Antiszemita atrocitások, gyilkosságok, pogromok a fehérterror időszakában


írta: Kádár Gábor –Vági Zoltán

(szerkesztette: Dancs István)

 

 

A korszakról  írt összefoglalót lásd itt

 

1919.08.05. Kemeneshőgyész

A zavargások során sok zsidót összevernek, egyet meggyilkolnak.

1919. augusztus 5-én pogrom robbant ki Kemeneshőgyészen. Ennek során súlyosan bántalmazták a zsidókat, a rokonlátogatóban ott tartózkodó 30 éves Winkler Rózát pedig meggyilkolták. Másnap megérkeztek a csendőrök, rendet tettek, de a gyilkost nem tartóztatták le.

Forrás: „A Friedrich-kormány működése.” Egyenlőség, 1919. 11. 02., 1−2. o.; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 14−15. o. 

1919.08.07. Budapest

Lincselési kísérlet egy lakóházban.

1919. augusztus 7-én a délutáni órákban Baumgarten József kereskedősegéd, első  világháborús veterán belépni készült a Drégely utca 7. számú  házba, melynek III. emeletén lakott. Az épület előtt álló házmester elüvöltötte magát: „Itt jön a zsidó”. Ekkor többen Baumgartenre rontottak, aki felrohant a III. emeletre, de lakását zárva találta, ezért Farkas nevű szomszédjához futott be. Az üldözők azt hitték, hogy Baumgartennek sikerült bejutni a saját lakásába, melynek ajtaját betörték. Ott találták Baumgarten anyját, és bátyját, Zsigmondot. Az asszonyt akasztással fenyegették, a férfit többször megütötték, de ő kitört a támadók közül és bemenekült Rotling Béla lakásába. A tömeg Putnik János napszámos vezetésével ide is behatolt. Baumgarten Zsigmond ezután tisztázatlan körülmények között az udvarra zuhant és szörnyethalt; vagy lehajították, vagy maga ugrott. Farkaséknál lapuló öccse a zajra kirohant rejtekhelyéről, mire a tömeg őt is összeverte.

Forrás: Baumgarten József bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. január 19. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.   

1919.08.10. Lepsény

Hiába kérnek a zsidók segítséget a hatóságoktól, végül el kell menekülniük a településről.

Lepsényben 1919. augusztus 10-én a tömeg zsidóellenes szitkozódások közepette betört egy zsidó tulajdonú vendéglőbe. A lármára megjelent a 7. huszárezred egy századának parancsnoka és rendet teremtett. A továbbvonuló tömeg útközben behatolt egy öreg házaspár lakásába. Megvertek egy 75 éves öregasszonyt, egy kereskedőt pedig megfenyegettek, hogy megölik, ha családjával együtt még az éjszaka folyamán nem hagyja el a községet. Közben Molnár István tartalékos hadnagy zsidóellenes beszédet tartott és másnap estére gyűlésre hívott össze. Augusztus 11-én a helyi zsidók telefonon kértek segítséget a vármegye alispánjától, aki kivezényeltetett Enyingről 30 huszárt. A katonák a rend helyreállítása után visszatértek állomáshelyükre. 12-én a zsidók a járási főszolgabíróhoz fordultak védelemért. Másnap azonban megérkeztek Prónay különítményesei és elkezdtek akasztani. Elsőként egy zsidó állatorvost végeztek ki, aki a vád szerint szerepet játszott a kommunista diktatúrában. A zsidók hamarosan elmenekültek a faluból.

Forrás: „A dunántúli zsidóüldözések aktáiból.” Egyenlőség, 1919. 09. 11., 11−14. o; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 20. o.; Prónay 1963, 117. o.

 

1919.08.19-20. Tolnaozora

A különítményesek zsidókat gyilkolnak, majd megölik az atrocitások ellen fellépő  helyi gazdát is.

1919. augusztus 19-ről 20-ra virradó éjszaka Prónay különítményesei szállták meg Tolnaozorát. Reggel „Kiszórni a zsidókat!” feliratú plakátok jelentek meg a községben. A tisztek korbácsukat suhogtatva járták az utcákat. Gábor József volt kommunista termelő-biztos vezetésével egy csoport betört Weisz Bernát házába. A zsidó férfit falhoz állították, majd szíven lőtték. Weisz fia saját testével akarta védeni apját: ő is súlyosan megsebesült. Ezután a meggyilkolt vejéhez, Weisz Hermannhoz mentek, akit szintén agyonlőttek. A kegyetlenkedések hírére Turós György gazda a községházára sietett és felháborodottan tiltakozott az ellen, hogy a fegyveresek felhatalmazás és ítélet nélkül sorra végzik ki a község lakóit. Amikor Prónay erről tudomást szerzett, Turóst lóhoz köttette, és Felsőnyék határáig húzatta. A különítményesek itt agyonverték a férfit, holttestét pedig egy közeli kútba dobták.

Forrás: „A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.)” Egyenlőség, 1919. 09. 25., 3−6. o. 

1919.08.21. Alap

A különítményesek által megszállt község jegyzője nem hajlandó  kijelölni a kivégzendő zsidókat. Az izraelita lakosság elmenekül.

1919. augusztus 21-én Alap községben megjelent két fehér tiszt, és fölszólították a zsidó hitközséget, hogy fizessen nekik egy nagyobb összeget. Thiringer alhadnagy ezután megparancsolta a jegyzőnek, hogy jelöljön ki két zsidót, akiket fel fognak akasztani. A jegyző megtagadta a kérést, és az izraeliták megkímélését kérte. A tiszt erre eltávozott, de kijelentette, hogy vasárnap több társával együtt visszatér és leszámol az összes zsidóval. Mikor ezt megtudták, a község zsidó lakosai mind elmenekültek.

Forrás: „A Friedrich-kormány működése.” Egyenlőség, 1919. 11. 02., 1−2. o.;A PIH Jogsegítő Irodáján felvett jkv. (Weisz Simon, Weisz Sándor, 1919. 08. 25.) MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.  

1919.08.21-30. Szilvásbalhás

A tisztek által felhergelt tömeg megrohanja a zsidók házait, akik végül elmenekülnek a faluból.

1919. augusztus 21-én Szilvásbalháson cédulákat ragasztottak a zsidók házainak kapujára, amelyeken ez volt olvasható: „48 órán belül távozz zsidó a faluból, mert életeddel játszol!”. Augusztus 28-án népgyűlést tartottak, ahol katonatisztek a zsidók kiirtására szólították fel a helyieket. A tömeg ezt követően megtámadta az izraeliták házait. Az ablakokat betörték, sokakat felszólítottak, hogy azonnal távozzanak Palesztinába, majd összeverték őket. A rabbinak és több más zsidónak a hátára batyut köttettek, és ki akarták őket űzni a településről. A további atrocitásokat a csendőrség megakadályozta. 30-án délután a falu orvosa bizalmas értesítést kapott, hogy a különítményesek hamarosan visszatérnek. Erre az összes zsidó elmenekült.

Forrás: „A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.)” Egyenlőség, 1919. 09. 25., 3−6. o. 

1919.08.23. Celldömölk

Egy különösen brutális pogromban legalább hat zsidót gyilkolnak meg.

A Celldömölkön lakó  mintegy 140 zsidó családból senki sem vett részt a kommunista diktatúrában. 1919 augusztusában mégis véres pogrom tört ki a városban. Egy népgyűlést követő éjjel a fejszékkel, dorongokkal és fütykösökkel felfegyverkezett tömeg saját háza előtt agyonverte Hoffmann Miksa 73 éves kereskedőt. Segítségére siető vejét ólmos bottal leütötték. Behatoltak Ungárék portájára, a családfő karját eltörték, fejét bezúzták. Fleischner Márton hadkitüntetéses századost, Celldömölk díszpolgárát, valamint Német Márkus kereskedőt fejszékkel gyilkolták meg. Gergely zászlóst súlyosan megsebesítették. A két Heimfer testvért és Weisz István hadnagyot agyonverték. Schönthal tojáskereskedőt felesége és kisgyermekei szeme láttára lefejezték. Felelősségre vonás nem történt az ügyben. A csendőrségre beidézett összes potenciális gyanúsítottnak volt alibije. Az ügyet hamarosan le is zárták.

Forrás: „A Friedrich-kormány működése.” Egyenlőség, 1919. 11. 02., 1−2. o.; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 5−6. o.; Katona 2008, 159. o.  

1919.08.26. Cece

Három zsidót megölnek, három másikat megkínoznak a különítményesek.

1919. augusztus 26-án Cecén egy tiszti különítmény vezetője Pollák Samut, Leiter Samut és Lóbel Henriket a községi iskola épületébe hívatta, majd nekik szegezte a kérdést: „jordánok-e”? A főhadnagy természetesen arra volt kíváncsi, hogy zsidók-e. Az igenlő válasz után véresre verték őket. Miután Leiter nem volt hajlandó azt mondani, hogy hisz Jézusban, fojtogatni kezdték. Később a cecei főtéren két zsidó hadnagyot és egy házalót agyonlőttek. A három elhurcolt férfit is fel akarták akasztani, de a családjuk által értesített Szluha Pál volt képviselő erélyes fellépésének köszönhetően megmenekültek.

Forrás: „A Friedrich-kormány működése.” In: Egyenlőség, 1919. 11. 02., 1−2. o.; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 6.o.

 

1919.08.27-29. Marcali

A különítményesek megkínoznak és meggyilkolnak két tucat embert, köztük számos zsidót. Az elmenekült izraeliták házait kifosztják.

1919. augusztus elején a járási szolgabíró körülbelül két tucat kommunistát és zsidót tartóztattatott le. Augusztus 27-én délután megérkeztek Prónay különítményesei. Másnap a járásbírósági fogházba mentek, és elkezdték kínozni a letartóztatottakat. Egy szemtanú szerint „volt, akinek a fejbőrét elevenen megnyúzták, volt, akit megégettek és […] furkós és tüskés botokkal verték őket”. Hamarosan megkezdődtek a kivégzések, agyonverések: „vérük és agyvelejük a fogház falára és mennyezetére is szétspriccelt”. Prónay minderre úgy emlékezett, hogy „a népítélet végre lett hajtva”.

A különítményesek még 27-én este beállítottak Sonnenfeld Jakab gépszíjgyároshoz. „Tudod-e zsidó, hogy pogrom van?” – kérdezték, majd a férfit, feleségét és leányát husángokkal ütlegelni kezdték. Innen Rückländer Jakabhoz mentek, akitől pénzt csikartak ki, de mivel kevesellték az összeget, véresre verték és rugdosták őt és feleségét. Augusztus 29-én az összes zsidó elmenekült a településről. A különítmény erre feltörte és kifosztotta lakásaikat és az üzleteiket. Ugyanaznap 17 ember, köztük 7 zsidó tetemét találta meg egy kutya a téglagyár mellett. A holttesteket a felismerhetetlenségig eltorzították a kínzások. A házkutatásokban és gyilkosságokban a helyi polgárság egy része is szerepet vállalt. A községi elöljáróság és a hatóságok semmit nem tettek az erőszak ellen.

Forrás: „A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.)” Egyenlőség, 1919. 09. 18., 1−5. o.; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 8−9. o.; Gold Márton visszaemlékezése. 1949. december 22. Nemes 1953, 176-178. o.; Prónay 1963, 126.o.  

1919.08.27-29. Esztergom

Katonai egységek három nap több tucatnyi zsidót összevernek, számos lakást kifosztanak, egy embert meggyilkolnak.

1919. augusztus 27-én egy tisztekből és közlegényekből álló csoport razziázott az esztergomi vasútállomáson. A Pestről és Almásfüzitőről  érkező vonatok utasai közül kiválasztottak 17 esztergomi zsidó férfit és nőt, majd véresre verték őket. Aznap éjjel kirabolták hét másik zsidó házát és üzletét. Kálmán Ignácot tizenegy szúrással kivégezték. A bekötözött sebeivel hazafelé tartó Hirsch Gyulát lakása előtt, az utcán megállította Waldvogel alezredes, a vármegye egyik katonai vezetője, és „Te büdös zsidó vagy!” kiáltással ráemelte revolverét. Hirschnek sikerült beugornia a kapun. 28-án reggel egy tiszti csoport kiment a Pestre induló szerelvényhez, és nem engedte felszállni a zsidókat. A fővárosból az esti vonattal érkező izraelitákat összeverték. 29-én éjjel kirabolták négy zsidó lakos üzletét és lakását. Spiegel Ármin főrabbi a hatóságokhoz akart védelemért fordulni, de be sem engedték a megyeházára.

Forrás: „A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.)” Egyenlőség, 1919. 09. 18., 1−5. o. ; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 7. o.

1919.08.29. Vörösberény

Különítményesek elűzik a falu zsidó lakosságát  és kivégzik Reimund Ignác mészárost.

1919. augusztus 29-én Vörösberényben különítményesek jelentek meg. Vezetőjük közölte a községházára rendelt zsidókkal, hogy 24 órán belül hagyják el a falut. Később ugyanez a hadnagy megjelent Reimund Ignác zsidó mészáros lakásán, és felszólította, hogy jöjjön vele. Reimund engedelmeskedett, mire kivitték a falu határába és agyonlőtték. A mészáros semmilyen kommunista tevékenységben nem vett részt, sőt ellenforradalmárként letartóztatták a Tanácsköztársaság alatt.

Forrás:„A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.)” In: Egyenlőség, 1919. 09. 25., 3−6. o.; .; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 22. o.

 

1919.08. Rácalmáskulcs

A felfegyverzett helyiek megkínoznak két zsidót, egyet felakasztanak.

1919. augusztus végén a rácalmáskulcsi Stern Adolf és Klein Lipót kereskedőket felfegyverzett parasztok Dunaföldvárra hurcolták. Kleint egy ló farkához kötve vonszolták. Sternnek epilepsziás rohama volt, őt fel akarták akasztani, de egy katonatiszt ezt megakadályozta. Házaikat távollétükben kirabolták. Strasser Ármin borkereskedőt Rácalmáskulcson felakasztották.

Forrás: Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 21. o.; „A dunántúli fehér terror halottjai.” Pesti Élet, 1919. 10. 10., 3. o. 

1919.08. Simontornya

Prónay akasztásai után népítélettel űzik el a zsidókat a faluból.

Simontornyát Prónay különítménye szállta meg. Mire a parancsnok megérkezett, emberei már kiválasztották a kivégzendő személyeket. „Ezeket nyomban összefogattam, és a legközelebbi akácfákra felköttettem” – emlékezett Prónay – „Köztük igen sok zsidó és terrorfiú akadt”. Dolga végeztével a különítmény Ozorára indult.

Simontornyán 1919. augusztus 29-én gyűlést tartott a helyi Keresztényszocialista Párt. Ezen azt a határozatot hozták, hogy a község zsidó lakosságának szeptember 1-jéig el kell hagyni a települést. Éjjel több zsidót kifosztottak. Klein Jakab kántor felkereste a községi bírót, és kérte, hogy mivel három évtizede a faluban lakik és hat gyereke van, hadd maradhasson Simontornyán. A bíró megígérte, hogy megteszi, amit tud. Másnap azonban a fokozódó feszültségre és a „népítéletre” hivatkozva azt közölte Kleinnel, hogy csak a saját felelősségére maradhat a községben. A kántor így végül családostul Budapestre menekült.

Forrás:„A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.” In Egyenlőség, 1919. 09. 25., 3−6. o.; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 21. o.; Prónay 1963, 114. o.  

1919.08-09. Berhida

Miután a katonaság megszállja a falut, sok zsidót kifosztanak és megvernek.

Berhidán 1919. augusztus 16-án három katona kidobta otthonából Scheiber Adolfot és családját. A falu lakossága ezután teljesen kifosztotta Scheiberék üzletét  és lakását. Kenyeres József budapesti lakost ok és magyarázat nélkül elhurcolták. A faluban látogatóban lévő Schwarz Lászlót megbotozták, kifosztották és kizavarták Berhidáról. Szeptember elején kirabolták Freudenberg Miksa 80 éves kereskedőt és özv. Ney Sándornét, akinek családja már két évszázada a faluban élt.

Forrás: „A dunántúli zsidóüldözések aktáiból.” Egyenlőség, 1919. 09. 11., 11−14. o.; „A Friedrich-kormány működése.” Egyenlőség, 1919. 11. 02., 1−2. o.

1919.08-09. Sátoraljaújhely

Egy karhatalmi század véresre ver közel kétszáz zsidót.

1919 augusztus−szeptemberében Sátoraljaújhelyen az utazási igazolvány hitelesítésére fenntartott helyiségben egy karhatalmi század rendszeresen inzultálta a zsidókat. A katonákból és csendőrökből álló egység tagjai számukra teljesen ismeretlen, ártatlan férfiakat és nőket vertek véresre. A bántalmazás előtt sokszor revolvert szegeztek áldozataik fejéhez. Löw Wolf helyi lakos szeptember 9-én a Pesti Izraelita Hitközség panaszirodájában elmondta, hogy tudomása szerint addig 180 embert vertek meg. Dr. Székely Albert ügyvéd néhány ilyen esetet átadott az ügyészségnek, az azonban a csendőrséget bízta meg a nyomozással. A vizsgálat minden bizonnyal eredménytelenül zárult.

Forrás:„A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.)”  Egyenlőség, 1919. 09. 25., 3−6. o. 

1919.08-1920.04. Erzsébetfalva

A falu zsidóit egy éven belül kétszer is összeverik.

1919 augusztusában az erzsébetfalvai rendőrség letartóztatott mintegy húsz zsidó  polgárt, bár semmit sem követtek el a kommün alatt. Összeverték, majd három napon át étlen-szomjan fogva tartották őket. 1920. április 20-án megint behívták a községházára a zsidókat. Itt megismétlődtek az augusztusi brutális jelenetek. Özv. Krausz Samuné üzletét távollétében feltörték, lakását pedig elrekvirálták.

Forrás: „A zsidóüldözések.” Egyenlőség, 1919. 09. 11., 2. o.; A PIH Jogsegítő Irodáján 1921. 06. 10-én felvett jkv. (Özv. Krausz Samuné) MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.   

1919.09.01. Nagyszokoly

A falu zsidó  lakosait megbotozzák, majd kiűzik.

1919. szeptember 1-jén 16 katonatiszt érkezett Nagyszokolyra. Összegyűjtötték és a községi fogdába zárták az falu összes zsidóját és kommunistáját. Másnap délelőtt a községi bíró, az elöljáró és egy százados kihallgatta a letartóztatottakat. A zsidókat mind kommunizmussal vádolták, kivéve Pick Mór földművest, akinek a „bűne” árdrágítás volt. Délután összedobolták a község lakosságát, és kihirdették az ítéleteket: 25, 30, 50 bot, férfiaknak és nőknek egyaránt. A bíró az ítéletek végrehajtása után megkérdezte, akarja-e a nép, hogy 48 óra alatt kihajtsák az összes zsidót Nagyszokolyról. Miután az összegyűltek igennel feleltek, az elöljáróság határozatot hozott a kiűzetésről. Este a verés miatt betegen fekvő Pick Mórt kirángatták az ágyából, és kényszerítették, hogy másnap reggel 9-ig áron alul adja el az összes portékáját. Ezt – a katonák botütései és szidalmai közepette - meg is tette.

Forrás: „A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.)” Egyenlőség, 1919. 09. 25., 3−6. o.

 

1919.09.06-08. Balatonszemes

Felfegyverzett egyetemi hallgatók elkergetik a zsidókat a faluból.

1919. szeptember 6-án  éjjel Balatonszemesen az ott nyaraló egyetemi hallgatók Iszer János vezetésével, fegyverrel a kézben szólították fel a zsidókat, hogy a községet a legelső vonattal hagyják el. Az izraeliták nagy része másnap el is ment. Az ottmaradottakat 8-ára virradó éjjel újra felverték és megfenyegették: ha nem távoznak azonnal, vérfürdő lesz. A község vezetése augusztus 8-i ülésén elhatárolódott az eseményektől.

Forrás: „A dunántúli zsidóüldözések aktáiból.” Egyenlőség, 1919. 09. 11., 11−14. o. 

1919.09.09. Diszel

A véres pogrom során kilenc zsidót lemészárolnak, tucatnyi házat kirabolnak.

1919. szeptember 9-én elterjedt a hír a faluban, hogy pogrom tört ki a szomszédos Tapolcán. Ez Diszelen is elszabadította az indulatokat. Az éjszaka a lakosság a zsidókra támadt. Mivel a diszeli körjegyző ismételt és kétségbeesett kérése ellenére sem érkezett Tapolcáról rendfenntartó alakulat, a bíró fegyvert osztott a polgárőröknek, hogy helyreállítsák a rendet. Azok azonban – most már fegyveresen – inkább csatlakoztak a támadókhoz. A csőcselék Melkovics ácsmester és Juhász Kálmán földműves vezetésével megrohanta a zsidó házakat. Gartenraun Gyulát és Löwinger Edét családtagjaik szeme láttára verték és lőtték agyon. Korein Dezső földbirtokostól pénzt követeltek. Amikor kiderült, hogy nincs nála a tárcája, a tömeg a lakására kísérte. Útközben a feldühödött Juhász a társaira kiáltott: „Mit ceremóniáztok Korein Dezsővel, végezzünk vele!” Ezután puskatussal agyonverték, házát kirabolták. Singer Mór vendéglőst kifosztották, borát kiöntötték, és amikor tiltakozni merészelt, agyonütötték. Két lánya erre az udvarban lévő kútba ugrott, és szörnyethalt. Özv. Singer Zsigmondné fiát, Sándort a támadók agyonütötték, házukat kirabolták, és minden ingóságukat elvitték. A Breuer család a szőlőbe menekült, de utolérték őket, és puskatussal összeverték majd agyonlőtték az öreg Breuert. Végeztek feleségével is. A 17 éves Flórát hárman is megerőszakolták. Kiss Ernőt katolikus tanítót zsidónak nézték, ezért kirabolták és véresre verték.

Aznap éjjel a csőcselék  összesen kilenc diszeli zsidót mészárolt le, köztük egy nőt (Breuerné  Kohn Bertát) és egy értelmi fogyatékos fiatalembert. Végül csak Juhász Kálmán került a vádlottak padjára. A bíróság enyhítő körülménynek találta, hogy a férfi négy évig volt a fronton, illetve, hogy „a kommunizmust bűnösen felidézett népfaj ellen országosan megnyilvánuló közgyűlölet” miatt követte el rémtetteit.  Így a főkolompos mindössze 12 évet kapott. Társai kormányzói kegyelemmel szabadultak a vizsgálati fogságból.

Forrás:„A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.”) Egyenlőség, 1919. 09. 18., 1−5. o.; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 6. o.; Breuer Flóra kihallgatási jegyzőkönyve. 1919. szeptember 12. Németh-Paksy 2004, 87-88. o.; A zalaegerszegi kir. törvényszék ítélete és indoklása. 1922. október 20. Németh-Paksy 2004, 89-92. o.; Halstead ezredes távirata Bandholtz tábornoknak. 1919. szeptember 18. Nemes 1953, 188-189. o.  

1919.09.14. Győr

A csendőrök zsidókat kínoznak a vasútállomáson.

1919. szeptember 14-én a győri vasútállomáson a csendőrök nyolc, vonatra várakozó  zsidót behurcoltak egy irodába. Itt kifosztották, majd több mint három órán keresztül verték őket. Pajeszukat kitépték, Goldschmied Izidort a hajánál fogva húzták a földön, ütötték, rúgták. Ezután csak azzal a feltétellel engedték el a szerencsétlent, ha egyenesen Bécsbe utazik, és többet vissza sem jön.

Forrás: „A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.)” Egyenlőség, 1919. 10. 03., 4. o. 

1919.09.22-23. Vízvár

Az antiszemita népgyűlés után a zsidó lakosság mindenét hátrahagyva menekül Vízvárról.

1919. szeptember 22-én délután két darutollas tiszt jelent meg a Somogy megyei Vízváron. Népgyűlést hívtak össze, ahol a zsidók ellen uszították a jelenlévőket. A demonstráció után helyi suhancok „Üsd a zsidót!” kiáltásokkal randalíroztak az utcán. Este néhány különítményes betört K. Ignác kocsmároshoz.  A férfi az ablakon keresztül elmenekült, de a katonák utolérték és puskatussal összeverték. K. valahogy talpra tudott állni és a csendőrlaktanyában kért menedéket. A parancsnok hosszas könyörgésre megengedte, hogy a halálra vált férfi ott töltse az éjszakát -  egy bőröndön guggolva. Másnap a község zsidó lakossága elmenekült.

Forrás: „A zsidókat nem üldözik.” Népszava, 1919. 10. 08., 4. o. 

1919.10.06. Kisbér

A megszálló  román hadsereg kivonulása után helyi lakosság kirabolja a zsidókat.

A román uralom alatt álló Kisbéren a megszállók több magyar értelmiségit letartóztattak. A helyiek egy része emiatt a zsidókat hibáztatta. Október 4-én kivonult a román hadsereg, két napra rá pedig kitört a pogrom. Kohn Lipót kereskedő lakását kirabolták. Róna Manó rövidáru-kereskedő raktárkészletét, ágyneműit, ruháit és cipőit elvitték. A randalírozók kifosztották Eislitzer Mór és Kovács Samu borkereskedők készleteit is, és hajnalig tivornyáztak. A zavargások idején sem a csendőrség, sem a másodjegyző nem mutatkozott. Csak a kollektív rablás végeztével doboltatta ki a kisbíró, hogy az eltulajdonított javakat vissza kell vinni a községházára. A tettesek közül azonban senkit nem tartóztattak le.

Forrás: „A Friedrich-kormány működése.” Egyenlőség, 1919. 11. 02., 1−2. o.;  Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 20. o.; „A dunántúli zsidóüldözés.” Népszava, 1919. 01. 09., 3. o. 

1919.11.09. Budapest

Támadás a Pesti Izraelita Hitközség székháza ellen.

1919. november 9-én egy rendőrökből és civilekből álló csoport hatolt be a Pesti Izraelita Hitközség Síp utcai székházába azzal az ürüggyel, hogy fegyvereket keresnek. Több irodát feldúltak, dokumentumokat vittek el és antiszemita jelszavakat írtak a falakra. A Dohány utcai zsinagógába is be akartak nyomulni, de erről végül letettek.

Forrás: Jegyzőkönyv. 1919. november 10. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz 

1919.11-12. Abony

Az átutazó zsidókat rendszeresen letartóztatják  és összeverik a városházán.

1919. november 23-án a Jászkarajenőről Budapestre utazó Wég Mihályt és Wég Bélát az abonyi állomáson egy tiszt leszállítatta a vonatról. A községházára vitték, kirabolták és reggelig ütötték-verték őket. A bántalmazást azzal indokolták, hogy az áldozatok galíciai zsidók és bizonyára „Kun Béla barátai”. Csak 29-én engedték őket szabadon. Egy hónap múlva hasonló eset történt. December 28-án a nagyváradi Mózes Móric és rokona, Kleinhappel Mária átutazóban bementek az abonyi nagyvendéglőbe. Itt egy részeg törzsőrmester ordítva a vallásuk iránt érdeklődött, és a városházára vitte őket. Kleinhappel útközben megszökött, de Móriczot több napig fogva tartották, éheztették és rendszeresen véresre verték. Csak január 9-én bocsátották szabadon.

Forrás:A PIH Jogsegítő Irodáján 1919. 12. 02-án felvett jkv. (Wég Mihály, Wég Béla). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.; A PIH Jogsegítő Irodáján 1920. 01. 12-én felvett jkv. (Mózes Móric). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.  

1919.11-1920.05 Kecskemét és környéke (Izsák, Orgovány)

Héjjas Iván tiszti különítménye zsidók tucatjait végzi ki különös kegyetlenséggel.

Héjjas Iván tartalékos főhadnagy 1919 nyarán azt a feladatot kapta a szegedi ellenforradalmi kormánytól, hogy Kecskeméten és környékén szervezzen karhatalmi alakulatot. November közepére a még román megszállás alatt álló térségben már egy tekintélyes méretű egység (egyes források szerint több száz fő) felett rendelkezett. Célja a kommunisták és zsidók (számára a kettő nagyjából egyet jelentett) „megbüntetése” volt. Amint a megszálló hadsereg november 15-én kivonult Kecskemétről, Héjjasék akcióba lendültek.

November 15-éről 16-ára virradó éjszaka a különítményesek revolverrel fenyegetőzve elhurcoltak 18 embert, főleg zsidókat, akik a Tanácsköztársaság idején nem töltöttek be jelentős pozíciót. Sőt egyikük, Fritz Rezső kecskeméti ügyvéd annak idején ellenforradalmi mozgalmakban is részt vett, ezért két öccsével együtt menekülnie kellett a kommunisták elől. Több vagyonos zsidót, például Fuchs Samu nagykereskedőt és Gonda Izidor kenyérgyárost is el akarták hurcolni Kecskemétről, nekik azonban sikerült elmenekülni. A letartóztatottakat, többek között az említett Fritz Rezsőt, Hegedűs Rezső tanítót, Deutsch Imre banktisztviselőt és Fekete Adolf kereskedőt összekötözték, kocsikra tették, és ismeretlen helyre hurcolták. Fritz Rezső eltűnt, a másik három férfi borzalmasan megcsonkított hulláját később az orgoványi erdőben megtalálták.

November 16-án  éjjel Izsákon is lecsapott a különítmény. Három zsidó kereskedőhöz is betörtek pénzt követelve. Schmidt Árpádtól kaptak is 10 ezer koronát, ennek ellenére a férfit magukkal hurcolták. Pánczél Zoltántól mintegy 160 ezer koronát raboltak el. A kereskedőt meztelenre vetkőztették, lábon lőtték és bajonettekkel döfködték. Ezután Beck Sándorhoz törtek be. Fiát és feleségét lelőtték, őt kirabolták és elhurcolták. A három kereskedőt egy kocsira hajították. Az izsáki önkéntes polgárőrség felfigyelt a zajra. Erdős István polgárőr igazolásra szólította fel a ház előtt várakozó különítményeseket. Erre egyikük az iránt érdeklődött, hogy Erdős zsidó-e, mert ha igen, akkor ő is a többiek sorsára juthat. A polgárőrök ezután jobbnak látták elvonulni. A három kereskedőt Orgovány határába vitték. Itt szemüket kidöfték, fülüket levágták, majd felakasztották őket. Ezekben a napokban több tucat további gyilkosságot követtek el Héjjas emberei Kecskeméten és a környező falvakban (Páhi, Kerekegyháza, Soltvadkert, Csengőd, stb.)

November 19-én betörtek a kecskeméti törvényszéki fogházba, és elhurcoltak onnan 36 kommunizmussal gyanúsított foglyot. Ólmosbotokkal összeverték, majd az orgoványi erdőben változatos módszerekkel (akasztás, élve eltemetés, trágyalébe fojtás) kivégezték őket.

November 21-én  éjszaka Pataki Nándor főhadnagy, Francia Kiss Mihály tiszthelyettes, M. Kiss József, Jenei József, Sutus Mihály és Zana László  pótcsendőrök a Kecskemétről Lajosmizsére induló vonatról leszállíttatta a zsidókat: Neubauer Izidor gyufagyári vezérigazgatót, Nemes Gusztáv főreáliskolai tanárt, Wertheimer Jenő tanulót és Fleischmann Zsigmond szabót. Lajosmizsén ugyanez a csoport letartóztatta Fodor Zsigmond kereskedőt. Nemest, Wertheimert, Neubauert és Fodort egy Kecskemét melletti tanyán fejszével agyonverték. (Ahogy a kormányzói amnesztia miatt az eljárást végül megszüntető csendőrségi ügyészség fogalmazott: „Fejükre mért fejszecsapásokkal addig ütötték [őket], amíg haláluk bekövetkezett”)

A kecskeméti rendőrség tehetetlennek bizonyult a terrorral szemben, a főkapitány beadta lemondását. Ugyan az áldozatok hozzátartozói már november 16-án reggel jelentették az éjszaka történteket, a rendőrségen csak jegyzőkönyvet vettek föl, és semmit sem tettek az ügyben. Ezért az érintettek közül többen az amerikai misszióhoz fordultak, aminek nyomán antant-bizottság utazott a városba. Ez több tucat hullát talált az erdőben. Egy részük még a fákon lógott. A többi, fejszecsapásokkal megcsonkított holttestet a földből ásták ki.

A nyomozást ezután Budapestről leküldött detektívek vették át. 1920. február 22-én egy magát megnevezni nem kívánó hölgy az Szociáldemokrata Párt Jogvédő Bizottságának elmondta, hogy négy hónappal azelőtt Kecskeméten lakott, és ott többször is találkozott Héjjassal, Molnár Pál hadnaggyal és Nagy zászlóssal. Állítása szerint Héjjas elmondta neki, hogy igazából nem 80, hanem 200 embert öltek meg. Az asszony beszámolt arról is, hogy Héjjas kijelentette: nekik semmi bajuk nem történhet, mert Horthy mellett állnak, és mindent a kormány parancsára tettek. Egy ideig csendben lesznek, de később majd hallatnak magukról. A vallomástevő nőnek arról is tudomása volt, hogy Héjjasék gyakran megfordulta Budapesten, ahol a Britannia szállóban laktak.

Bár a terror alábbhagyott, nem szűnt meg teljesen. Amint a novemberben szintén elhurcolt Faragó János az SZDP Jogvédő Irodájának május 17-én elmondta, a Héjjas-csoport néhány tagja még ekkor is Kecskeméten tartózkodott. A különítményesek, például Francia Kiss Mihály, Danics János és Mihály tiszthelyettesek napközben fényűző életet éltek, éjjelenként pedig gyilkoltak és raboltak. Nem sokkal azelőtt négy gazdag zsidót hurcoltak el és végeztek ki. Előtte egy táblát akasztottak a nyakukba, miszerint „így jár minden zsidó, aki nem megy Palesztinába.”

Az áldozatok hozzátartozóit és a néhány túlélőt még sokáig zaklatták. Az előbb említett Faragó Jánost például rendőri felügyelet alá helyezték. A kecskeméti tömegvérengzésből megmenekült, általa ismert további hat férfit is letartóztatták. Pánczél Zoltánné a gyilkosságok után elmenekült Izsákról. Távollétében üzletét kifosztották, ingóságait elvitték.

A tömeggyilkosságok ügyében 1922 júliusában zajló hadbírósági tárgyaláson a Héjjas-féle karhatalom addig kézre kerített embereit azzal vádolták, hogy elhurcoltak és kivégeztek Kecskemétről 56, Izsákról 15, Orgoványról 8 és Lajosmizséről 1 embert. A tárgyaláson tettesek mindegyike azzal védekezett, Héjjas parancsára cselekedtek. Héjjas Ivánról viszont kimondta a bíróság, hogy tetteit „önzetlen hazafiság” vezérelte. Végül a katonai törvényszék július 11-én hozott ítéletében a főhadnagy embereit fölmentette a gyilkosság vádja alól, és csak rablásért ítélte el őket. Zbona János hét év, Danics Mihály hat év, Juhász István öt év, Tóth Ambrus és Tóth Imre három-három év, Csabai Tóth Gyula pedig két év börtönbüntetést kapott. A bíróságról elvonuló elítélteknek tányérsapkás ébredők álltak sorfalat, megéljenezték őket, és fehér szegfűt dobáltak feléjük. Héjjas kormányzói amnesztiában részesült, és különítménye több gyilkos tagja (Pataki, Francia Kiss, M. Kiss, Jenei, Sutus, Zana) ellen is megszüntették a nyomozást Horthy kegyelmi rendeletére hivatkozva.

Forrás:„Mi történik az Alföldön?” Népszava, 1919. 12. 11., 4. o.; „Mi történt Kecskeméten?” Népszava, 1919. 12. 12., 3. o.;„A kecskeméti vérfürdő.” Népszava, 1919. 12. 13., 3. o.;„A kecskeméti mészárlás újabb részletei.” In: Népszava, 1919. 12. 14., 4. o.; „A kecskeméti tömeggyilkosság.” Népszava, 1919. 12. 17., 3. o.;„A kecskeméti borzalom részleteiből.” Népszava, 1919. 12. 16., 4. o.;„A kecskeméti események.” Népszava, 1919. 12. 19., 2. o.; „Az alföldi zsidó mártírok.” Egyenlőség, 1919. 12. 23., 4−6. o.; „Az alföldi zsidó mártírok.”  Egyenlőség, 1919. 12. 24., 5. o.; A PIH Jogsegítő Irodáján 1919. 11. 17-én felvett jkv. (Dr. Fritz Imre, Dr. Fritz Miklós). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.; Az SZDP Jogvédő Bizottságának irodájában 1919. 12. 06-án felvett jegyzőkönyv (Feldmann Sámuel). PIL 658. f., 10. á., 3. ő. e.; Az SZDP Jogvédő Bizottságának irodájában 1919. 12. 10-én felvett jegyzőkönyv (Dr. Fritz Imre). PIL 658. f., 10. á., 3. ő. e.; Az SZDP Jogvédő Bizottságának irodájában 1920. 02. 22-én felvett jegyzőkönyv. PIL 658. f., 10. á., 3. ő. e.; Az SZDP Jogvédő Bizottságának irodájában 1920. 05. 17-én felvett jegyzőkönyv (Faragó János). PIL 658. f., 10. á., 3. ő. e.; A PIH Jogsegítő Irodáján felvett jkv. (Kasztenbaum Adolf). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A PIH Jogsegítő Irodáján 1921. 09. 05-én felvett jkv. (Krausz Izidor). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.; Izsák. Rövid összefoglalása a 21 jegyzőkönyvnek. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A PIH Jogsegítő Irodáján 1921. 07. 11-én felvett jkv. (Özv. Schmidt Árpádné). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.; A PIH Jogsegítő Irodáján felvett jkv. (özv. Pánczél Zoltánné). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A PIH Jogsegítő Irodáján felvett jkv. (Pick Dávid). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A PIH Jogsegítő Irodáján 1921. 07. 08-án felvett jkv. (Böhm Lajos). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.  ; „A tizenkilenc izsáki eset.” Egyenlőség, 1922. 07. 01., 2. o.; „Izsáki idill 1921-ből.” Egyenlőség, 1922. 07. 01., 13. o.; „Héjjas István parancsára… Csak zsidókat gyilkoltak… vagyis: raboltak.” Múlt és Jövő, 1922. 07. 14., 1−2. o.; Világ cikkei az orgoványi mészárlásról (1922. 07. 09., 4. o.; 1922. 07. 7., 4. o; 1922. 07. 11., 7. o.); PIL 685. f., 10. á., 3. ő. e., I. kötet; Csendőri ügyészségi határozat a különítményesek ügyében. 1923. november 17. Nemes 1953, 271-276. o.; Markovits 1964, 64-74. o.

 

1920.02.05. Felsőgalla

Három zsidó  fiatalt letartóztatnak, megvernek és megaláznak a katonák.

Szerényi Béla, Kohn Lipót és Kohn Ilona 1920. február 5-én Komárom megyébe utaztak, hogy élelmet szerezzenek. Felsőgallán katonák igazoltatták  őket. Irataikat nem találták megfelelőnek, ezért mindhármukat letartóztatták és a Komáromban lévő katonai különítményhez kísérték. Közben a két fiút megverték. Kohn Ilonát ezután visszaengedték Budapestre, Szerényit és Kohn Lipótot viszont fogva tartották és többször brutálisan bántalmazták, megalázták. Ájulásig verték, puskatussal ütötték őket, hajukat meggyújtották. Táncoltatták a fiúkat, és harmincszor elénekeltették velük az „Erger, Berger, Schossberger” kezdetű antiszemita nótát. Ezután azt kellett ismételgetniük, hogy „kutyából nem lesz szalonna, zsidóból nem lesz magyar”. Később egymást kellett felpofozniuk. Szerényit aztán elengedték, de Kohn Lipótot, aki verés közben bevallotta, hogy vörös katona volt a Tanácsköztársaság alatt, továbbra is fogva tartották. Az ütlegelések hatására azt a koholt vádat is elismerte, hogy agyonlőtt egy hadnagyot a Lenin laktanyában.

Forrás: Az SZDP Jogvédő Bizottságának irodájában 1920. 02. 07-én felvett jegyzőkönyv (Kohn Rezsőné, Kohn Marika). PIL 658. f., 10. á., 3. ő. e.

 

1920.02.25. Budapest

Különítményesek összeverik a Freiser-testvéreket.

Freiser Gyula kereskedőt 1920. február 25-én este 10 órakor különítményesek igazoltatták a Teleki térnél. Miután kiderült, hogy zsidó, összeverték és három-négy másik letartóztatottal együtt elkezdték gyalogmenetben végighajtani a Lujza utcán. Az egyik vendéglő előtt megálltak, hogy bentről is kihozzák a zsidókat. Ekkor Freiser rohanni kezdett a 21-es számú épület felé, ahol lakott. Itt azonban utolérték, újra megverték és a szájába köptek. Lakása ablakából ennek tanúja volt az áldozat Aladár nevű öccse, aki rákiáltott a különítményesekre, hogy hagyják abba testvére ütlegelését. A katonák erre bementek az épületbe és őt is véresre verték. Freisert végül átadták a kiérkező rendőröknek, akik nem csak szabadon engedték, hanem mentőt is hívtak hozzá.

Forrás: Freiser Gyula bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. február 26. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

 

1920.03.09. Budapest

A nyílt utcán agyonlövik Müller Ernőt ékszerészt.

1920. március 9-én  éjjel Müller Ernő ékszerészsegédet és két barátját az Oktogonon lévő Abbázia kávéház előtt egy csoport igazoltatta. Mindhárman zsidók voltak, és jól tudták, hogy ezért össze fogják őket verni. Müller rohanni kezdett a Körúton, a karhatalmisták utána vetették magukat. A menekülő szerencsétlenségére a Royal Szálló előtt futott el, amely az Ostenburg-féle egység szállása volt. Öt különítményes, élükön Pinte József főhadnaggyal, kirontott a szállóból és megpróbálta elfogni Müllert, sikertelenül. Damján Ferenc kadet ezután hátulról agyonlőtte a menekülőt. Egy jelen lévő rendőr kérdőre vonta és a Hársfa utcai rendőrkapitányságra kísérte a különítményeseket. Itt az áldozat édesapjának információi szerint az Ostenburg-legények megpróbálták rávenni a rendőröket, hogy olyan jegyzőkönyv készüljön az esetről, amelyből nem derül ki, ők gyilkolták meg Müllert. Az eset végkifejletéről nincs információnk, de ha el is jutott a vádemelésig az ügy, a kormányzói amnesztia bizonyára mentesítette az elkövetőket a következmények alól.

Forrás: Müller Lipót bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. április 6. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 

1920.03.20. Budapest

Igazoltatás  és brutális verés a Teréz körúton.

1920. március 20-án este 9 és 10 között Burger Samu kereskedelmi alkalmazottat a Teréz körúton katonák igazoltatták. Miután kiderült, hogy Burger zsidó, letartóztatták és 17 társával együtt gyalog a Haller utcába hajtották. Menet közben a foglyokat puskatussal ütötték. Burgernek végül sikerült megvesztegetni az alakulat parancsnokát, aki szabadon engedte. A többiek sorsa ismeretlen.

Forrás: Burger Samu bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. március 25. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.   

1920.03.22. Budapest

Különítményesek razziáznak az Erzsébet körúton.

1920. március 22-én  éjjel 10 óra környékén egy különítményes alakulat az Erzsébet körúton razziázott. Több zsidót is összeszedtek, köztük Grünwald Gyula gazdatisztet is. Az elfogottakat kivitték a Népligetbe, ahol arra kényszerítették őket, hogy verekedjenek egymással. Aki erre nem volt hajlandó, azt maguk verték össze. Áldozataikat néhány óra után szabadon engedték.

Forrás: Grünwald Gyula bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. március 25. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 

1920.04.24. Törtel

Egy izraelitát  és két kikeresztelkedett zsidót  órákon keresztül kínoznak a különítményesek.

1920. április 24-én Törtelre érkezett 12 különítményes. A csoport összefogdosta a falubeli keresztény kommunistákat, akiket megvertek, majd szabadon engedtek. Maybaum Sándor 60 éves községi orvost, valamint két kikeresztelkedett zsidót, Hózsa Lajos és Károly kereskedőket a városházára hívatták. Mindhármukat brutálisan megkínozták, három és fél órán keresztül botokkal, lánccal ütötték, rugdosták, egymás leköpésére kényszerítették őket. A tortúrát végül a katolikus pap közbenjárására hagyták abba. Ezután több forrásból is megerősített, bizarr epizód következett: a különítményt vezető hadnagy kezet akart fogni az áldozatokkal és bocsánatot kért tőlük.

Forrás: Alpár Jenővel a PIH Jogsegítő Irodáján 1920. 04. 27-én felvett jkv. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz; Pásztor 1985, 225. o.

 

1920.04-05. Abony

Különítményesek és civilek fosztogatják, gyilkolják a zsidókat

1920. április 20-án különítményesek érkeztek Abonyba. Április 22-én a csőcselék beverte a zsidók ablakait, amivel aztán az ÉME tulajdonában lévő  Abony és vidéke c. lap az áldozatokat vádolta meg. A katonák tömegesen tartóztatták le és verték össze a zsidókat. A legtöbben ezért elmenekültek Abonyból. Május 7-én éjszaka különítményesek és civilek kifosztották Deutsch Ignác, Verhovay Lászlóné és Pick Manó üzleteit. Deutsch 14 éves lányát, feleségét és cselédlányát megerőszakolták. A kislány életveszélyes állapotba került. Az elkövetőket letartóztatták, ám később szabadlábra helyezték. Május 20-a éjjelén agyonverték Rechtschaffer Sámuel templomszolgát. Betörtek Albert Jakabhoz is és brutálisan bántalmazták. Pintér Gyula hitközségi elnök házát is megtámadták.

Forrás: Pintér Gyula levele a Pesti Izr. Hitközség elnökének, 1920. 05. 10. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A PIH Jogsegítő Irodáján 1920. 05. 30-án felvett jkv. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A PIH Jogsegítő Irodáján 1920. 06. 17-én felvett jkv. (Klein Antal). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A kecskeméti kir. ügyészség határozata, 1921. 08. 16. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz; Pásztor 1985, 222. 

1920.05.11. Kunszentmiklós

Egy népgyűlés után kitört pogromban kifosztják, összeverik és kiűzik a zsidókat.

1920. április 11-én a kunszentmiklósi ÉME-gyűlésen Förster Lajos szolgabíró  felszólította a község lakosságát, hogy a zsidókat minden eszközzel űzzék el, ha kell, verjék agyon. Ezután elszabadul a pokol. A zsidókat kapával, kaszával fenyegették: hat órát kaptak a város elhagyására. Sokukat összeverték, egy ember belehalt a sérüléseibe. Éjjel szinte az összes zsidó házat kifosztották. Schwarz Lipótot erőszakkal nyomdájának átadására kényszerítették, majd a berendezést összetörték.

Forrás: Az SZDP Jogvédő Bizottságának irodájában 1920. 05. 15-én felvett jegyzőkönyv (Farkas Imréné). PIL 658. f., 10. á., 3. ő. e.; Névtelen kérvény a Pesti Izr. Hitközség elöljáróságának, d. n. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.; A PIH Jogsegítő Irodáján 1921. 07. 17-én felvett jkv. (Rózsa Manó). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A PIH Jogsegítő Irodáján 1920. 04. 13-án felvett jkv. (Kunszentmiklósi izr. hitközség küldöttsége). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.  

1920.05.18. Budapest

Pogrom a pesti kávéházakban.

1920. május 18-án éjjel egy civilekből és katonákból álló, mintegy 40 fős csoport több kávéházat is lerohant. Betörtek például a Keleti, az Amerika, a Vajdahunyad és az Aréna kávéházakba, ahol a zsidó vendégeket kirabolták, botokkal és szíjakkal összeverték. A három és fél évet a fronton szolgáló Schwarz Józseffel különösen elbántak, mert egy széket ragadva megpróbált ellenállni. A budapesti királyi ügyészség szerint az incidenssorozat tettesei „kideríthetőek nem voltak”, ezért a nyomozást megszüntette.

Forrás: A Schwarz-ügy iratai. 1920. május. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 

1920.05.24. Budapest

Egy tiszti különítmény elhurcol és összever öt zsidót.

1920. május 24-én  éjjel a Dob és a Rumbach Sebestyén utcák sarkán álló Szeged kávéházba egy tiszti különítmény hatolt be és igazoltatta az ott lévőket. Öt vendéget (Eibenschütz Józsefet, Weisz Árpádot, Kohn Józsefet, Sulpf Izsót és Dolaber Józsefet) az alakulat szálláshelyére, a Szabadság téri tőzsdepalotába hurcoltak. Órákig verték és kínozták, majd hajnali négykor szabadon engedték őket. Sulp és Kohn huzamosabb időre kórházba került.

A Pesti Izraelita Hitközség Jogsegély Irodája vizsgálatot kérve tájékoztatta a Honvédelmi Minisztériumot az esetről. A HM válaszlevelében a feljelentést „a hadsereg és tisztjei elleni támadásnak” minősítette, és követelte, hogy a PIH nevezze meg a jegyzőkönyvet felvevő munkatársat, mivel ellene „további megtorló intézkedéseket” kíván tenni. Ugyanakkor még a katonai hatóságok sem tudták teljesen légből kapottnak minősíteni az esetet. Kénytelen-kelletlen elismerték, hogy két embert (szerintük nem ötöt) valóban a tőzsdepalotába vittek a kávéházból. A letartóztatás indokáról a Minisztérium hallgatott. A hadsereg szerint nem lehetett megállapítani, hogy az alakulat mely tagjai hurcolták el a békés polgárokat, mert a feljelentésben nem szerepeltek személyleírások. Mindez jól jellemzi a vizsgálat „alaposságát”, hiszen a letartóztatás tényét elismerő, tehát az esetről információkkal rendelkező HM-nek nyilván nem lett volna különösebben nehéz az elkövetők azonosítása.

Forrás: Az Eibenschütz-ügy dokumentumai. 1920. május-július. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 

1920.05.25. Budapest

Tömegesen tartóztatnak le és vernek össze zsidókat, mert a tisztek szerint ők tehetnek a trianoni békeszerződésről.

Glück Sándor címfestősegédet az Aréna (ma: Dózsa György) út és a Városligeti fasor sarkán 1920. május 25-én egy katonai őrjárat igazoltatta, majd az Albrecht-laktanyába vitte. Itt kifosztották, majd több órán keresztül verték. Miután Glück „beismerte”, hogy a zsidók tehetnek a trianoni békeszerződésről, elengedték. Ugyanez történt például Hahn Nándorral, Neumann Rezsővel, Pfeffer Bélával és sokan másokkal. Grossmann Jenőnek a „kihallgató” (azaz a verést irányító) tiszt elmondta, hogy mindezt azért kapja, mert a „zsidók írták alá a békét”. Mikor néhány óra múlva elengedték, visszakapta személyes tárgyait - ezüst lánca, órája és készpénze kivételével. Grossmann ezt szóvá tette, mire a tiszt majdnem agyonlőtte, miközben azt üvöltötte, hogy a nemzeti hadsereg katonái nem lopnak, „mint a zsidók”.

Forrás: Grossmann Jenő bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. május; Hahn Mórné bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. május 31.; Neumann Simon bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján 1920. május 30.; Glück Ignácné bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. május 27; Pfeffer Béla bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. Mind: MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 

1920.05.31. Budapest

Katonatisztek elfognak és megkínoznak egy lengyel zsidót.

Dehn Hermann lengyel állampolgárságú, Magyarországon élő zsidót 1920. május 31-én két katonatiszt letartóztatta és a Teréz körúton lévő  Britannia szállóba hurcolta. Itt 28 órán tartották fogva, összeverték, megalázták, éheztették. Végül elengedték, és megfenyegették, hogy ha bárkinek elárulja, mi történt, megölik,

Forrás: Jegyzőkönyv felvéve a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. június 2. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.   

1920.05-06. Solt

Katonák  és „ébredő magyarok”  hét zsidót kivégeznek a Solt-környéki tanyavilágban.

1920. június 1-jén Schmiedt Rezső hadnagy egysége néhány ÉME-tag kíséretében elindult, hogy a Solt-környéki zsidókat „hazafiatlan” viselkedésük miatt „megbüntesse”. Rekvirált kocsikon az ún. Mária gyármajorba mentek. Az ott talált három zsidót (Engel Pál, Lefkovics András, Kertész Gábor) elhurcolták és kivégezték. Másnap járőröket küldtek azokra a tanyákra, ahol értesüléseik szerint zsidók tartózkodtak. Elfogták Gettler Jakabot, fiát, Sándort, lányát, Erzsébetet, majd Friedek Andor intézőt. Az áldozatokat megfojtották, a holttesteket Bor Lukács tanyája mellett elásták. A dunavecsei járás főszolgabírája véget kívánt vetni az ébredők terrorjának, ezért egy 30 fős csendőralakulat ment ki a rend helyreállítására. A főszolgabíró jelentése szerint „a megejtett razzia alkalmával 2 zsidó elföldelve a pusztán megtaláltatott, míg egynek a hullája az aratás alkalmával találtatott csak fel”.

Az ügyben 11 (nagyrészt 30−40 éves) izsáki földműves ellen indult eljárás gyilkosság bűntette, illetve bűnpártolás miatt. A kalocsai törvényszék azonban ezt megszüntette, mert véleménye szerint cselekményük oka nem nyereségvágy volt, hanem a meggyőződés, hogy az áldozatok kommunisták voltak.

Forrás: A kalocsai kir. törvényszék által kiadott, B. 1433/25. 1920 sz. végzés (1923. 06. 16.) PIL, 658. f., 10. á., 7. ő. e., I. tétel; Pásztor 1985, 245-246.o. 

1920.06.04. Budapest

A különítményesek összevernek egy zsidó veteránt.

Klein Endre, frontszolgálatos világháborús veteránt 1920. június 4-én a Szondy utca és a Teréz körút sarkán egy tiszti különítmény tartóztatta le. A szokásos verés és kifosztás után egy tucatnyi, szintén fogva tartott zsidóval együtt a Duna felé terelték. A Visegrádi utcánál Klein futásnak eredt és elmenekült.

Forrás: Klein Lipót bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. június 8. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 

1920.07.14. Budapest

Tisztek megvernek, szexuálisan bántalmaznak, majd megrágalmaznak egy gyermekét védő anyát.

1920. július 14-én Fischer Mária Ernő nevű gyermeke azzal tért haza anyja Attila úti lakásába, hogy a Vérmezőn egy tiszt (mint később kiderült, Taby Árpád főhadnagy) megállította és a vallása iránt érdeklődött. A kisfiú elárulta, hogy zsidó, mire a főhadnagy odahívta a többi gyereket és megverette velük Ernőt. Másnap az asszony és gyermeke a Vérmezőn átvágva találkozott a tiszttel. Fischer Mária kérdőre vonta Tabyt az előző napi incidens miatt. Erre a különítményes őt és gyermekét is felvitte a Várban lévő laktanyába. Itt ismeretlen katonák az asszonyt brutálisan megverték és szexuálisan bántalmazták. Ezután olyan tartalmú jegyzőkönyvet vettek fel, amely szerint Fischer Mária elismerte, hogy szidalmazta Tabyt, a Nemzeti Hadsereg tisztjét. A dokumentumban az is szerepelt, hogy senki sem bántalmazta az asszonyt. Ennek aláírására újabb veréssel kényszerítették Fischert, majd – miután neki és gyermekének meg kellett csókolnia egy tiszt kezét – végre elengedték.

A megkínzott asszony feljelentést tett a katonai rendészeti hatóságoknál. A csendőrség felügyelőjének ügyésze által lefolytatott „vizsgálat” megállapította, hogy Fischer Mártát valóban lefogták és a laktanyába hurcolták. A kínzással kikényszerített tanúvallomásra hivatkozva a határozat szerint erre azért került sor, mert Fischer megsértette a Nemzeti Hadsereget. Azt elismeri a dokumentum, hogy az asszony által benyújtott orvosi látleletek brutális bántalmazásról árulkodnak, de nem látta bizonyítottnak a letartóztatás és a sérülések közötti kapcsolatot. Ráadásul, koronázta meg érvelését Dr. Schmitz ezredes, hadbíró-ügyész, bármi is történt, az úgy is a Horthy-féle közkegyelem alá esik, a különítményesek tehát nem büntethetőek.

Forrás: A Fischer-ügy iratai. 1920-1922. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

 

1920.09.21. Budapest

Antiszemita gyilkossági kísérlet a Klauzál téren.

1920. szeptember 21-én este 7-kor Beihilf Jenő kereskedősegéd a Klauzál téren vágott át. Három ismeretlen civil ruhás férfi „Ez is zsidó!”  felkiáltásokkal megtámadta. Beihilf ellenállt, de mellkason szúrták. Több járókelő is a segítségére sietett, mire két támadó elmenekült. A harmadikat egy Klein nevű kocsmáros elfogta és átadta a kiérkező rendőröknek.

Forrás: Beihilf Jenő bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. szeptember 23. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.   

1921.08. Kerekegyháza

Civilek beverik a zsidók ablakait, katonák megerőszakolnak egy lányt.

1921 augusztusában a kerekegyházi izraeliták folyamatos zaklatásoknak voltak kitéve. 17-éről 18-ára virradó éjjel beverték több zsidó lakos ablakát. A csendőrség már másnap elfogta a tetteseket (Czarból Ferenc községi tanítót és három másik férfit), de később szabadon engedte őket. Ezután sűrűn ismétlődtek a hasonló esetek a községben. Werkner Aranka ablakait például heti rendszerességgel zúzták be. A hónap közepén egyenruhások lepték el Mannheim malomtulajdonos udvarát, ketten behatoltak a házába is. Ott pisztolyt szegeztek a Mannheim lányára, és a szülők szeme láttára megerőszakolták. A lány beleőrült a tortúrába. Az apát megfélemlítették, nem mert bűnvádi eljárást kezdeményezni.

Forrás:A PIH Jogsegítő Irodáján  1921. 08. 25-én felvett jkv.  (Gombos Adolf). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.; Dr. Dombóváry Géza levele a királyi főügyésznek, 1921. aug. 30. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.  

Helyszínek listája:

Abony

Alap

Balatonszemes

Berhida

Budapest

Cece

Celldömölk

Diszel

Erzsébetfalva

Esztergom

Felsőgalla

Győr

Kecskemét és környéke (Izsák, Orgovány)

Kemeneshőgyész

Kerekegyháza

Kisbér

Kunszentmiklós

Lepsény

Nagyszokoly

Rácalmáskulcs

Sátoraljaújhely

Simontornya

Solt

Szilvásbalhás

Tolnaozora

Törtel

Vízvár

Vörösberény

 

A bibliográfiát és a rövidítések listáját lásd itt.