11. A nácik a megszállt Keleten nem törekedtek a zsidók kiirtására


 

A holokauszttagadók azt bizonygatják, hogy a megszállt lengyel és szovjet területeken a náciknak nem állt szándékában a zsidó lakosság totális elpusztítása. A tézis lényege, hogy bár egyeseket megöltek, mégsem akartak mindenkit legyilkolni. Illetve, hogy nem zsidó származásuk, hanem németellenes tevékenységük, vagy ennek gyanúja miatt haltak meg. Magyarázatképpen hozzáteszik: a veszteségeket az eldurvuló orosz-német háború, az erős partizántevékenység és ennek megtorlása, valamint az éhség és betegségek okozták. Mivel pedig ezek a teljes lakosságot sújtották, a zsidók közül is sok volt az áldozat. Kétségtelen: a keleti fronton zajlott minden idők legbrutálisabb háborúja. A főleg az ukrán és fehérorosz területeken dúló sokszereplős partizán- és bandaháborúban valamennyi fél könyörtelen módszereket alkalmazott. Ugyanakkor számos bizonyíték szerint a civil lakosok millióit elpusztító éhséget a nácik lényegében megtervezték. A zsidók kiirtásának szándékára mégis számtalan dokumentum utal.

 

Kezdetben az SS bevetési csoportjai (Einsatzgruppen) csak a zsidó férfiakat lőtték agyon. 1941 július-augusztus során a gyakorlat megváltozott. Innentől kezdve a zsidóság teljes reprodukciós képességét is fel akarták számolni. A Baltikumban működő Einsatzkommando 3 parancsnoka, Karl Jäger már 1941 végén dühös volt, amiért várnia kellett, és nem ölhette meg azonnal az összes munkaképes zsidót. Azt javasolta, hogy addig is sterilizálják a férfiakat és végezzék ki a terhes nőket. Ő maga lelkiismeretesen próbálta megakadályozni, hogy valaha felnőhessen egy új generáció. Két hónappal később, kézzel írt jelentése szerint 138 272 áldozatának 98,7 százaléka volt zsidó. Kétharmaduk nem túl veszélyes a sokmilliós német hadseregre. 55 556 nő és 34 464 gyermek. Miközben Jäger és emberei az Ostlandban gyilkoltak, a terület náci vezetője, Hinrich Lohse Reichskommissar a következőt kérdezte az illetékes minisztériumtól: „Lenne olyan kedves informálni, hogy vajon október 31-én kelt megkeresése olyan utasításként értelmezendő, hogy az Ostland területén valamennyi zsidót likvidálni kell (alle Juden im Ostland liquidiert werden sollen)? Korra, nemre és gazdasági követelményekre (például a Wehrmacht fegyveripar számára kért szakmunkások iránti követelései) tekintet nélkül hajtandó végre? Az Ostland zsidóktól való megtisztítása magától értetődően elsődleges feladatunk. Ugyanakkor ennek megoldását a hadigazdaság szükségleteivel összhangban kell végrehajtani” Lohsénak 1941. december 18-án válaszoltak: „Időközben a zsidókérdés szóbeli tárgyalások útján feltehetően tisztázódott. Gazdasági megfontolások elvből nem vehetők figyelembe a probléma rendezése során.

 

Egy Wehrmacht-jelentés az új alapelv gyakorlati következményeiről számolt be Ukrajnában. 150-200 ezer zsidó kivégzését „hajtották végre teljesen nyilvánosan… szörnyű körülmények között”. „A nyilvánvalóan ideológiai alapelvek által motivált” mészárlások eredményeként felszámolták a „részben felesleges városi élelmiszerfogyasztókat”, a németeket gyűlölő lakosság egy részét, a termeléshez létfontosságú „szakemberek”.