5. Az első Jugoszlávia
Az új, délszláv királyságban nemcsak az etnikumok és vallások között léteztek feszültségek. Jelentősek voltak az új állam berendezkedésével kapcsolatos elképzelések közötti politikai különbségek is. Az uralkodó és a Szerb Népi Radikális Párt alapítója, Nikola Pasics miniszterelnök a nagyszerb gondolatot hirdette. A legbefolyásosabb szlovén politikus Anton Korosec és a horvát Ante Trumbics a szlovén és horvát egyenjogúságon alapuló föderációban látta a megfelelő államkeretet. Az új állam legnagyobb problémája hamarosan a horvát kérdés lett. A nemzeti irányzatot képviselő Horvát Parasztpárt vezetői Sztyepan Radics és Vladimir Macsek voltak. Ők elutasították a szerb hegemóniára épülő új államot. Radicsot 1919 és 1925 között többször bebörtönözték, a pártját pedig sikertelenül próbálták ellehetetleníteni. Ugyanakkor pártja nem tudta megakadályozni, hogy 1921-ben egy erős szerb centralizációra épülő új alkotmány lépjen hatályba.
A szerb túlsúly jól érezhető volt a mindennapokban. Az 1918 és 1941 közötti időszak kormányfői egy kivételével mindig szerbek voltak. A tábornoki és a bírói kar csaknem kizárólag szerbekből állt, a legfontosabb minisztériumi vezetők 82-96 százaléka is közülük került ki. 1928-ra, több éves politikai küzdelem révén Radics szerb, muszlim és szlovén pártokat maga mellé állítva megszerezte a többséget a parlamentben. Mégsem kapott kormányfői kinevezést. Sőt, 1928 júniusában, egy montenegrói szerb radikális képviselő agyonlőtte a parlamentben.
Radics elleni merénylet a Belgrádi parlamentben
Az országot széthullással fenyegető krízis hatására Sándor király 1929. január 6-án diktatúrát vezetett be. Feloszlatta a nemzetgyűlést és a pártokat, majd igyekezett létrehozni egy hozzá hű kormánypártot. Egyúttal az ország nevét is megváltoztatták: megszületett a Jugoszláv Királyság. A diktatúra éveiben az ellenzéki mozgalmakat elnyomták, a politikai ellenfeleket üldözték. Számos politikus külföldre menekült. Felerősödött a szeparatizmus. A radikális nacionalisták 1929-ben Szófiában már Horvátország és Macedónia elszakadását és teljes függetlenségét követelték. Válaszként Belgrádban távollétükben halálra ítélték őket. 1932-ben a horvát szeparatisták megalakították a Horvát Forradalmi Mozgalmat, közismertebb nevén az Usztasát (Ustaša - Hrvatski Revolucionarni Pokret), amely merényletekkel harcolt a függetlenségért. Legismertebb akciójuk során macedón terroristák közreműködésével 1934-ben Marseillesben megölték Sándor királyt és az autóban mellette ülő francia külügyminisztert, Louis Barthout.
Merénylet Sándor király ellen
A tettest a helyszínen agyonverték.
Sándor király temetése
Noha az usztasák célja az ország felbomlása volt, a merénylettel ez nem következett be. A trónörökös, a későbbi II. Péter csupán 11 éves volt. Ezért a hatalom a Régenstanács élre kerülő unokafivér, Pál herceg kezébe került. Az új miniszterelnök, a választásokon győztes Milan Sztojadinovics lett. Macedón terroristák hamarosan ellene is merényletet kíséreltek meg. Mivel a miniszterelnök egyre inkább orientálódott a fasizmus felé, 1939 februárjában Pál herceg leváltotta. Utóda kiegyezett a horvát ellenzékkel. Horvátország széleskörű autonómiát kapott Jugoszlávián belül. A had-, pénz- és külügyek mellett a külkereskedelem, a belbiztonság és a kereskedelem maradt Belgrád ellenőrzése alatt. A többi horvát ügy a horvát országgyűlés (szabor) és a király által kinevezett bán hatáskörébe került. Ez az egyezség sokak szerint megoldást jelenthetett volna szerb-horvát szembenállásra és stabilizálhatta volna Jugoszláviát. Mivel azonban csak néhány nappal a második világháború kitörése előtt született meg, valójában csupán a szeparatizmust erősítette.
Keresés
Polgárháború Jugoszláviában
-
II. Megszállás és az jugoszláv első polgárháború 1941-1945
- 1. Jugoszlávia megszállása 1941
- 2. A horvát usztasa állam faji politikája
- 3. Az usztasa koncentrációs táborok
- 4. A náci népirtás
- 5. A magyar megszállás
- 6. Az olasz és bolgár megszállás
- 7. A szerb csetnikek
- 8. Tito partizánhadserege
- 9. Albánok, bosnyákok: a muzulmán kisebbségek
- 10. Az első jugoszláv polgárháború
-
V. A második jugoszláv polgárháború 1991-1999
- 1. Az első lövések: Horvátország és a szerb Krajina 1990-1991
- 2. Szlovénia tíznapos háborúja
- 3. A horvát függetlenségi háború első szakasza (1991-1992)
- 4. Etnikai tisztogatás Horvátországban
- 5. Villám és Vihar: a horvát függetlenségi háború második szakasza 1995
- 6. Bosznia: multikulturális társadalomtól a polgárháborúig
- 7. A polgárháború kirobbanása 1992
- 8. A bosnyák-horvát háború Hercegovinában 1992-1994
- 9. Szarajevó ostroma
- 10. Háborús bűnök Boszniában
- 11. Nemi erőszak
- 12. Etnikai tisztogatások Bosznia-Hercegovinában
- 13. Népirtás Srebrenicában 1995
- 14. Nemzetközi béketervek és a nyugat beavatkozása
- 15. A daytoni béke 1995
- 16. A koszovói válság 1990-1998
- 17. A koszovói háború és a NATO légicsapások 1999
Tananyag ajánló
Holokauszttagadás
"Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt." Állítólag ezt mondta Eisenhower tábornok, miután a saját szemével látta, hogy mit műveltek a nácik a táborokban. A nyugati szövetséges haderők főparancsnoka, a későbbi amerikai elnök jóslata hamarabb beigazolódott, mint gondolta volna. A holokauszttagadók főbb állításai az elmúlt 20 évben már alig változtak. A következőkben a megvizsgáljuk leggyakoribb téziseiket és a történettudomány által használt források - eredeti n [...]
Támogatók
A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósul meg.