11. Bűncselekmény-e a holokauszttagadás


 

A holokauszttagadás az elmúlt időszakban kétségtelenül megerősödött Európában. Korántsem véletlen, hogy az utóbbi három évtizedben egyre-másra születnek a tiltó törvények a különböző országokban. A bevezetést szinte minden országban komoly társadalmi, értelmiségi, szakmai viták kísérték. A vélemények megoszlanak. A tiltást támogatók a történelmi tapasztalatokkal érvelnek. Ők a holokauszt tagadását a büntetőjogba ütköző uszítás, gyűlöletkeltés egyik, a demokráciára különösen veszélyes formájának tartják. Az ellenzők a nyugati hagyományban alapvető jognak tekintett szólásszabadságot féltik. Ők úgy vélik, hogy legyen az bármilyen extrém, véleményéért senkit sem szabad börtönbe küldeni. Mindkét álláspont megfontolásra érdemes. Annyi bizonyos, hogy az egyes törvények haszna, vagy éppen haszontalansága az alkalmazás során derül ki. Joggal merült fel annak az igénye is, hogy tiltás esetén ne csupán a holokauszt, hanem más népirtások (örmények, kommunista bűnök, romák üldözése) tagadását is szankcionálni kell.

 

Ma a holokauszttagadó összesen vagy másfél tucatnyi országban kerülhet bajba. A bűncselekmény súlyosságától függően nagy a szórás. Luxemburgban és Belgiumban akár nyolc nappal is meg lehet úszni, míg minősített esetben Ausztriában akár 12 év börtön is kiszabható.

 

David Irvinget Ausztriában tartóztatták le a holokauszt tagadása miatt

 

A legstabilabbnak tartott demokráciákban, az angolszász (USA, Egyesült Királyság) és az északi országokban (Dánia, Svédország, Finnország) mindez továbbra sem törvénytelen. Legfeljebb általános megvetés kíséri. Dél-Európában vegyes a kép. Görögországban nincs szabályozás, Olaszországban még a Prodi-kormány próbálkozott a bevezetéssel, de a terv a kabinet távozásával elbukott. Spanyolországban volt ilyen jogszabály, de az alkotmánybíróság eltörölte, ezért ma a tagadás nem, a holokauszt helyeslése viszont továbbra is büntethető. Portugália és Svájc nem a holokauszttagadást, hanem a faji diszkriminációt kriminalizálja. A holland jogértelmezés szerint az ilyen magatartás is lehet másokat sértő bűncselekmény.

 

Liechtensteinben és Luxemburgban a holokauszt és más népirtások tagadását egyaránt szankcionálják. Franciaországban 1990 óta a nemzetközi jogra hivatkozva akár öt évet is kiszabhatnak, ugyanakkor más népirtások, például a kommunista bűnök, az örmény genocídium megkérdőjelezése is tilos. Belgiumban, Izraelben 1986, Romániában 2002, Németországban 1985 óta van külön törvény. A német jogszabály többször változott, ma a holokauszt tagadását, a neonáci megnyilvánulásokat, illetve az emberi méltóság megsértését 3-5 évvel büntethetik. Ez történt Ernst Zündellel. Az osztrák bíróság különösen súlyos esetben akár 12 évet is kiszabhat. Ausztriában az elmúlt évtizedben mintegy 200 ügyben született ítélet. A legnagyobb figyelmet a brit holokauszttagadó, David Irving elítélése kapta.

 

A visegrádi államok közül Szlovákiában hatályon helyezték a holokauszt tagadásának tiltását. Csehországban és Lengyelországban azonban a kommunista bűnök kétségbe vonásával együtt továbbra is bűncselekménynek számít, amely akár 3 éves börtönnel büntethető.

 

Évtizedes vita után, a parlament döntése alapján 2010 óta Magyarországon is bűncselekmény a holokauszt tagadása. Nem sokkal bevezetése után a jogszabályt módosították, így ma a kommunista tömeggyilkosságok, népirtások tagadásáért is kiszabható börtönbüntetés. A regionális sajátosságokból adódik, hogy a törvénnyel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatainkat elsősorban a környező országokhoz érdemes majd hasonlítanunk. A törvény akkor lesz majd sikeres, ha erősíti a demokráciát, illetve, ha ezzel párhuzamosan csökkenti az antiszemitizmust, a rasszizmust, javítja a közbeszéd minőségét, segít megőrizni a polgárok méltóságát. Ezen a téren ugyanis a közvélemény-kutatási adatok szerint nem állunk fényesen.