Dwight Eisenhover, a szövetséges haderők főparancsnoka feljebbvalóihoz írt jelentésében nem szégyellte bevallani: az ohrdrufi táborban az SS által agyonlőtt vagy élve elégetett emberek holttesteit látva, a túlélők beszámolóit hallgatva egyszerűen rosszul lett. A felháborodott amerikaiak hamarosan ide hajtották a közeli város lakosságát. Megmutatták nekik a tábort, majd rájuk parancsoltak, hogy ássanak tömegsírokat. A megrettent német civilek féltek a megtorlástól, de estére hazamehettek. Aznap éjjel a polgármester és felesége felakasztotta magát. Rövid búcsúlevelet hagytak hátra a következő szöveggel: „Nem ismertük a részleteket, de tudtunk róla.” Pedig bármennyire is megdöbbentek az amerikaiak, Ohrdruf nem számított jelentős lágernek. Csak egy volt a buchenwaldi koncentrációs tábor 140 altábora közül. Később állítólag Eisenhover ezt a parancsot adta ki: „Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt.” A későbbi amerikai elnök jóslata hamarabb beigazolódott, mint gondolta volna.

A holokauszttagadók szerint ez mese. Azok a brit, kanadai, amerikai, francia és orosz katonák, akik felszabadították a táborokat, egyszerűen hazudnak. Jobb esetben őket is átverték. Úgy vélik: Eisenhover valóban adott parancsokat a táborokkal kapcsolatban, de azok valami egészen másról szóltak, mint az igazság megörökítéséről. Szerintük a háborút követően szigorúan titkos akció kezdődött. Több száz fős különleges egységeket állítottak fel. Ezeknek az volt a feladatuk Európában, hogy tömegével állítsanak elő hamis dokumentumokat. Hamisítsanak adatokat, kimutatásokat, számlákat. Ezek a szakértők írták az Einsatzgruppen és alárendelt egységek (Einsatzkommandók, Sonderkommandók) jelentéseit, amelyek tételesen listázzák a helyszíneket és a kivégzettek számát. Az ezek alapján készült összefoglalókat (Ereignismeldungen UdSSR, illetve Meldungen aus den Besetzen Ostgebieten) is ők készítették. Az állítólagos irathamisítási akció persze ugyancsak gyors lehetett, mert a néhány hónap múlva megkezdődő háborús bűnös perek ügyészeinek már ebből az anyagból kellett dolgozniuk. A tagadók szerint ezután, illetve ezzel párhuzamosan, a „dokumentumokat” valahogyan (hogyan is?) becsempészték több tucatnyi ország sok száz levéltárákba, irattárába. Odabent az egyes hamisított iratokat szétszórták, elrejtették a többi, valódi dokumentum között. Eközben beszédekről készült hang- és filmfelvételeket manipuláltak, új hamisítványokat tákoltak össze.

A tagadók szerint az összeesküvésben egyaránt bűnös volt Moszkva, London és Washington. Az amerikai kormány, az OSS (Office of Strategic Services), a Washingtonban Roosevelték által felállított Háborús Menekültügyi Bizottság (War Refugee Board), a szovjet és az angol titkosszolgálat. Amelyek nem mellékesen éppen hidegháborút vívtak egymás ellen. Az évtizedes, globális összeesküvést a revizionisták szerint természetesen a zsidók szervezték: az irathamisítás egyik fő felelőse a New York-i YIVO (Jewish Institute for Research) volt.

Persze ez még mindig nem adott kielégítő magyarázatot a számtalan, nácik által aláírt dokumentumok születésére. A tagadók (pl. Butz) szerint a börtönöket zsidók keresték fel. Alkut ajánlottak a fogva tartott náciknak: ha aláírják az eléjük tett hamis dokumentumokat, életben maradnak. Ezek után szinte már „természetes”, hogy a náci prominensek naplóit a háború után a szövetséges ügynökök írták. Bizonyosan nagy tudású emberek lehettek, ha képesek voltak visszamenőleg előállítani Goebbels 1922-től vezetett feljegyzéseit, amelyekben hemzsegtek a mindenkori német belpolitikára, a világpolitika történéseire, a német kultúra számtalan szerelőjére, és a miniszter viharos magánéletére tett utalások. Hasonlóan nehezen magyarázható Hans Frank, lengyelországi főkormányzó 43 kötetes naplójának állítólagos hamisítása. Már csak azért is, mert a kollekciót maga Frank adta át letartóztatásakor a szövetségeseknek.

Hans Frank főkormányzó 43 kötetes naplót írt (BA)

A legfurcsább az egészben, hogy a nagy titkot a jelek szerint lassan hetven éve sikerül megőrizni. Egy ilyen méretű, sok évtizedes összeesküvés minimálisan intézmények és szervezet ezreinek, ügynökök, filmesek, hivatalnokok, katonák, rendőrök, profi hamisítók, történészek, levéltárosok, futárok százezreinek folyamatos együttműködését igényelhette. Egymással egyébként minden más fronton elkeseredetten ellenségeskedő angolokét, amerikaiakét, oroszokét, izraeliekét, németekét.