Antiszemita zavargások, atrocitások, pogromok 1848-1849

írta: Hermann Róbert

(Szerkesztette: Kádár Gábor)

 

A korszakról  írt összefoglalót lásd itt

 

1848.03.17. Pest

Zsidók nem léphetnek be a nemzetőrségbe, számukra külön egységeket szerveznek.

A pesti polgárőrség magyar gyalogzászlóaljának tagjai gyűlést tartottak, és kijelentették, hogy inkább mindnyájan leteszik a fegyvert, mintsem hogy akár egyetlen zsidóval is együtt szolgáljanak a nemzetőrségben. Ugyanígy határoztak a német vezényleti nyelvű dragonyosok, vadászok, illetve a magyar vezényleti nyelvű „huszárok” is. A Pest városi Rendre Ügyelő Választmány elfogadta a polgárőrök álláspontját, de engedélyezte egy hatodik nemzetőri osztály megszervezését. Ebbe a zsidók is beléphettek, és felvették őket az egyetemi hallgatók által alkotott ötödik nemzetőri osztályba is.

Forrás: Spira 1998, 42-44. o.   

1848.03.20-21 előtt. Eperjes

A tervezett zsidóellenes zavargást a városbíró határozott fellépése akadályozza meg.

Egy pálinkamérés-bérlő  ügyvéd kezdeményezésére népgyűlést hívtak össze a zsidók ellen. A városbíró azonban nem volt hajlandó elnökölni a rendezvényen, így az eredménytelenül feloszlott. Miután megérkezett Batthyány miniszterelnök körlevele, melyben a rend fenntartását a hatóságok kötelességévé tette, a városbíró közölte a bujtogatóval, hogy bármilyen antiszemita incidensért őt teszi felelőssé. Így a zsidók ablakainak tervezett betörése elmaradt.

Forrás: Életképek, 1848. máj. 21. No. 23. 671-672; Pesti Hirlap, 1848. ápr. 10. No. 25. 316. o.; Pesther Zeitung, 1848. márc. 29. No 628. 3396. o.; ápr. 2. No. 623. [recte: 632.] 3414. o.

1848.03.19-20. Szeged

A lakosság antiszemita tüntetést rendez a piacon, de a városi tanács fellépése megelőzi az atrocitásokat.

A szegedi zsidók március 19-én hálaadó istentiszteletet tartottak a piacon. Másnap a nép felszaggatta a járdaköveket mondván, hogy a helyet „Mózes követői lábaikkal megfertőztették.” A zsidóellenes hangulatkeltés egyik fő alakja Wagner György mészáros volt. Az indulatokat a városi tanács igyekezett lecsillapítani, atrocitásokra nem került sor.

Forrás: Budapesti Hiradó, 1848. ápr. 7. No. 806. 335. o.; Szántó 1985, 735. o.

 

1848.03.23. Varasd

Zsidóellenes zavargások törnek ki, majd elüldözik a zsidókat.

Március 23-án zsidóellenes zavargások törtek ki „a zsidók élete és vagyona ellen”. Az izraelitákat ezután kitiltották a városból. A Budapesten a kormányt képviselő Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány március 28-án a zsidó lakosok védelmére utasította a várost.

Forrás: Urbán 1999. I. 186-187., 191-192. o.; Urbán 2001, 19. o.; Somogy Alajos levele Gerliczy Félixhez, Kerencsen. 1848. ápr. 15. Közli V. Waldapfel 1965, 465. o.

1848.03.26. Óbuda

Összetűzések törnek ki a magyar és zsidó nemzetőrök között, a zsidókat kizárják a nemzetőrségből.

A helyi zsidó  és magyar nemzetőrök között állandósultak az összeütközések, ezért az izraeliták csak a sorkatonasággal együtt mertek járőrözni. A Pest megyei Rendre Ügyelő Választmány emiatt március 26-án úgy döntött, hogy a zsidókat időlegesen kizárja a nemzetőri szolgálatból.

Forrás: Spira 1998, 103-104. o.

1848.03.27-04.04. Pécs

A lakosság nyomására a városi hatóságok kiűzik a zsidókat, akik a kormány közbelépésre végül visszatérhetnek Pécsre.

Március 26-án Pintér Mihály városi főbíró arról értesült, hogy többen a zsidók kiűzésére készülnek, ezért rábeszélte a zsidó  kereskedőket, hogy másnap ne nyissanak ki. Március 27-én a városi tanács ülésén „számos lakos” (a Pesther Zeitung szerint 2000 fő) azt követelte, hogy a zsidóság „háromszor 24 óra alatt e városbuli kiköltözésre szoríttassék.” A tanács tagjai sikertelenül próbálták elmagyarázni nekik, hogy a lakhatási engedéllyel rendelkező zsidókat nem tilthatják ki. Így „minden felszólítás, csillapítás hasztalan lévén, s ellenállásra erő nem lévén, nehogy a közrend megzavartassék”, a gyűlés kimondta, hogy a zsidóknak költözniük kell. A tanács délután 4 órakor újabb gyűlést tartott, és elrendelte, hogy „a zsidók akármi bántalmakkal ne illettessenek, vagyonok és személyek bátorsága megőriztessék.” Az ülésen ismertették a zsidók kérelmét, amelyben arra kérték a hatóságokat, hogy a városban maradhassanak. Ugyanezen a napon Perczel Imre, Baranya megye másodalispánja tiltakozott a városi tanácsnál a kitiltó határozat ellen, és egyben jelentette az ügyet Batthyány Lajos miniszterelnöknek. Március 28. és 30. között 40 zsidó család elköltözött a városból. Atrocitásokra nem került sor. A helyben maradt zsidók március 28-i hirdetményükben védelmet kértek „a tiszta keblű hazafiaktól”. Március 29-én a városi tanács a közhangulat megnyugtatására úgy határozott, hogy kiutasítja a városból az engedély nélkül ott tartózkodó zsidókat. Másnap Pintér Mihály főbíró jelentette Batthyánynak, hogy a 40 család nagyobb része elhagyta a várost, és visszatért oda, ahonnan beköltözött. Ugyanezen a napon a Budapesten a kormányt képviselő Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány elrendelte, hogy a tanács igyekezzen lecsillapítani a békétleneket, és a nemzetőrség, szükség esetén pedig a katonaság bevetésével lépjen fel a zsidók vagyon- és személybiztonságát veszélyeztetőkkel szemben. Az április 1-jén megérkező rendeletet a városi tanács kinyomtatta és közzétette. Ezzel a rend helyreállt. Április 4-én Pintér Mihály főbíró jelentette a MOIB-nak, hogy „a kiköltözött izraeliták többnyire mind visszatértek, az izraelita kereskedők boltjaikat ismét felnyitották.”

Forrás: MOL MOIB 44. 100., 111., 112. 256/1, 256/2.; Pesther Zeitung, 1848. ápr. 3. No. 633. 3417-_3418.; Bernstein 1998, 34-35. o.; Meszlényi 1923-1924, 724-725. o.; Ungár 1934; Baranyai okmánytár 1848-1849, 306-307. o.; Nagy 1999a, 139-143. o.; Nagy 1999b, 24-25. o.; Jároli 2001, 303. o; Urbán 1999, I. 206. o.; Urbán 2001, 19. o.

1848.03.29-04.13. Esztergom

A városi lakosság ki akarja űzni a zsidókat. Néhány erőszakos cselekményre is sor került, de a helyi hatóságok és a kormány fellépésére helyreáll a rend.

Március 29-én  éjjel a megyei hatósághoz tartozó Szenttamás mezővárosban a zsidókkal szembeni „ellenszenv szóval és némü ingerültséggel mutatkozott”. A tisztviselők erélyes felszólítása után azonban a nép csendesen szétoszlott. A megye a zsidóellenes hangulat lecsillapítására Besze Jánost rendelte ki. Aznap Kakass Ferenc városkapitány jelentette, hogy az egész város „a zsidóság elleni ingerültségben van, és azokat a városból erőszakkal kiűzni törekszik.” A városi tanács a közrend fenntartására utasította a nemzetőrséget. Ugyanakkor felszólította a kapitányi hivatalt, hogy az ellenőrizze a helyi zsidók lakhatási engedélyét. Az ilyen dokumentummal nem rendelkezőket ki kellett utasítani a városból és tilos volt újabb zsidók befogadni. Március 31-én a Budapesten a kormányt képviselő Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány elrendelte, hogy a tanács igyekezzen lecsillapítani a békétleneket, és a nemzetőrség, szükség esetén pedig a katonaság bevetésével lépjen fel határozottan a zsidók vagyon- és személybiztonságát veszélyeztetőkkel szemben. A rendelet szerint a zsidóknak okozott kárért az elkövetők vagyonukkal feleltek. Április 5-én Prinke István városbíró jelentette a MOIB-nak, hogy a nép még mindig ellenséges a zsidókkal, de a rendre ügyelő választmány igyekszik csillapítani a kedélyeket, és a izraelitákat eddig sem vagyonukban, sem személyükben nem érte bántódás. Huszár Zsigmond, Esztergom megye másodalispánja április 6-án hirdetményben szólította fel a lakosságot, hogy ne csorbítsák az izraeliták jogait, és tartsák fenn a rendet. Andrássy Mihály első alispán április 13-án jelentette a MOIB-nak, hogy a zsidók iránti ellenszenv még időnként megmutatkozik. Az alispán két, a zsidókat bántalmazó szolgalegényt „rögtön törvényszékileg” megbüntette.

Forrás: MOL MOIB 66, 253. 435; Urbán 1999, I. 225. o.; Bencze 2000, 66-69. o.

1848.03.28-04.17. Temesvár

A lakosság ki akarja űzni a zsidókat Temesvárról, de a kormány közbelépése miatt erre végül nem kerül sor.

Temesváron a legtöbb zsidó a Gyárváros nevű peremkerületben lakott. Március végén a helyi, többnyire horvát polgárok a városkapitány elnöklete mellett magukhoz hívták a zsidó családfőket, szidalmazták és felszólították őket, hogy távozzanak a városból. Preyer János polgármester ugyanaznap jelentette Batthyánynak, hogy a lakosság nagyobb része „a zsidók ellen olyannyira felhevült, hogy azon esetre, ha a zsidók emancipációja törvénnyé válnék, itt helyütt is sajnos eseményektül tartani kellene.” Április 1-jén a Budapesten a kormányt képviselő Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány (MOIB) elrendelte, hogy a tanács igyekezzen lecsillapítani a békétleneket, és a nemzetőrség, szükség esetén pedig a katonaság bevetésével lépjen fel határozottan a zsidók vagyon- és személybiztonságát veszélyeztetőkkel szemben. A rendeletet a temesvári városi tanács április 4-én hirdetményben közzé is tette. Április 1-jén Preyer jelentette, hogy „a zsidók elleni ingerültség még mindig tart, s a nép nemcsak a kóborlóknak, hanem több év óta itt lakott zsidók kiűzetését kívánja. A helyhatóság ily körülményekben szorongattatik.” Április 4-én Preyer utasítást kért a MOIB-tól a lakhatási joggal rendelkező izraeliták „további itthelyütt megmaradhatása” iránt. Jelentése szerint a gyárvárosiak csak annak a 18 izraelita családnak a maradását hajlandóak elnézni, amelyek már Temesvár szabad királyi várossá nyilvánításakor is itt laktak. Ugyanezen a napon jelentette a MOIB-nak azt is, hogy a zsidók elleni ingerültség lecsillapítása érdekében a város elhatározta az izraeliták összeírását és a lakhatási joggal nem rendelkezők „születési helyeikrei elutasítását”.

Április 10-én Preyer felterjesztette a helybeli kereskedelmi társulatok, céhek és más polgárok nyolc pontból álló petícióját. Ez a következőket kérte: a zsidókat utasítsák ki a belvárosból és a külvárosokból, tiltsák el őket „a belső városban házaknak vevésétől, az árucikkek és kézimunkáknak szállítása iránti nyilvános árverésektől, úgyszinte a vendégfogadók s kávéházaknak kibéreltetésétől”, szüntessék meg a házalói és kereskedői ténykedésüket, tiltsák el „a zsidókat és egyéb idegen kereskedőket a helybeli heti vásárokoni árulástól”, a helybeli országos vásárt a jövőben korábbi helyén, a városon kívül tartsák, és a jövőben a Helytartótanács a városi tanács, a céhek és kereskedelmi társulatok beleegyezése nélkül senkinek ne adjon „kereskedelmi és mesterségi jog iránti engedelmet.” Preyer mindezt azzal terjesztette fel, hogy miután „a kebelbeli adózó kereskedők és művészek a zsidók által nagy kárt szenvednek”, a MOIB méltányolja és a minisztériumhoz pártolólag továbbítsa a kérelmet.

Április 13-án a polgármester azt jelentette István nádornak, hogy a MOIB utasítására a város felfüggesztette a lakhatási joggal nem rendelkező zsidók kiűzését. Április 13. körül Nasicz Adolf, a temesvári zsidók küldötte is beadványt intézett Szemere Bertalan belügyminiszterhez. Ebben közölte, hogy Temesvárott az ellenszenv nem szűnik: minden órában várható egy petíció, amely a zsidók kitiltását célozza. Kérte Szemerét, hogy hagyja meg őket eddig élvezett javadalmaikban, hiszen többségük lakhatási joggal rendelkezik, újoncokat állított stb. A MOIB április 13-án utasította Temesvár polgármesterét a zsidók lakhatási jogának tiszteletben tartására. Április 17-én hasonló értelmű rendeletet küldött a tanácsnak azzal, hogy várja be a további kormányrendeleteket és „erélyes intézkedési által meggátolni iparkodjék” az antiszemita uszítást és atrocitásokat.

Forrás: MOL MOIB 236, 92, 337, 530, 432, 202; Meszlényi 1923-1924, 730-731. o.; Simon 1984b, 119.o.; Urbán 1999. I. 225. 276. 321. 341. o ; Urbán 2001, 21. o.; Pascu – Cheresteşiu 1977, 25., 158-159., 239., 285-286. o.

1848.04.04-24. Szombathely.

A Nemzetőrség megrohanja a zsinagógát és kifosztja a zsidók házait, a helyi hatóságok pedig kiutasítják  őket a városból. A rendet a kormány és a katonaság állítja helyre.

Április 4-én este 7 órakor a gyakorlatozásból hazafelé tartó nemzetőrség egy része feldúlta a szombathelyi zsinagógát, kifosztotta a zsidók által bérelt szőkeföldi borospincéket, és megtámadta a szentmártoni és perinti izraeliták házait. Az elkövetők közül 12 főt letartóztattak. A tanács április 5-én határozatban mondta ki, hogy április 24-ig, Szent György napjáig, minden zsidónak el kell hagynia Szombathelyt és a vele határos helységeket. A ház- és telektulajdonosokat kötelezték, hogy a megadott határnapig 1000 forint bánatpénz fizetésének terhe mellett utasítsák ki zsidó bérlőiket. Egyben betiltották a házalást is. Széll József Vas megyei első alispán április 6-án jelentette Batthyány Lajos miniszterelnöknek, hogy elegendő karhatalom híján április 5-én kénytelen volt szabadon engedni a szombathelyi zsinagóga feldúlása miatt elfogott személyeket. A Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány által kinevezett Csány László és Széll József kormánybiztosok, illetve a melléjük adott katonaság megjelenésének hatására a tanács április 24-én visszavonta az a zsidóellenes határozatokat.

Forrás: MOL MOIB 265.; Pesti Hirlap, 1848. máj. 11. No. 3. 424. o.; Bernstein 1998, 37-39. o; Meszlényi 1923-1924, 728-79. o.; Simon 1984a, 106-107. o; Simon 1984b. 122-123. o.; Urbán Aladár, 1999. I. 258-259., 330., 342-343. o; Jároli 2001, 305-310., 314. o.; Urbán 2001, 21. o.; Piry Cirjék 1998, 36-37. o; Somogy Alajos levele Gerliczy Félixhez. 1848. ápr. 15. Közli V. Waldapfel Eszter 1965, 465. o.; Vasból, Szombathelyről. Nemzeti, 1848. máj. 9. No. 5. 19.


1848.04.06. Rábahídvég

A lakosság antiszemita tüntetést rendez és zsidó  házakat támad meg.

Este fél 8-kor „az összes közbirtokosság mintegy kétharmada a kebelbeli zsidóság kitiltására összealakulván”, nagy lármával végigjárta az utcákat. Három zsidó lakos ablakait betörték, többeket „gúnyos káromló” szavakkal illetnek. Az odaérkező pandúrcsapat erélyes fellépésének köszönhetően nagyobb atrocitásra nem kerül sor.

Forrás: MOL MOIB 265.; Simon 1984a., 106. o.; Simon 1984b, 123. o.; Jároli 2001, 309-311. o.


1848.04.09-16. Kőszeg

A lakosság követeli a zsidók kiűzését, kisebb erőszakos cselekményekre, ablakbeverésekre is sor kerül.

A délutáni órákban a gyakorlatozásra összegyűlt nemzetőrség és a nézelődők előtt felolvasták a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány április 3-án kelt rendeletét a zsidók védelméről. Erre a több száz főnyi, főleg szegényebb elemekből, napszámosokból, szőlőkapásokból álló tömeg kijelentette, hogy nem megvédeni, hanem inkább elüldözni kívánják a zsidókat. A feldühödött sokaságot az elöljáróságnak nem sikerült jobb belátásra bírni, ezért a vezetés a városházához vonult vissza. A tömeg ide is követte őket, és csak akkor oszlott fel, amikor a főbíró megígérte, hogy minél előbb gyűlést hív össze a sérelmek rendezésére. Április 10-én éjjel 2 órakor Krötzl/Retzl József fakereskedő izgatására részeg alakok megtámadták két zsidó kereskedő házát. Az evangélikus lelkész csendre intette őket, mire az ő ablakát is beverték. Az odaérkező nemzetőri csapat elfogta őket. A letartóztatottakat többen megpróbálták kiszabadítani, de a nemzetőrök őket is elkapták, és a városháza börtönébe zárták. Másnap a városi Állandó Választmány megkezdte ellenük a büntetőeljárást. A testület ugyanakkor határozatban tiltotta meg a zsidóknak a gabonakereskedést, illetve felsőbb rendelkezésig ideiglenesen a házalást is. A városban április 10-én elterjed a hír, hogy Kröztlöt a helybeliek az éjszaka folyamán megpróbálják kiszabadítani. A nemzetőrség és az egyenruhás polgárság egész éjjel szolgálatban maradt, de a támadásra nem került sor. A Választmány április 10-én az előző nap megígért gyűlés időpontjául április 16-át tűzte ki, ugyanakkor a Vas megyei alispáni hivataltól katonai segítsége kért. Április 11-én a MOIB utasította a városbírót, hogy ha segítségre van szüksége a rend megőrzéséhez, forduljon Csány és Széll kormánybiztosokhoz. Április 15-én két század vértes lovasság érkezett a városba, így a másnapi gyűlés csendesen zajlott le. A Nemzeti c. lap április 29-i tudósítása szerint a zsidók mind Kőszegen, mind Vas megye más részein „eddigi jogaikba visszaállíttattak.”

Forrás: MOL MOIB 475, 475/1, 475/2.; Simon 1984a, 124. o.; Molnár 1987, 189-190. o.; Nemzeti, 1848. máj. 7. No. 4. 14.


1848.04.12-13. Buda

A polgárok egy csoportja zsidóellenes zavargásra készül, de a pesti ifjúság megakadályozza a tervezett támadást.

Az április 13-i helyi tisztújításra tabáni polgárok antiszemita zavargásokat készítettek elő. Az erről értesülő Einhorn Ignác április 12-én este felkereste a Pillwaxban az ifjúság képviselőit, akik segítséget ígértek. Április 13-án több száz fiatal vonult át Budára, hogy az atrocitást megakadályozzák, így a tervezett támadásból nem lett semmi.

Forrás: Einhorn 2000, 108-109. o; Spira 1998, 104. o.

1848.04.14-16. Nagyenyed

A lakosság egy részének nyomására az 1837 előtt beköltözött zsidókat kiűzik a településről.

Gróf Teleki József erdélyi kormányzóhoz április közepén olyan jelentések érkeztek, hogy a zsidók üldözése Nagyenyeden is megkezdődött. Néhány „haszontalan ember” végigjárta az izraelitákat, tudtukra adva, „hogy egynéhány napok alatt Enyedről elköltözzenek” A Gubernium (kormányzóság) április 16-án utasította a város tanácsát, hogy az 1837-ig beköltözött zsidókat hagyják békén, az azt követően érkezetteket viszont „célszerű s illően mérséklett” határidőn belül költöztesse ki.

Forrás: Pascu – Cheresteşiu 1979, 42-43., 71. o.

1848.04.19-25. Nádas

A lakosság feldúlja és kifosztja a zsinagógát és a zsidó házakat.

Április 12-én egy zsidó sebész összetalálkozott a mezőn két katolikus pappal, akik valamilyen „pletykaság” miatt lehordták, mire a sebész bottal támadt rájuk. A két pap feljelentette őt, előbb a szomolányi esküdtnél, majd a kerületi szolgabírónál, de nem történt semmi. A konfliktus híre elterjedt, mire április 19-én éjjel a nádasi (többnyire szlovák parasztok) megtámadták a házat, ahol a sebész elbújt. Ezután beverték a település összes zsidó házának ablakát, majd a helyi kocsmába vonultak, és az alkoholtól még jobban felbőszülve, dorongokkal, fejszékkel felszerelkezve randalíroztak az utcákon. A helyi zsidók még idejében elmenekültek, de a tömeg betört az üresen hagyott házakba, feldúlta a berendezést, összetörte a bútorokat, értékes dísztárgyakat, tükröket. A könyveket széttépték, a kelméket leszaggatták, a pálinkát, bort vagy megitták vagy kiöntötték. Majd a zsinagógára támadtak, ahol szintén mindent összetörtek, tönkretettek. Mire a megyei tisztviselők kiértek, a tömeg már feloszlott. A fő felbujtót (Czikák Nesticski szabót) és néhány társát elfogták, a többiek megszöktek. Czikákot Nagyszombatra szállították. Közben a visszatért zsidók és a  helyiek között ismét konfliktusok törtek ki. Többen Nagyszombatra vonultak, kiszabadították a szabót, és megostromolták a szolgabíró házát, aki elmenekült a városból. Nádason közben nagyjából helyreállt a nyugalom, az elrablott javak nagy része – legalábbis ami még épen maradt – visszakerült a tulajdonosokhoz.

Forrás: Fehérhegyi: Nagy-szombat tájékáról. Budapesti Hiradó, 1848. ápr. 27. No. 821. 399. o.; uő.: Nagyszombat tájékról. Uo. 1848. máj. 5. No. 828. 430. o.; Bernstein  1998, 44. o.; Nemzeti, 1848. ápr. 26. No. 684. 1245. Kumlik  1998, 199-201. o. 

1848.04.23-25. Pozsony

A két napig tartó, halálos áldozatokat is követelő  pogrom során a hadsereg és a polgárőrség utcai harcokat vív a fosztogató, tomboló csőcselékkel.

A városban már március 19-21-én antiszemita zavargások törtek ki, amelyeket a katonaság, a nemzetőrség és az országgyűlési ifjak erőteljes fellépése fojtott el. A hamu alatt azonban tovább izzott a parázs. Jankó Mihály alispán április 9-én jelentette a MOIB-nak, hogy az országgyűlés másnapi befejezése után „a közcsend elleni kihágásoktól méltán tartani lehet”. Ugyanezt a megye „biztossági választmánya” is jelezte Batthyánynak azzal, hogy amíg az országgyűlés miatt összevont katonaság a városban van, nincs mitől tartani. Noha a város békeszerető lakosai bizonyára erélyesen lépnek fel „minden csendháborítások lecsillapítására”, ugyanezt a Váralján (a zsidónegyed szomszédságában) élő keresztény lakosságtól várni „majdnem lehetetlen.” Ezért kérte, hogy amíg a nemzetőrséget meg nem szervezik, a rend fenntartására megfelelő számú gyalogos és lovas katonaság maradjon a városban.

 

Április 23-án az esti órákban néhány száz, botokkal felfegyverkezett mesterinas katonai rendben megindult zsidónegyed felé, a Várhegy Duna felőli kapujához. Útközben nagy tömeg csatlakozott hozzájuk. A nép állítólag amiatt elégedetlenkedett, hogy a zsidók húsvétkor nemcsak a várhegyi zsidónegyedben lévő, hanem az azon kívül található boltjaikat is nyitva tartották. A kapuhoz érve a sokaság elkezdte gúnyolni a zsidókat, azok pedig köveket hajigáltak a tömeg felé. Ezt követően a tüntetők megtámadták és kifosztották a kapu előtti, illetve a Várhegyen kívül lévő zsidó boltokat. Hamarosan megjelent a sorkatonaság és visszaszorította a tüntetőket. A megfutamított csoportokat azonban mindig újabbak váltották fel. A kb. 2-300 gyalogos katonából és 50 lovasból álló egység éjféltájban a Mihály-kapunál már csak lövésekkel tudta megállítani a tombolást

 

Április 24-én reggel a tömeg megrohanta és kirabolta a Várhegy felső kapujától a városba lenyúló vonalon lévő zsidó üzleteket és lakásokat. Sok esetben az itt élő keresztények javait sem kímélték. Magyar és külföldi lapok arról számoltak be, hogy brutális kegyetlenséggel zajlottak az események: betegeket rángattak ki az ágyukból, gyermekeket vágtak a falhoz.  A tömeg feldúlta a zsidó iskolát is. Délelőtt 10 órakor 120 főnyi lovasság érkezet Pozsony környékéről és helyreállította a rendet. Igaz, ekkorra a dúlás nagyobbrészt már véget is ért. Ezután a városi tanács dobszóval kihirdettette, hogy 24 óra alatt minden zsidó költözzön ki a város „kebeléből”, azaz a keresztények által lakott városrészekből. Déltájban a zsidók megkezdték az átköltözést a várhegyi  gettóba. Ugyanezen a napon a tömeg feldúlta a zsidótemetőt is. Április 25-én a csőcselék egy része a vár hátulja felől meg akarta támadni a gettót, de a polgárőrség visszaverte a támadást.

 

A háromnapos eseménysor halálos áldozatainak száma 6-10 (a Pesther Zeitung szerint 10-15), a sebesülteké kb. 40 fő (a Jelenkor szerint 25, köztük 9 életveszélyes). Az őrizetbe vettek száma 206 (a Jelenkor szerint 300) fő. Április 25-én Szemere Bertalan belügyminiszter kormánybiztosként Pozsonyba küldte Tarnóczy Kázmért, aki 133 személyt tartóztattatott le és hallgatott ki. Egyes elkövetőkön kívül sem a felbujtókat, sem a „vezéreket” nem sikerült megtalálnia.

Forrás: MOL MOIB 445; Pesther Zeitung, 1848. ápr. 27. No. 655. 3508. o.; ápr. 28. No. 656. 3512. o.; máj. 5. No. 662. 3536-_3537. o.; Budapesti Hiradó, 1848. ápr. 26. No. 820. 393. o.; ápr. 28. No. 822. 404. o.; K…y: Barbarismus Pozsonyban, Hazánk, 1848. ápr. 27. No. 204. 817. o.; Pesti Hirlap, 1848. ápr. 29. No. 42. 380. o.; máj. 5. No. 48. 400-401.; Nemzeti, 1848. máj. 2. No. 1. 3.; Jelenkor, 1848. ápr. 27. No. 50. 206. o.; máj. 2. No. 52. 217.; Erdélyi Híradó, 1848. máj. 5.; máj. 7.; Einhorn 2000, 112-115. o.; Bernstein 1998. 42-44. o.; Zsoldos 1998. 117-119., 121-122. o; Miskolczy 2002.  

1848.04.19. Binócz, Pozsony megye

A helyi lakosság kifosztja, bántalmazza és kiűzi a zsidókat.

A csőcselék megtámadta és kiűzte a zsidókat, fosztogatott, gyújtogatott, öregeket, nőket és gyerekeket bántalmazott. A tettesek egy részét elfogták.

Forrás: Nemzeti, 1848. ápr. 26. No. 684. 1245.

1848.04.27-29. Szered és környéke

A tömeg feldúlja és kirabolja a zsidók lakásait és  üzleteit, kifosztja a zsinagógákat. A rendet a katonaság  állítja helyre.

Április 27-én és 28-án először Csöpenyben fosztották ki és űzték el zsidókat, majd egy mintegy 500 fős tömeg megtámadta és kirabolta a szeredi izraeliták boltjait és lakásait. A zsidók az erdőbe menekültek. A dúlásokban a helyieken kívül a szomszédos községek lakosai is részt vettek. A tettesek a megszerzett pénzt maguk között elosztották, a textilt, gabonát és bútorokat pedig az utcára hordák, ahonnan a szomszéd falvakból beáramló tömeg kocsikon vitte haza a zsákmányt. A fosztogatók között több, parasztruhába öltözött, különféle nyelvet beszélő (magyar, német, latin, szláv) személyt is láttak, akik uszították és irányították a tömeget. A rablók nem kímélték a keresztény lakosság javait sem, 60 zsidó és 3 keresztény család házát rabolták ki. (A három keresztény család egyik férfitagja a zsidók védelmére kelt.)

A zavargások híre gyorsan elterjedt a közeli településeken (Báb, Románfalva, Pusztakürt, Nemeskürt, Salgócska, Tura, Lubina, Vagyóc, Nádasd stb.), főleg a rablott holmikkal hazatérő lakosoknak köszönhetően. Ezekben a falvakban szintén kifosztották a zsidó családokat, feldúlták otthonaikat. Az ablakokat betörték, a bútorokat, kályhákat összezúzták, pincéikben megitták a bort, a házakat lerombolták és a zsinagógákat sem kímélték. Az izraelita családok elrejtették értékeiket, ők maguk pedig néhány csomaggal a közeli erdőbe menekültek, de előfordult, hogy eközben megtámadták és kirabolták őket az utcán. A falvakban maradt állataikat a helyiek elárverezték. A higgadtabb lakosok próbálták csillapítani a fosztogató parasztokat, de ez nem sokat használt, a zavargók „mi nem félünk a gróftól, nekünk nem parancsol” kiáltásokkal feleltek.

Április 29-én a kivezényelt katonaság helyreállította a rendet. Május 2-án Szereden 60-70 főnyi ideiglenes őrsereg alakult, amely Piacsek Flóris szolgabíró vezetésével végigjárta a szomszédos falvakat, és megpróbálta visszaszerezni az elrabolt javakat.

Forrás: Budapesti Hiradó, 1848. máj. 4. No. 827. 426-427. o.; máj. 10. No. 832. 446. o.; máj. 13. No. 835. 459. o.; jún. 13. No. 860. 558. o.; jún. 30. No. 875. 620. o.; Pesti Hirlap, 1848. máj. 5. No. 48. 400. o. (ápr. 23-24.); máj. 7. no. 50. 410-411. o. (ápr. 27-28.); Nemzeti, 1848. máj. 9. No. 5. 19.; máj. 11. No. 6. 24.; Bernstein 1998, 44. o.; Piry Cirjék 1998, 35. o.

1848.05.02. Vágújhely

A pogrom során több ezren támadnak a helyi zsidókra, lakásaikat kifosztják  és feldúlják, két zsidót megölnek. A zavargásoknak a nemzetőrség vet véget.

1848. április 5-én a Pesther Zeitung és április 12-én a Pesti Hirlap még arról tudósított, hogy Vágújhelyen a zsidókat is bevették a nemzetőrségbe. Május 2-án azonban már a helyi lakosság egy része és a hozzájuk csatlakozó vidéki nép megrohanta a zsidók házait és boltjait. Az ajtókat felfeszítették, a pénzt, nemesfémet és egyéb mozdítható értékeket magukkal vitték, a nehezebb berendezési tárgyakat pedig összetörték, a papírokat, könyveket széttépték és elszórták. A zavargás híre gyorsan elterjedt. A szomszédos falvakból folyamatosan érkeztek kocsikon férfiak, nők, gyerekek egyaránt, akik felpakolták és hazavitték a házakból elrabolt vagy az utcán heverő zsákmányt. A Hofman Jakab hadnagy vezette, 60 főnyi zsidó nemzetőrség eleinte sikeresen védekezett, de aztán a túlerő elől kénytelen volt kivonulni a városból. A fosztogatás és pusztítás május 2-án reggel 9-ig tartott. Egy gyermeket anyja karjában ütöttek agyon, egy betegágyából kidobott öregember a helyszínen meghalt. A Budapesti Hiradó tudósítása szerint az összecsapásoknak három keresztény és két zsidó áldozata volt. A helyszínen lévő 60 főnyi cs. kir. lovasság nem avatkozott be. A rendet május 2-án a Trencsénből érkező 19 nemzetőr szabályos összecsapásban állította helyre. A dúlásban állítólag 4000 fő vett részt, közülük 92 főt el is fogtak.

Forrás: Pesther Zeitung, 1848. ápr. 5. No. 635. 3426. o.; máj. 19. No. 674. 3592. o.; Budapesti Hiradó, 1848. máj. 6. No. 829. 433. o.; máj. 13. No. 835. 459-460. o.; Pesti Hirlap, 1848. máj. 17. No. 58. 444. o.; máj. 28. No. 68. 489. o.; Bernstein 1998, 44-45. o.; Zsoldos 1998, 130. o.; Rapant 1937, 182-183., 199-200. o. 

Helyszínek listája:

Binócz (Bíňovce, Szlovákia)

Buda

Eperjes (Prešov, Szlovákia)

Esztergom

Kőszeg

Nádas (Nadaš, Szlovákia)

Nagyenyed (Aiud, Románia)

Óbuda

Pécs

Pest

Pozsony (Bratislava, Szlovákia)

Rábahidvég

Szeged

Szered (Sered, Szlovákia)

Szombathely

Temesvár (Timișoara, Románia)

Varasd (Varaždin, Horvátország)

Vágújhely (Nové Mesto nad Váhom, Szlovákia)

 

A bibliográfiát és a rövidítések listáját lásd itt.

Фильчаков прокуратура харьков