A holokauszttagadók szerint a nácik azért üldözték a zsidókat, mert veszélyes partizánok voltak. Azaz, tulajdonképpen önvédelemből, esetleg jogos óvintézkedésekkel védték csapataikat és a hátországot. Itt a tagadók ismét úgy érvelnek, mint maguk a nácik.

Himmler SS-Reichsführer 1941 végén találkozott Hitlerrel. A megbeszélés tényét feljegyezte saját kézzel írt határidőnaplójába, amely fent maradt. Jobb oldalt felül aláhúzta a Führer szót. Baloldalon, a második sorba írta a találkozó helyszínét: Wolfsschanze (a Farkasodú, Hitler főhadiszállása). Az időpont 1941. december 18., valószínűleg délután 4 óra (18.XII.41. 16?). A harmadik sorban nagybetűvel jegyezte fel a témát, Judenfrage, azaz zsidókérdés. Mellette a találkozón elhangzottak lényege: partizánként kiirtani (als Partisanen auszurotten).

1941. december 18., Himmler naplóbejegyzése: „partizánként kiirtani”

Egyes holokausztkutatók szerint ezzel a bejegyzéssel Himmler valójában Hitler holokausztot elrendelő parancsát örökítette meg. Annyi bizonyos, hogy e megbeszélés (is) komoly következményekkel járt.

Ekkoriban a hadsereg ukrajnai fegyverkezési felügyelője a helyszínen nyomát sem látta a zsidó partizánveszélynek. „Nyilvánvaló, hogy szívükből gyűlölték a német adminisztrációt és a hadsereget és ez nem meglepő. Mindazonáltal nincs bizonyíték, hogy a zsidók akár egyenként, akár csoportosan, vagy jelentős számban részt vettek volna szabotázsban. Kétségtelenül van köztük néhány szabotőr és terrorista, éppúgy, mint az ukránok között. De nem állítható, hogy a zsidók, mint olyanok bármilyen veszélyt jelentenének a német Wehrmachtra.”

Egy évvel később, 1942. december 29-én Himmler Hitler számára készített egy összefoglalót a partizánellenes harcokról. A fejléc szerint a dokumentumot az SS Birodalmi Vezetője (Der Reichsführer-SS) nyújtotta be. Tárgya: jelentés a Führernek a bandaellenes harcokról (Bandenbekämpfung). A tételesen tárgyalt időkör 1942. augusztus-november. A helyszín Dél-Oroszország, Ukrajna és a bialystoki kerület. A jelentés első oldalának 1. pontja szerint a németek 4 hónap alatt 9901 a „banditát” - értsd partizánt - öltek meg. Közülük a harcok során csupán 1337-en haltak meg, a többiek a helyszínen kivégzett (sofort exekutiert) hadifoglyok (737 fő), valamint a hosszabb kihallgatás után kivégzettek (7827 fő). A 2. pont a partizánokat segítők és a partizángyanús személyek (Bandenhelfer, Bandenverdächtigen) veszteségeit összesen 394 021 főben adja meg. Közülük 16553 fogságba esett, 14257 főt kivégeztek (exekutiert) a többséget a 363 211 kivégzett zsidó (Juden exekutiert) alkotja.

Bár az ún. bandaellenes harcokat az SS és a rendőrség egységei hivatalosan a partizánok ellen vívták, a dokumentum igazolja, hogy valójában tömegmészárlás zajlott. Az áldozatok kilenctizede a zsidók közül került ki. Őket nem azért ölték meg, mert harcoltak a nácik ellen. Egyszerűen azért kellett meghalniuk, mert zsidóként automatikusan veszélyesnek tekintették őket. A jelentés egyúttal a legmagasabb államvezetés bűnösségét bizonyítja: olyan speciális nagybetűs írógéppel készült, amellyel a rövidlátó, de szemüveget nem viselő Hitlernek írt anyagokat írták. Utolsó oldalát Himmler szignálta, az első oldal tetején lévő kézírásos megjegyzések szerint 1942 utolsó napján be is nyújtották Hitlerhez.