Digitális Konfliktus Adatbázis

Héjjas Iván tartalékos főhadnagy 1919 nyarán azt a feladatot kapta a szegedi ellenforradalmi kormánytól, hogy Kecskeméten és környékén szervezzen karhatalmi alakulatot. November közepére a még román megszállás alatt álló térségben már egy tekintélyes méretű egység (egyes források szerint több száz fő) felett rendelkezett. Célja a kommunisták és zsidók (számára a kettő nagyjából egyet jelentett) „megbüntetése” volt. Amint a megszálló hadsereg november 15-én kivonult Kecskemétről, Héjjasék akcióba lendültek.

November 15-éről 16-ára virradó éjszaka a különítményesek revolverrel fenyegetőzve elhurcoltak 18 embert, főleg zsidókat, akik a Tanácsköztársaság idején nem töltöttek be jelentős pozíciót. Sőt egyikük, Fritz Rezső kecskeméti ügyvéd annak idején ellenforradalmi mozgalmakban is részt vett, ezért két öccsével együtt menekülnie kellett a kommunisták elől. Több vagyonos zsidót, például Fuchs Samu nagykereskedőt és Gonda Izidor kenyérgyárost is el akarták hurcolni Kecskemétről, nekik azonban sikerült elmenekülni. A letartóztatottakat, többek között az említett Fritz Rezsőt, Hegedűs Rezső tanítót, Deutsch Imre banktisztviselőt és Fekete Adolf kereskedőt összekötözték, kocsikra tették, és ismeretlen helyre hurcolták. Fritz Rezső eltűnt, a másik három férfi borzalmasan megcsonkított hulláját később az orgoványi erdőben megtalálták.

November 16-án éjjel Izsákon is lecsapott a különítmény. Három zsidó kereskedőhöz is betörtek pénzt követelve. Schmidt Árpádtól kaptak is 10 ezer koronát, ennek ellenére a férfit magukkal hurcolták. Pánczél Zoltántól mintegy 160 ezer koronát raboltak el. A kereskedőt meztelenre vetkőztették, lábon lőtték és bajonettekkel döfködték. Ezután Beck Sándorhoz törtek be. Fiát és feleségét lelőtték, őt kirabolták és elhurcolták. A három kereskedőt egy kocsira hajították. Az izsáki önkéntes polgárőrség felfigyelt a zajra. Erdős István polgárőr igazolásra szólította fel a ház előtt várakozó különítményeseket. Erre egyikük az iránt érdeklődött, hogy Erdős zsidó-e, mert ha igen, akkor ő is a többiek sorsára juthat. A polgárőrök ezután jobbnak látták elvonulni. A három kereskedőt Orgovány határába vitték. Itt szemüket kidöfték, fülüket levágták, majd felakasztották őket. Ezekben a napokban több tucat további gyilkosságot követtek el Héjjas emberei Kecskeméten és a környező falvakban (Páhi, Kerekegyháza, Soltvadkert, Csengőd, stb.)

November 19-én betörtek a kecskeméti törvényszéki fogházba, és elhurcoltak onnan 36 kommunizmussal gyanúsított foglyot. Ólmosbotokkal összeverték, majd az orgoványi erdőben változatos módszerekkel (akasztás, élve eltemetés, trágyalébe fojtás) kivégezték őket.

November 21-én éjszaka Pataki Nándor főhadnagy, Francia Kiss Mihály tiszthelyettes, M. Kiss József, Jenei József, Sutus Mihály és Zana László pótcsendőrök a Kecskemétről Lajosmizsére induló vonatról leszállíttatta a zsidókat: Neubauer Izidor gyufagyári vezérigazgatót, Nemes Gusztáv főreáliskolai tanárt, Wertheimer Jenő tanulót és Fleischmann Zsigmond szabót. Lajosmizsén ugyanez a csoport letartóztatta Fodor Zsigmond kereskedőt. Nemest, Wertheimert, Neubauert és Fodort egy Kecskemét melletti tanyán fejszével agyonverték. (Ahogy a kormányzói amnesztia miatt az eljárást végül megszüntető csendőrségi ügyészség fogalmazott: „Fejükre mért fejszecsapásokkal addig ütötték [őket], amíg haláluk bekövetkezett”)

A kecskeméti rendőrség tehetetlennek bizonyult a terrorral szemben, a főkapitány beadta lemondását. Ugyan az áldozatok hozzátartozói már november 16-án reggel jelentették az éjszaka történteket, a rendőrségen csak jegyzőkönyvet vettek föl, és semmit sem tettek az ügyben. Ezért az érintettek közül többen az amerikai misszióhoz fordultak, aminek nyomán antant-bizottság utazott a városba. Ez több tucat hullát talált az erdőben. Egy részük még a fákon lógott. A többi, fejszecsapásokkal megcsonkított holttestet a földből ásták ki.

A nyomozást ezután Budapestről leküldött detektívek vették át. 1920. február 22-én egy magát megnevezni nem kívánó hölgy az Szociáldemokrata Párt Jogvédő Bizottságának elmondta, hogy négy hónappal azelőtt Kecskeméten lakott, és ott többször is találkozott Héjjassal, Molnár Pál hadnaggyal és Nagy zászlóssal. Állítása szerint Héjjas elmondta neki, hogy igazából nem 80, hanem 200 embert öltek meg. Az asszony beszámolt arról is, hogy Héjjas kijelentette: nekik semmi bajuk nem történhet, mert Horthy mellett állnak, és mindent a kormány parancsára tettek. Egy ideig csendben lesznek, de később majd hallatnak magukról. A vallomástevő nőnek arról is tudomása volt, hogy Héjjasék gyakran megfordulta Budapesten, ahol a Britannia szállóban laktak.

Bár a terror alábbhagyott, nem szűnt meg teljesen. Amint a novemberben szintén elhurcolt Faragó János az SZDP Jogvédő Irodájának május 17-én elmondta, a Héjjas-csoport néhány tagja még ekkor is Kecskeméten tartózkodott. A különítményesek, például Francia Kiss Mihály, Danics János és Mihály tiszthelyettesek napközben fényűző életet éltek, éjjelenként pedig gyilkoltak és raboltak. Nem sokkal azelőtt négy gazdag zsidót hurcoltak el és végeztek ki. Előtte egy táblát akasztottak a nyakukba, miszerint „így jár minden zsidó, aki nem megy Palesztinába.”

Az áldozatok hozzátartozóit és a néhány túlélőt még sokáig zaklatták. Az előbb említett Faragó Jánost például rendőri felügyelet alá helyezték. A kecskeméti tömegvérengzésből megmenekült, általa ismert további hat férfit is letartóztatták. Pánczél Zoltánné a gyilkosságok után elmenekült Izsákról. Távollétében üzletét kifosztották, ingóságait elvitték.

A tömeggyilkosságok ügyében 1922 júliusában zajló hadbírósági tárgyaláson a Héjjas-féle karhatalom addig kézre kerített embereit azzal vádolták, hogy elhurcoltak és kivégeztek Kecskemétről 56, Izsákról 15, Orgoványról 8 és Lajosmizséről 1 embert. A tárgyaláson tettesek mindegyike azzal védekezett, Héjjas parancsára cselekedtek. Héjjas Ivánról viszont kimondta a bíróság, hogy tetteit „önzetlen hazafiság” vezérelte. Végül a katonai törvényszék július 11-én hozott ítéletében a főhadnagy embereit fölmentette a gyilkosság vádja alól, és csak rablásért ítélte el őket. Zbona János hét év, Danics Mihály hat év, Juhász István öt év, Tóth Ambrus és Tóth Imre három-három év, Csabai Tóth Gyula pedig két év börtönbüntetést kapott. A bíróságról elvonuló elítélteknek tányérsapkás ébredők álltak sorfalat, megéljenezték őket, és fehér szegfűt dobáltak feléjük. Héjjas kormányzói amnesztiában részesült, és különítménye több gyilkos tagja (Pataki, Francia Kiss, M. Kiss, Jenei, Sutus, Zana) ellen is megszüntették a nyomozást Horthy kegyelmi rendeletére hivatkozva.

Forrás:„Mi történik az Alföldön?” Népszava, 1919. 12. 11., 4. o.; „Mi történt Kecskeméten?” Népszava, 1919. 12. 12., 3. o.;„A kecskeméti vérfürdő.” Népszava, 1919. 12. 13., 3. o.;„A kecskeméti mészárlás újabb részletei.” In: Népszava, 1919. 12. 14., 4. o.; „A kecskeméti tömeggyilkosság.” Népszava, 1919. 12. 17., 3. o.;„A kecskeméti borzalom részleteiből.” Népszava, 1919. 12. 16., 4. o.;„A kecskeméti események.” Népszava, 1919. 12. 19., 2. o.; „Az alföldi zsidó mártírok.” Egyenlőség, 1919. 12. 23., 4−6. o.; „Az alföldi zsidó mártírok.”  Egyenlőség, 1919. 12. 24., 5. o.; A PIH Jogsegítő Irodáján 1919. 11. 17-én felvett jkv. (Dr. Fritz Imre, Dr. Fritz Miklós). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.; Az SZDP Jogvédő Bizottságának irodájában 1919. 12. 06-án felvett jegyzőkönyv (Feldmann Sámuel). PIL 658. f., 10. á., 3. ő. e.; Az SZDP Jogvédő Bizottságának irodájában 1919. 12. 10-én felvett jegyzőkönyv (Dr. Fritz Imre). PIL 658. f., 10. á., 3. ő. e.; Az SZDP Jogvédő Bizottságának irodájában 1920. 02. 22-én felvett jegyzőkönyv. PIL 658. f., 10. á., 3. ő. e.; Az SZDP Jogvédő Bizottságának irodájában 1920. 05. 17-én felvett jegyzőkönyv (Faragó János). PIL 658. f., 10. á., 3. ő. e.; A PIH Jogsegítő Irodáján felvett jkv. (Kasztenbaum Adolf). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A PIH Jogsegítő Irodáján 1921. 09. 05-én felvett jkv. (Krausz Izidor). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.; Izsák. Rövid összefoglalása a 21 jegyzőkönyvnek. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A PIH Jogsegítő Irodáján 1921. 07. 11-én felvett jkv. (Özv. Schmidt Árpádné). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.; A PIH Jogsegítő Irodáján felvett jkv. (özv. Pánczél Zoltánné). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A PIH Jogsegítő Irodáján felvett jkv. (Pick Dávid). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A PIH Jogsegítő Irodáján 1921. 07. 08-án felvett jkv. (Böhm Lajos). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.  ; „A tizenkilenc izsáki eset.” Egyenlőség, 1922. 07. 01., 2. o.; „Izsáki idill 1921-ből.” Egyenlőség, 1922. 07. 01., 13. o.; „Héjjas István parancsára… Csak zsidókat gyilkoltak… vagyis: raboltak.” Múlt és Jövő, 1922. 07. 14., 1−2. o.; Világ cikkei az orgoványi mészárlásról (1922. 07. 09., 4. o.; 1922. 07. 7., 4. o; 1922. 07. 11., 7. o.); PIL 685. f., 10. á., 3. ő. e., I. kötet; Csendőri ügyészségi határozat a különítményesek ügyében. 1923. november 17. Nemes 1953, 271-276. o.; Markovits 1964, 64-74. o.

Hasonló eseteket itt találsz

A témáról és forrásairól bővebben itt olvashatsz