14. Hány zsidó halt meg?


 

Eichmann 1944-ben Budapesten 6, 1945-ben Németországban 5 millió zsidó halottról beszélt. A holokauszttagadók szerint ez a 20. század legnagyobb átverése (hoax). Elismerik, hogy - más ellenségekhez hasonlóan – a zsidókat is üldözték. Gettókba zárták, táborokba deportálták őket. Kétségtelenül sokan meg is haltak közülük - mondják. Persze jóval kevesebben. Talán 3-500 ezren, esetleg 1,5 millióan. Ebből következően a „hivatalos történészek” és a közvélemény által számon tartott áldozatok 67-95 százaléka, mintegy 3,5-5,7 millió halott sosem létezett. Szerintük a rendelkezésre álló felmérések, statisztikák hiányosak és megbízhatatlanok. Ugyanakkor más esetekben saját adataikat ilyenekkel igyekeznek alátámasztani.

 

A holokauszttagadók gyakran manipulálnak a számokkal. Összevetik a különböző intézetek, szerzők eltérő statisztikáit, szándékosan elhallgatva azok hátterét. Elmondják, hogy a jeruzsálemi Yad Vashem intézetben az itthon emlegetett 5-600 ezernél jóval kevesebb magyar zsidó halottról tudnak. Máskor azzal jönnek, hogy bezzeg az „amerikai zsidó történész” Raul Hilberg is „csak” 180 ezer magyar halottat említ. Széttárják a kezüket, felháborodnak. Holott a magyarázat egyszerű. A megemlékezések az 1941-es, azaz a mainál majdnem kétszer nagyobb országot veszik alapul. 1944-ben ugyanis itt deportáltak a német és magyar nácik. Hilberg viszont minden államnál a háború előtti, 1937-es területtel számol. Ő tehát az erdélyi magyar zsidókat román, a felvidékieket pedig csehszlovák veszteségként kezeli. A Yad Vashem korábban egy harmadik megoldást választott: a trianoni területet és az 1940-ben visszacsatolt Észak-Erdélyt számolta magyar veszteségként. Tekintve, hogy 1937 és 1945 között a magyar határok öt alkalommal változtak, egy tájékozatlan embert könnyű összezavarni és világraszóló csalást kiáltani. Ugyanez a „játék” keleten már milliós tétekkel folyik. A 3,3 milliós zsidósággal rendelkező Lengyelországot 1939 és 1941 között a nácik és a szovjetek felosztották. 1941-ben teljesen náci, 1945-ben pedig orosz kézre került és a térképen egyszerűen több száz kilométerrel nyugatabbra tolták. Lódz-Litzmannstadt-Lódz, Königsberg-Kalinyingrád, Oswiecim-Auschwitz-Oswiecim, Lwów-Lemberg-Lvov/Lviv, Gdansk és Danzig, Litvánia-Szovjetunió-Ostland-Szovjetunió. A város- és országnevekkel együtt az áldozatok állampolgársága is sűrűn változott. Gyakran haláluk után is.

 

Az adatkülönbségek egy-egy nagyobb konfliktus esetén gyakori jelenségek. Nem ismerjük az Európából behurcolt járványokban meghalt aztékok pontos számát. A gyilkosok igyekeznek eltüntetni a nyomokat, az áldozatok gyakran hajlamosak felülbecsülni veszteségeiket. A második világháborús áldozatok számát sokáig 50 millióban határozták meg. Ma úgy tűnik, akár 60 millióan is lehettek. Az örmény népirtás alatt megöltek és elpusztultak számát az örmények 1 milliónál többre becsülték, a kortárs brit történész, Toynbee 600-800 ezerre tette. Az esemény népirtás jellegét mai napig tagadó török kormány 300 ezres adata inkább politikai döntés, mint hiteles statisztika. Az 1992-1995-ös boszniai polgárháborúban az első becslések szerint 200 ezren haltak meg. Közülük eddig 100 ezret sikerült verifikálni.

 

A felmérések sokszor valóban hiányosak. Raul Hilberg például az SS statisztikái mellett az 1939-es és 1959-s, illetve 1970-es szovjet népszámlálások adatait is figyelembe vette a Szovjetunióban megölt zsidók számának vizsgálatakor. Nehéz pontosan megállapítani, hogy a világháború előtt pontosan mikor, mekkora volt Európa zsidó népessége. Az is világos, hogy a szovjetek alaposan túlbecsülték a táborokban meghaltak számát. Auschwitz esetében 4-5 milliós, Majdanekben 360 ezres és 1 milliós számok repkedtek. Ezeket a túlzásokat politikai szándékra és számítási hibákra lehet visszavezetni. Igyekeztek minél több bűnt a németekre terhelni. Másrészt táplálták a legendát, hogy a nácik főleg a kommunistákat üldözték. Nem volt elég a több tízezer üldözött és megölt elvtárs, több kellett. A szovjet számítási hibákat az okozta, hogy a krematóriumok vélelmezett napi égetési kapacitása alapján kalkuláltak. Ezeket a túlzó tanúvallomások alapján alaposan túlbecsülték, majd harminccal megszorozva havi teljesítménnyé alakították. Ezt a számot pedig annyi hónappal szorozták be, amennyi ideig az adott épület létezett. Ha egy krematórium 18 hónapig működött (pl. a III. és az V. számú), és a 24 óra alatt elégetett hullák számát csak ezerrel felülbecsülték, akkor havonta 30, 18 hónap alatt pedig 540 ezer nem létező halott jelent meg a statisztikában. Ez a módszer azért is nonszensz volt, mert minden nap ugyanannyi áldozattal számolt, és nem vette figyelembe a gyakori üzemzavarokat. Érthető, hogy a szovjet adatokat a komoly szakemberek nyugaton nem hitték el.

 

A holokauszt áldozatainak pontos számát valószínűleg sosem fogjuk megismerni. Ugyanakkor bőven rendelkezünk annyi információval, hogy ezt a számot nagy biztonsággal 5-6 millió környékére becsüljük. A tagadók által propagált óriási, majdnem négyszeres (1,5 millió vs. 5 millió), de gyakrabban húszszoros (300 ezer vs. 6 millió) különbségek tökéletesen kizárhatók. Szándékos hazugságon, vagy félreértésen alapulnak.