8. A Sztálin és a kommunista „anticionizmus”


 

Kelet-Európában a holokauszttagadás viszonylag új jelenség. Antiszemiták persze itt is mindig voltak, de a történelem értelmezését évtizedekig a magukat a nácik antitéziseként definiáló kommunisták monopolizálták. Mindez természetesen nem zárta ki a csendes kompromisszumokat. Az NDK-ban szívesen alkalmazták Goebbels egykori zsidófaló propagandistáit, Ceausescu pedig csendben hozzálátott a körülbelül negyedmillió zsidó haláláért felelős, háborús bűnösként kivégzett román conducator, Antonescu rehabilitálásához. Magyarországon a nyilas kormánytagok nagy része börtönbe, vagy bitófára került, a kisnyilasok viszont ezrével igazoltak át a kommunista pártba.

A holokauszttagadók mégis kaptak egy fontos új tézist a kommunistáktól. Az Izrael-elleni gyűlöletet, az anticionizmust. Persze a kommunista ideológia az emberek teljes egyenlőségét hirdette. Elvben elvetette a születési, faji, vallási, etnikai alapú megkülönböztetést. Ráadásul éppen ezen az alapon hirdette magát ideológiailag felsőbbrendűnek a fasizmussal, nácizmussal szemben. 1931-ben, a szovjet diktátor, Sztálin így fogalmazott: „Az antiszemitizmus a faji sovinizmus legszélsőségesebb formája, a kannibalizmus csökevénye…Az antiszemitizmus veszélyes a munkásokra, téves ösvény, amely letéríti őket a helyes útról és a dzsungelbe vezeti őket…Az antiszemitizmus a Szovjetunióban a törvény teljes szigorával büntethető, mint a szovjet rendszerrel szemben mélyen ellenséges jelenség. A szovjet jog szerint az antiszemiták halálbüntetésre számíthatnak.” Ugyanakkor Sztálin gyűlölte a zsidókat. A leghevesebben egykori ellenfelét, Lev Trockit (eredeti nevén Bronstein) üldözte, akit mexikói száműzetésében a szovjet titkosszolgálat ügynöke egy jégcsákánnyal vert agyon.

 

Trockij halálos ágyán: Sztálin gyilkosa jégcsákánnyal ütött

 

Amikor 1939-ben szövetséget kötött Hitlerrel, a náciknak tett gesztusként leváltotta zsidó származású külügyminiszterét, majd megtisztította a Külügyminisztériumot a zsidóktól. Sztálin a zsidókat saját családjában, környezetében is üldözte. Lányával, Szvetlánával alig tartotta a kapcsolatot, mert egy zsidóhoz ment feleségül. Sőt: vejét angol kémként egy vorkutai lágerbe deportáltatta. Amikor Szvetlána később egy másik zsidóval házasodott össze, Sztálin nem ment el az esküvőre és apóstársát lecsukatta. Miközben idősebb fia, Jakov hadifogolyként német koncentrációs táborba került, ahol öngyilkos lett, zsidó feleségét, Julia Iszakovna Melcert letartóztatták. Egyik legközelebbi munkatársa, a hírhedt Lazar Kaganovics zsidó volt. Bátyját, Mihailt, a repülőgépipari népbiztost, Sztálin mégis azzal vádolta, hogy náci ügynök. Állítólag a diktátor szerint zsidó létére Hitler arra szemelte ki, hogy a Moszkva elfoglalása után felállítandó bábkormány tagja legyen. Mihail Kaganovicsot kivégezték.

 

Sztálin és Szvetlána. Lánya esküvőjére el sem ment, mert zsidó férjet választott

 

Sztálin antiszemitizmusa 1945 után valóságos paranoiába torkollott. Mivel az antiszemitizmus elvben nem fért össze a kommunista-szocialista ideológiával, Sztálin személyes gyűlöletét anticionista mezbe öltöztette. Azt állította, hogy a zsidók titokban Izraelnek, vagy Amerikának kémkednek. 1952 decemberében a párt Politikai Bizottságában már egyenesen azt közölte, hogy „minden zsidó nacionalista az amerikai titkosszolgálat ügynöke.” A Zsidó Antifasiszta Bizottságot feloszlatták, vezetőit kivégezték. 1952. augusztus 13-ára virradóan parancsára 13 jiddisül író zsidó költőt és írót végeztek ki. 1952-1953-ban a titkosrendőrséget és a titkosszolgálatokat megtisztították a zsidóktól. A zsidó alkalmazottakat korra, érdemre való tekintet nélkül kirúgták. Állítólag azt mondta későbbi utódjának, Hruscsovnak, hogy Ukrajnában a gyárakban dolgozó élmunkásoknak adjanak husángokat, amivel majd kiverik a lelket a zsidókból. 1953-as halálakor a Kreml zsidó orvosai már cionista merénylőként ültek a börtönben, és elkészültek a zsidóság általános deportálásának tervei is. Ha Sztálin ekkor nem hal meg, akkor Auschwitz után néhány évvel valószínűleg a szovjet zsidók is osztoztak volna a csecsenek, ingusok, tatárok, volgai németek és más, kollektíven keletre (Szibéria, Kazahsztán, Kirgízia stb.) deportált népek sorsában.

 

Ezt az anticionista megközelítést számos kelet-európai kommunista ország is átvette. (A Kádár-rendszer kevés pozitívumainak egyike, hogy nálunk elmaradtak a Lengyelországhoz hasonló, felülről gerjesztett antiszemita hullámok.) A zsidókat végre megint szabadon lehetett utálni. Nem azért, mert zsidók, hanem azért, mert az USA zsoldjában állnak, vagy a cionista Izraelhez lojálisak. A kommunista országok még a diplomáciai kapcsolatot is megszakították a zsidó állammal. Ez az érvelés a szovjet segélyekkel és fegyverekkel együtt fél évszázada szivárgott be a szocialista-nacionalista arab mozgalmak ethoszába, onnan pedig az európai ultrabalos terroristamozgalmak (pl. a német Rote Armee Fraktion) ideológiájába. Ma ezt használja az Al Kaida, és a magyar nácik által annyira kedvelt Irán, amelyet a nyílt holokauszttagadó Ahmedinedzsád vezet.