Pozsony, 1882. szeptember 27. – 1882. október 4.


Pogromsorozat, lincselés, statárium
„Zsidóüldözés Magyarországon.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 04., 5. o.

1882. szeptember 27-én egy pozsonyi veteránegylet szabadtéri koncertet adott. A rendezvényre összegyűlt tömegben több gyerek, fiatal és munkás „Éljen Istóczy!” kiáltásban tört ki, és bezúzta néhány zsidó ház ablakát. A városi őrségnek sikerült megfékeznie a rendbontókat. Szeptember 28-án este aztán mintegy ezer ember vonult az utcára, többségében fiatal (20 év alatti) tanoncok, hordárok, segédmunkások, csavargók és napszámosok. Ónodyt és Istóczyt éltetve sorra verték be a zsidó házak, boltok és műhelyek, valamint a zsidó általános iskola és a zsinagóga ablakait. Betörtek több zsidó fogadóba is, szétzúzták a berendezést és megcsapolták az alkoholkészletet. Boltokat is kifosztottak. A zsidókat kirángatták házaikból, és elkezdték maguk előtt hajtani az utcán. A közbeavatkozó városi rendőrök csak ideiglenesen tudták feltartóztatni a tömeget, mely szembeszállt a kivonuló fegyveres katonasággal is, kőzáport zúdítva rájuk. A városi rendőrparancsnok kérésére a helyi katonai vezetés további erősítést küldött. Azonban mire a katonák a zavargások által leginkább érintett távoli városrészbe értek, a tömeg magától feloszlott. Az este folyamán 40 rendbontót fogtak el, köztük egy katonát is, aki uszította a népet. A zavargók között számos értelmiségi is felbukkant. Ezek főleg német nyelven lázították a mintegy 2000 fős tömeget, melyet további mintegy 3000-en kísértek, időnként segítséget is nyújtva a rendbontóknak.

Szeptember 29-én a polgármester a Belügyminisztériumhoz fordult. A kormány szükség esetén engedélyezte fegyveres erő bevetését is. A polgármester részletes jelentést nyújtott be az esetről a pozsonyi katonai parancsnoknak, aki megígérte, hogy aznap este korábban kivezényli a katonákat, készenlétben tart négy fél zászlóaljat, valamint járőrözni küldi a tüzérséget és a honvédséget is. A városi elöljáróság aznap délelőtt rendkívüli ülésen úgy döntött, hogy lefújja a hagyományosan október 2. és 7. között megrendezett vásárt. Ezért megkeresték a Dunai Gőzhajózási Társaság ügynökét, az Ausztriai Vasúti Társaság állomásfőnökét és a M. Kir. Államvasút főnökét, hogy az esetleg már megérkezett árucikkeket ne adják ki a kereskedőknek. A testület ezen kívül felszólította a lakosságot, hogy tartózkodjon a csoportosulástól. Esti és éjszakai kijárási tilalmat is elrendeltek.

A parancsnokság ígérete ellenére éjszaka nem volt elegendő katona az utcákon. Ezért egy kisebb csoportosulásnak sikerült feltörnie és kifosztania Kohn fűszeres boltját. Ezen kívül több helyen beverték az ablakokat, a Tedesco palota emeleti lakásából pedig kidobálták a háziúr bútorait. Ezen az éjszakán 48 embert tartóztattak le.

A mozgalom szervezett jellegére utal, hogy iparostanoncok már korábban nagy halom követ hordtak az utcákra, melyeket a randalírozók most az ablakok beverésére használtak fel. Többen úgy nyilatkoztak, hogy pénzt kaptak a részvételért. Nem csoda tehát, hogy a rendőri és katonai jelenlét ellenére a következő napokban is előfordultak atrocitások. Az iskolából hazafelé tartó diákok „Éljen Istóczy” kiáltásokkal próbálták beverni a zsidók ablakait. Ismét összeállt a pogrom-csőcselék: több helyen zsidókat vertek meg a nyílt utcán. A szuronnyal felvonuló rendőri és katonai egységeket a tömeg megtámadta. A városháza börtöne szinte megtelt. Sok nőt is letartóztattak, akik a zsidó házakból elrabolt javakat próbálták meg eladni.

A zsidó hitközség táviratban fordult Tisza Kálmánhoz, hogy biztosítson számukra katonai védelmet. Emellett zsidó önvédelmi alakulatokat is létrehoztak, amelyek a zsidónegyed utcáin járőröztek. Ez sem tudta azonban feltartóztatni a következő, szeptember 30-i támadást. A zsidó véderőt szétverték, a tömeg behatolt az uzsorások lakásába. Feldúlták a berendezést, a váltókat, kötvényeket, nyugtákat pedig kidobálták az utcára és elégették. Ezen a napon történt az első halálos kimenetelű incidens is: egy keresztényt zsidók agyonvertek. A rendőrfőnök közben a vámsorompókhoz is rendfenntartó erőket küldött, mert a nép a városon kívül is gyülekezni kezdett.

Tisza Kálmán miniszterelnök szeptember 30-án a kormány teljhatalmú megbízottjaként Pozsonyba küldte rendet tenni Jekelfalussy Lajost, a magyar királyi fővárosi államrendőrség vezetőjét. Szükség esetén a kormánybiztos akár statáriumot is kihirdethetett. Jekelfalussy utasítására a városvezetés még aznap közleményt adott ki. Eszerint a gyülekezéseket és csoportosulásokat katonai erővel fogják szétverni. A vendéglőket este 8-kor, a kocsmákat pedig este 6-kor be kellett zárni. A kormánybiztos megérkezése után a polgármester újra erősítést kért a katonai parancsnokságtól. Ennek eredményeképp gyalogos és lovas csapatok szállták meg a várost. A fokozott katonai jelenlétnek köszönhetően megszűntek a tömeges kihágások, bár egy-egy magányos garázdálkodót továbbra is letartóztattak. Október 1-jén például bedobták az országgyűlési küldött és egy keresztény professzor ablakát is, mert az elkövetők azt hitték, a helyi zsidó szabó lakik ott.

Időközben számos rémhír terjengett a városban. Beszélték, hogy a lázadók a légszesz- és dinamitgyárak felrobbantására készülnek, mások szerint Budapestről és Bécsből felfegyverzett jogászok érkeznek zsidókat irtani. Az események és a hírek hatására a helybeli tehetősebb zsidók október 1-ig összesen 2 millió forintot küldtek postán Bécsbe és más helyekre, mert nem érezték biztonságban vagyonukat. Sokan maguk is a császárvárosba menekültek családjukkal együtt, vagy otthonukat elhagyva szállodába költöztek. Ezekben a napokban Pozsony megye több településére is átterjedtek zavargások. Ennek oka lehetett, hogy a városból sok uszító vidékre menekült. A megrémült vidéki zsidók sokszor katonaság berendelését kérték a helyi elöljáróságtól, amivel azonban az amúgy is feszült keresztény lakosság nem mindig értett egyet. Ezért az alispán rendeletére a legtöbb környező faluban a tűzoltóság vette át a rendvédelmi feladatokat.

Október 1-jén a kormány a megye egész területére statáriumot hirdetett. Ennek értelmében rögtönítélő bírósági eljárás hatálya alá esett mindenki, aki rablásban, rablógyilkosságban elkövetőként vagy segítőként részt vett, lopott javakkal kereskedett vagy gyújtogatott. A statárium nem vonatkozott a 20 év alattiakra, szellemi fogyatékosokra, a magukat és segítőtársaikat megbánásból feladókra, illetve olyan gyanúsítottakra, akiknek bűnösségét a bírósági eljárás megindításától számított rövid időn belül nem sikerül bizonyítani. Többen is elégedetlenkedtek a statárium miatt. Az alispán például tiltakozott, amiért kikerült a kezéből az irányítás, a megyei képviselők pedig túlzásnak tartották az intézkedést.

Október 2-án további rendeletek és deklarációk is napvilágot láttak. A pozsonyi izraelita hitközségek elöljárói felhívásban intették nyugalomra hitsorsosaikat. A Belügyminisztérium körrendeletben szólította fel a törvényhatóságokat, hogy minden lehetséges intézkedést tegyenek meg a területükön történt kihágások felderítése, az újabb atrocitások megelőzése és a bűnösök kézre kerítése, megbüntetése érdekében. A városi tanács pedig határozatban fejezte ki sajnálatát és rosszallását az eseményekkel kapcsolatban.

Időközben Jekelfalussy kormánybiztos megindította a vizsgálatot, melynek során – a Pesti Hírlap értesülése szerint – nagyszabású zsidóellenes szervezkedés nyomaira bukkant. Az antiszemita szervezet tagjai előkelő és módos pozsonyi és bécsi polgárok voltak. Az értesülések szerint anyagilag támogatták és szervezték a lázongást. Több elfogott zavargó vallotta, hogy pénzt, szivart és élelmiszer-utalványokat kaptak a tüntetéseken való részvételért. Állítólag álszakállas, munkásöltözetbe bújt értelmiségiek járkáltak a tömegben, és ellenállásra, támadásra buzdítottak.

Október 4-én már teljes volt a nyugalom. Ezért a megyei bizottság a statárium felfüggesztésére kérte a Belügyminisztériumot. Ez meg is történt, azonban a miniszterelnök felhatalmazta a főispánt, hogy szükség esetén bármikor újra életbe léptetheti a kényszerintézkedéseket. Másnap Jekelfalussy Lajost felmentették kormánybiztosi pozíciójából. A katonaság a hónap végére teljesen kivonult a városból.

Október 9-ig összesen 146 embert tartóztattak le, közülük 19 ellen indult eljárás betörés és lopás vádjával. Az elfogottak többsége fiatal (17−40 év között) férfi volt, foglalkozásukra nézve munkások, iparosok (asztalos, kőműves, pék, cipész, kocsis, stb.), napszámosok. A nem helyi illetőségű vádlottakat és gyanúsítottakat átadták a lakhelyük szerint illetékes hatóságoknak. A pozsonyi városi bíróság október 4-én közölte, hogy a tiszaeszlári eset kapcsán kialakult bonyodalmakból okulva nem tart sajtónyilvános tárgyalást. Az ügy végtárgyalása 1883. június 19-én kezdődött a pozsonyi bíróságon. A vádlottakat kettőtől hat hétig terjedő elzárásra, négyüket pedig ezen felül három év hivatalvesztésre ítélték. Az egyik elítélt fellebbezett, a többiek nem emeltek kifogást. Az állami ügyészség kérésére a két távolmaradt vádlott ügyében külön végtárgyalást tűztek ki.


Forrás: „Nochmals ein Krawall.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 09. 29., 2. o.; „Krawalle in Preßburg.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 09. 29., 1−2. o.; „A pozsonyi zsidóüldözés.” Budapesti Hírlap, 1882. 09. 30., 3−4. o.; „Krawalle in Preßburg.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 09. 30., 1−3. o.; „Krawalle in Preßburg.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 09. 30., 1−2. o.; „A pozsonyi zsidóüldözés.”  Budapesti Hírlap, 1882. 10. 01., 3−5. o.; „Krawalle in Preßburg.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 01., 1−2. o.; „Krawalle in Preßburg.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 02., 1−2. o.; „Zsidóüldözés Magyarországon. A helyzet Pozsonyban.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 02., 4−5. o.; „Zsidóüldözés Magyarországon. A városi közgyűlés határozata.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 03., 5. o.; „Zsidóüldözés Magyarországon. A mai helyzet Pozsonyban.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 03., 5. o.; „Zsidóüldözés Magyarországon. Részletek a pozsonyi zavargásokról.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 03., 12−13. o.; „Die antisemitischen Unruhen.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 03., 2−4. o.; „Die antisemitischen Unruhen.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 10. 03., 1−3. o.; „Zsidóüldözés Magyarországon.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 04., 5. o.; „Die antisemitischen Unruhen.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 04., 1−3. o.;  „Zsidóüldözés Magyarországon. A helyzet Pozsonyban.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 05., 4. o.; „Zsidóellenes zavargások. A miniszteri intézkedések Pozsony megyében.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 05., 9−10. o.; „Zsidóellenes zavargások. A vizsgálat.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 05., 10. o.; „Die antisemitischen Unruhen.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 05., 1−2. o.; „Die antisemitischen Unruhen.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 10. 05., 1−2. o.; „Die antisemitischen Unruhen.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 06., 2. o.; „Zsidóüldözés Magyarországon.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 07., 3−4. o.; „Zsidóellenes zavargások.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 07., 9. o.; „Die Verwaltungs-Ausschuß der Freistadt Preßburg und die Judenkrawalle.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 10., 2−3. o.; „A zsidóellenes zavargások ügye.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 12., 4. o.; „A zsidóellenes zavargások ügye.” Pesti Hírlap, 1882. 10. 13., 4. o.; „Die Judenkrawalle in unserer städt. Repräsentanz.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 13., 2−4. o.; „Die Judenkrawalle vor Gericht.” Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 11. 13., 1−2. o.; „Nachträgliches über die Judenkrawalle.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 11. 14., 2. o.; „Krawallprozesse.” Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 11. 24., 2−3. o.; „Nachwehen der Judenkrawalle.” In: Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1883. 06. 19., 2. o.; Göttl Mór polgármester jelentése a Belügyminisztériumnak, 1882. 09. 29. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; Városkapitányi jelentés a f. év. szeptember hó 28-iki és 29-iki éjjelen véghez ment zavatgásokról, 1882. 09. 29., MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; A pozsonyi városi tanács felhívása, 1882. 09. 29., MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; Mandl Manó izr. hitközségi elnök távirata Tisza Kálmánhoz, 1883. 08. 29. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; Jekelfalussy min. tan. távirata a pozsonyi zavargások tárgyában, 1882. 09. 30., MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; M. K. igazságügyminiszter beleegyezik, hogy Pozsonyban statarium kihirdettessék. 1882. 09. 30. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; Jekelfalussy Lajos távirata Tisza Kálmánnak, 1882. 09. 30. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; Tisza Kálmán levele Jekelfalussy Lajosnak a Grenzbote 3302. száma és a felhívás ügyében, 1882. 10. 3. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; Tisza Kálmán távirata Jekelfalussy Lajosnak, 1882. 10. 01. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; Jekelfalussy Lajos válasza Tisza Kálmánnak, 1882. 10. 02. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3398; Tisza Kálmán távirata gr. Esterházy főispánnak, 1882. 10. 02. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3398; Esterházy István távirata a Belügyminisztériumnak, 1882. 10. 02. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3398; A m. kir. belügyministeri Elnökség táviratai gr. Esterházy Istvánnak, Pozsony megye közönségének és a Budapesti Közlöny szerkesztőségének, 1882. 10. 02. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3398; A Belügyminisztérium táviratai Esterházy Istvánnak, Jekelfalussy Lajosnak és Pozsony város közönségének, 1882. 10. 04. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; Jekelfalussy Lajos min. tanácsos jelentése Tisza Kálmán, 1882. 10. 07. MOL BM K149, 6. doboz., 6. tétel, 1882−6−1362; Jekelfalussy Lajos jelentése Tisza Kálmánnak, 1882. 10. 14. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3351; Esterházy István előterjesztése a Belügyminisztériumhoz, 1882. 11. 08. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3398; Kérelem gr. Esterházy Istvánnak Pozsony város területére szóló kormánybiztosi állása alól felmentése iránt, 1882. 10. 31. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3398; Pozsony főispánja Pozsony v. kormánybiztossága alól magát felmentetni kéri, 1882. 11. 11. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3398; Esterházy István pozsonyi korm. biztos felmentetését kéri, 1882. 12. 06. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3398; Kövér 2011, 600−607. o.

 

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz

Típus

antiszemita