Mittelburg, 1938-1943


Az ötezres lélekszámú Malchowban 1938-ban kezdődött meg a DAG (Dynamit Aktien Gesellschaft) lőszergyárának építése, amely 1943-ig tartott.
Himmler Reichshührer-SS látogatása

Az ötezres lélekszámú Malchowban 1938-ban kezdődött meg a DAG (Dynamit Aktien Gesellschaft) lőszergyárának építése, amely 1943-ig tartott. Hamarosan olcsó munkaerőként rabok érkeztek Ravensbrückből. Az altábor számukra készült. 1944 tavaszáig 900 nő dolgozott itt. Ezt követően - részben a magyar zsidó nők transzportjainak köszönhetően – a létszám 4000 főre nőtt. A legtöbben 1944-1945 fordulóján érkeztek a kiürített altáborokból elindított halálmenetekkel. A zsidókon kívül a lágerben voltak még német civilek, lengyel, orosz és ukrán kényszermunkások, hadifoglyok cseh, belga, bolgár, olasz és görög munkások is.

Két, egyenként 12 órás műszakban dolgoztak, töltényeket készítettek, lőszert csomagoltak. Az életkörülmények nagyjából 1945 februárjáig nagyjából elviselhetők voltak. Melegben, száraz helyen dolgoztak. A táborban a lakóbarakkok mellett rendelő, mosoda és konyha is készült. A gyárban külön őrség működött. 1945 tavaszán a helyzet a Birodalom összeomlásával gyorsan és drámaian romlott. Februárban két nap alatt 3000 nő érkezett Auschwitzból. Az új munkásokat nem tudták rendesen elhelyezni. Összezsúfolták őket, ráadásul a nyersanyaghiány miatt dolgozni, termelni sem tudtak. Az ellátás összeomlott, járványok ütötték fel a fejüket. Áprilisban Vöröskereszt csomagok érkeztek, de nagy részüket az SS ellopta.

A belső rendet SS-felügyelőnők biztosították Luise Danz SS-Oberaufseherin vezetésével. Danz az utolsó időszakban azzal dicsekedett, hogy akárhány zsidó nőt képes megölni. A létszámellenőrzések során többeket agyon is vert. Egyes felügyelőnők az eddigre már kiürített keleti lágerekből jöttek, akik már hozzászoktak ahhoz, hogy bántalmazzák a foglyokat. Ugyanakkor sokan Ravensbrückben frissében kiképzett egykori német munkásnők voltak, akik a magasabb fizetésért és a jobb ellátás reményében csatlakoztak az őrséghez.  A külső őrzést az SS-Oberscharführer Lothar Kleinschmidt parancsnoksága alá tartozó SS-őrök voltak a felelősek. A parancsnok lóhátról korbácsolta a foglyokat. Április elején 2000 nőt küldtek Lipcsébe. A vonatot szerencsére nem bombázták le a szövetségesek. A hónap végén a Himmler SS-Reichsführer és a Svéd Vöröskereszt, valamint a Zsidó Világkongresszus megállapodása nyomán 3-500 nőt teherautókkal elszállítottak. Ők Svédországba kerültek. Május 1-én a még menetképeseket az őrség kihajtotta a táborból. A hátramaradó betegeket, gyengéket a Vörös Hadsereg másnap megmentette. A többiek még négy napig vánszorogtak. Sokukat lelőtte az SS. A halálmenet és a malchowi altábor halottainak száma ismeretlen.

A malchowi altábor foglyainak jelentős része magyar zsidó nő volt. Sokan féléves auschwitzi tartózkodás után Ravensbrückön keresztül érkeztek november végén. Munkahelyük a malchowi lágertől több kilométerre volt. Hajnalban futólépésben hajtották őket a lőszergyárba dolgozni. Sok volt az üzemi baleset: a legyengült, szakképzetlen nők gyakran megsérültek a gépek mellett. A sebesültek a lágerkórházba kerültek, ahol egyre magasabb volt a halálozási ráta.

Még rosszabb állapotban voltak azok a magyarok, akiket 1945 januárjában evakuáltak Auschwitzból. A tél kellős közepén hetekig hajtották őket a Vörös Hadsereg elől. Míg Ravensbrückbe értek, bajtársaik százával hullottak az úton. Ott a túlzsúfoltság miatt a havazás ellenére a sátortáborba kerültek. Innen újabb vonatozás és gyaloglás után érték el Malchowot, ahol több száz új jövevény feje fölé végre tető került. A barakkokban ugyanakkor nem voltak ágyak, így piszkos, vizes szalmán, vagy éppen ócska szalmazsákokon feküdtek. Az auschwitzi halálmenet után sokan mégis örültek, amint megtudták, hogy ebben a lágerben a vezető fogolyfunkcionáriusok zsidók. Az auschwitz-birkenaui Kanada-kommandó Munkácsról deportált túlélői plasztikusan írták le ezt az érzést: „Amikor ide megérkeztünk az egyik Lagerältester (szó szerint: tábori rangidős) kijelentette az Aufseherinnek (SS-felügyelőnő): ’Hier ist alles in Ordnung, nur nicht schlagen (’Itt minden rendben, csak nem kell ütni’). Amikor ezt meghallottuk, mindnyájan sírva fakadtunk, hogy ezt is megéltük Ravensbrück után, ahol minden lépten-nyomon vertek bennünket.”

Malchowban kevesebb volt az étel, mint Auschwitzban. Az ottani negyed (25 deka) kenyér helyett a foglyok itt kezdetben fejenként egyötöd (kb. 20 deka) kenyeret kaptak naponta. Emellé szárított zöldséglevest adtak ebédre. Hamarosan azonban csökkent a fejadag. Ekkor már csak hatod (kb. 16-17 deka) kenyeret adtak és a levesből is eltűnt a zsír és a só. Ahogy telt az idő, az is előfordult, hogy nem kaptak semmit. A foglyok tömegesen betegedtek bele az éhezésbe. Sokan egyszerűen éhen haltak.

Akik dolgoztak, még egyhatod kenyeret és kávét kaptak. Márciusban viszont a légitámadások miatt megszűnt az üzem nyersanyagellátása. Ezért egyre kevesebb rabnak volt munkája. Ezzel párhuzamosan nem osztottak már sem reggelit, sem vacsorát és a fejadag is egynyolcad kenyérre olvadt. „A Lagerführerin Damski rettenetesen ütött-vert minket, és ha panaszkodtunk, hogy éhezünk, azt mondta, hogy aki nem dolgozik, annak nem kell enni” – emlékezett egy 41 éves auschwitzi túlélő.

Ravensbrück áprilisi kiürítésekor ismét sok foglyot Malchow felé hajtottak. Ekkor már mindenütt káosz és anarchia uralkodott, az utakat ellepte a menekülő német hadsereg és a lakosság. Sokan lemaradtak, mások megszöktek. Malchowban a foglyok még a náci lágervilágban is kiemelkedően sokat szenvedtek az éhségtől. Ekkor már 10 fogoly kapott egy kilós kenyeret, azaz fejenként 10 deka jutott. Ezen kívül naponta még fél liter marharépa levest osztottak. Azok is ennyit kaptak, akiknek nem jutott munka, és azok is, akik az egyik közeli repülőtéren dolgozva kemény fizikai munkát végeztek. Nemsokára az éhségtől szó szerint megvadult magyar nők megrohanták az SS élelmiszerraktárát, és a nácik gépfegyverrel közéjük lőttek. Sok volt a sérült és a halott. Sokan elbújtak inkább, mint hogy tovább hajtsák őket a front elől. Érezték, hogy közel a felszabadulás, és az illegális létet megkockáztatva, napokig nem mentek létszámellenőrzésre. Számításuk bevált, mert május elején az egyik reggelre az SS-őrség eltűnt.

A témáról bővebben itt olvashatsz

További altáborokat itt találsz

Bibliográfia

Típus

altábor