Pogromok, gyilkosságok, fosztogatás Zala vármegyében
Zala megyében a zsidóság számaránya az országosnak mindössze a fele volt (3%), és sok településen egyáltalán nem is éltek zsidók. Ennek ellenére 1848 tavaszához (és majd 1919 nyarához hasonlóan) számos zalai települést 1883-ban is elöntött az antiszemita erőszak. Bár már korábban is voltak előzményei, mégis hirtelen és robbanásszerűen érkezett. A tiszaeszlári vérvád napvilágra kerülése után a vármegyében 1882 júliusában Balatonfüreden került sor egy jelentősebb antiszemita incidensre, melynek során a helyi hitközség emblematikus figuráit, a rabbit és a saktert is megtámadták. A támadók sok ablakot bevertek és több zsidót is összevertek. Balatonfüred példája (ekkor még) nem talált követőkre. Egy évvel később, a tiszaeszlári ügyben meghozott, a zsidókat felmentő bírósági ítéletet azonban Zalában általános nemtetszéssel és dühvel fogadták. Egyes szerzők a dél-dunántúli keresztény lakosság zsidóellenes indulatait a zsidó bérlők és kereskedők elleni averzióval magyarázzák. A későbbi vizsgálat során felmerült az is, hogy egy vagy akár több, a szomszédos Somogyban aktív antiszemita uszító az ottani statárium kihirdetését követően éppen Zalába húzódott vissza. Mindenesetre a tiszaeszlári perben hozott ítélet nyilvánosságra kerülését követően hamarosan több településen is zavargások törtek ki - párhuzamosan és szinte egyszerre. Ez pedig némi szervezettségre utaló tényező is lehet. A zalai pogromok és atrocitások egyik jellemzője, hogy nem a máshol tapasztaltakkal ellentétben nem igazodtak a vasárnap tartott vásárnapokhoz. További jellemzőjük, hogy feltűnően erőszakosak voltak. Több zsidót (öreget, nőt is) megöltek, míg több támadóval a kivezényelt katonaság végzett. Zalaegerszegen és Zalalövőn a tömeg még a zsidók védelmére érkező fegyveres katonákat is megtámadta. A halálos áldozatokkal járó összecsapásokat követően a hatóságok csak hónapok alatt voltak képesek helyreállítani a rendet. Az erőszak hulláma azonban a környékbeli településeket is elborította. A városi példa nyomán több faluban felgyújtották a zsidók házait. A tűz a többi épületre is továbbterjedt, Bezeréd például porig égett. Sok helyen teljesen leállt élet. Az atrocitások miatt a kereskedők nem mertek kinyitni. Az események hatására azonban augusztus 28-án a Belügyminisztérium másnapi hatállyal elrendelte a statáriumot Zala megye egész területére, egyhavi időtartamra. Kormánybiztossá Glavina Lajos főispánt nevezték ki. A megye összes településéhez intézett felhívásban Glavina felszólította az elöljárókat, hogy hirdessék ki a statáriumot, tegyenek meg mindent a zavargások megakadályozása érdekében és szervezzenek őrjáratokat. A lakóházak kapuit, valamint a vendéglői ivószobákat este 8-kor be kellett zárni, a cselédek gazdájuk tudta és beleegyezése nélkül nem mehettek el otthonról, a lakosok kötelesek voltak beszolgáltatni fegyvereiket, a községekben megjelenő idegeneket szemmel kellett tartani, a rablott tárgyakat birtoklókat pedig fel kellett jelenteni. Az országos és heti vásárok nagy részét betiltották. Ez lényegében befagyasztotta a térség gazdasági életét. Ezért a kormánybiztos szeptember közepétől elkezdte feloldani a korlátozásokat, és engedélyt adott az október 8-i országos vásár megtartására. Október 22-én megszűntették a statáriumot.
A későbbi nyomozások során több olyan adat került a felszínre, amely a megmozdulások szervezett jellegére utalt. Egy sárhidai paraszt azt vallotta, hogy augusztusban három zalaegerszegi férfi jelent meg a településen. Az idegenek felszólították a helyieket, hogy menjenek a városba és fosszák ki az ottani zsidókat, cserébe részesülhetnek a zsákmányból. Két elfogott legény azt állította, hogy egy fiatalember biztatta őket a rendbontásra, aki aztán a zavargás élére is állt és a kirabolandó boltokhoz irányította a tömeget. A személyleírás ráillett Báli Kálmán asztaloslegényre. Róla kiderítették, hogy társait a katolikus temetőben gyűjtötte össze, és egyenként megeskette őket, hogy kirabolják és elkergetik a zsidókat.
A Kozma főügyész által kihallgatott zavargók vallomása alapján úgy tűnt, a környékbeli falvakban idegen agitátorok biztattak a zsidók megtámadására. Elhitették a helyiekkel, hogy szabad zsidókat fosztogatni, mert a katonaság nem fog rájuk lőni. A Nemzet tudósítójának értesülései szerint Zalaegerszegen és a környező falvakban már hónapok óta mesterségesen szították a most kirobbant antiszemita indulatokat. A mozgalom résztvevői előkészületeket tettek egy népgyűlés összehívására is. Ezen a zsidók 1867-ben törvénybe iktatott emancipációjának eltörlését szorgalmazó kérvényt terjesztettek volna a parlament elé. A zalai antiszemiták állítólag szoros kapcsolatban álltak a németországi testvérmozgalom vezetőivel is. Német és magyar nyelvű antiszemita lapok, röpiratok tömegesen terjedtek a megyében.
Szeptember 13-án Kozma főügyész értekezletet tartott Glavina kormánybiztos, Svastics alispán, Gömörey törvényszéki elnök, Bessenyei királyi ügyész és Neumann Spallart tábornok részvételével. Ezen elhatározták, hogy a parasztok letartóztatása helyett inkább az értelmi szerzők előkerítésére koncentrálnak. Végül a zavargásokban való részvétel miatt elfogott 117 személy közül 44-et állítottak statáriális bíróság elé. Legtöbbjüknél azonban kevés esély mutatkozott a bűncselekmény elkövetésének bizonyításra az előírt nyolc napon belül, így ők hagyományos bírósági eljárásra számíthattak.
Az 1884. június 9-én kezdődő végtárgyaláson Schreiner Ferenc és Bali Kálmán fővádlottak tagadták a zavargásokban való részvétel és az uszítás vádját. A per során négy további személlyel bővült a vádlottak köre, amely egyébként főleg fiatal munkásokból és iparosokból állt. Az ítéletet végül 1884. július 28-án hirdették ki. 43 vádlottat elmarasztaltak, 31-et felmentettek. A lázadásra való felbujtásban valamint testi sértés elkövetésében bűnösnek talált fővádlottak közül Schreiner Ferencet 7 évi fegyházra, Gerencsér Istvánt 5 évi fegyházra, Bali Kálmánt 4 évi fegyházra ítélték. A többi vádlottat több hónapos börtön-, illetve fogházbüntetéssel, egyeseket több évi hivatal- és jogvesztéssel, másokat pedig pénzbüntetéssel sújtottak. A legfelsőbb igazságszolgáltatási fórum, a Kúria 1885. július 24-én hozott jogerős ítéletet az ügyben. Ennek értelmében Schreiner 5 évi, Bali és Gerencsér pedig 3 évi fegyházbüntetést kaptak az egy évi vizsgálati fogság beszámításával. További 10 vádlottat (9 férfi és 1 nő) 2−9 havi fogházra ítéltek, a többi esetben pedig helyben hagyták a királyi tábla által hozott ítéletet.
Forrás:
„Zendülés Zalaegerszegen és a vidéken.” In: Budapesti Hírlap, 1883. 08. 28., 4−5. o.
„Zsidóellenes zavargások.” In: Magyar Polgár, 1883. 08. 30., 3. o.
Kövér György (2011): A tiszaeszlári dráma. Társadalomtörténeti látószögek. Budapest: Osiris, 607-611., 644−649. o.
Foki Ibolya (1986): Az 1883-as zsidóellenes zavargások Zala megyében. In: Halász Imre (szerk.) Zalai gyűjtemény 25. Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból. Zalaegerszeg, 222-229. o.
A zala-egerszegi zsidózavargás…” Pesti Hírlap, 1885. 04. 24., 8. o.; „A zala-egerszegi zsidóellenes zavargások…” Pesti Hírlap, 1185. 07. 25., 6. o.; Zala megyei alispán jelentése a Belügyminisztériumnak, 1883. 08. 25. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; Zala megyei alispán jelentése a Belügyminisztériumnak, 1883. 08. 24. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; A Zala−Somogy megyei izraeltia községkerületi elnökség jelentése az Izraeliták Országos Irodájának, 1883. 09. 27. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; Tisza Kálmán felterjesztése Ferenc Józsefhez, 1883. 08. 27. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; Igazságügyi miniszter a Zala megye területén életbe léptetendő rögtönbíráskodás tárgyában, 1883. 08. 28., 1883−XIV/D−3377; Zala megyei főispán és kormánybiztos a kivételes állapotnak mielőbbi beszüntetése iránt, 1883. 10. 20. MOL BM K148, 80. csomó, 1883−XIV/D−3377; Foki 1986; Kubinszky 1968, 165-168. o.; Kubinszky 1976, 112-116. o.; Rácskay 1987, 550.
Balatonfüred, 1882. július 14.
Éjszakai bezúzzák a rabbi ablakát, több zsidót összevernek
1882. július 14-én éjjel Balatonfüreden helyi lakosok rátámadtak a zsidókra. Sok ablakot (köztük a rabbiét és a sakterét) betörtek és néhány izraelitát megvertek. A Somogy c. lap szerint a településen terjesztett antiszemita lapok és egyes helyi értelmiségiek uszításai miatt került sor az incidensre.
Nagykapornak, 1883. augusztus 15.
A Zala megyei Nagykapornakon 1883. augusztus 15−16-án tartott országos vásáron egy izraelita kereskedő és egy ott időző mérnök összeszólalkozott, aminek verekedés lett a vége. Ez az incidens volt az egyik első jele annak, hogy az antiszemita izgatók és zavargók Somogy megyéből a statárium kihirdetése után kezdtek a szomszédos megyébe átszivárogni.
Zalaegerszeg, 1883. augusztus 22-25.
Pogromsorozat, gyilkosság, katonai sortűz
Zalaegerszegen 1883. augusztus 17-ére virradó éjjel néhány suhanc beverte a zsinagóga és a zsidó iskola ablakait. Augusztus 22-én verekedés tört ki egy keresztény és egy zsidó között. Másnap este 60−80 főnyi tömeg gyűlt össze az utcán. Istóczyt éltetve bezúzták a zsidó lakások ablakait, leszaggatták és összetörték a redőnyöket. A helyszínre érkező alispán, foglárok és börtönőrök szétoszlatták a tömeget és letartóztattak néhány rendbontót. Augusztus 24-én a városháza előtt mintegy 1000 ember gyűlt össze, hogy kiszabadítsa a fogvatartottakat, akiket ezért katonai kísérettel vittek át a börtönbe. A helyiekből, vidéki földművesekből, asszonyokból és gyerekekből álló tömeg azonban olyan fenyegetően lépett fel, hogy a rendfenntartók jobbnak látták elengedni az iparoslegényeket. Az indulatok azonban nem csitultak: ismét megrohamozták a zsidók házait, beverték az ablakokat, több boltot feltörtek és kifosztottak. A hatóságok tehetetlenek voltak, ezért az alispán még az esti órákban katonai erősítést kért a parancsnokságtól. A következő napokban több századnyi gyalogos és dragonyos katonaság érkezett a városba. Augusztus 25-én napközben nyugalom honolt. A városi képviselő-testület polgárőrség megalakítására szólította fel a lakosságot. Este 7 után megtiltottak mindenféle csoportosulást, este 8 utánra pedig kijárási tilalmat rendeltek el. Az iparossegédek és cselédek otthon tartásáért a mestereket valamint a háztulajdonosokat tették felelőssé. Este 6 után a katonaság megszállta a főteret és lezárta az utcákat. Este 10 körül azonban ismét gyülekezni kezdtek a főleg a szomszédos falvakból érkező támadók. Feltörtek és kifosztottak több boltot, később pedig egy mészárszéket is. Egy megtámadott zsidó később belehalt a sérüléseibe. A 800−1000 fős, pisztolyokkal felfegyverzett csőcselék a katonákra is rárontott, akik sortűzzel válaszoltak. Két ember meghalt, 8−10-en halálosan, hatan súlyosan, többen pedig könnyebben megsérültek. A tömeg erre feloszlott.
A legtöbb zsidó családfő a nőket és a gyermekeket az értékesebb holmikkal együtt elszállította Zalaegerszegről. Augusztus 26-a vasárnap lévén munkaszüneti nap volt, ezért további összecsapásokra lehetett számítani. Az alispán már délelőttre kirendelte a katonaságot a plébánia elé, hogy megakadályozza a templomból kitódulók esetleges rendbontását. A hadsereg megszállta a várost, az utcán folyamatosan járőröztek, aminek hatására augusztus 26−27-én már nem történtek rendzavarások. Másnap bevezették a statáriumot.
Keszthely, 1883. augusztus 23. és 26-28.
A zalaegerszegivel egy időben zsidóellenes zavargás robban ki a városban. 1883. augusztus 23-ról 24-re virradó éjszaka egy kb. 30 fős csoport bedobálta két zsidó ház ablakait, majd magától feloszlott. A szolgabíró intézkedéseket tett annak érdekében, hogy a városi hatóság az önkéntes tűzoltóság közreműködésével állítsa helyre a rendet. Több napilap arról is beszámolt, hogy 1883. augusztus 26-án nagyobb mértékű zavargás történt Keszthelyen, melynek megfékezésére a szolgabíró az alispánon keresztül katonaságot kért. A Keszthely c. helyi lap ezt azonban cáfolja, hozzátéve, hogy egyik este csupán néhány ittas suhanc dobálta be két-három ház ablakát. A főszolgabíró szeptember 1-jén pártolólag nyújtotta be a megyei képviselő-testülethez a helyi polgároknak a legközelebbi országos vásár megtartása iránti kérelmét. Elismerte, hogy zavargásoktól továbbra is tartani lehet, a vásárt kellő hatósági felügyelettel mégis meg kellene rendezni, mert a szegényebb földművesek, iparosok csak így juthatnak jövedelemhez, ami után adózni is fognak majd.
Zalalövő, 1883. augusztus 25-28.
A környékbeli parasztok a zsidókra támadnak és összecsapnak a katonasággal
1883. augusztus 26-a hajnalban kisebb-nagyobb csoportok randalíroztak Zalalövőn. Két nap múlva mintegy 40−50 (egyes sajtóértesülések szerint jóval több), a környékbeli falvakból (Budafa, Csép, Zalapatak, Jakab stb.) érkező paraszt rohanta meg a zsidók házait. Az ablakokat bezúzták, a berendezést darabokra törték. Sok értékesebb vélt tárgyat az utcára dobáltak. Itt kocsikra pakolták a zsákmányt, majd elhajtottak. A zsidó műhelyeket és boltokat is feldúlták és kirabolták. A fosztogatók összevesztek a zsákmányon, ezért tömegverekedés tört ki. A zsidók nagy része elmenekült. 28-án késő este újra rohamra indultak a zavargók. A zsinagóga ablakait betörték, a rabbit, aki fiait keresve a csőcselék karjaiba futott, félholtra verték. A tömeg a pozsonyi hadtestparancsnokságról érkező négyszázadnyi katonát is megtámadta, ám azok sortűzzel válaszoltak. Egy asztaloslegény meghalt, sokan pedig megsebesültek.
Augusztus 31-ig a főszolgabíró közreműködésével 50 zavargót tartóztattak le. A fő hangadók közül hármat (egy munkanélküli nagykanizsai gazdasági hivatalnokot, egy tönkrement zalaszentgróti kereskedőt és az elbocsátott csányi jegyzőt) sikerült elfogni.
Szeptember 15-én elterjedt a hír, hogy a helyi parasztok körében idegen agitátorok uszítanak, és éjszaka újabb támadására lehet számítani. A településen állomásozó három katonai század ezért egész nap készenlétben állt, a parancsnok járőröket küldött ki. Éjjel lövések hallatszottak, de komolyabb atrocitás nem történt.
Az ügy végtárgyalása 1884. augusztus 12-én zajlott a királyi ítélőtáblán. Az illetékes budapesti fenyítő törvényszék két vádlottat lázadás bűntettének elkövetése miatt 2 évi fogházra ítélt. Kilenc elkövető (6 nő, 3 férfi) lopás, négy pedig orgazdaság miatt 6-tól 9 hónapig terjedő börtön- és fogházbüntetést kapott. A királyi tábla részben megváltoztatta ezt az ítéletet: egy 16 évnél fiatalabb fiút és egy lányt lopás vétsége miatt 1 havi fogházra ítélt, amit a vizsgálati fogság miatt letöltöttnek tekintett. Két férfit és egy nőt orgazdaság helyett bűnpártolás vétségében találtak bűnösnek, amiért 3 havi fogházat kaptak. Egy másik, eredetileg szintén orgazdasággal vádolt férfit pedig súlyos testi sértés miatt 6 havi fogházzal büntettek. A lázadás és a lopás miatt elítélt többi bűnös ügyében hozott ítélet nem változott.
Sárhida, 1883. augusztus 26.
Gyilkosság és fosztogatás
1883. augusztus végén a Zalaegerszeg közelében lévő Sárhidán a zsidó kocsmárost agyonverték, kirabolták és mindenét összetörték. További megmozdulásoktól tartva, másnap 14 kocsin katonákat küldtek a településre.
Zalaszentgrót, 1883. augusztus 26-28.
Zalaszentgrótrón 1882. augusztus 26-án a helyi Schwarz-féle kocsmában hat fiatal férfi mulatozott egy „zikcene, zakcene, büdös zsidó” kezdetű gúnydalt énekelve, bár a kocsmárost nem bántották. Innen aztán nagy lármával továbbvonulva beverték Kohn kereskedő boltját, majd Morgenstern kávéházát támadták meg, melynek ablakait, ajtóit betörték, leszaggatták. Morgenstern kocsisát, aki be akarta előttük csapni az ajtót, egy nagy kővel úgy fejbe vágták, hogy összerogyott. Doronggal szintén fejbe verték a helyszínre érkező városi hajdút is, aki agyrázkódást kapott és életveszélyes állapotba került. Rombolás közben a zavargók fellöktek két petróleumlámpát, az ebből kifolyt petróleum meggyulladt, de egy péklegény elfojtotta a tüzet. A tűzriadóra kivonultak a tűzoltók, akik a garázdálkodók ellen is felléptek, hármat közülük véresre vertek és elfogtak.
A város határában és a szomszédos falvakban tartózkodó mesterlegények és parasztok azonban továbbra is provokáló, fenyegető magatartással mulattak a kocsmákban, ezért a helyiek további zavargásoktól tartottak. A Nemzet információja szerint az embereket egy úri társaság uszítja, élén egy Back-korszakbeli zúgprokátorral és egy csődbe ment zsidó kereskedővel; a rendbontók is tőlük kapták a pénzüket. A zavargások következtében bezárt a helyi takarékpénztár, leállt a kereskedelem. A lázongó parasztok azt nyilatkozták, hogy ez még csak a kezdet, és a mozgalom mostantól kezdve „az urak” ellen fog irányulni. A helyi izraeliták, életük és vagyonuk biztonságát féltve, katonai védelmet kértek, aminek eredményeképp 2 századnyi katonát állomásoztattak a településen.
Szeptember 6-án a szolgabíró már azt jelentette az alispánnak, hogy a járásban helyreállt a nyugalom, valamint az átfogó, szigorú intézkedéseknek köszönhetően a jövőben sem kell kihágásoktól tartani. A szolgabíró felszólítására több községben is előállítottak addig rejtőzködő zavargókat, például Kublics János kereskedőt, akit azonban bizonyítékok hiánya miatt néhány óra múlva ismét szabadon engedtek. Szeptember 18-án helyi lakosokból álló küldöttség értesítette a kormányzati biztost arról, hogy Zalaszentgróton polgárőrség gondoskodik a rendről, és kérték a katonaság eltávolítását, amit a biztos kilátásba is helyezett abban az esetben, ha a polgárőrség valóban fent tudja tartani a nyugalmat.
Búcsúszentlászló, 1883. augusztus 26.
1882. augusztus 26-án este 10 órakor mintegy 150−200 fő gyűlt össze a búcsúszentlászlói pályaudvar környékén, Istóczyt éltetve és a zsidókat szidva. A szomszédos községekből származó, dorongokkal, fejszékkel és – a fosztogatáshoz – zsákokkal felszerelt zavargók elkezdték betörni a házak ablakait, de a községi bíró és a helyettes bíró társaságában a helyszínre érkező önkéntes tűzoltóknak sikerült megakadályozniuk a további kihágásokat és a fosztogatást.
Nagykanizsa, 1883. augusztus 26-28.
1883. augusztus 26-án este Nagykanizsán nagyobb embertömeg tódult ki a kocsmákból, zsidóellenes dalokat énekelve. Azonban a hatóság már korábban értesült a szervezett tüntetésről, és megtették a szükséges előkészületeket. Ennek köszönhetően a főtéren összegyűlt kb. 300 fős tömeget a Kanizsán állomásozó dragonyosoknak és a városi rendőrségnek sikerült szétoszlatnia, majd ugyanez történt a térről az egyik vendéglő elé átszivárgó emberekkel is; a főtéren és néhány forgalmasabb utcában pedig lovas katonák járőröztek. A kiskanizsai kocsmákban mulatozók közül is sokan szerettek volna Nagykanizsára jönni, de ezt a két település közé kirendelt katonaság megakadályozta.
A főleg a társadalom alsó rétegeiből kikerülő rendbontók este 11 óráig csatangoltak az utcákon, de a rendőrség minden gyülekező csoportot feloszlatott. Kisebb bandák azonban így is összeverődtek félreeső utcákban, és beverték néhány ház ablakát, zsidó és keresztény lakókét egyaránt. A résztvevő földművesek, iparossegédek, napszámosok közül többeket sikerült elfogni, később pedig letartóztattak öt sandai (Somogy megye) egyént, akik megszegték az este 8-tól elrendelt kijárási tilalmat. A kihallgatásuk során elmondottak alapján egy szintén sandai illetőségű férfi szólt nekik, hogy Kanizsáról már hajtják ki a zsidókat, és azt jöttek megnézni; a csurgói szolgabíróságot megkeresték ez utóbbi férfi kihallgatása érdekében.
A helyi izraeliták katonai segítséget kértek életük és vagyonuk megvédelmezése érdekében, aminek eredményeképp Kanizsán maradtak a 14. dragonyosezred állandóan ott állomásozó századai, melyeket eredetileg hadgyakorlatra akartak elvinni. A lakosság azonban hamarosan elégedetlenkedni kezdett a lovaskatonák elszállásolása miatt. Szeptember közepén a városi tanács kérte a katonák létszámának csökkentését, cserébe kezességet vállalt az esetleges további zavargások megakadályozásáért.
Zalaszentiván, 1883. augusztus 28.
1883. augusztus utolsó napjaiban Zalaszentivánon zavargók ablakokat vertek be.
Söjtör, 1883. augusztus 28-29.
Gondosan megtervezett zavargás során felgyújtják a zsidók házait
A Zala megyei Söjtörön 1883. augusztus 29-én éjszaka egy körülbelül 400 fős felfegyverzett banda két álarcot viselő helyi lakos vezetésével, Istóczyt éltetve megtámadta és kifosztotta a zsidók házait. Amit nem tudtak magukkal vinni, azt összetörték. Az épületeket felgyújtották, az okozott kár összesen 16 ezer forintra rúgott. Az ügyben később indított vizsgálat kiderítette, hogy több község lakói előre megbeszélt terv alapján jelentek meg Söjtörön. Itt és Pusztaszentlászlón a kisbírók már 28-án figyelmeztették a telkes gazdákat, hogy rendbontás várható. A zsidók nyilván értesültek a közelgő eseményekről, mert a legtöbben még 29-én délelőtt elmenekültek. Egy környékbeli zsidó mérnök például névtelen levélben kapott figyelmeztetést, amit meg is mutatott a szolgabírónak, kérve, hogy hagyja a katonaságot a faluban. A hivatalnok azonban, bízva az augusztus 29-én este 6 órakor kihirdetett statárium erejében, engedélyezte a katonák elvonulását. Így csak később jelentek meg a Nagykanizsáról küldött katonák Söjtörön. A zavargók azzal fenyegetőztek, hogy a hadsereg elvonulása után kiirtják a zsidókat és a mágnásokat. A szolgabíró pár nap múlva egy gyalogszázaddal Szentpéterúr községbe indult, hogy felkutassa az állítólag ott elrejtőzött zavargókat. Az ottani lakosok azonban megüzenték, hogy agyonverik a katonákat, ha azok be mernek lépni a faluba. A szolgabíró ezért még egy század gyalogost kért és kapott Komáromból. Így végül két század vonult Szentpéterúrra. Söjtörön sikerült több tettest is kézre keríteni. Ezek vallomása alapján szeptember 6-án elfogtak két zalaegerszegi és két ismeretlen illetőségű férfit, akiket uszítással vádoltak. Végül 36 embert állítottak a zalaegerszegi királyi törvényszék elé lázadás, további négyet pedig orgazdaság, illetve lopás miatt. A törvényszék és később a királyi tábla Kis Baksa Ferenc fővádlottat lázadás miatt 2 évi fegyházra ítélte. A Kúria ezt az ítéletet annyiban szigorította, hogy az 1883 szeptembere óta fogságban lévő Kis Baksa büntetésének kezdetét 1885. április 17-étől számították.
Szentpéterúr, 1883. augusztus 28-29.
1883. augusztus 28-án és az elkövetkező napokban a Zala megyei Szentpéterúron megtámadták a községben lakó zsidók házait, összetörték az ajtókat és az ablakokat, feldúlták és kifosztották a boltokat, az árut és a berendezési tárgyakat kiszórták az utcára, ahonnan a falubeliek és más községbeli lakosok fölszedték és magukkal vitték. Müller Jakab kereskedőt teljesen kifosztották, még a padlását és pincéjét is átkutatták, amit pedig nem raboltak el, azt megsemmisítették. Az újságok Müller halálhírét keltették, ami nem volt igaz, bár csak nagy nehezen tudott megmenekülni: a fia pisztolylövéseket leadva tudott apjával együtt kitörni a tömegből. Az egyik megsebesült elkövetőt ezután elfogták. A szolgabíró és a katonaság erélyes fellépésének köszönhetően itt nem tört ki akkora pánik, mint a megye számos más településén. Szeptember 2-án délelőtt a királyi ügyész is helyszínre érkezett a bírósággal és két század Sopronból jövő gyalogsággal, megindították a vizsgálatot és statáriumot hirdettek. A szomszédos Rád, Nemesszer, Gétye, Zalakoppány, Búcsúszentlászló, Nagykapornak és további községekben is előfordultak zavargások. A nyugalom elég lassan állt csak helyre, Szentpéterúron még szeptember közepén is történtek kihágások.
Az ügyet 1884. november 1. és 19. között tárgyalta a budapesti törvényszékről Nagykanizsára küldött bíróság. A 43 vádlott közül, akiket részben lázongás, részben lopás miatt állítottak törvényszék elé, 34-et elítéltek, közülük egyet 2 évi, kilencet másfél évi, egyet 1 és negyed évi, tizenhármat egy évi és tízet több havi börtönre. Az ügyész és az elítéltek fellebbeztek, az előbbi különösen Gerát József községi bíró és Riedlmayer Károly közjegyző felmentése miatt, akiket bűnsegédként vádoltak meg.
Szilvágy, 1883. augusztus 28-29.
A falu egyetlen zsidója elmenekül
A Zala megyei Szilvágy községen lakó egyetlen zsidó, Svarc Rudolf/Rezső kocsmáros 1883. augusztus 28-án este megvendégelte a falubelieket, köztük Bartók Ferenc bírót is, akitől érdeklődött, hogy a zalaegerszegi zavargások tükrében mennie vagy maradnia tanácsos-e inkább. A bíró megnyugtatta, hogy biztonságban van, sőt még őröket is állított a háza elé. Másnap estére a kocsmáros mégis elment a faluból, Pászty György iskolatanító és felesége pedig azzal bujtogatták a lakosságot, hogy Szilvágyon kívül már mindenhonnan elűzték a zsidókat, ezért a helyiek okkal félhetnek, ha majd náluk is felbukkannak a zsidóüldözők. A összegyűltek tanácskozást tartottak, miszerint Svarc pedig úgysem fog már visszajönni, tehét jobb, ha az ő kezükbe kerül a vagyona, mintha idegenekébe; a község pedig amúgy is egy nagy erdő közepén fekszik, ahol rendőrség vagy katona sohasem jár.
Ezután „üsd a zsidót!” kiáltások közepette egyszerűen bevonultak a kocsmáros üresen álló házába, megitták az összes borát, gabonáját, lisztjét és minden ingóságát magukkal vitték. A helyszínre siető községi bírót a tettesek leütötték. Schwarz időközben visszatért, a tettesek pedig erre a hírre visszaszolgáltatták az ingóságait.
Az ügy végtárgyalása 1884. március 5-én zajlott Zalaegerszegen, mely során a vádlottakat a lázadás vádja alól felmentették. Pásztyt, aki azt vallotta, hogy a falu lakossága összeesküdött ellene, és alaptalanul vádolják antiszemita lapok felolvasásával, valamint azzal, hogy a gyerekekkel az utcán a zikcene nótát énekeltette, izgatás miatt egy évi fegyházra és 50 Ft pénzbüntetésre ítélték. A többi 40 vádlottat három kivételével lopás miatt ítélték 8 naptól 3 hónapig terjedő fogságbüntetésre. Az államügyész fellebbezett az ítélet ellen; a vádlottakat szabadlábra helyezték. A Kúria a lopást vétségnek minősítette, Pásztyt pedig hitfelekezeti izgatás vétsége miatt ítélték el.
Lenti, Tárnok, 1883. augusztus 28. - szeptember 1-2.
Lentiben és Tárnokon a helyi lakosok 1883. augusztus végén több száz fős csoportok verődtek össze; a baltákkal és fütykösökkel felfegyverkezett férfiakat feleségeik és gyerekeik kísérték zsákokkal és kosarakkal, várva az elrabolt árukat. A lenti kereskedők augusztus 30-án megbízottakat küldtek ki a szolgabírósághoz azzal a kérelemmel, hogy 200 katonát küldjenek ki a védelmükre, aminek költségéhez 600 forinttal hozzájárulnak. Szeptember elején Lentiben nagyobb mértékű zavargások és fosztogatások folytak, a polgári hatóságok alig tudták fenntartani a rendet a katonák megérkezéséig. A tettesek ellen vizsgálat indult, melynek során nagyobb mennyiségű rablott áru (liszt, fűszer, só, dohány szivar) került elő. Ezeket a rendőrség és a katonaság visszaszolgáltatta a főleg a szegényebb társadalmi rétegből kikerülő károsultaknak.
Szöpötk, Pókafa, Bezeréd, Csatár, 1883. augusztus 30.
1883. augusztus végén tűz ütött ki a fenti Zala megyei községekben, ahol számos zsidó család lakott. A tűzoltók a hírre a helyszínre siettek, ennek ellenére Szöpötkön (Szepetneken) 48 ház és jelentős mennyiségű gabona a lángok martaléka lett, a keletkezett kár meghaladta az 50 ezer fillért. A tűz egy Weber nevű zsidó fuvaros pajtájában támadt, akit a helyi parasztok meggyanúsítottak a gyújtogatással, és a tűzbe akarták őt dobni, de sikerült elmenekülnie. A megyei alispán távirati kérésére a Belügyminisztérium Bezerédnek, ahol 45 ház égett le, 200, Szepetkének pedig 300 Ft segélyt juttatott. Ez utóbbi községbe szeptember 1-jén dragonyosok vonultak ki a gyújtogatók elfogása céljából. Szeptember 2-án éjjel Csatár községben is több zsidó háza leégett, Nagykanizsán pedig szeptember 3-án ütött ki tűz egy zsidó tulajdonban lévő raktárépületben. Az események igen valószínűvé tették, hogy rendszeres gyújtogatásokról van szó, melyek a zsidóellenes zavargásokkal párhuzamosan folynak.
Gétye, 1883. augusztus 30.
1883. augusztus 30-án a Zala megyei Gétyén fegyveres zavargók betörtek Pollák Mihály és Henrik, majd Kohn Sándor házába, ahol fosztogattak, romboltak, a holmik egy részét pedig az utcán szétszórták, összesen mintegy 4000 Ft kárt okozva. A tárgyalás 1884 novemberében zajlott Nagykanizsán, a budapesti delegált bíróságon, ahol a vádlottak azt állították, hogy a zavargók idegen falubeli emberek voltak, akik 30−35 fős csoportokban törtek rá a zsidókra. A náluk megtalált rablott javakat pedig – elmondásuk szerint – az idegen fosztogatók dobálták be az ablakukon, ill. kényszerítették őket azok elfogadására, ők csak nézték az esetet. A bíróság végül 17 vádlottat (mind férfiak) felmentett, 11 vádlottat (10 férfi és 1 nő) lázadás bűntette miatt 6 havi börtönre, két további vádlottat pedig 1 havi fogházra ítélt. Az elítéltek és a közvádló is fellebbezett.
Csurgasz, 1883. augusztus 30?
1883. augusztus végén a Zala megyei Csurgaszon kirabolták a zsidó kocsmáros házát. Orosz Pál földbirtokos éjszakára befogadta a szerencsétlenül járt kocsmárost és családját, az elhagyott kocsma őrzésére pedig nyolc bérest rendelt ki. Éjjel azonban a Kovács Béla csébi kántortanító öt felfegyverkezett paraszt társaságában megtámadta a kocsmát. A béresek eleinte ellenálltak, de a fegyverekkel szemben tehetetlennek bizonyultak, így a társaság kifosztotta ás feldúlta az italmérést. A tanítót az Orosz Pál feljelentése nyomán kivonult dragonyosok fogták el.
Zala megye, 1883. augusztus 30-31?
1883. augusztus végén kisebb-nagyobb zsidóellenes zavargások történtek a Zala megyei Mindszent, Zalaszentgrót, Felsőőr, Bogárd, Bocföld, Kapornak, Sümeg, Türjén és Tüskeszentpéter, Csatár községekben. Utóbbi községben megverték mindkét ottani zsidót.
Boldogfa, 1883. augusztus 31?
1883. augusztus végén Boldogfán beverték a helyi kocsmáros, a település egyetlen zsidó lakosának ablakait, őt magát pedig súlyosan megsebesítették. A Vasmegyei Lapok értesülése szerint a helyi lakosok megrémültek, hogy a községükben is antiszemita zavargások várhatók, ezért felszólították az egyébként közkedvelt zsidót, hogy a saját és a helyi közösség érdekében családjával együtt költözzön el a faluból, mert különben nem tudják garantálni a biztonságát, ha esetleg bajba kerül. A falu lakossága két nagy szekeret bocsátott a család rendelkezésre, a bepakolásnál mindenki segédkezett, a cigányprímások pedig még zeneszóval is kísérték a zsidó család távozását.
Nova, 1883. augusztus 30. - szeptember 1.
A Zala megyei Novában 1883. augusztus 30-án 50 kereskedő kapott levelet, mely szerint este megtámadják a boltjaikat. A község elöljárósága szigorú utasítást kapott az éjjeliőrök megkettőzésére és az éber őrködésre. Szeptemberben aztán egyre súlyosbodó zsidóellenes atrocitások történtek a településen, ugyanis a randalírozó tömeg, látva, hogy a népesebb falvakat nem szállta meg katonaság, egyre merészebb lett. Nyíltan fenyegették és szidalmazták a zsidókat, szembeszálltak a hatóságokkal, a szolgabíróhoz szinte óránként érkeztek jelentések erőszakoskodásról, fenyegetésekről. A község elöljárói szigorú utasításokat kaptak a rend fenntartása érdekében, ezért polgárőrséget szerveztek, mely éjjelenként a járási szolgabíró és az esperes vezetésével járőrözött. A járásra vonatkozó statárium kihirdetésének hírét nem hitték el a zavargók, akik hangoztatták, hogy az ijesztgetés ellenére tovább ütik a zsidókat.
Türje, Tüskeszentpéter és Nagylengyel , 1883. augusztus vége - szeptember eleje
1883. augusztus végén, szeptember elején a Zala megyei Türje, Tüskeszentpéter és Nagylengyel falvakban beverték a helyi izraeliták ablakait.
Badacsonytomaj, Diszel, Balatonfüred, Lesencetomaj, 1883. szeptember 4.
1883. szeptember 4-ről 5-ére virradó éjjel az említett községekben több zsidó ház ablakait betörték, de a helyi elöljáróság fellépésének köszönhetően jelentősebb rendzavarás nem történt. Badacsonytomajon a hatóságok az egyik támadót letartóztatják. 1883. Lesencetomajon egy zsidó ablakát egy ismeretlen tettes betörte, akit helyi lakosok megpróbáltak elfogni, de elmenekült. A zavargások tetteseinek elfogására intézkedések történtek, a segédszolgabíró katonaságot rendelt a helyszínre.
Tapolca, 1883. szeptember 1-10.
A hadsereg és zsidóellenes tömeg szabályos utcai harcot vív
1883. augusztus végén antiszemita mozgolódás kezdődött Tapolcán. Ebben jelentős szerepük volt az elburjánzó zsidóellenes lapoknak és röpiratoknak. Az Izraeliták Országos Irodája már augusztus 31-én figyelmeztette Tisza Kálmán miniszterelnököt, hogy a tapolcai kereskedők állandó rettegésben élnek, mert „utcai csavargók” megfenyegették őket. Az Iroda információja szerint szeptember 1-jére pogrom készül. Időközben beharangozták, hogy az antiszemita képviselők jótékonysági bált kívántak tartani a településen, Pauler Tivadarné, az igazságügyi miniszter feleségének védnöksége alatt. Ugyan a rendezvény végül elmaradt, de a településen tapasztalható feszültség már a puszta hír hatására robbanásig fokozódott. Tisza azonnali intézkedésre utasította Glavina Lajos kormánybiztost. A katonaság is elindult Tapolcára, de nem érkezett meg időben.
Szeptember 1-jén ismeretlen okból tűz ütött ki Wolf Sándor kereskedőnél. Az összegyűlt tömegből többen hangoztatni kezdték, hogy a zsidók okozták a tüzet. Az is fokozta az indulatokat, hogy Wolf rokonának, Pollák Dávid kereskedőnek oltás közben kiesett egy revolver a zsebéből. A lincshangulat elől éppen hogy elmenekülő Pollákot a helyi hatóságok a pandúrkaszárnyába akarták bekísérni, attól tartva, hogy a felbőszült tömeg a lakására is utána menne. A csőcselék azonban a kísérőkre támadt, és csak a járásbíró, az esperes, a káplán és a bírósági közegek fellépése mentette meg Pollákot az agyonveréstől. A randalírozók ezután beverték a főtéren lakó zsidó kereskedők ablakait. A városi elöljárók rendkívüli ülésen elhatározták, hogy polgárőrséget állítanak fel. Ennek ellenére szeptember 2-án akadálytalanul szabadult el az antiszemita erőszak. A dühödt tömeg betörte az összes zsidó ház és bolt ablakát. A katonákkal is szembeszálltak, ezért azok kénytelenek voltak fegyvereikhez nyúlni. Több zavargót megsebesítettek, számos rendbontót letartóztattak. Szeptember 3-án reggel Győrből egy újabb lovasszázad vonult be Tapolcára. Ekkor már a katonaság folyamatosan járőrözött az utcákon. Ennek ellenére az este ismét véres összecsapásokat hozott. Több tüntetőt meglőttek, egyikük meg is halt. A parancsnokot megtámadta egy suhanc, mire a katonák leszúrták.
Időközben sok tapolcai lakos elmenekült a városból, a kereskedelem pedig szinte teljesen leállt. Szeptember 5-én újabb lovas és gyalogos egységek érkeztek, hogy szükség esetén a környékbeli településekre is ki tudjanak vonulni. Másnap a szolgabíró már a nyugalom helyreállásáról számolt be a Belügyminisztériumnak. Szeptember 10-én reggel egy kőműveslegény betörte egy zsidó ablakát, de más atrocitásra nem került sor ezekben a napokban.