3. „Hitler nem tudott a holokausztról”


 

Ha a háború alatt a németek valamilyen visszaélést, disznóságot tapasztaltak, gyakran sóhajtottak fel: „Ha ezt a Führer tudná!” Persze Hitler számtalan kisebb részletről nem tudott. Sőt, ezek egyáltalán nem is érdekelték. Mégis: a totalitárius állam működésének teljes félreértése azt gondolni, hogy egy olyan államban, amelyben kimondták, hogy a Führer akarata törvény, jelentős ügyekben nélküle döntés születhetett volna. A Harmadik Birodalomban Hitler mindenható volt. Az állam a vezérelvre (Führerprinzip) épült. Ő döntötte el, hogy a hadiipar milyen tankokat, repülőket gyártson, ő választotta ki az új egyenruhákat, személyesen rendelte el a nagyobb építkezéseket, ha akart, beleszólt a múzeumok kiállításaiba is. A háború második felében már nem csupán hadseregeket irányított, de ezred, sőt, esetenként még alsóbb szintig ő döntött a csapatok esetleges visszavonulásáról. 1944. június 6-án, amikor a partraszállás megkezdődött Normandiában, a német hadsereg órákig nem tudta mit kell tenni, mert Hitler aludt, és nem merték felébreszteni.

 

Hitler a tagadók szerint állítólag nem tudott a holokausztról. Az viszont biztos, hogy nagyon el akarta titkolni. 1943 nyarán, hűséges embere Bormann útján megparancsolta, hogy a „zsidókérdés nyilvánosság előtti kezelése során az eljövendő összmegoldás (Gesamtlösung) minden megvitatása elkerülendő. Azt azonban mondhatjuk, hogy a zsidók bezárva megfelelő munkára lesznek használhatók.”

 

A brit holokauszttagadó, David Irving mégis állította, hogy Hitlert környezete megtévesztette. A pár százezer, 1,5 millió, vagy éppen 4 millió zsidó (Irving állandóan újabb és újabb számokkal dobálózott) haláláról nem is tudott. Szerinte az ügyet Himmler eltitkolta előle. Az a Himmler, akit Hitler csak úgy emlegetett, mint „a hűséges Heinrich” (der treue Heinrich). Aki minden egyes Hitlerrel való találkozó előtt napokig gyomorgörcsökkel küszködött, és aki még 1945 tavaszán - amikor már saját, politikai túlélése érdekében a zsidók életével próbált üzletelni - sem merte szabadon engedni őket a lágerekből Hitler beleegyezése nélkül.

 

Ez éppen olyan képtelen feltételezés, mint ha azt állítanánk, hogy Sztálin nem tudott a nagy terrorról, a 40 ezer szovjet katonatiszt kivégzéséről, a deportálásokról, a Gulágról. Pedig a világhírű szovjet író, Ilja Ehrenburg még 1962-ben is azt írta, hogy szegény Sztálin „nem tudta, mit művel Jezsov” a titkosrendőrség főnöke. A legendát a diktátor is terjesztette. Egyszer (Jakovlev repülőgép-tervezőnek) azt mondta: „Jezsov, a gazember rengeteg ártatlan embert küldött a halálba 1938-ban. Ezért kivégeztettük.” Persze sok ártatlanul bebörtönzött kommunista naivan hitt a megtévesztett vezér mítoszában. Kétségbeesetten figyelmeztették a diktátort túlkapásokra. Ma már tudjuk, hogy a leveleket Sztálin megkapta és elolvasta. A zsidó Jakír tábornok kérvényére például ráírta: „Kurva és gazember!”

 

Hitler is meglehetősen jól informált tűnt a holokauszt egyes fázisainak lényegéről. Az SS-től jelentéseket, statisztikákat kapott. Néha még a külföldi vezetők előtt sem nagyon titkolózott. Tudott a baltikumi antiszemita pogromokról. 1941. július 21-én azt mondta Kvaternik horvát tábornoknak: „A zsidók az emberiség ostora. Most a litvánok is, az észtek és a lettek véres bosszút állnak rajtuk.” 1943. április 17-én Horthy kormányzóval a jegyzőkönyv szerint ennél is nyíltabb volt.

 

Klessheim, 1943: Ribbentrop, Hitler és Horthy a zsidókérdésről beszéltek

 

Azt mondta Lengyelországról: „Ha ott a zsidók nem akarnak dolgozni, agyonlövik őket. Ha nem tudnak dolgozni, el kell pusztulniuk. Úgy kell őket kezelni, mint a tuberkulózis bacilusát, amely megfertőzheti az egészséges testet. Ez nem kegyetlenség, ha az ember meggondolja, hogy olyan ártalmatlan teremtményeket is meg kell ölni, mint amilyen a nyúl és az ősz, különben kár támad.” Ugyanezen a tárgyaláson Ribbentrop külügyminiszter kijelentette: „a zsidókat vagy meg kell semmisíteni, vagy koncentrációs táborokba szállítani”. Ezt elég nehéz félreérteni.