Jelenleg a brit David Irving (1938-) számít a világ talán legismertebb holokauszttagadójának. Irving végzettségét tekintve nem történész, de több tucatnyi könyvet írt a második világháborúról. Foglalkozott Drezda 1945-ös bombázásával. Az áldozatok számát először 100-250 ezer főre becsülte és ezzel nagy publicitásra tett szert. Könyve évtizedekkel későbbi kiadásában azonban már csak 50-100 ezer halottat említett. Többen megvádolták azzal, hogy a felhasznált dokumentumokat, visszaemlékezéseket manipulálta. Későbbi könyvei is gyakran eredményeztek botrányokat. Egyik művében a lengyel Sikorski tábornok megöletésével vádolta Winston Churchill brit miniszterelnököt. 1968-ban egy volt angol tengerésztiszt beperelte rágalmazásért. Az általa vezetett hajókonvojról írt könyvében Irving ugyanis azt állította, hogy ő volt a felelős 21 hajó elvesztéséért. A pert Irving elvesztette, könyvét bevonták és 40 ezer fontos kártérítésre ítélték.

David Irving

A nácikkal és a németekkel erősen szimpatizáló szerző, 1977-es, „Hitler háborúja” (Hitler’s War) című könyvében azt állította, hogy a holokausztra Hitler hozzájárulása és tudomása nélkül került sor. Jutalmat ajánlott annak, aki bemutatja Hitler zsidóüldözést elrendelő parancsát. A következő évtizedben egyre többször mutatkozott szélsőséges rendezvényeken. Hitlert egyszer a zsidók legnagyobb barátjának nevezte, máskor a briteket vádolta a második világháború kirobbantásával, vagy éppen a szövetségeseket tartotta felelősnek a holokausztért. 1988-ban már a holokauszttagadó Ernst Zündel oldalán tanúskodott. Nemsokára már arról beszélt, hogy a holokauszt egyáltalán nem történt meg. 1991-ben például kijelentette, hogy több nő halt meg Edward Kennedy szenátor kocsijának hátsó ülésén, mint ahány az auschwitzi gázkamrákban. (Az 1969-es balesetnek egyetlen nő, Mary Jo Kopechne esett áldozatul.) Gúnyolódva bejelentette, hogy létrehozza az Auschwitzi Túlélők Holokauszt-túlélők és Egyéb Hazudozók (Auschwitz Survivors, Survivors of the Holocaust and Other Liars) nevű társaságot, az ASSHOLES-t (szó szerint segglyukak). Mint mondta, az ASSHOLES-t az összes olyan hazudozónak ajánlja „akik azzal próbálják megviccelni az embereket, hogy ők voltak ezekben a koncentrációs táborokban”.

Botrányai miatt több országban nem kívánatos személy lett. 1989-ben Ausztriában kőrözést adtak ki ellene. Később beperelték Franciaországban, kitoloncolták Kanadából, kitiltották Új-Zélandról, és Ausztráliából. 1993-as könyvében egy amerikai történész, Deborah Lipstadt már „a holokauszttagadás egyik legveszélyesebb szóvivőjé”-nek nevezte, aki a történelmi bizonyítékokat „addig hajlítgatja, amíg alkalmazkodnak ideológiai vonzalmaihoz és politikai programjához”. Irving ezért Angliában beperelte őt és kiadóját rágalmazásért. A brit eljárásrend szerint az alperesnek kellett bizonyítania a bíróság előtt, hogy Irving valóban szándékosan félreinterpretálja az Auschwitzcal kapcsolatos történelmi bizonyítékokat. A történeti és építészeti dokumentációról a Lipstadt által felkért szakértő, Robert Jan van Pelt készített szakértői jelentést és elemzést, míg Irving Faurisson már jól ismert „nincsenek lyukak, nincs holokauszt” (no holes, no holocaust) érvelést hangoztatta. A pert Irving elvesztette, az ítélet szerint Irving holokauszttagadó, aki neonácizmust népszerűsítő jobboldali szélsőségesekkel állt kapcsolatban. A perköltségek miatt Irving tönkrement.

Ezt követően is gyakran keveredett botrányokba. Összeveszett korábbi barátaival Faurissonnal és Zündellel, mert 4 millióra tette a holokauszt áldozatainak a számát. Máskor anticionista rendezvényeken beszélt. 2003-ban a Csurka István vezette MIÉP meghívására Magyarországon is járt. A Magyar Televízió Éjjeli menedék című műsorában azt mondta, hogy az 1956-os forradalom első két napja antiszemita pogrom volt, amelyet a „zsidókormány” ellen lázadó munkásság robbantott ki.

Ausztriában holokauszttagadás miatt 2005-ben letartóztatták és három évre ítélték. 2006-ban feltételesen szabadlábra helyezték. Azóta főleg amerikai előadásokból, vagy Európába szervezett utakból él.