3. Egy francia tanár: Robert Faurisson


 

Az alapító Paul Rassinier  első követői közé tartozott a lyoni egyetem irodalomtanára, Robert Faurisson (1929-), aki skót és francia szülők frigyéből született. 1978. december 28-án a tekintélyes párizsi napilap, a Le Monde közölte „A gázkamrák problémája, avagy az auschwitzi híresztelés” (Le probléme des chambers de gaz, ou le rumeur d’ Auschwitz) című olvasói levelét, amelyben a következőket állította: „Mára, csak az igazság maradt. Merjük kijelenteni: a gázkamrák nemlétezése jó hír a könyörületes emberség számára.” Szerinte a gázosítás ismert módszerével a nácik saját magukat is megölték volna. A lap ugyanazon az oldalon hozta a túlélő történész, George Wellers Faurissonnak ellentmondó írását. Sokak számára úgy tűnt, hogy két, azonos súlyú és komolyságú véleményt olvashattak. Erre hivatkozva a nyilvánosságot hamarosan elöntötték a gázkamrák létét és a holokausztot tagadó állítások. Az Auschwitzot túlélő olasz zsidó író, Primo Levi egy interjúban így reagált: „A trükk sikeres. A feketéből fehér lesz. A halottak nem halottak, nincs gyilkos, nincs több bűn. Nem is volt soha…Mit csináltak az egyetemi hatóságok Franciaországban, és mit a jog? A holtak letagadásának megengedésével elfogadták, hogy másodszor is megöljétek őket.” 1979-ben Faurisson Wellershez írt válaszában így fogalmazott a Le Monde hasábjain: Dokumentumok ezreit tanulmányoztam..Hiába kerestem egyetlen deportáltat, aki be tudja nekem bizonyítani, hogy látott egy ’gázkamrát’…Egyetlen bizonyítékkal is elégedett lennék, egyetlen eggyel. Ezt a bizonyítékot sosem találtam meg.”

 

A kirúgott professzor: Robert Faurisson


Faurisson újabb meghökkentő teóriákkal állt elő. Szerinte Anne Frank naplója hamisítvány, a Máramarosszigetről deportált Béke Nobel-díjas író, Elie Wiesel pedig szélhámos. E tézisek azóta is a holokauszttagadók alapállításai közé tartoznak. Nem is igen leplezte antiszemitizmusát és Izraellel kapcsolatos utálatát. Fő állításai a következők voltak: Hitler gázkamrái sosem léteztek, akárcsak a zsidók ellen állítólag „megkísérelt népirtás”. Mindkét legenda ugyanannak a hazugságnak a része. A holokauszt valójában cionista eredetű és Izrael érdekében elkövetett gigantikus politikai-gazdasági csalás, amelynek elsődleges áldozatai a németek és a palesztinok. Radikalizálódó nézeteinek köszönhetően Faurisson egyfajta botrányhőssé vált. 1983-ban már azt állította, hogy Hitler „soha nem parancsolta meg, sőt nem is engedte, hogy bárkit megöljenek faja, vagy vallása miatt”. 1990-ben bíróság elé került, 1991-ben kirúgták az egyetemről. Állandó előadóként szerepelt amerikai és iráni áltudományos konferenciákon. 2006-ban ismét per indult ellene holokauszttagadásért: felfüggesztett börtönre és több ezer eurós bírságra ítélték.

Faurissonnak sikerült újabb frontot nyitnia azzal, hogy az auschwitzi és birkenaui romok tanulmányozására buzdított. Úgy vélte, ezzel bebizonyosodik majd, hogy Auschwitz nem megsemmisítő, hanem munkatábor volt. Tanítványa, Jean-Claude Pressac és a brit David Irving  esetében ez komoly vereségekhez vezetett.