Részletek Himmler Posenben (Poznan) elmondott beszédeiből, 1943. október 4-6.

A Reichsführer-SS 1943 októberében két beszédet mondott Posenban (Poznan). Először az SS krémjének, majd pedig a náci prominenseknek (miniszterek, pártfőnökök stb.) beszélt. A két előadást ugyanabból a jegyzetből tartotta, ezért lényegében azonos szöveget mondott el. A több órás szónoklatokban, számtalan téma mellett, megemlítette a zsidókérdést is. Október 4-i első beszédét rögzítették, szövege több nyelven is olvasható.

Himmler ezt mondta az SS főtiszteknek, akik között sok kipróbált tömeggyilkos ült: „A zsidóevakuálásokról beszélek, a zsidó nép megsemmisítéséről (die Ausrottung des jüdischen Volkes). Ez egyike azoknak a dolgoknak, amelyekről könnyedén azt mondják: ’A zsidó nép ki lesz irtva” mindegyik párttárs ezt mondja, ’teljesen világos, benne van a programunkban, felszámoljuk a zsidókat, megsemmisítjük őket (Ausschaltung der juden, Ausrottung), megcsináljuk, ugyan, piti ügy (Kleinigkeit)’…És egyikük sem látta, egyikük sem ment rajta keresztül. Önök közül a legtöbben tudják, hogy mit jelent, amikor 100 hulla hever együtt, amikor 500, vagy amikor 1000 hever ott. És ezt végignézni - és az emberi gyengeségek kivételével – tisztességesnek maradni, na ez tett minket keménnyé, és ez a dicsőség olyan lapja, amit sosem emlegetnek, és amit sosem kell majd néven nevezni.”

A beszédnek ez a része ma is meghallgatható.  

A holokauszttagadó amerikai Arthur Butz szerint a Himmler által emlegetett hullák persze nem kivégzett zsidók, hanem a szövetséges légitámadások során meghalt német civilek. Két nappal később, ha lehet, Himmler még szókimondóbb volt. Egyszerre próbált együttérzést kicsikarni, ugyanakkor az SS és saját keménységével hencegett:

„…Egy olyan problémáról kell most szólnom ebben a válogatottan szűk körben, amelyet Önök, tisztelt bajtársak már régóta megoldottnak tekintenek, számomra azonban életem legnagyobb terhét jelenti. A zsidókérdésre gondolok…Könnyű azt hangoztatni, hogy a zsidókat ki kell irtani, de azokra, akik ezt a gyakorlatban végrehajtják, a világ legnehezebb és legsúlyosabb terhe hárul…Arra kérem Önöket, hogy amit ma ebben a körben mondok, azt csak hallgassák, de soha ne vitassák meg. Eljutottunk a kérdéshez: hogy mi legyen a nőkkel és a gyerekekkel? Én itt is egyértelműen amellett döntöttem, hogy találjunk egy teljesen világos megoldást. Nem tekintettem magam feljogosítva arra, hogy a férfiakat kiirtsam – más szóval megöljem, vagy megölessem – de a gyermekek formájában hagyjam felnőni a mi gyerekeinken, unokáinkon bosszút állókat. Meg kellett hozni a nehéz döntést, hogy ez a nép tűnjön el a föld színéről. A végrehajtással megbízott szervezet számára ez volt a legnehezebb feladat, amit valaha rábíztak.”