Az egységes délszláv állam az első világháború nyomán született meg. 1914-ben a mai Szlovénia, Horvátország és Bosznia-Hercegovina az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott. 1916-ra a kezdeti szerb sikerek után a német, osztrák-magyar és bolgár csapatok elfoglalták Szerbiát, Montenegrót, Macedóniát és Albániát, majd kiütötték a háborúból Romániát. Ekkor a későbbi Jugoszlávia szinte teljes területe megszállás alá került. A harcok elől számos délszláv politikus menekült a térségből Londonba, ahol 1915. május elsején megalakították a Jugoszláv Bizottságot.

A Jugoszláv Bizottság 1917-ben

A Bizottság nem volt hivatalos szerv, sokáig az antant sem ismerte el. Támogatást főleg Amerikában és Nagy Britanniában élő délszláv emigránsoktól kapott. Megalakulása kezdetétől fogva az egységes, független délszláv államért lobbizott az antanthatalmaknál. Igazi jelentősége az 1917-es korfui deklaráció után lett. A tárgyalások során a szerb kormányzat és a Monarchia délszlávjait képviselő Jugoszláv Bizottság hitet tett a szerb-horvát-szlovén nemzeti azonosság és egy jugoszláv állam létrehozása mellett. A szerb fél elérte, hogy a jövendőbeli ország vezetése alkotmányos monarchia legyen, élén a szerb Karagyorgyevics (Karađorđević) dinasztiával.

Az antant 1918 őszén általános offenzívába kezdett. Először a nyugati, majd a balkáni, végül pedig az olasz fronton indult támadás. Bulgária békét kért, majd az Osztrák-Magyar Monarchia esett szét. 1918. október 5–6-án Zágrábban megalakult a Szlovének, Horvátok és Szerbek Nemzeti Tanácsa, amely október 19-én bejelentette a hatalomátvételt, tíz nap múlva pedig kikiáltotta a Szlovén-Horvát-Szerb Államot. A szlovén, bosznia-hercegovinai helyi kormányzatok valamint a horvát parlament, a szabor is csatlakozott az új államhoz. A Nemzeti Tanács kinyilvánította egyesülési szándékát a felszabadult Szerbiával és Crna Gorával (Montenegróval). A Nemzeti Tanács eredetileg egy föderáción alapuló államberendezkedést akart, melyen belül a tagok megőrizték volna önállóságukat, az olasz területi igényektől tartva azonban elfogadta Belgrád legfontosabb feltételeit. 1918. november 25-én a szerb képviselőkből álló vajdasági nemzetgyűlés, másnap pedig a cetinjei (Montenegro) nemzetgyűlés is kimondta egyesülését Szerbiával. December 1-jén Belgrádban ünnepélyes keretek közt bejelentették az a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását. Az új állam élére Sándor király került, aki 1914-től apja helyett régensként uralkodott, míg végül 1921. szeptember 3-án trónra lépett.

A Szlovén-Horvát-Szerb Királyság kikiáltása 1918. október 29-én Belgrádban