Antiszemita erőszak Moson vármegyében

Moson vármegyében az indulatok először 1882 szeptember végén szabadultak el oroszváron. Ezt követően október és november folyamán több helyen is zsidóellenes zavargások törtek ki, melyek során rablások történtek, sőt, emberélet is áldozatul esett. A rend helyreállítása érdekében a belügyminiszter november 7-én a megye területére kormánybiztossá nevezte ki báró Miske Imre főispánt. A kormánybiztos november 9-én kiadott felhívásában felszólította a megye lakosságát, hogy tartózkodjanak a rendzavarástól, segítsenek a nyugalom helyreállításában és a kihágások megakadályozásában. Ellenkező esetben fegyveres erő bevetését, sőt akár statárium kihirdetését is elrendelheti a főispán. A különböző vallásfelekezetek lelkészeitől is támogatást kért a feszültség csillapításához, a községek elöljáróságait pedig erélyes fellépésre utasította, szigorú büntetést helyezve kilátásba kötelességük elmulasztása esetén.


1882. november 2-án a Moson megyei zsidók négytagú küldöttsége érkezett Budapestre, hogy a Belügyminisztériumtól kérjen segítséget a megyében tomboló zsidóellenes erőszak megfékezéséhez. A delegációt Jekelfalussy Lajos, az állami rendőrség vezetője fogadta, aki beszámolójukat hallva kifogásolta, hogy csak most értesítették hivatalosan a kormányt a már több hete zajló zavargásokról. A minisztertanácsos közölte, hogy az alispántól távirati jelentést kér a helyzetről, és minden tőle telhetőt megtesz a nyugalom helyreállítása érdekében. Végül a Moson megyei eseményeket részletesen ismertető memorandumot kért a küldöttségtől. A gyilkosságokkal és a kirendelt katonaság elleni összecsapásokkal tarkított erőszakhullám végül decemberre hagyott alább.


Forrás:

„Die antisemitischen Unruhen.” In: Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 10. 05, 1−2. o.

„A zsidóüldözés.” In: Magyar Polgár, 1882. 10. 07., 4. o.

Moson megyei főispán jelentése a belügyminiszternek, 1882. 10. 09-27. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIV/D−3483

Moson megyei főispán jelentése a Belügyminisztériumnak, 1882. 11. 17. MOL BM K148, 8. csomó, 1882−XIV/D1−3842

Moson megyei főispán felterjesztése a Belügyminisztériumhoz, 1882. 12. 09. MOL BM K148, 8. csomó, 1882−XIV/D1−4024

„Judenkrawalle im Wieselburger Komitat.” In: Preßburger Zeitung (Abendblatt), 1882. 10. 30., 1−2. o.

„Zu den Judenkrawallen im Wieselburger Komitate.” In: Preßburger Zeitung (Morgenblatt), 1882. 11. 02., 3. o.

Moson megyei főispán és kormánybiztos felhívása Moson megye lakosságához, 1882. 11. 09. MOL BM K148, 80. csomó, 1882−XIVD−3483

Oroszvár, 1882. szeptember 29-30.

A Moson megyei Oroszváron 1882. szeptember 29-ről 30-ára virradó éjszaka az utcán kiabálva végigvonuló helyi lakosok betörték tíz zsidó ház ablakait. A községi jegyző jelentette az esetet Mosonmagyaróvárnak, és hajnalra sikerült lecsillapítania a tömeget. Másnap a szolgabíró beszédet tartott és öt pandúrt bízott meg a rend fenntartásával. A következő napon pedig a járási és a szolgabíró vizsgálatokat folytatott a zavargások ügyében, jegyzőkönyvet készítettek a károkról és letartóztattak néhány embert. Erőszakos cselekményre ezután már nem került sor, de a helyi lakosság körében érezhető feszültség nem szűnt meg teljesen. A vizsgálóbizottság megkérdezte a helyi zsidókat, hogy igényt tartanak-e kártérítésre a betört ablakok miatt, de ők ettől eltekintettek.

Köpcsény, 1882. szeptember 30. - október 1.

A Moson megyei Köpcsényben 1882. szeptember 30-ról október 1-jére virradó éjszaka egy főleg helyi iparostanoncokból és a bevonulás elől menekülni próbáló rekrutákból álló csoport megtámadott öt, zsidók által lakott házat, de a községi bíró közbeavatkozására szétszéledtek, további atrocitásokra nem került sor.

Zurány, 1882. október 8.

1882. október 8-án éjjel a Moson megyei Zurányban betörték néhány ottani zsidó uzsorás ablakát. Másnap a helyi izraeliták megvertek egy legényt, aki hazafelé tartva az egyik zsidó boltja előtt „Éljen Istóczy!” kiáltásban tört ki. Erre nagyobb, főleg magyar és német szolgalegényekből, napszámosokból, valamint néhány mesteremberből és álló tömeg gyűlt össze, és szidalmazások, fenyegetések közepette bedobálták a zsidók ablakait. Vezetőjük egy Metz nevű szabadságon lévő tartalékos katona, eredetileg napszámos volt. A zavargás közben egy lövés is eldördült, állítólag egy Tauber nevű boldogasszonyi, látogatóba érkező izraelita revolveréből, de ez nem okozott sérülést. Ettől azonban még jobban felbőszültek a támadók, és az utcán vonulva folytatták a zsidó lakosok ablakainak beverését. Egy esetben kihúztak egy paplant és egy párnát a betört ablakon keresztül, azokat felvágták, a tollakat pedig szétszórták az utcán. Egy másik legény egy tubákosszelencét vett magához az egyik házból, és el akart vele szaladni, de a helyszínre érkező pandúr letartóztatta.

A randalírozó menet végül egy zsidó bolt előtt állapodott meg, ahol szintén szidalmazva, fenyegetőzve kezdték el beverni az ablakokat. Az üzletet ugyan őrök védték, de a tömeget sem a községi őrmesternek, sem az ott lévő megyei pandúroknak nem sikerült megfékezniük, erőszakot pedig nem akartak alkalmazni. A megrémült boltos, aki a zavargók vezetőjében saját napszámosát ismerte fel, ingyen szivart és bort adott a lázongóknak, akik ezután a közeli kocsma felé indultak. A keresztény kocsmáros azonban megtagadta a kiszolgálást záróra után, ezért az ő ablakait is beverték. A községi őrmester és a pandúrok ismételt felszólítására aztán lassan feloszlott a mintegy hajnali 2-ig tomboló tömeg. Az ügy kivizsgálására a helyszínre érkező alispán megállapította, hogy a cselekményt részben a zsidó uzsorások elleni személyes bosszú motiválta. A nyomozás során fény derült a tettesek kilétére, akiket le is tartóztattak, de a járásbíróságok csak igen lassan jártak el az ügyükben, ezért az alispán az átfutási idő lerövidítésére szólította fel a törvényszékeket.

Az alispán közgyűlést hívott össze, melyen felszólította a városi elöljáróságot és a józanabb gondolkodású polgárokat, parasztgazdákat a rend helyreállításához szükséges intézkedések meghozatalára. Ezen kívül este 9 után kijárási tilalmat rendeltek el a cselédek részére, a záróra szigorú betartására szólították fel a kocsmárosokat és a vendéglősöket, az éjszakai őrjáratokat pedig megkettőzték. Az alispán az intézkedések elégtelensége esetén katonai karhatalom bevetését helyezte kilátásba. Mivel információi szerint a zsidók provokáló viselkedése – pl. a már említett eseten kívül Simonyi István antiszemita országgyűlési képviselő Westungarischer Grenzbote c. lapját olvasókat is megtámadtak izraeliták – is hozzájárult a zavargások kirobbanásához, az alispán figyelmeztette a hitközségi elöljáróságot és a járási szolgabírókat is, hogy intsék nyugalomra a zsidó lakosságot.

Az intézkedések ellenére október 22-én ismét nagyobb csoportosulás gyűlt össze az utcán, melynek tagjai bedobálták az evangélikus lelkész ablakát is, majd elmenekültek. Mivel a mozgalom ezek szerint a keresztények ellen is irányult, a szolgabíró katonaság kirendelése ügyében fordult az alispánhoz. Ennek megfelelően október 27-én 3 főtisztből és 43 közkatonából álló katonaság érkezett a városba, akiket a lakosság költségén szállásoltak el. Az alispán azzal indokolta a lépés szükségességét, hogy a zavargók hosszan elhúzódó bírósági eljárása és látszólagos büntetlensége motiválja a további rendbontást. Ezen kívül a községi rendőrség is inkább összejátszott a lázongókkal, minthogy felléptek volna ellenük. Az alispán ezért a város elöljáróságát is felszólította, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt és vezessék be a lehető legszigorúbb intézkedéseket a zavargások megállítása érdekében.


Miklósfalu, 1882. október 8-9.

1882. október 8-án és 9-én a Moson megyei Miklósfalun néhány szolgalegény betört egy ottani zsidó boltos üzletébe, holmijait az utcára szórták, majd a zavargók „Éljen Istóczy!” felkiáltással szétszéledtek. Ezen kívül betörték három zsidó ház ablakait, az egyiknek az ablaktábláit is bezúzták. Az ügy kivizsgálására a helyszínre érkező alispán megállapította, hogy a cselekményt részben a zsidó uzsorások elleni személyes bosszú motiválta. A nyomozás során fény derült a tettesek kilétére, akiket le is tartóztattak, de a járásbíróságok csak igen lassan jártak el az ügyükben, ezért az alispán az átfutási idő lerövidítésére szólította fel a törvényszékeket.


Parndorf, 1882. október 15-16.

1882. október 15-ről 16-ra virradó éjszaka zsidóellenes zavargások történtek a Moson megyei Parndorfban, melynek elkövetői főleg ellenőrzési szemléről hazaérkező, ittas tartalékos katonák voltak. A helyi elöljáróság már korábban óvintézkedéseket tett az esetleges rendbontás megelőzésére, így a járási szolgabíró által kirendelt megyei foglároknak sikerült megfékezniük a mozgalmat. A vizsgálat során kinyomozott tetteseket elfogták, és a nezsideri járásbíróságoz kísérték.


Barátfalu, 1882. október−november

1882. október−november folyamán a Moson megyei Barátfalun olyan mértékű zsidóellenes kihágásokra került sor, hogy az izraeliták kénytelenek voltak átmenetileg elköltözni a faluból.

Rajka, 1882. október vége

A rajkai zsinagóga belső tere (MZSML)

1882 októberének vége felé a Moson megyei Rajkán folyamatosak voltak az antiszemita zavargások. Szinte minden éjszaka kövekkel, téglákkal verték be a zsidó házak ablakait. A település a járási bíró székhelye volt, aki a helyszínen állomásozó pandúrokkal együtt megpróbálta megfékezni az erőszakot. Azonban sem ebben, sem a tettesek kézre kerítésében nem járt sikerrel.


Nyulas, 1882. október vége - november eleje

„Újabb zsidóüldözés. A nyulasi rablás és gyilkosság.” (Pesti Hírlap, 1882. 11. 04., 13. o.)

1882 októberében a Moson megyei Nyulason agitátorok heteken keresztül uszították a főleg németajkú lakosságot a helyi zsidó családok ellen, aminek meg is lett az eredménye. Egy revolverrel felfegyverzett csoport először Deutsch Albert, majd Steiner Mór helyi zsidó kereskedők boltját rabolta ki. Steiner hiába tett panaszt a városi hatóságoknál, ott lekezelően bántak vele és semmit nem tettek az ügyben. Október 26-án ismeretlenek bezúzták a kereskedő házának ablakait, és egy puskaporral töltött petárdát dobtak a szobájába. Steiner ekkor Fiala Miklós nezsideri szolgabíróhoz fordult, hogy katonai védelmet kérjen. Fiala másnap reggel két pandúrt rendelt Nyulasra. Ő maga Alsó-, Felsőlimic és Bánfalu községekbe ment, ahonnan szintén zsidóellenes zavargásokról érkeztek hírek. Október 31-én délután a Nyulasra érkező szolgabírósegédet két másik zsidó azzal kereste meg, hogy zsarolták és életveszélyesen megfenyegették őket. A vizsgálat során sikerült két tettest azonosítani és elfogni. 

A letartóztatások miatt felháborodott falubeliek a szolgabírósegéd távozása után késsel fenyegették meg a zsidókat, mondván: „Ma éjjel mind a pokolba mentek!” Este belőttek Steiner ablakán, majd megrohamozták a házat: bezúzták az ajtókat és az ablakokat, feldúlták és kifosztották a boltot. A menekülő, állapotos Steinernét agyonlőtték. Ezután szétverték Deutsch üzletét is. A hatóságok még az éjszaka letartóztattak 12 embert. A felbőszült tömeg másnap este megint gyülekezni kezdett, és olyan fenyegetően lépett fel a szolgabírósegéddel szemben, hogy az kénytelen volt elmenekülni a helyszínről. 

A szolgabíró az események hatására segítséget kért a Nezsiderben állomásozó dragonyos század parancsnokától, aki 50 emberét a helyszínre is küldte. A katonák gyorsan szétverték a csőcseléket. Hamarosan Pataky Fábián megyei alispán is a településre érkezett. A garázdálkodó banda 8−10 tagját hamar letartóztatták. A nyulasi zsidók Nezsiderbe menekültek, majd beadványban fordultak a miniszterelnökhöz, melyben panaszt emeltek az atrocitások és a hatóságok elégtelen fellépése miatt. Eközben Zurány, Miklósfalu, Parndorf, Illmic és Bánfalu községekben is antiszemita zavargások törtek ki. A helyzet súlyosságára való tekintettel a mosoni főispánt november 8-án a megye kormánybiztosává nevezték ki, aki körrendeletben intette nyugalomra lakosságot. A kedélyek lassan csillapodtak. Nyulasról végül december elején vonták ki a hadsereget. 

1884. október 10-én Steinerné gyilkosát, Holzschuszter Józsefet 12 évi fegyházra ítélték. Egy bűntársa 10, egy másik 2 év fegyházbüntetést kapott. 

Illmic, 1882. november első fele

1882. novemberében a Moson megyei Alsó- és Felsőillmicen több esetben is történtek zsidóellenes atrocitások. Ismeretlen tettesek betörtek Deutsch izraelita házaló otthonába, ahonnan 1400 forint értékű árut elraboltak. Ezzel egy időben névtelen levelek keringtek, melyekben a zsidókat halállal fenyegetik, ha nem költöznek el a faluból. A főispán Nezsiderből fél század lovasságot rendelt a községekbe, amely november 16-án meg is érkezett. A települések elöljárói rögtön a főispánhoz fordultak a katonák eltávolítása érdekében, ő azonban ehelyett a tettesek kinyomozására és megbüntetésére utasította őket. Végül december elejére már annyira lecsillapodtak a kedélyek, hogy a főispán támogatta az elöljáróság kérelmét, és a katonaság kivonása ügyében fordult a Belügyminisztériumhoz.


Bánfalva, 1882. november közepe

1882 novemberében a Moson megyei Bánfalván több esetben otthonaikban bántalmazták a helyi zsidókat. A főispán utasította a helyi elöljárókat, hogy 3 nap alatt kerítsék elő a tetteseket, és tegyék meg a szükséges óvintézkedéseket, különben katonai karhatalmat fog a községbe rendelni.