Digitális Konfliktus Adatbázis

Esztergomban diákok kezdeményezték az első megmozdulást október 25-én, amikor a városháza épületéről ledobták a vörös csillagot. Az estig tartó tüntetés minden atrocitás nélkül ért véget.

Másnap reggel nagyüzemi munkások kezdtek tüntetést, amelyhez csatlakoztak a dorogi és az esztergomi bányász-zászlóalj katonái, valamint a környező települések (Lábatlan, Nyergesújfalu) munkásai. Követelésükre a megyei börtön parancsnoka szabadon engedte az elítélteket, ennek ellenére lefegyverezték az őrséget.

Az Esztergom-tábori laktanyából három harckocsi indult a hadosztályparancsnokság védelmére, de az egyiket felkelők megállították, fegyverzetét leszerelték. Késő délelőtt a belvárosból buszokon indultak tüntetők a hadosztályparancsnoksághoz, hogy kiszabadítsák a hírek szerint fogolyként ott őrzött felkelőket, illetve hogy csatlakozásra bírják a katonákat. Az éppen Budapesten tartózkodó hadosztályparancsnok, Mecséri János ezredes telefonon utasította embereit, hogy a fegyvert meg kell tartani, a parancsnokság elleni támadást el kell hárítani.

A katonaság lezárta a hadosztályparancsnokság felé vezető utat, a Sötét-kapunál megállították a tüntetőket szállító buszokat. A tömeget azonban nem tudták feltartóztatni, ezért a parancsnok utasította embereit, hogy vonuljanak vissza a parancsnokság felé, akik ennek futva tettek eleget. Ezt követően a busz behajtott az alagútba, amelynek túlsó végén egy harckocsi állt, ágyúját az alagútra irányítva. Amint a busz kiért, a parancsnokság épületéből sorozatlövő fegyverekkel tüzet nyitottak rá, a harckocsi pedig egy lövést adott le ágyújával, a busz fölé célozva. A lövedék azonban az alagút falán gellert kapott, a busz hátsó részébe csapódott, és ott felrobbant. A buszon lévők már az első lövésekre menekülni kezdtek, de a parancsnokság épületéből még a páncélos lövése után is tüzeltek rájuk.

A katonák, miután abbahagyták a tüzelést, maguk kezdték menteni a sebesülteket, amikor megtámadták őket a bányászkatonák és a börtönnél fegyvert szerzett felkelők. A rövid ideig tartó lövöldözésnek újabb halálos áldozatai voltak. A halálos áldozatok számát nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, a rendszerváltozás után felállított emléktáblára 14 név került.

A Sötét-kapunál történt tragédiát rövid ideig tartó fegyveres harc követte: a felkelők tüzet nyitottak a fővárosból visszaérkező Mecséri ezredest kísérő harckocsikra, és rövid időre elfoglalták a városházát, de a harckocsikkal és tüzérséggel támadó katonákkal szemben nem tudták tartani magukat, és szabad elvonulás fejében letették a fegyvert.

Forrás: Germuska Pál: Komárom megye. In Szakolczai Attila (szerk.): A vidék forradalma, 1956. II. Budapest, 1956-os Intézet – Budapest Főváros Levéltára, 2006. 219–222. Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2003. 162.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz