Nyíregyháza (Szabolcs–Szatmár megye), 1956. október 26.


Nyíregyházán a katonák tüzet nyitottak egy csoportra, amely megpróbált behatolni a laktanyába. A városon átvonuló szovjet csapatok rálőttek az őket kövekkel dobáló tüntetőkre.
Nyíregyháza, balra a polgármesteri hivatal (volt megyeháza), szemben az egykori Takarékpénztár épülete- 1959 (Forrás: Fortepan)

Nyíregyházán már délelőtt felszította a hangulatot a miskolci lövetés híre, majd hamarosan három teherautón részben felfegyverzett bányászok és munkások érkeztek a borsodi megyeszékhelyről, akiket nem tudtak feltartóztatni a város határán elhelyezett forgalomellenőrző rendőrök. A miskolciak a megyeháza előtt számoltak be a náluk történtekről. Azonnal tüntetés kezdődött. Ahol nem vették le a középületekről a vörös csillagot, azt a demonstrálók verték le. A miskolci sortüzet követő népítélet (és a központból kapott utasítások) hatására a fegyveres erők igyekeztek nem beavatkozni.

A tüntetők ledöntötték a szovjet hősi emlékművet, annak talapzatáról olvasták fel a Borsod Megyei Munkástanács (BMMT) felhívását, majd nyíregyházi és miskolci követeléseket. Utána a nyomdához vonultak, ahol a pártbizottság engedélyével kinyomtatták a BMMT sztrájkfelhívását. A pártvezetéssel abban is megállapodtak, hogy a megye irányítására munkástanácsot alakítanak.

A tüntetők egy része a nyomda előtt maradt (várva a röplap megjelenését), mások ledöntötték a temetőben a szovjet emlékművet, megint mások a laktanyához mentek. Annak parancsnoka megtagadta fegyverek kiadását, de engedélyezte, hogy húsz tiszt csatlakozzon a tüntetéshez.

Miközben a városházán folyt a megyei munkástanácsot megalakító gyűlés, egy tüntető csoport betört a megyei bírósági börtönbe, és szabadon engedte a rabokat, akik döntő többsége köztörvényes bűncselekményért volt elítélve. A rendőrség – amelynek épülete szemben volt a börtönnel – nem lépett közbe, sőt, már a rabok kiszabadítását követően megállapodott a város frissen megválasztott forradalmi vezetőségével, hogy támogatják a követeléseket. Bejelentették, hogy a forradalom mellé állnak, és nem használnak fegyvert, csak ha támadás éri őket.

Aznap este mégis fegyverhasználatra került sor, amikor egy csoport fegyvert követelt a honvédség laktanyájánál, ahova néhányan megpróbáltak bemászni. A katonák a tömegbe lőttek. 27-en megsebesültek.

Másnap, a városi munkástanács küldöttgyűlésének idején a városházához közeli útkereszteződésben felkelők kővel dobáltak meg egy szovjet menetoszlopot. Két kocsi felborult, egy katona meghalt, többen megsebesültek. A szovjetek tüzet nyitottak a kődobálókra: egy felkelő meghalt, öten megsebesültek. A tömeg csak akkor oszlott fel, amikor három vadászrepülőgép a város fölött alacsonyan szállva vaklőszerrel tüzet nyitott.


Forrás: Dikán Nóra: Szabolcs–Szatmár megye. In Szakolczai Attila – Á. Varga László: A vidék forradalma, 1956. I. Budapest, 1956-os Intézet – Budapest Főváros Levéltára, 2003. 305–307.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

magyar-magyar