Digitális Konfliktus Adatbázis

Az Ernst Heinkel AG Rostocktól mintegy 60 kilométerre, a Balti-tenger partján hozta létre repülőgépgyárát, amely egyben a KL Ravensbrück altábora volt. 1943 novembere és 1945 áprilisa között 3300 férfit és több mint 2000 nőt hoztak ide. Mintegy 40 százalékukat a Szovjetunióból hurcolták el, 25 százalékuk pedig lengyel volt. A harmadik legnagyobb fogolycsoportot a zsidók alkották. Közülük a legtöbben Magyarországról érkeztek. Barthban a férfiak 11,6 százaléka (340 fő) volt zsidó. November 22-én a KL Sachsenhausenből jött 134 fogolyból 103 magyar zsidó volt. Legnagyobbrészt a németeknek Szombathelyen átadott munkaszolgálatosok voltak. A női foglyok között még több volt a zsidó és a magyar. Az itt dolgozó magyar zsidó nők Auschwitz és több szelekció túlélői voltak. Néhány magyar romáról is van információnk.

A novemberben Auschwitzból érkező mintegy 300 magyar zsidó nő a Heinkel repülőgépgyárban kapott munkát. Többségükben nehéz fizikai munkára volta beosztva. Súlyos vasalkatrészeket kalapáltak, emelgettek, egész nap állva. Fogolytársaik németek, franciák, cigányok, csehek, lengyelek és oroszok voltak. A munkaidő napi 12-14 óra volt, kéthetenkénti műszakváltással, fűtetlen gyárépületben. 32 blokkban laktak. Egyes magyarokat a cigányok blokkjának padlásán szállásolták el. A fűtetlen helyiségben megfelelő ruházat és takaró nélkül aludtak a téli hidegben. Tisztálkodási lehetőség alig volt. Mások viszont igen tiszta lakóhelyiségekről számoltak be. Az ellátás kezdetben elfogadható volt, később a hadi helyzettel együtt romlott. Naponta kétszer kaptak főtt ételt, negyed kenyér volt a fejadag. Később csupán káposztát vagy marharépát kaptak és 15 dkg kenyeret.

A belső biztonságra SS- őrök és felügyelőnők vigyáztak. Többségük horvátországi magyarországi és erdélyi német volt. Zay Kommandoführer többeket agyonlőtt vagy halálra vert. A kívül őrködő Wehrmacht katonák általában tisztességesen viselkedtek. Hasonlóképpen néhány német munkavezető is jól bánt alárendeltjeivel. Persze olyan is akadt, aki munkaidőn túl is dolgozatta, minden apró vétségért megbüntette őket.  Ugyanakkor a lengyel női foglyok és német Blockältesterek sokszor bántalmazták őket. Szabadidőben a magyar lányok a fémlemezekből gyűrűket, fésűt, kést és csatokat készítettek, ezt a németek szabotázsnak minősítették, és hajuk levágásával büntették. A jugoszláv foglyokkal jó viszonyt ápoltak, gyakran segítettek egymáson. A cigányokkal viszont sok konfliktusuk volt.

1945 tavaszán volt bori munkaszolgálatosok is kerültek ide Bergen-Belsenből. Ők a gyári munka mellett védődombokat építettek a repülőtéren repeszek ellen. Az SS-ek, lengyel előmunkások és a kápók állandóan hajszolták őket. Legrosszabbul annak a munkacsapatnak a tagjai jártak, amelynek parancsnokát „Bokszoló”-nak hívták. Ez az SS-Unterscharführer rendszeresen ököllel, gumibottal ütötte, kínozta az ide beosztott häftlingeket. Sokan belehaltak a verésekbe. Kimerítőek voltak a többórás létszámellenőrzések. Néhányan elkerültek Schwarzenpfostba, ugyanakkor Karlshagen I-ből, valamint a stutthofi altáborból, Pöltzből újabb rabok jöttek. Az evakuálás 1945. április 30-án indult. A járóképeseket elhajtották. Útközben a lemaradozókat lelőtték. Az SS őrség hamarosan megszökött. A menet Ribnitz közelében találkoztak a szovjet csapatokkal. A táborban maradt betegeket az amerikai hadsereg szabadította fel.

Valamennyi ravensbrücki altábor közül Barth volt az egyik leggyilkosabb. A mintegy 5300 barthi fogolyból tucatnyi nő és 497 férfi meghalt. Ez 9,6 százalékos halálozási aránynak felel meg. A legtöbben az 1945 áprilisában idehozott halálmenetek foglyai voltak. A holtak közül 163 férfit és 9-12 nőt a rostocki városi krematóriumban égettek el. Legalább 291 embert tömegsírban földeltek el (beerdigten). 456 áldozat neve ismert.

A témáról bővebben itt olvashatsz

További altáborokat itt találsz

Bibliográfia