4. Mi a baj velük?


 

A holokauszttagadókkal nem az a probléma, hogy kérdeznek. Nem az a baj, hogy a szövetségesek bűneiről beszélnek, hogy Sztálint Hitlernél nagyobb bűnösnek, a Gulágot Auschwitznál, az indiánok tragédiáját a zsidókénál szörnyűbbnek tartják. Hanem az, hogy hazudnak, rasszisták, gyűlöletre uszítanak, és megkérdőjelezik, kigúnyolják embertársaik szenvedését. Hazudnak, amikor az egyetlen és abszolút igazság bajnokának mutatják magukat, az elfogulatlan „tudományos” kutató szerepében tetszelegnek, miközben legtöbbjüknek se végzettsége, se tudományos tapasztalata sincs. Rasszisták, mert szerintük minden zsidó túlélő, zsidó művész (író, festő, filmrendező) tudatosan hazudik. Gyűlöletre uszítanak, amikor azt állítják, hogy a „holokauszt mítoszát” a zsidók azért találták ki, hogy uralják a világot. Súlyosan megsértik embertársaik méltóságát. A több millió áldozat és a több százezer túlélő szenvedéseit kigúnyolják, pénzsóvár csalónak nevezik őket, míg a holokauszttal világszerte foglalkozó írók, egyetemi tanárok, kutatók tízezreit cionista ügynökként, bértollnokként bélyegzik meg.

 

Senki sem menne olyan orvoshoz, aki vizsgálat előtt nem mos kezet, műtét előtt nem sterilizálja a műszereket. Márpedig a holokauszttagadók közül a legtöbben nem ismerik, és/vagy szándékosan nem használják a tudományos kutatás módszertanát, eszköztárát. Gyakran megszegik az etikai szabályokat. Az elméleteiket alátámasztó tárgyi bizonyítékok hiányosak, vagy éppen hamisítványok. Bombasztikus állításaik mögött sokszor nincsenek komolyan vehető források, eredeti dokumentumok. Az őket cáfoló bizonyítékokról nem tudnak, vagy azokat szándékosan figyelmen kívül hagyják. Ha ez valamiért (például egy vitában) nem lehetséges, akkor végső menedékként megkérdőjelezik eredetiségüket. A hivatalos statisztikákat elutasítják, vagy éppen manipulálják. A holokauszt zsidó túlélőinek visszaemlékezéseit hazugságnak, koholmánynak, cionista propagandának nevezik.

 

Amennyiben nekik „ellentmondanak”, hirtelen a nem zsidó szemtanúk beszámolóit sem tartják szavahihetőnek. Azt állítják, hogy tévedtek, hazudnak, vagy lefizették őket. A nácik háború utáni beismerő vallomásait, visszaemlékezéseit azzal utasítják el, hogy a börtönben erőszakkal csikarták ki tőlük. A holokauszttagadó azokat a tanúkat szereti, akik nem láttak, nem hallottak, nem tudnak semmit. A pereket koncepciós eljárásnak tekintik. A koncentrációs táborokban, a tömegsíroknál a hullákról készített fotókat, filmeket hamisítványoknak tartják, amelyeket a szövetséges katonák, vagy újságírók fabrikáltak. Ugyanakkor feltűnően megértők és elfogadók a népirtást tagadó, leplező nácikkal. Ha egy SS a bíróság előtt elismeri, hogy részt vett a zsidók elgázosításában akkor a revizionisták szerint biztosan megkínozták, megzsarolták. Ha tagadja, akkor lám, ő is megmondta az igazat.