18. Miért hazudtak az SS-ek és a nácik?


 

A náci tettesek és szemtanúk alapjaiban veszélyeztetik a holokauszt tagadóinak hitelességét. Egy zsidóra, kommunistára könnyen legyintenek. De mi történik, ha egy Einsatzgruppe parancsnoka (Dr. Otto Ohlendorf SS-Gruppenführer) egyszerűen közli, hogy emberei 90 ezer főt, főleg zsidót lőttek agyon pár hónap alatt? Ezért a tagadók azt állítják, csak azok mondtak igazat, akik letagadták a holokausztot. A többiek, a háború utáni perek tízezreiben vallomásokat tévő, bűnöket beismerő SS-ek és nácik mind hazudnak. Ki ezért, ki azért. Úgy vélik, legtöbbjüket egyszerűen megkínozták, és kényszerítették.

Gyakran emlegetik, hogy amikor a britek elfogták Auschwitz volt parancsnokát, Rudolf Hösst, brutálisan megkínozták. Pontosan így történt. Az álnéven bujkáló SS-t négyszer megütötték, mielőtt elismerte valódi személyazonosságát. Egy asztalra tették és összeverték. Az egyik brit katona szerint „a csapásoknak és sikolyoknak nem akart vége szakadni”. Akkor hagyták csak abba a verést, amikor az orvos figyelmeztette őket, hogy Höss meg fog halni. Ezután meztelenül járatták a hóban, három napig nem hagyták aludni, ütötték, és végül aláírattak vele egy vallomást arról, hogy megölt 2,5 millió embert.

Ami az egészben a holokauszttagadók szempontjából a legfurcsább, hogy mindez nem véletlenül derült ki. Nem egy lappangó titok tört elő évtizedek után. 1946-1947-ben maga Höss írta le saját életrajzában. „A Field Security Police szörnyen bánt velem. Az első kihallgatáson azért vertek, hogy bizonyítékot szerezzenek. Azt sem tudtam mi volt a jegyzőkönyvben, vagy, hogy mit mondtam, mégis aláírtam, mert alkoholt adtak és ostorral vertek. Ez még nekem túl sok volt ahhoz, hogy elviseljem. Az ostor a sajátom volt. Véletlenül került a feleségem csomagjába. A lovamat aligha érintette meg valaha is, még kevésbé a foglyokat. Az egyik kihallgatóm valahogy azt gondolta, hogy állandóan ezzel vertem a foglyokat. Néhány nap múlva Mindenbe vittek…Itt, ha lehet, még durvábban bántak velem…Meglepetésemre három hét múlva megborotváltak, levágták a hajam és megengedték, hogy megfürödjek.”

 

Rudolf Hösst a britek összeverték

 

Hösst Nürnbergbe vitték tanúskodni. Jól bántak vele, de a kihallgatások érzelmileg és szellemileg megviselték. Biztosra vette, hogy kihallgatói mind zsidók. Ezután kiadták a lengyeleknek, amitől rettegett. Amikor Krakkóban több SS-el leszállt a vonatról, majdnem megkövezték őket. A helyiek ugyanis felismerték köztük a hatalmas termetű Amon Göthöt, a krakkó-plaszówi láger „Schindler listájából” elhíresült SS-parancsnokát. Szerencséjükre megérkezett értük az autó. A lengyel börtönben várakozása ellenére nem verték. Több foglár – a többi lengyel fogolyhoz hasonlóan őt is - terrorizálta. Egy ideig kisebb adag kenyeret és levest kapott. Höss ekkor került az összeomláshoz a legközelebb. Szerencséjére a lengyel ügyész, Jan Sehn közbelépett. Beszámolóját Höss így zárta: „Nyíltan meg kell vallanom, sosem gondoltam volna, hogy ilyen tisztességesen és kedvesen bánnak velem egy lengyel börtönben, mint vele, az ügyészi hivatal közbelépése óta.” Höss ezt a saját kezével írta. Krakkói cellájában, abban a visszaemlékezésében, amelyben részletesen beszámolt a gázosításokról, tömeggyilkosságokról. A tagadók Höss kínzását elhiszik, a zsidók halálát azonban nem.

És még valami: a revizionista fórumokon évtizedek óta szörnyülködnek Höss megverése miatt. Újra és újra leleplezik a nagy titkot, ami 53 éve, az életrajz 1958-as publikálása óta közismert. A kínzásra hivatkozva nyilvánítják totális hazugságnak minden szavát, gázkamrástól, krematóriumostól. Dühkitörések kíséretében hordják le nyomorult gyilkosoknak azokat az amerikai katonákat, akik Dachauban mindenfelé hullákat látva SS-őröket lőttek agyon.

 

Dachau, 1945. április: az amerikaiak SS-eket végeznek ki

 

Ugyanakkor olyan véleményt, bejegyzést lámpással sem találni, amely akár egyetlen jó szót is pazarolna a zsidó áldozatokra. Azokra, akik a tömegsírok szélén ülnek, akiket éppen husángokkal vernek agyon, az anyákra, akik meztelenül, karjukban gyermekkel várják a halált. Ehelyett hallgatás, vagy zavaros magyarázkodás a partizánokról. Ez a tény már messze túlmutat a holokauszttagadáson, az antiszemitizmuson, és komolyabb emberi dilemmákat vet fel.

 

Ukrajna, 1942: meztelen zsidó nők és gyermekek kivégzése a mizoczi gettóból

 

A tagadók más SS-eknek sem hisznek. Pedig őket senki sem bántotta. A feltételezett okok, motivációk széles spektrumon mozognak. Állítólag voltak olyanok, akik bedőltek a hamisított filmeknek, a hazug tanúknak, a fabrikált dokumentumoknak. Mások állítólag félreértették a kérdést. Azt hitték, hogy nem a táborokról, hanem a szövetségesek tömeggyilkosságairól kérdezik őket, amikor bőszen bólogattak. Ilyen volt például a legmagasabb rangú elfogott náci, Hermann Göring. Az amerikai tagadó, Butz egyenesen úgy véli, hogy a lecsukott nácik felismerték: mivel a világ úgyis meg van győződve a holokausztról, senki sem hinne nekik, ha tagadnák. Ezért próbáltak együttműködőnek, készségesnek tűnni, némi jóindulatot kicsikarni a bírákból. Különben is, az életükért folytatott harcban minden eszköz megengedett volt. A másik népszerű magyarázat, hogy a nácik és SS-ek nagyobb, hosszabb büntetésre számíthattak a konok tagadással, amennyiben nem ismerték el a tömeggyilkosságot. Ezért inkább ügyvédeik tanácsára azt vallották, hogy voltak gázkamrák, történtek gázosítások. Azaz: az állam bűnös volt. Eközben igyekeztek saját szerepüket tagadni, minimalizálni. Olyanok is voltak, akiket a börtönben zsidó ügynökök (kik mások?) kerestek fel. Elmondták nekik, hogy ha együttműködnek, enyhébb ítéletre számíthatnak, ellenkező esetben akasztófára kerülnek. E magyarázatok nagy része meglehetősen gyermeteg.

További problémát jelentenek azok a nácik, akik nem csupán beszámoltak a holokausztról, de egyúttal saját részvételüket, bűnösségüket is bevallották. Liebehenschelt, Höss utódját Auschwitzban szerintük a lengyelek kényszerítették vallomásra. Mollt, a birkenaui krematóriumok és égetőgödrök főnökét, az amerikaiak. Az 1944-ben Birkenaut, majd Bergen-Belsent irányító Kramert az angolok kínozták. Az Argentínában elrabolt Eichmannt jeruzsálemi pere során az izraeliek gyötörték, mentálisan felőrölték, begyógyszerezték. Egykori beosztottját, Wislicenyt először Nürnbergben a szövetségesek, majd Pozsonyban a szlovákok vették rá a hazudozásra. Az 1963-1965-ös frankfurti Auschwitz-per SS vádlottjai az új német hatóságok áldozatai lettek.

A tagadók szerint mindenki hazudik, aki beismerte a szelekciót, gázosítást, hullaégetést. A vádlottak egyébként valóban fantasztikus történeteket adtak elő. A frankfurti perben az auschwitzi Gestapo parancsnokhelyettese azt állítja, soha elő sem vette a pisztolyát. A tanúk szerint százakat ölt meg. Később bevallja, hogy nemcsak elővette, de lőtt is.

 

Auschwitz-per, Frankfurt: Boger, a Gestapo helyettes parancsnoka

 

Höss volt segédtisztje, Mulka, nem tudja, mi az a Stabsführer. Szerinte ilyen beosztás nem is volt Auschwitzban. Aztán kiderül, hogy volt, és éppen ő töltötte be. A rettegett Baretzki Blockführer azt mondja, hogy nem vett részt a szelektálásban. Aztán előkerül egy fotó, rajta Baretzki szelekció közben, kezében bottal.

 

Auschwitz Album, 1944 nyár: a jobb szélen Baretzki, kezében bottal

 

Lucas doktor 14 hónapig kitart amellett, hogy sosem szelektálta a zsidókat. Aztán vádlott-társa, Baretzki kifakad, hogy tízezreket küldött a gázba. Kiderül, hogy a doktor többször is szelektált. Hazudozásból tényleg nem volt hiány. Csak az a kérdés, kinek, mikor, mit hiszünk el. Az ártatlanságát hangoztató gestapósnak, vagy a szelekciót bevalló SS-orvosnak.