7. Saulusból Paulus: Jean-Claude Pressac


 

Rassinier mellett a holokauszttagadás történetének talán legkülönösebb figurája egy másik francia, Jean-Claude Pressac (1944-2003). Pressac szakmáját tekintve vegyész-gyógyszerész volt. Gimnáziumi évei alatt nagy hatással volt rá Merle Mesterségem a halál című könyve. 1966-ban egy Treblinkáról szóló könyv hatására elutazott a kommunista Lengyelországba. Több egykori táborba elment, majd azzal az érzéssel tért haza, hogy a lengyel antiszemitizmus nagyon erős. Olvasta a gázkamrák létét tagadó Faurisson cikkeit a francia sajtóban és 1979-ben már revizionistaként utazott ismét Auschwitzba és Birkenauba, hogy a helyszínen gyűjtsön a holokausztot cáfoló új bizonyítékokat. Saját bevallása szerint Auschwitzban szinte szakrális élményben volt része, egyfajta érzelmi sokkot kapott. Levéltári kutatásokat kezdett, bejárta az egykori táborkomplexum hatalmas területét. Ugyanakkor kapcsolatba lépett Faurissonnal és segített neki felkészülni a bírósági tárgyalásokra. Pressac 10 évig folytatta kutatómunkáját, más táborokban, levéltárakban és könyvtárakban is dolgozott. Eredetileg azzal a szándékkal ment Auschwitzba, hogy bebizonyítsa, egyetlen bizonyíték sem igazolja a zsidók kiirtását. A levéltárban lévő német építési dokumentációt, az egykori zsidó és nem zsidó foglyok visszaemlékezéseit, az SS parancsnokok és katonák vallomásait, valamint a krematóriumok és gázkamrák maradványait megvizsgálva végül 39 egyértelmű tárgyi, illetve dokumentációs bizonyítékot talált a tömeggyilkosságra.

 

Egy „megtért revizionista”: Jean-Claude Pressac

 

1989-ben egy monumentális méretű, 564 oldalas könyvben foglalta össze eredményeit. Főművének címe „Auschwitz: Technique and Operation of the Gas Chambers” (Auschwitz: a gázkamrák technológiája és működése). Pressac könyvét a holokauszt során édesapját elvesztő francia nácivadász, Serge Klarsfeld alapítványa jelentette meg. LINK http://www.holocaust-history.org/auschwitz/pressac/technique-and-operation/pressac0011.shtml

Későbbi munkáiban Pressac önkényes, ellentmondó becsléseket tett az áldozatok számáról. Élete végén pedig már egyenesen Auschwitz legnagyobb szakértőjének tartotta magát. Mégis: kisebb-nagyobb tévedései, hiányosságai, pontatlansága ellenére Pressac említett könyve egészen máig alapműnek számít.