Digitális Konfliktus Adatbázis

A königsbergi Neumark altábort 1944 nyarán vagy őszén hozták létre. (Ez a Königsberg nem a mai Oroszországban lévő Kalinyingráddal, hanem a lengyelországi Chojna nevű kisvárossal azonos.) A tábor egy, a háború előtt épített repülőtér területén feküdt a várostól mintegy négy kilométerre. 1944-re az előrenyomuló keleti fronti harci cselekmények, valamint az erősödő angolszász légitámadások nyomán a térségben megnövekedett a Luftwaffe tevékenysége. Ennek támogatására megindult a repülőtér fejlesztése. Új leszállópályák és kiképző helyek épültek. Az építkezéseket az Organisation Todt felügyelte.

Az altábort közvetlenül a mintegy 120 kilométerre lévő főtáborból, Ravensbrückből irányították. Az általában mintegy 8-900 fogoly árammal telített szögesdrótkerítéssel körbevett, többnyire fűtetlen fabarakkokban lakott. Az SS-őröket és felügyelőnőket a kerítésen túl egy külön épületben szállásolták el. A legtöbb őrt a német légierőtől, a Luftwaffétól helyezték át az SS-be. A felügyelőnők vezetője, Wilhelmine Pielen több beszámoló szerint is kegyetlenkedett a foglyokkal. A munkások között olasz és francia hadifoglyok mellett lengyel kényszermunkások, valamint koncentrációs tábori rabok is voltak. A legtöbb lengyel a levert varsói felkelés során esett fogságba. Szállítottak ide egy francia női transzportot, amely korábban a torgaui táborban megtagadta a munkát és szabotázscselekményeket szervezett. Köztük volt a brit különleges osztag, a SOE (Special Operations Executive) három tagja. Őket januárban visszarendelték Ravensbrückbe, és agyonlőtték. Rajtuk kívül voltak még jugoszláv, holland orosz és cseh nők is. Utakat, hangárokat, barakkokat húztak fel, az új kifutópályák építésénél dolgoztak.

A legtöbb magyar zsidó nő Auschwitzból érkezett a térségbe. Lebovics Mariska Birkenauból szeptemberben került Ravensbrückbe. Sátorban lakott, takaró és ágy nélkül. Tetves lett, majd megsüketült. Volt, hogy fát vágott, máskor nehéz zöldséges ládákat cipelt. A tífuszjárvány elől menekülve sikerült bejutnia egy transzportba, de majdnem az életével fizetett. A vonatút egy hétig tartott, az 500 fogoly közül sokan meghaltak. „Könyörögtünk egy csepp vízért, nem adtak, kértük már kínzóinkat, hogy lőjenek le, de még így sem könyörültek meg rajtunk.” A königsbergi táborban orvosok fogadták őket. Fertőtlenítették, majd ellátták őket. „Az Aufseherinünk (felügyelőnő) nagyon rendes nő volt, ápolt bennünket és ő mentette meg gondossága folytán az életünket.” Egy hét pihenő után egy ládagyárba kerültek dolgozni. A munka nehéz és kimerítő volt. A front közeledtével az SS és a Luftwaffe elhagyta a tábort. Königsbergből mintegy 80 magyar zsidó nőt vittek vissza Ravensbrückbe. Ott a munkaképteleneket agyonlőtték, vagy elgázosították. Sokakat más altáborokba küldtek, és voltak olyanok, akiket 1945 áprilisában átadtak a Vöröskeresztnek.

A témáról bővebben itt olvashatsz

További altáborokat itt találsz

Bibliográfia