1. Jugoszlávia megszállása 1941


 

A második világháború kitörésekor Jugoszlávia nehéz helyzetben volt. Valamennyi szomszédja vitatta határait. Magyarország a trianoni békében elvesztett területeket akarta. A fasiszta Olaszországnak a dalmát tengerpartra és az Isztriára, az Ausztriát bekebelező náci Németországnak Szlovéniára, Romániának a Bánátra, Görögországnak és Bulgáriának Macedóniára fájt a foga. Az országot belső etnikai feszültségek, horvát és macedón terroristák fenyegették. Ráadásul a kiskorú II. Péter helyett Pál herceg uralkodott régensként.

 

1940 októberében Olaszország megtámadta Görögországot, ám kudarcot vallott. Hitler szövetségese, Mussolini segítségére sietett és Görögország megszállása mellett döntött. Ehhez azonban szüksége volt Jugoszlávia legalább passzív támogatására. Felszólította Belgrádot, hogy csatlakozzon a német-olasz-japán szövetséghez, a háromhatalmi egyezményhez. Az angolbarát Pál régens megpróbálta húzni az időt. Végül, 1941. március 25-én azzal a kikötéssel írta alá az egyezményt, hogy abból Jugoszláviára nem hárulnak katonai kötelezettségek. A szerb közvélemény felháborodottan reagált. Két nappal később az angolbarát katonai vezetők egy csoportja Dusan Szimovics repülőtábornok vezetésével puccsot hajtott végre. Pál régenst elmozdították, II. Pétert nagykorúsították. Az új kormány élére a puccsista Szimovics került, aki hiába bizonygatta Hitlernek jószándékát.

 

A náci diktátor elrendelte Jugoszlávia lerohanását. Április 6-án hadüzenet nélkül megtámadta az országot, és hamarosan szövetségeseivel együtt megszállta. Az akcióban részt vett Magyarország is, amely néhány hónapja kötött örök barátsági szerződést Jugoszláviával. Budapest azzal indokolta a támadást, hogy mivel a horvátok kikiáltották függetlenségüket, Jugoszlávia megszűnt és a szerződés érvényét vesztette. Az invázió több irányból történt, Belgrádot már az első napokban súlyos szőnyegbombázás érte. A felkészületlen jugoszláv hadsereg hamarosan összeomlott. Április 17-én az ország kapitulált, a király és kormánya Görögországba menekült. Az emigráns kormány később Londonban és Kairóban rendezkedett be. Ezzel az első Jugoszlávia megszűnt létezni. A megszálló hatalmak felosztották maguk között a délszláv államot.


Bulgáriához került Macedónia nagy része és néhány kelet-szerbiai terület. Magyarországhoz csatolták a Muravidéket, a Muraközt, a Bácskát és a Drávaszöget. Bánátot a helyi német kisebbség vonta ellenőrzés alá. Mivel a szerb bányák fontosak voltak a náci hadiipar számára, Szerbia és Koszovó északkeleti része német megszállás alá került. Dél-Koszovót az olasz uralom alatt álló Albániához csatolták, a dalmát tengerpart jelentős részét szintén Mussolini szerezte meg. Szlovéniát Olaszország és Németország osztotta fel egymás közt. A térségben három bábállam keletkezett. A németek által megszállt Szerbiát névleg a korábbi vezérkari főnök, Milan Nedics tábornok bábkormánya vezette. Olasz ellenőrzés alá került a montenegrói királyság. Az usztasa Független Horvát Állam, amely magába foglalta a Bosznia-Hercegovinát is, náci és a fasiszta gyámkodással működött.

 

Náci zászló a szarajevói városházán

1941. április 16.