Digitális Konfliktus Adatbázis

A Dornier Flugzeugwerke repülőgépgyára 1943-ban a Schwerintől mintegy 40 kilométerre lévő Neustadt-Glewébe költözött. A KL Ravensbrück vállalta, hogy az üzemet ellátja munkaerővel. Az altábor 1944. szeptember 1-én kezdett működni. A városkától 2 kilométerre egy katonai repülőtér - immár szögesdróttal körbevett - barakkjaiba rabok költöztek. Kezdetben a mintegy 10 barakkban 300 fogoly élt, de a létszám az év végére megháromszorozódott. A néhány roma mellett a foglyok többsége a varsói felkelés leverésekor elfogott lengyel és ide hurcolt szovjet polgár volt. Két műszakban, napi 12 órát dolgoztak a Dornier üzemében: motorokat, repülőket szereltek össze német civilek felügyelete alatt. Mások bunkereket építettek, vagy a cementgyárban robotoltak. Amíg a Wehrmacht 1945 tavaszán át nem vette az őrfeladatokat, az altábort SS-ek felügyelték Heinrich Weiss parancsnoksága alatt.

A keleti orosz offenzíva nyomán 1945 februárjában több transzport, halálmenet érkezett Auschwitzból. A túlélők jelentős része magyar zsidó volt. A 900 fősre tervezett táborban hamarosan 4200 ember zsúfolódott össze fűtetlen termekben, csarnokokban. Egy munkácsi deportáltat 76 társával zártak egy néhány négyzetméteres kis szobába. Három napig voltak itt, pedig még leülni sem tudtak. Ezután azonnal a gyárba vitték őket és repülőkre festettek horogkereszteket mérgező acetonfestékkel. Éjszaka dolgoztak, megállás nélkül, magas létrákon szédelegve. Amint elkészültek, a gépet puszta kézzel kitolták és máris hozzáláttak egy másikhoz. A fejadag 15 deka kenyér és fél liter leves volt. Ketten aludtak egy ágyban. Azért maradtak életben, mert a francia hadifoglyok nyers krumplit csempésztek nekik a földekről.

Voltak, akik kellemesebb tapasztalatokat szereztek Neustadt-Glewében. A 36 évesen Munkácsról deportált Eisler Lilly, lányaival, a 16 éves Violával és a 14 éves Edittel igazi kálvária után kerültek ide. Megpróbáltatásaik Birkenauban kezdődtek. Itt a Kanada-kommandóban az áldozatok holmijának szortírozásánál dolgoztak. Ezután együtt túlélték a Ravensbrückbe tartó halálmenetet. Majd két hónapot voltak a női lágerben, miközben főleg tankcsapdákat ástak. Amikor a 36 éves édesanya egyszer munka közben elájult, egy oda érkező nem német SS verés helyett segített neki ásni. A családot 1945 március végén küldték Neustadt-Glewébe, ahol legnagyobb megdöbbenésükre tejet is kaptak. Két szobránci zsidó nő február végén érkezett Auschwitzból Ravensbrückön keresztül. Új barakkba kerültek, de napokig egyáltalán nem kaptak enni.

Kisebb-nagyobb csoportok április végéig érkeztek. A helyi kutató, Karl-Heinz Schütt szerint, a több mint 5000 fogoly 60 százaléka zsidó volt. A legtöbben a magyarok jöttek, de érkeztek lengyel, cseh, jugoszláv, szovjet, belga, görög, német zsidók is. Sok lengyelt hurcoltak ide Varsóból, érkeztek még romák és politikai foglyok is. Május 2-án a németek távoztak. Francia hadifoglyok jöttek, akik kikapcsolták a szögesdrótban keringő áramot, így a foglyok tulajdonképpen felszabadították magukat. Sokan távoztak és a közelben amerikaiakkal találkoztak. Délután megérkeztek a szovjet csapatok. Aznap este néhány túlélő nő bezárkózott az egyik barakkba, mert attól féltek, hogy az oroszok megerőszakolják őket.

A felszabadítók a tábori kórházban 300 nőt találtak, akik közül hamarosan 88 meg is halt. De ennél sokkal több volt az áldozat: halálmenetekkel olyan legyengült állapotban, annyira kiéhezve, betegen érkeztek a túlélők, hogy az utolsó hónapokban a kiugró volt a mortalitás. A pontos adatok hiányoznak, de becslések szerint mintegy ezren meghaltak. A legtöbben 1945 márciusától kezdődő (már nem dokumentált) utolsó időszakban haltak meg. Elsősorban tífusztól, alultápláltságtól, hasmenéstől. Ekkoriban a hullák már kétméteres halomban hevertek és hetente 80 embert temettek. Csak a gyengélkedőben heti 40-70 ember halt meg, további betegeket pedig a főtáborba küldtek kivégzésre. A legrosszabb állapotban lévőket teherautókkal átszállították a ravensbrücki főtáborba. A halottakat a temetőben, illetve tömegsírokban földelték el.

A témáról bővebben itt olvashatsz

További altáborokat itt találsz

Bibliográfia