1939-1942 között több fázisban átfogó koncepció készült a megszállt keleti területek demográfiai átalakításáról. Az ún. Keleti Főterv (Generalplan Ost) 45 millió idegen ember sorsát határozta meg. Közülük legfeljebb 14 milliót tartottak germanizálhatónak. Ide tartozott a csehek, észtek és lettek fele, az ukránok harmada, a beloruszok negyede. A másik kétharmadot, 31 millió főt (köztük a lengyelek 80-85, a litvánok 85, az ukránok 65, beloruszok 75, csehek, észtek, lettek 50-50 százalékát), fajilag nem kívánatos személyként el akarták távolítani lakóhelyéről. A terv egy másik változata még több, összesen 46-51 millió ember kiűzésével számolt. A deportálások kijelölt végállomása Szibéria volt, amely ekkora tömeget képtelen lett volna befogadni és ellátni. Így a Keleti Főterv lényegében több tízmillió ember halálával kalkulált. A helyükre Kelet-Európából több millió kisebbségi német telepest akartak behozni. A gigantikus koncepciót Himmler felügyelte birodalmi megbízottként. A teljes kivitelezésre a különböző variációk 20-30 évet adtak. A végrehajtást Lengyelországban kezdték meg, amit a nácik nem is annyira gyarmatként, mint inkább rabszolgaállamként, a munkaerő korlátlan és szabadon kiaknázható lerakataként kezeltek. Az 1939 után a megszállt lengyel területek egy részét a Birodalomhoz csatolták, más részén Hans Frank vezetésével felállították az ún. Főkormányzóságot. Németországból a fajilag értéktelenebbnek tartott lengyeleket a zsidókkal együtt a Főkormányzóságba űzték, ahol brutális terrort vezettek be. A lengyel értelmiséget Hitler parancsára megpróbálták szisztematikusan felszámolni. A Tannenberg-akció során (Unternehmen Tannenberg) előre elkészített listák alapján papok, nemesek, bírók, értelmiségiek, politikusok tízezreit fogták el. Jelentős részüket, az adatok szerint 15-20 ezer főt, kivégezték az SS bevetési csoportjai (Einsatzgruppen), illetve a helyi németekből szervezett segédrendőrség emberei. 1940 tavaszán indult az AB akció (Ausserordentliche Befriedungsaktion – különleges pacifikálási művelet). Ekkor újabb 30 ezer lengyelt tartóztattak le a nagyvárosokban. Különösen nagy számban végeztek ki egyetemi tanárokat és papokat. A 3-7 ezer áldozaton kívül a többiek lágerekbe, köztük a frissen felállított auschwitzi koncentrációs táborba kerültek.

Lengyelek kivégzése 1939

A nagyobb kampányokon kívül is napirenden voltak a tömegkivégzések. Az embereket az utcán fogdosták össze és németországi kényszermunkára hurcolták. Szabadidőhöz nem volt joguk, fizetést alig kaptak. A németekkel létesített szexuális viszonyért akasztófa járt. A Birodalomhoz csatolt területekről a zsidók mellett lengyelek százezreit űzték el a tél közepén. A deportálás előtt a falvakat rendőrök vették körül, akik néhány percet adtak a csomagolásra. A cél a germanizálás volt, ezért a lengyel és zsidó házakba hamarosan Kelet-Európából betelepített népi németek érkeztek. A deportáltakat a fűtetlen vagonokban éhség és fagy pusztította. Amikor a vonatok a Főkormányzóságba érkeztek, egyszerűen szétkergették a foglyokat. Csak az Auschwitz-komplexumba 1940 és 1944 között összesen 150 ezer lengyelt deportáltak. Minden második itt halt meg. Több ezer katolikus papot küldtek lágerekbe, sokan Dachauba kerültek. Az 1944-es varsói felkelés során az SS mintegy 200 ezer embert, zömmel civileket mészárolt le. A városból további százezreket űztek el, vagy hajtottak rabszolgamunkára.

Ez maradt Varsóból az 1944-es felkelés után

A nácik hat év alatt 3 millió lengyel zsidó mellett a különböző adatok szerint további 2-3 millió lengyelt öltek meg. Az áldozatok 80-90 százaléka a civilek közül került ki, a többi a lengyel fegyveres erők vesztesége.