2. Jugoszlávia és Milosevics bukása
A daytoni béke volt Milosevics utolsó nagy sikere. Úgy érezhette, Boszniában a szerbek viszonylag jó kompromisszumot tudtak kiharcolni. Az állam ugyan egységes maradt, de a szerbek lényegében teljes önállóságra tettek szert. Ezt az eseményt azonban már csak kudarcok követték, amelyek végül bukáshoz vezettek.
Mivel harmadszor az alkotmány értelmében már nem lehetett szerb elnök, 1997. július 23-tól Jugoszlávia (azaz a szerb és montenegrói államszövetség) elnökeként maradt hatalmon. 2000-ben megszavaztatta a parlamenttel, hogy közvetlen választás esetén másodszor is jugoszláv elnök lehessen. A lakosság azonban már elégedetlen volt az egykori szerb hős uralmával. Az ellenzéki lapokat betiltották, a háborúk és a gazdasági szankciók miatt az ország adósságtengerben fuldoklott, a munkanélküliség 30 százalékra rúgott. Akadozott az áramellátás, gondok voltak a távfűtéssel.
Ilyen körülmények között Milosevics elvesztette a saját maga által kezdeményezett jugoszláv elnökválasztást. Az ellene folytatott kampányt az OTPOR (Ellenállás) nevű diákszervezet kezdte, amelyet hamarosan betiltottak. Később 18 ellenzéki párt szövetkezett azzal a céllal, hogy megdöntse uralmát. Az első fordulóban győztek, de Milosevics választási csalással megpróbált hatalmon maradni. Ekkor ismét az OTPOR szervezte meg a tiltakozást.
Milosevics elleni tüntetés, Belgrád, 2000 ősze
Az erőszaktól sem mentes tüntetéssorozat eredményeként a diktátor 12 hatalomban töltött év után, 2000. október 5-én lemondott. Mivel a koszovói háború idején a Nemzetközi Törvényszék háborús bűnökkel vádolta meg, 2001-ben letartóztatták, majd júniusban kiadták Hágának. Háborús és emberiség elleni bűnök, népirtás és egyebek vádak miatt került a vádlottak padjára. Tárgyalásán elutasította a vádakat és önmagát védte. 2006 márciusában a cellájában halt meg szívproblémák miatt. Pere ezért ítélet nélkül zárult. Kevesebb, mint három hónappal később Jugoszlávia utóda, az időközben Szerbia és Montenegró névre keresztelt államközösség is felbomlott.
Milosevics Hágában a vádlottak padján
Keresés
Polgárháború Jugoszláviában
-
II. Megszállás és az jugoszláv első polgárháború 1941-1945
- 1. Jugoszlávia megszállása 1941
- 2. A horvát usztasa állam faji politikája
- 3. Az usztasa koncentrációs táborok
- 4. A náci népirtás
- 5. A magyar megszállás
- 6. Az olasz és bolgár megszállás
- 7. A szerb csetnikek
- 8. Tito partizánhadserege
- 9. Albánok, bosnyákok: a muzulmán kisebbségek
- 10. Az első jugoszláv polgárháború
-
V. A második jugoszláv polgárháború 1991-1999
- 1. Az első lövések: Horvátország és a szerb Krajina 1990-1991
- 2. Szlovénia tíznapos háborúja
- 3. A horvát függetlenségi háború első szakasza (1991-1992)
- 4. Etnikai tisztogatás Horvátországban
- 5. Villám és Vihar: a horvát függetlenségi háború második szakasza 1995
- 6. Bosznia: multikulturális társadalomtól a polgárháborúig
- 7. A polgárháború kirobbanása 1992
- 8. A bosnyák-horvát háború Hercegovinában 1992-1994
- 9. Szarajevó ostroma
- 10. Háborús bűnök Boszniában
- 11. Nemi erőszak
- 12. Etnikai tisztogatások Bosznia-Hercegovinában
- 13. Népirtás Srebrenicában 1995
- 14. Nemzetközi béketervek és a nyugat beavatkozása
- 15. A daytoni béke 1995
- 16. A koszovói válság 1990-1998
- 17. A koszovói háború és a NATO légicsapások 1999
Tananyag ajánló
Holokauszttagadás
"Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt." Állítólag ezt mondta Eisenhower tábornok, miután a saját szemével látta, hogy mit műveltek a nácik a táborokban. A nyugati szövetséges haderők főparancsnoka, a későbbi amerikai elnök jóslata hamarabb beigazolódott, mint gondolta volna. A holokauszttagadók főbb állításai az elmúlt 20 évben már alig változtak. A következőkben a megvizsgáljuk leggyakoribb téziseiket és a történettudomány által használt források - eredeti n [...]
Támogatók
A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósul meg.