Siemenslager-Ravensbrück, 1943


Az ún. Siemenslagert a KL Ravensbrück közvetlen szomszédságában, a Schwedt-tó partján hozták létre.
A ravensbrücki Siemenslager elhagyatott barakkjai

Az ún. Siemenslagert a KL Ravensbrück közvetlen szomszédságában, a Schwedt-tó partján hozták létre. Először 1942-ben egy gyár épült fel, ahol augusztustól látásélesség és kézügyesség alapján kiválogatott nők kezdték meg a munkát. Mikrofonokat, kapcsolókat, reléket gyártottak és szereltek össze a német légierő számára. A női häftlingek a termelés minőségi megfontolásai miatt fűtött, világított munkahelyen dolgoztak. Kezdetben napi 8, később már 12 órát. A Siemens közreműködésével összetett premizálási rendszert léptettek életbe. A jó munkások extra élelmet kaptak, a gyengébb teljesítményt büntetőmunkával, ételmegvonással és veréssel „honorálták”. A vállalat annyira elégedett volt a női foglyok teljesítményével, hogy az itt kifejlesztett munkaszervezési módszereket más gyár-altáboraiban is alkalmazta. Amikor 1944 második felében KL Ravensbrücköt elöntötték a keletről evakuált szállítmányok, a Siemens a gyár területén önálló altábort szervezett. A cég vezetése úgy vélte: csökken a járványveszély és egyúttal értékes idő és élelem takarítható meg azzal, ha a foglyokat nem kell oda-vissza kísérgetni a főtábor és a gyár között. A KL Ravensbrück vezetése pedig örült, hogy a központi táborban csökkent a zsúfoltság.

Ide érkezett a 14 éves Wohl Margó és 28 éves nővére. A testvérpár Magyarország német megszállása után a hamis papírokkal menekült Kassáról Budapestre. Mindketten dolgoztak. Valaki feljelenthette őket, mert 1944 júniusában az egyik este a Gestapo várta őket bérelt szobájukban. Megkínozták, majd 1944 augusztusában Auschwitzba küldték őket. Mivel a vagonjukban lévő foglyok többsége nem volt zsidó, Auschwitz-Birkenauban őket sem zsidóként regisztrálták. Később egy munkástranszporttal kerültek a Siemenslagerba. A napi munkaidejük 12 óra volt. Hetenként felváltva dolgoztak éjszakai és nappali műszakban, ettől a biológiai órájuk teljesen felborult. Mosakodni a hóban tudtak, folyamatosan éheztek. Margó egy kis élelem reményében minden külön munkára jelentkezett. Egy SS-nő azt mondta nekik: „Soha nem lesztek szabadok. örökké a mi rabszolgáink lesztek.” Amikor orvosi kísérleteket akartak rajtuk végezni, egy transzporttal elszöktek. Bergen-Belsenben elkapták a tífuszt. Lázálmában Margó látta, amint esernyők potyognak az égből. Azt hitték hallucinál. Pedig az angol ejtőernyősök érkeztek meg. Egyedül a 14 éves kislány nem élte volna túl ezeket a hónapokat. Nővére sokat segített neki, a végén azonban feladta. Ott, a bergen-belseni lágerben halt meg a felszabadulás után. Margó másik három testvére máshol pusztult el.

1945 elején a Siemenslager létszáma 2300 fő volt. A munkások hatalmas, fűtetlen barakkokban laktak. Wc nem volt, kezdetleges latrinák működtek. Az ellátás gyenge volt. A lágerben mégsem volt halálozás, mivel a leggyengébbeket időnként elszállították Ravensbrückbe. 1945 tavaszán a bombázások miatt csökkent a termelés. A felesleges munkaerőt visszaküldték a főtáborba. Itt gázkamra, vagy a rettegett uckermarki Jugendlagerba szállítás veszélye leselkedett rájuk. Egy csoport Budapestről deportált magyar munkaszolgálatos a KL Sachsenhausenen, majd Berlin-Gartenfelden keresztül 1945 január közepén került a Siemenslagerbe. A mintegy 60 férfit egy nehéz munkacsapatba, az ún. Bertram-kommandóba osztották őket. Egy lebombázott cementgyárból hordtak ki síneket, vastraverzeket, rönköket. Cementzsákokat cipeltek, bombatölcséreket töltöttek fel. Mindezt napi 20 deka kenyér és az egyre hígabb leves mellett. Ha répát szedtek, megverték őket. Tiszta, 200 fős barakkokban laktak. Fűtés nem volt, kettesével aludtak egy ágyban. Hamarosan eltetvesedtek. Elöljáróik verték őket. Egyiküknek összetörték a szemüvegét és emiatt munkaképtelen lett. Felmentést kapott a munkából, amíg az okulárét megjavították. Szerencséjére ez öt hétig tartott. Március végén a lágert lebombázták, őket visszavitték Sachsenhausenbe. Április közepén a Siemenslager kiürült.

A témáról bővebben itt olvashatsz

További altáborokat itt találsz

Bibliográfia

Típus

altábor