1882 májusában Nyitra megyei Vesztenicen (Vesztény) eltűnt egy parasztasszony öt éves lánya, akivel együtt mentek imádkozni az ottani templomba. Amikor az asszony a mise végén nem találta lányát (aki közben kiosont a templomból), pánikban tört ki. A jajgatásra összesereglő tömegből néhányan azt állították, hogy látták a helyi zsidó kocsma felé menni a kislányt. Erre mindenki odavonult, átkutatták a házat, majd beverték az ablakokat, törtek-zúztak, és meg akarták lincselni a kocsmárost, akinek időközben sikerült elmenekülnie és segítségül hívnia a helyi szolgabírót. A bíró egy pandúrt bízott meg a zsidó védelmével, egy erdőkerülőt pedig a kislány felkutatásával. Ez utóbbi nyolc nap múlva találta meg a gyermeket az erdőben, és mivel a holttesten nem volt semmiféle külsérelmi nyom, a lány valószínűleg egyszerűen eltévedt és szomjan halt.

A Nyitra megyei Ószombaton (Szobotiszt) 1882. augusztus 16-án országos vásárt tartottak, mely atrocitások nélkül zajlott le, részben annak köszönhetően, hogy a zsidóellenes zavargásoktól tartó községi elöljáróság kérésére a szenici szolgabíró nyolc pandúrból álló őrséget rendelt a helyszínre. Éjszaka a községi bíró járőrözni küldte a pandúrokat, és utasította a helyi kocsmárost, hogy küldje ki az ott mulató vásárosokat, és zárja be az italmérést, valamint rendreutasított egy antiszemita dalokat éneklő férfit. A pandúrok nemsokára letartóztattak egy férfit az utcán, mert kővel megdobta őket; erre a – részben a kocsmából kiözönlő – tömeg a járőrökre támadt az elfogott kiszabadítása érdekében, ütlegelték és szétkergették a pandúrokat. Ezután a főleg a helyi parasztok és polgárok soraiból kikerülő zavargók kiáltozva, a zsidókat szidalmazva vonultak az utcákon, beverték a zsidók házainak ablakait, megrongálták az ablaktáblákat, és zsidó boltok egész berendezését tették tönkre. Az okozott kárt 180 forintra becsülték. A rend helyreállítása érdekében Pozsonyból katonákat küldtek a helyszínre, aminek köszönhetően 12 napig nyugalom is volt, amint azonban a katonaság távozott a községből, újrakezdődtek a zavargások.

A helyi szolgabíró által indított vizsgálat során augusztus 18-án és 19-én legalább 20 embert állítottak elő a zsidóellenes megmozdulásban való részvétel vádjával, akiket a pandúrok megbilincselve Szenicébe szállítottak. Tárgyalásukra és a főkolomposok elítélésére decemberben került sor.

Saffinban augusztus végén több zavargásra is sor került. A zsidók ablakait betörték és rálőttek a helyi zsidókra, de személyi sérülés nem történt.

Holicsban, Szakolcában, Egbellben, Miavában napi rendszerességgel verték be zsidó házak ablakait, számos zsidóellenes, uszító plakát is megjelent az utcákon, melyeket valószínűleg egy erre specializálódott nyomdában készítettek.

A Nyitra megyei Felsőradoson 1882. szeptember 18-án több száz helyi paraszt gyűlt össze az utcákon, és beverték a zsidók lakta házak ablakait, valamint valósággal megrohamozták a vámszedő otthonát, aki családjával együtt kénytelen volt elmenekülni. A jelenlévő három pandúr közül az egyiket internálták a helyi lakosok, a másik elmenekült, a harmadik pedig a tömegbe lőtt és megsebesített egy parasztasszonyt.

A Nyitra megyei Berezóban 1882. október 9-én parasztokból álló tömeg vonult végig az utcán, számos zsidó ház ablakát betörték, lakóikat pedig megfenyegették. Az események hatására felbolydult a település, a helyiek újabb kihágásoktól tartottak. A Neue Pester Zeitungnak beküldött helyesbítés szerint azonban túlzás lenne „zsidóheccről” beszélni, hiszen a keresztény és a zsidó lakosság alapjában véve jó viszonyban él egymással, az ablakbeverések egy elszigetelt csoport túlkapásainak tekinthetők, amelyek megismétlődésének megakadályozására a városvezetőség rögtön szigorú intézkedéseket vezetett be.

A Nyitra megyei Verbón 1882. október elején egy ittas egyén több zsidó ablakát beverte, ami miatt őt magát jól megverték.

1882. októberében Alsószeli, Pered és Királyrév községekben a galántai gyakorlatról hazatért szabadságolt katonák beverték az ottani zsidók ablakait, valamint Alsószeliben több elöljárót és községi képviselőt is inzultáltak.

1883. augusztus-szeptember folyamán zsidóellenes erőszakhullám színhelye volt a Nyitra megyei Nagykosztolány. A helyi zsidó közösség delegációt küldött a pöstyéni szolgabíróhoz, kérve, hogy vessen véget a randalírozásnak. A szolgabíró két pandúr társaságában a helyszínre érkezett járőrözni, azonban szeptember 4-én a zavargók rájuk támadtak, ezen kívül beverték két zsidó kereskedő ablakait. Egész éjszaka iparoslegények masíroztak a zsidók házai előtt, miközben Istóczyt éltették, és azzal fenyegetőztek, hogy hamarosan elüldözik a zsidókat.

1883. szeptemberében 7-én a Nyitrán állomásozó honvédséget a közeli Kaláz községbe vezényelték, ahol már napok óta zsidóellenes zavargások folytak. Az említett napon a zavargók nyolc zsidó családot a kihajtottak szántóföldre, miközben majdnem agyonütöttek egy terhes nőt. A mintegy 12 tettest elfogták és a megyeházára vitték.

A Nyitra megyei Miaván 1883. augusztus végén, szeptember elején több alkalommal is betörtek ablakokat. Augusztus 25-én éjjel egy csapat suhanc üvöltözve járta végig a várost, és bezúzták az útjukba kerülő házak, többek között a szolgabíró házának ablakait, de néhány pandúr szétverte a csoportosulást. Nemcsak a zsidók, hanem a hivatalnokok házait is megtámadták, mondván, hogy a bürokraták pártfogolják a zsidókat. Tíz fiút letartóztattak, de másnap szabadon engedték őket. Következő alkalommal a közbelépő szolgabíró még meg tudta állítani a rombolást, de utána a zavargók fizikailag bántalmazták az elöljárót, és a pandúrokat is elűzték. Szeptember 2-án a szolgabíró kérésére a Trencsénben állomásozó ezred hetven közlegénye érkezett a településre, akiket a helyiek „éljen Istóczy!” kiáltásokkal fogadtak, és a katonaság jelenlétében a zsidók  valamennyi ablakát beverték.