Miskolc (Borsod–Abaúj–Zemplén megye), 1956. október 26–27.


Kevéssel dél előtt a BM megyei főosztályának épületéből tüzet nyitottak a foglyok szabadon engedését követelő tüntetőkre. A lövetést ostrom követte. A főosztály elfoglalása után a tömeg többeket legyilkolt a védők közül.
Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky utca, villamosmegálló a Soltész Nagy Kálmán (Kun Béla) utcánál- 1957(Forrás: Fortepan/Székács András)

Október 25-én este egy zömmel fiatal munkásokból álló csoport néhány fegyvert szerzett, majd teherautókon Budapestre indult. Útközben Mezőkövesden bekapcsolódtak az ottani megmozdulásba, részt vettek a rendőrség és a hadkiegészítő parancsnokság elfoglalásában, majd létszámban és fegyverzetben is megerősödve indultak tovább. Budapestre azonban nem jutottak el, fokozatosan fennakadtak a főváros köré font gyűrűn. Egy részüket visszaszállították, mások visszafordultak Miskolcra, ahol a BM megyei főosztályán vették őket őrizetbe. Kihallgatásuk után a többséget elengedték, de még másnap reggel is voltak őrizetben.

A foglyul ejtettek kiszabadításáért kezdődött tüntetés másnap reggel, először a városi kapitányság előtt, majd miután megbizonyosodtak arról, hogy ott nincsenek foglyok, rendőrtisztek kíséretében átmentek a megyei főosztály elé, ahol még tartott az éjszaka őrizetbe vettek kihallgatása. A főosztály vezetői és különböző miskolci forradalmi szervezeteknek ott tárgyaló küldöttei először azt közölték a demonstrálókkal, hogy nincsenek foglyok az épületben, majd szabadon engedték a még őrizetben lévő öt fiatalt, egyben közölték, hogy több fogoly felkelő már nincs az épületben. A tüntetők ezt nem hitték el, tovább követelték a foglyok elengedését, mire szabadon engedtek egy köztörvényes cselekmény miatt őrizetbe vett foglyot is. Kevéssel ezt követően kezdtek lőni az épületből. A leginkább az látszik valószínűnek, hogy a kapuőr adott le riasztó lövéseket, mire az ablakokban elhelyezett fegyveresek is lőni kezdtek.

A tüntetők szétrebbentek, majd visszatérve blokád alá vették a főosztályt, mások, kocsira rakva a halottakat és sebesülteket, riadóztatták a munkásokat és bányászokat, megrohanták a fegyverraktárakat. A főosztály vezetői szintén a nagyüzemekhez és a megyei munkástanácshoz fordultak segítségért, utóbbi azt kérte, hogy egy felelős vezető menjen ki tárgyalni. Erre Gáti Gyula rendőr alezredes tett kísérletet, hiába vett azonban civil ruhát, felismerték, rövid üldözés után elfogták és agyonverték. A városba érkező bányászok és munkások ostrom alá vették a főosztályt. Rövid tűzharc után a szemközt lévő honvéd laktanya parancsnoka hangosbeszélőn közölte a védőkkel, hogy amennyiben leteszik a fegyvert, biztosítja szabad elvonulásukat, mire beszüntették az ellenállást. Addigra azonban már több felkelő bejutott az épületbe, és megkezdődött a leszámolás. A honvédség és a felkelők közül többen igyekeztek menteni a foglyok életét, de négy tiszt meggyilkolását nem sikerült megakadályozniuk. Rajtuk kívül meggyilkoltak egy Freimann Lajos nevű személyt is, aki szót emelt a népítélet ellen.

Mivel három rendőrt a megyei börtönbe zártak, másnap oda gyűltek tüntetők, követelve felelősségre vonásukat vagy kiadásukat. Átkísérték őket a megyeházára, ahol a munkástanács vezetői kezdték kihallgatni őket. A tömeg azonban betört az épületbe, a sortűzért leginkább felelősnek tartott kapuőrt kidobták az ablakon és meglincselték.

A sortűznek, az azt követő ostromnak, majd a népítéletnek és a lincselésnek 21 vagy 22 halálos áldozata volt.


Forrás: Szakolczai Attila: Tömegmozgalmak Miskolcon, 1956. október 25–26. In Kőrösi Zsuzsanna – Standeisky Éva – Rainer M. János (szerk.): Évkönyv, 2000, VII. Magyarország a jelenkorban. Budapest, 1956-os Intézet, 2000. 303–322. Szakolczai Attila: Borsod–Abaúj–Zemplén megye. In Szakolczai Attila – Á. Varga László: A vidék forradalma, 1956. I. Budapest, 1956-os Intézet – Budapest Főváros Levéltára, 2003. 136–145.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

magyar-magyar