben, azoknak ők segítettek meghalni. Elrendelték például, hogy másnap reggelre 19 halott legyen. Ezt a számot azután el is érték.” A lázas, magatehetetlen embereket meztelenül kifektették a hóra. Másokat agyonlőttek. „Volt olyan nap, hogy 60 embert kivertek meztelenül a hóba. Úgy hullottak az emberek, mint a legyek, 16, 13 éves gyerekeket lőttek agyon.”

1945 februárjának első napjaiban Schornt elvezényelték a táborból. Valószínűleg ő is megkapta a tífuszt, de volt olyan túlélő, aki tudni vélte: a helyi polgármester jelentette fel, mert félt, hogy az utcákon szanaszét heverő tetemek miatt a község lakossága is megfertőződik. A Schorn rémuralmát túlélő alig 300 zsidó nagy megkönnyebbülésére az új parancsnok, Johann Fuchs gondoskodott a rabszolgamunkások ellátásáról és gyógykezeléséről. 1945. március 29-én a donnerskircheni tábort kiürítették, a még életben lévő foglyokat Mauthausenbe vitték. A háború után a faluban és a környékén feltárt tömegsírokból mintegy 500 ember földi maradványait exhumálták.

Források: Magyar Zsidó Levéltár, DEGOB-jegyzőkönyvek: 277, 597, 605, 2556, 2679; Szita 1989, 134-136. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz