A honvédség 1944. szeptember 5-én offenzívát indított Dél-Erdély ellen, hogy kedvezőbb frontszakaszon vehesse fel a küzdelmet az előrenyomuló szovjet-román erőkkel. A támadás a többszörös túlerővel szemben néhány napon belül elakadt. A magyaroknak azonban rövid időre sikerült birtokba venniük Torda és Arad városokat. Utóbbi, mindössze szeptember 13. és 22. között volt magyar kézen. Mégis, ebben a kilenc napban a helyi, mintegy 10 ezer fős zsidó közösség kétharmadát-háromnegyedét sújtották a zsidóellenes intézkedések és a terror. Valószínű, hogy budapesti politikai utasítás vagy német nyomás nem játszott szerepet a döntésekben, amelyek leginkább a magyar katonai vezetők önálló kezdeményezése lehetett. Az aradi városparancsnok, Heszlényi József altábornagy szeptember 14-én utcai plakátokon tette kötelezővé a sárga csillag viselését. Egyúttal megkezdődött az erőszakos szegregáció is. Napokon belül kijelölték a tervezett gettó területét. Nem tudjuk, hogy készültek-e deportálási tervek. Az aradi zsidókat fenyegető életveszélyt mindenesetre fokozta, hogy a térségbe érkezett Adolf Eichmann és deportációs stábjának több tagja (Dieter Wisliceny, Franz Novak, Theodor Dannecker, Franz Abromeit stb.). Bár a Sondereinsatzkommando Eichmann az erdélyi szászok oroszok előli evakuálásában segédkezett, ha a magyaroknak lett volna idejük gettósításra és deportálásra, aligha kétséges, hogy Eichmannékhoz fordultak volna. Erre azonban a magyar uralom rövidsége miatt végül nem került sor. Mindenesetre néhány zsidó értelmiségit így is letartóztattak. Őket a városi sportpályán lőtték agyon.

Források: Erdélyi 2004, 38-40. o., Braham 1997, II/898. o.

Konfliktustérképek

Integrált Térinformatikai Rendszer

A zsidók ellen elkövetett jelentősebb magyar hatósági és lakossági atrocitások (1940-1945)

Jelmagyarázat