Interetnikai konfliktusok, antiszemita erőszak, zsidó ellenállás 1887-1918


írta: Deme Anna-Kádár Gábor

(szerkesztette: Vági Zoltán)

 

A korszakról  írt összefoglalót lásd itt

 

1887.05.07-08. Budaörs

Helyi antiszemiták el akarják űzni a beköltözött családot, de a zsidók fegyverrel védekeznek.

A zsidó Pollák családnak mészégető telepe volt Budaörsön. 1887 májusában úgy döntöttek, hogy itt töltik a nyarat. Úgy tűnt, a községben nem látják szívesen a zsidókat. A Pollák és társa cég egyik tagja, Bleyer Ádám által Budaörsre küldött levél azzal a megjegyzéssel érkezett vissza, hogy „Címzett a helyiségben ösmeretlen. Egyáltalában nem laknak itt zsidók s nincs is rájuk szükség.” A helyi kocsma tulajdonosa figyelmeztette Pollákot, hogy az italmérésben többen is fogadkoztak: ha beköltözik, „rápörkölik a házat, ha agyon nem ütik”. Pollák azonban nem érzett ellenszenvet a településen, az első pár napon a gazdák látszólag szívélyesen fogadták a jövevényeket.

Azonban néhányan hamarosan uszítani kezdtek a zsidó család ellen. Május 7-én késő este egy csoport kövekkel bezúzta házuk ablakait. Hogy elijessze a támadókat, Pollák forgópisztolyával hatszor a levegőbe lőtt. Ez hatott: a randalírozók kereket oldottak. Pollák másnap panaszt tett a községi elöljáróságon. Ezután a helyi kocsmában iszogató legények és béresek elhatározták, hogy kiűzik a családot Budaörsről. „Ki a zsidóval!” - üvöltötték, és a ház elé vonultak. Pollákéknál éppen látogatóban volt rokonuk, Mannswirth Mór. A hangoskodók fenyegetni kezdték a bent lévőket, akik a belső szobába menekültek, és bezárták az ajtót. Ezután a csoport feloszlott, de este ismét visszatért. Ezúttal betörték az ajtót és az ablakokat. Egy nagyobb kődarab az ebédlőasztalra esett, Pollák állapotos felesége rosszul lett az ijedtségtől. Erre a házigazda és vendégei az udvarra rohantak és üldözőbe vették Fleischmann Lipót napszámost, aki a követ dobta. Mannswirth a házban felkapott forgópisztollyal agyonlőtte a menekülőt.

A támadók elfutottak. Többen a bíróhoz mentek Pollák letartóztatását követelve. Közölték, hogy felakasztják a bírót, ha a zsidó nem kerül lakat alá. A bíró Pollákékhoz sietett, és felszólította őket, hogy saját biztonságuk érdekében menjenek a községházára. Útközben az immár 300 fősre duzzadt zavargó tömeg „Agyon kell verni!” kiáltások közepette kövekkel dobálta meg a családot. Pollákék az éjszakát a községházán töltötték, másnap pedig a letartóztatott Mannswirth kivételével visszatértek Budapestre. Mannswirthet öt csendőr Óbudára kísérte, ahol a zavargás elfogott vezéreit is kihallgatták. Május 10-én 4 lovas és 8 gyalogrendőr érkezett a fővárosból, hogy elejét vegye a zavargások ismétlődésének.

Július 24-én a 26 éves, budapesti Mannswirth Mórt szándékos emberölés bűntette miatt vád alá helyezték. A magánszemélyek elleni erőszak bűntettével, izgatás vétségével és veszélyes fenyegetés által elkövetett közcsend elleni kihágással vádolt 10 zavargó ellen a bűnvádi eljárást beszüntették.

Forrás: „Zavargások Buda-Eörsön.” Pesti Hírlap, 1887. 05. 10., 8. .; „Zavargások Buda-Eörsön.” Pesti Hírlap, 1887. 05. 11., 4−5. o.; „A buda-eörsi zavargások.” Pesti Hírlap, 1887. 07. 24., 9−10. o.

 

1887.05.26-27. Pozsony

A tömeg egy zsidó boltos meglincselésére készül, aki állítólag meg akarta ölni szolgálólányát.

Pozsonyban 1887. május 26-án Bugits Antónia szolgálólány azt állította egy vendéglősnek, hogy gazdája, egy Jelinek nevű zsidó boltos meg akarta őt gyilkolni. A hír gyorsan elterjedt és hamarosan nagy tömeg gyűlt össze az üzlet előtt, hogy bemenjen Jelinekért. A rendőrkapitány, a polgármester és a rendőrbiztos közbelépése nem bizonyult elegendőnek: végül katonák kergették szét a csőcseléket. Az éjjel 11-ig tartó zavargás több résztvevőjét letartóztatták.

Május 27-én délben mintegy 200 fős tömeg vonult Jelinek lakása elé, és bezúzták az ablakokat. A rendőrség délutánra ismét helyreállította a rendet. A városi tanács szigorú rendszabályokat léptetett életbe az újabb atrocitások megelőzése érdekében. A katonaságot készenlétbe helyezték. Este 9 óra körül több száz fős, főleg mesterinasokból álló tömeg csoportosult két utcában. A rendőrség azonban egy óra alatt szétkergette őket, katonai erő bevetésére ezúttal nem volt szükség.

Forrás: „Antiszemita zavargás Pozsonyban.” Pesti Hírlap, 1887. 05. 28., 9. o.

 

1887.06.02. Cegléd

Kéttucat antiszemita tüntető veri fel a város éjszakai csendjét.

1887. június 2-án  éjjel egy 20−30 fős csoport járta a ceglédi utcákat. Antiszemita jelszavakat skandáltak, zsidókat fenyegető röplapokat szórtak szét és hasonló tartalmú plakátokat ragasztottak a falakra. A hatóságok nyomozást indítottak. A zavargás elszigetelt jelenségnek bizonyult, a nyugalom hamar visszatért a városba.

Forrás: „Antiszemita hecc Cegléden.” Pesti Hírlap, 1887. 06. 03., 7. o.

 

1892.12.06. Kolozsvár

Egy saktert gyilkossági kísérlettel vádolnak, a tömeg haragjától csak a helyi hatóságok mentik meg.

1892. december 6-án Kolozsváron elterjedt a hír, hogy Bile Éliás sakter a külvárosban egy lányon rituális gyilkosságot akar elkövetni. A metszőt a polgárok elfogták és bevitték a rendőrségre. A három órán keresztül tartó kihallgatás alatt nagy tömeg tolongott és zajongott az épület előtt. Végül kiderült, hogy a vád alaptalan, Bilét elengedték. Látva a fenyegető hangulatot, a városi hatóság fegyvereseket adott mellé, nehogy megtámadják a felbőszült emberek. Az ügy lezárása azonban nem nyugtatta meg a közhangulatot, még sokáig vérvádas rémtörténetek forogtak közszájon.

Forrás: „Zsidó hecc Kolozsvárott.” Pesti Hírlap, 1892. 12. 7., 6. o.; „Zsidóhecc Kolozsvárott.” Pesti Hírlap, 1892. 12. 8., 7. o.

 

1898.03.27. Zólyom

Egy kisgyerek eltűnése kapcsán egy zsidó  kocsmárost rituális gyilkossággal gyanúsítanak. Már elszabadulnának az indulatok, amikor a kisfiú megkerül.

1898. március 26-án Zólyomban eltűnt egy kisgyerek. Napközben egy társával játszott a várnál, de este nem ment haza. Másnap reggel óriási lármával nagy tömeg sereglett össze a vár tövében lakó, Friedmann Lipót nevű zsidó kocsmáros háza előtt. Úgy vélték, Friedmann ölte meg a gyermeket, mert keresztény vérre volt szüksége a zsidó húsvét szertartásaihoz. „Tanúk” hangoztatták, hogy látták előző este a kocsmárost és nejét lemenni a pincébe a gyerekkel. A helyzet egyre fenyegetőbbé vált. Időközben megérkezett a városi rendőrkapitány, aki két emberével átkutatta Friedmann házát, de semmit nem talált. Természetesen Friedmann sem tudott felvilágosítással szolgálni a gyerek hollétéről. A hatósági személyek anélkül távoztak, hogy bármit is tettek volna a kocsmáros védelme vagy a tömeg lecsillapítása érdekében. Amikor már kezdett elviselhetetlenné fokozódni a feszültség, egy asszony váratlanul megjelent a gyermekkel. A kisfiú a vár másik oldalán beleesett egy kiszáradt kútba, és az egész éjszakát ott töltötte, mert nem hallották meg a kiabálását.

Forrás: „Rituális vérvád Zólyomban.” Pesti Hírlap, 1898. 04. 01., 7. o. 

1898.06. Tab és környéke

Babonás rémmesék terjednek a környéken, ezért több zsidót  összevernek.

1898 júniusában Somogy megye tabi járásában elterjedt a pletyka, hogy a tabi zsinagóga építése azért nem fejeződik be, mert a zsidók nem tudták beszerezni a zárókőletételhez szükséges keresztény vért. A késlekedés oka valójában a hitközség pénzhiánya volt.  A pletyka gyorsan dagadt: azt is tudni vélték az emberek, hogy a rongyszedő zsidók keresztény gyermekre vadászva portyáznak a környéken. Néhányukat ezért brutálisan összeverték. A főszolgabíró kénytelen volt faluról falura járva eloszlatni a tévhiteket.

Forrás: „Antiszemita tévelygések.” In Pesti Hírlap, 1898. 06. 28., 9. o. 

1901.12.12. Budapest

A jobboldali egyetemisták akciója balul sül el a zsidó  orfeumban.

A magyarosító  törekvések jegyében Rudnay Béla budapesti rendőrfőkapitány 1897-ben kötelezte a jiddis és német nyelvű műsorokat adó mulatókat, hogy számaik felét magyarul játsszák. 1901 decemberében jobboldali egyetemista csoportok éjszakánként végigjárták az orfeumokat, és a rendelet betartatásának örve alatt provokálták a vendégeket. December 12-én a zsidó tulajdonú Tátra mulató volt soron. Itt azonban markos legények, köztük díjbirkózók várták az ifjakat. A tulajdonos jelére („Ki ezekkel az antisémita kutyákkal!”) nekiestek az egyetemistáknak, összeverték, majd kihajították őket. Az éjszakai „portyák” ezután megszűntek.

Forrás: Konrád 2008.

 

1904.03.30. Nagymarton

Horvát  újoncok megrohamozzák a zsidónegyedet. A helyi hatóságok csak vonakodva és késlekedve lépnek közbe.

A Sopron megyei Nagymartonban az 1904. március 30-án tartott sorozás után 5−6, valószínűleg már ittas horvát újonc a zsidónegyedben megtámadta az arra sétáló Tribitsch Hermann szódagyárost és kisfiát. Tribitsch sógora a gyáros segítségére sietett és belerúgott az egyik támadóba. Az incidens elszabadította az indulatokat. A regruták feldühödve, ordítozva, késeiket villogtatva, „le a zsidókkal!”, „le kell szúrni minden zsidót!” csatakiáltásokkal vonultak a zsidók utcájába. Verekedések kezdődtek, néhányan pedig nekiláttak az egyik üzlet kifosztásának. A szomszédos borkereskedés személyzete a megtámadott kereskedő segítségére sietett, de a fosztogatók kőzáporral tartották őket távol. A zsidók házaikba húzódtak, bezárták üzleteiket, és eltorlaszolták lakásaik bejáratát. Az időközben 50−60 fősre duzzadt társaság kövekkel és fadarabokkal dobálta az ablakokat és a kirakatokat, az utcán elkapott zsidókat pedig összeverték. Körülbelül egy tucat fiatal ellenállt, köztük egy rabbijelölt és egy templomszolga is. A katonák mindkettőjüket megdöfték, az utóbbi belehalt sebeibe. A zsidók riasztották a szolgabírót, aki azonban többszöri felszólításra sem jelent meg a helyszínen. Mások a csendőrlaktanyába futottak segítségért, de ott éppen ebédeltek, és nem nagyon igyekezek a kivonulással.

A zsidók végül tüzet kiáltottak és félreverték a harangot. Erre aztán már kivonult a tűzoltóság és a csendőrség és elkergette a zavargókat anélkül, hogy a vezéreket letartóztatták volna. Megjelent a szolgabíró is, aki 5 korona pénzbírságra ítélte a kétségbeesésében tüzet jelző két zsidó fiút. Mindenesetre helyreállt a nyugalom, a boltok ismét kinyitottak, a csendőrök pedig elmentek. A darufalvi, ottavai és strodrai horvát újoncok hamarosan újra visszatértek. A támadók megdobálták az utcán lévő zsidókat, akik visszahajigálták a rájuk zúdított köveket. Ekkor megjelent Bauer Mihály országgyűlési képviselő, a sorozóbizottság elnöke és felszólította a zsidókat, hogy hagyják abba a kődobálást. A horvátok végül megunták a harcot. Kocsmázni indultak anélkül, hogy bármiféle retorzióban részesültek volna.

A következő  napokban a főispán telefonon kért magyarázatot Robitza Endre főszolgabírótól. Robitza erre felkereste az izraelita hitközség elöljáróságát  és állítólag azt kérte, hogy a zsidók az incidens valódi méretét eltagadva, mindössze néhány ember veszekedésének tüntessék fel az eseményeket. Ha megteszik, ő gondoskodik arról, hogy ilyesmi a jövőben ne fordulhasson elő. Az elöljáróság végül megtette a főszolgabíró által kért nyilatkozatot.

Forrás: „Antiszemita zavargás.” Pesti Hírlap, 1904. 04. 02., 11. o.; „Megvadult horvát újoncok.” Sopron, 1904. 04. 02., 5. o.; „Közigazgatásunk betegsége.” Sopron, 1904. 05. 18., 5. o.; „A nagymartoni lázadásról…” Sopron, 1904. 05. 25., 3. o.; „Zsidóellenes zavargás.” Pesti Hírlap, 1904. 05. 30., 7. o.; „A nagymartoni lázadás.” Sopron, 1904. 06. 05., 5. o 

1905.01.27.Salgótarján

A választási gyűlés pogromba torkollik.

Az 1905-ös választási kampány különösen kiélezett politikai harcot hozott. Salgótarjánban a függetlenségi párti (ellenzéki) hívek tüntetése antiszemita tombolásba fordult. A kormánypárti választók ablakait „abcúg zsidó!” üvöltéssel zúzták be. Ezután kifosztottak egy zsidó kereskedőt, majd Lőwinger Rezső városi orvost rángatták ki kocsijából, aki örülhetett, hogy egy veréssel megúszta az esetet. A tömeg meg akarta támadni a zsinagógát is, ettől csak három polgár puskalövései riasztották el őket. A csőcselék ezután a bányászok ellen fordult, akik azonban dorongokkal felfegyverkezve visszaverték a rohamot. Végül a beérkező katonai egységek vetettek véget a rombolásnak.

Forrás: Pásztor 2003, 44. o.  

1906.01.18. Nagykalota

A zsidó  kocsmárost el akarják üldözni a faluból, de ő nem hajlandó távozni. A tömeg megostromolja az ivót.

1906 elején Nagykalota antiszemita magyar és román lakosai szervezkedni kezdtek az egyetlen helyi zsidó, Löw Mór kocsmáros ellen. Megpróbálták elérni, hogy Löw távozzon a faluból. A kocsmáros azonban egész tőkéjét az italmérésbe fektette, és nem kívánta elhagyni a települést. Ellenségei sorban felkeresték a parasztokat, és azzal biztatták őket, hogy ingyen lesz a pálinka, ha Löwöt kiverik a faluból. 1906. január 18-án este 9-kor a falusiak körülvették a kocsmát. Löw és családja már jó előre bezárkózott. A parasztok megostromolták a házat, beverték az ablakokat, és felfeszítették az ajtókat. Lőwék ki tudtak törni az épületből, de a támadók utolérték őket. Valószínűleg felkoncolták volna a családot, ha az éppen akkor érkező csendőrök ki nem szabadítják a zsidókat a megvadult tömeg kezei közül. Az ügyben folytatott vizsgálat során a támadás kilenc vezéralakját letartóztatták. Löw üzletét az esemény után csendőrök őrizték.

Forrás: „Kirabolt korcsmáros. Oláhok garázdálkodása.” Kolozsvár, 1906. 01. 19., 2. o.; „Megostromolt zsidó család.” Pesti Hírlap, 1906. 01. 25., 13. o. 

1906.12. Krajova

Egy román diákcsapat magyarellenes és antiszemita pogromot rendez.

1906 karácsonya előtt a Bihar megyei Krajován egy diákcsapat lármázva járta be a várost, miközben a „Le a magyarokkal!” és „Le a zsidókkal!”  jelszavakat skandálták. Megtámadták a magyarok és a zsidók üzleteit, beverték az ablakokat, leszaggatták a cégtáblákat. Betörték a zsinagóga ablakait, a kávéházban pedig bántalmazták a zsidó vendégeket. A kiérkező rendőröknek is nekimentek.

Forrás: „Diákok a magyarság ellen.” Pesti Hírlap, 1906. 12. 28., 10. o. 

1918.07-08. Sátoraljaújhely

Brutális csendőri razzia a helyi zsidók ellen.

1918. július 16-án Sátoraljaújhelyen négy csendőr betört az ottani szefárd hitközség zsinagógájába, ahol még tartott a reggeli ima. Az előimádkozót fellökték, a hívekről lerántották az imaköpenyt és a tefilint, majd katonaszökevények után kezdtek kutatni a jelenlévők között. Néhány polgár tiltakozott a brutális bánásmód ellen, őket összeverték. A szertartást félbeszakítva mindenkit a Fő térre rendeltek és igazoltattak. Az utcákon összefogdosták a zsidókat, és betörtek az udvarokba, lakásokba is.

Július 30-ától  öt napos razzia kezdődött. Budapesti detektívek, határrendőrök  és csendőrök megszállták a várost. Az utcán, kávéházakban, vendéglőkben minden zsidót igazoltattak és a rendőrségre kísérték őket. A piacról összeszedték a zsidó árusokat, akiknek felügyelet nélkül kellett hagyniuk árujukat. A pályaudvaron igazoltatás nélkül, csoportosan szállították le a zsidó utasokat az áthaladó vonatokról, majd csendőrszuronyok között, néhány helyi lakos gúnyolódásától kísérve hurcolták őket végig a városon. Összesen mintegy 1000 zsidót kísértek be. A foglyokat átkutatták, némelyiket levetkőztették, a nagyobb összegű készpénzt elvették. A katonai rendőrök, csendőrök eközben rugdosták, verték az elfogottakat. Az órákig tartó vizsgálat ideje alatt sem enni, sem inni nem kaptak.

A sátoraljaújhelyi razziákról szó esett a Zemplén vármegyei közigazgatási bizottság augusztus 14-i ülésén. Molnár Béla országgyűlési képviselő és gróf Majláth József is helytelennek ítélte az eljárást. Gróf Széchenyi György főispán szerint az első razziát a főügyészség indította meg a közigazgatási hatóságok értesítése nélkül, a második pedig felsőbb utasításra történt, és a helyi szerveknek semmi köze nem volt hozzá.

Forrás: „Magyarország, az »oblava« hazája.” Egyenlőség, 1918. 08. 16., 1−4. o.; „A zempléni »túlkapások«.” Egyenlőség, 1918. 08. 24., 10. o. 

1918.09.20.Makó

Vérvád-hisztéria fosztogatással.

1918. szeptember 20-án este egy makói zsidó lány behívott magához egy keresztény lányt, hogy oltsa el a gyertyát. (Péntek estétől szombat estéig bizonyos tevékenységeket vallásos zsidók nem végezhetnek. Ilyenkor néha keresztény ismerőseiket, barátaikat, alkalmazottaikat kérik meg a feltétlenül szükséges teendők ellátására.) Néhány öregasszony látta, amint a keresztény lány bement, de nem vették észre, hogy ki is jött. Ebből aztán hamar vérvád-történet kerekedett. Az összeverődött emberek kiabálni kezdtek, bezúzták az ablakokat, megrongálták a házat, feltörték és fosztogatni kezdték a lakást. Ekkor került elő az elveszettnek hitt leány, aki elmondta, hogy már régen elment a zsidó házból. A rendőrök is megérkeztek. A szegedi ügyészség magánosok elleni erőszak bűntette miatt vádat emelt a fosztogatók ellen.

Forrás: „Vérvád-riadalom.” Egyenlőség, 1918. 09. 28., 12. o. 

1918.10.18. Mezőlaborc

Három katona meggyalázza a zsinagógát. A zsidó  fiatalok elégtételt vesznek.

1918. október 18-án Mezőlaborcon egy tiszti hadnagy, egy önkéntes és harmadik társuk betörte a zsinagóga ablakait és összezúzta a frigyszekrényt. A hadnagyot másnap a zsidó ifjúság kérdőre vonta és megverte.

Forrás: „Újabb atrocitások Felsőmagyarországon.” Egyenlőség, 1918. 10. 26., 9. o. 

Helyszínek listája:

Budaörs

Pozsony (Bratislava, Szlovákia)

Cegléd

Kolozsvár

Zólyom (Zvolen, Szlovákia)

Tab

Budapest

Nagymarton (Mattersburg, Ausztria)

Salgótarján

Nagykalota (Călata, Románia)

Krajova (Craiova, Románia)

Sátoraljaújhely

Makó

Mezőlaborc (Medzilaborce, Szlovákia)

 

A bibliográfiát és a rövidítések listáját lásd itt.