Radikális tanácstalanság: A cigányokkal kapcsolatos konfliktusok megoldásáról alkotott vélemények szociológiai háttere

---

 

 

 

I. A befogadó és kirekesztő attitűdök mérésére alkalmazott kérdések és alapmegoszlásaik

 

Négy különböző konfliktus megoldási lehetőséget kínáltunk fel a megkérdezetteknek, akiket arra kértünk, hogy mindegyik alternatíva esetében, egy-egy ötfokozatú skála segítségével mondják meg, hogy mennyire értenek egyet azokkal. Két békés és két radikális konfliktus-megoldási alternatívát soroltunk fel¹:

 

„Mennyire ért Ön egyet a következő kijelentésekkel? Kérem, hogy az iskolai osztályozatok segítségével válaszoljon! Az egyes jelentse azt, hogy egyáltalán nem ért egyet, az ötös pedig azt, hogy teljes mértékben egyetért. A cigányokkal kapcsolatos konfliktusok csak akkor csökkennének/oldódhatnak meg, ha …..

1. a cigányok elköltöznének Magyarországról

2. a cigányok minél inkább elkülönülten élnének

3. a cigányok teljesen beolvadnának a többségi társadalomba

4. a cigányok integrálódnának a társadalomba, megőrizve a saját kultúrájukat”

 

1. ábra. „A cigányok integrálódnának a társadalomba, megőrizve a saját kultúrájukat” állítással való egyetértés

 

 

A négy felkínált alternatíva közül legtöbben a cigányok társadalmi integrációjával értenek egyet, ami békés és mindkét fél számára eredményes megoldást jelenthetne. A megkérdezettek több mint 50 százaléka teljesen, vagy inkább egyetért a konfliktusok integrációval történő megoldásával. Kisebbség (16 százalék), mely nem támogatja ezt az alternatívát.

 

2. ábra. „A cigányok teljesen beolvadnának a többségi társadalomba” állítással való egyetértés

 

 

A második leginkább elfogadott konfliktus-megoldási mód is békés, bár kisebbségi szempontból nézve kevésbé toleráns. A megkérdezettek közel 43 %-a ért egyet valamilyen fokon azzal, hogy a cigányoknak be kellene olvadniuk a többségi társadalomba. A habozók (3-as pontszámot adók) aránya valamelyest magasabb. Az integrációt ellenzők arányához képest az asszimilációs megoldást ellenzők többen vannak (10% a különbség). A megkérdezettek mintegy 13 százaléka sem az integrációval, sem az asszimilációval nem ért egyet.

 

A konfliktusok megoldásának két radikális alternatívája az elkülönítéshez volt köthető. Mindkét esetben arról van szó, hogy a többségi társadalom tagjai látni sem akarják a cigányokat, azonban az első alternatívát választók (tehát azok, akik azt gondolják, hogy a cigányoknak másik országba kellene költözniük) „biztosra akarnak menni”, hiszen ha másik országba költöznek a cigányok, akkor nyilván kisebb lenne a valószínűsége annak, hogy találkozzanak velük: tehát ők radikálisabbak, mint az elkülönítés hívei. A radikális alternatívákra vonatkozó attitűdökben azonban nincsenek nagy különbségek.

 

3. ábra. „A cigányok minél inkább elkülönülten élnének” állítással való egyetértés

 

 

4. ábra. „a cigányok elköltöznének Magyarországról” állítással való egyetértés

 

 

Akár szegregációról, akár deportálásról van szó, az egyetértők aránya mindkét esetben 40 % körül alakul. Az álláspont nélküliek aránya mindkét esetben 26 % körül van. Azonos arányt (34-%) mutat a radikális megoldásokat elutasítók csoportja, függetlenül attól, hogy elkülönítésről vagy deportálásról van szó

 

Az 5. ábra mutatja a cigány-nem cigány konfliktus megoldására felkínált négy alternatíva támogatottságának átlagait.

 

5. ábra. A különböző konfliktus-megoldási alternatívák átlagos támogatottsága

 

 

A táblázatból látható, hogy a legnagyobb támogatottsága annak az alternatívának van, mely szerint a konfliktus megoldása az lehetne, ha a cigányok integrálódnának a társadalomba, megőrizve saját kultúrájukat. Ezt követi a másik békés megoldás, mely szerint a megoldást az jelenthetné, ha a cigányok teljesen beolvadnának a többségi társadalomba. Alig valamivel alacsonyabb annak a radikális megoldásnak a támogatottsága, mely a cigányok elköltözésében látja a kiutat. Legkevésbé azt az elképzelést támogatják a reprezentatív minta tagjai, mely szerint az lenne a megoldás, ha a cigányok minél inkább elkülönülten élnének.

 

A következőkben megvizsgáljuk, hogy az egyes megoldások mögött vannak-e szociológiai háttérváltozók, melyek meghatározzák, hogy ki melyik megoldással ért vagy nem ért egyet. Ugyanakkor már most felhívjuk a figyelmet, hogy ugyanaz a válaszadó egymással homlokegyenest ellenkező megoldásokkal is egyet érthetett, illetve ellenezhetett. Erre a problémára is visszatérünk.

 

II. Szociológiai háttér

 

A különböző életkorú válaszadók között nincs szignifikáns különbség az egyes konfliktus-megoldási stratégiák elfogadottságában, ill. elutasítottságában. Hasonlóképpen független az integrációs, asszimilációs, szegregációs alternatívák preferálása a kérdezettek nemétől. Ez a két elsődleges szociológiai meghatározottság nem jelent társadalmi törésvonalat a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok kezelésének különböző alternatíváiban.

 

II.1. Családi állapot

A családi állapot tekintetében gyenge, de bizonyos esetekben szignifikáns összefüggések adódnak.

 

6. ábra. A különböző konfliktus-megoldási alternatívák támogatottsága családi állapot szerint (átlagok)

 

 

Minden családi állapotot jelző csoportban az integrációs stratégia a legelfogadottabb, melyet a nőtlenek, hajadonok kivételével az asszimilációs stratégia követ. Az egyes stratégiák elfogadottságát mutató átlagok tekintetében a két szegregációs stratégia esetében találunk szignifikáns különbséget a családi állapot szerint. A kiköltözést preferáló stratégia elfogadottsága a nőtlenek, hajadonok és az elváltak között a legmagasabb, míg a házastársuktól külön élők esetében a legalacsonyabb. Az országon belüli szegregációt az elváltak és az özvegyek támogatják leginkább, s ezúttal is a házastársuktól külön élők között a legalacsonyabb ennek az alternatívának a támogatottsága. Az asszimilációs stratégiát legkevésbé a nőtlenek, hajadonok támogatják, míg leginkább azok a házasok, akik házastársuktól külön élnek, valamint az élettársi kapcsolatban élők. Az integrációs stratégia támogatottsága szinte ugyanakkora mindegyik csoportban, azonban a hajadonok és a házasságban élők között talán valamelyest alacsonyabb.

 

Annak érdekében, hogy átláthatóbb legyen a helyzet, s az alacsonyabb esetszámokból adódó félreértéseket is elkerüljük, érdemesnek tűnik a családi állapot szerint két nagyobb csoport megkülönböztetése. Az egyik csoportba azok tartoznak, akik partnerkapcsolatban élnek (házasok, élettársi kapcsolatban élők), a másikba pedig azok, akik nem partnerkapcsolatban, hanem úgynevezett szingliként élnek (özvegyek, nőtlenek, hajadonok, elváltak, házastársuktól külön élők).²

 

A 7. ábra ebben a bontásban mutatja a különböző konfliktus-megoldási stratégiákkal való egyetértés mértékét.

 

7. ábra. A különböző konfliktus-megoldási alternatívák támogatottsága partnerkapcsolatban élés szerint

 

 

A partnerkapcsolatban élők és a szinglik között egyik konfliktus-megoldási stratégia szerint sem találunk szignifikáns különbségeket.³ Azonban a családi állapot és a konfliktus-megoldási stratégiák közötti elsődleges kapcsolat vizsgálata szerint úgy tűnik, mintha a partnerkapcsolatban élők valamelyest kevésbé fogadnák el a szegregáló stratégiákat. Összességében elmondható, hogy a családi állapot és a különböző konfliktus-megoldási stratégiák közvetlenül nagyon gyengén, vagy egyáltalán nem függnek össze egymással.

 

II.2. Iskolai végzettség

A szociológiai meghatározottságok sorában az iskolai végzettség lényeges tényező, hiszen számos kutatás azt találta, hogy a magasabb iskolai végzettség a kisebbségekkel kapcsolatban befogadóbb attitűdöt alakítanak ki. Ennek alapján várhatjuk, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők a békés stratégiákat inkább elfogadják, mint a radikális stratégiákat. A következőkben azt mutatjuk be, hogy a különböző iskolai végzettségű csoportokban mekkora az egyes konfliktus-megoldási alternatívák támogatottsága. Az ábrákon bemutatott megoszlások azt mutatják, hogy az egyes iskolai végzettség csoportokban a különböző konfliktus-megoldási alternatívákkal egyetértők aránya mekkora.

 

8. ábra. „A cigányok elköltöznének Magyarországról” állítással való egyetértés a legmagasabb iskolai végzettség szerint

 

 

A cigányok elköltözését sürgető radikális stratégia elfogadása és az iskolai végzettség között statisztikai értelemben nincs összefüggés.⁴ Az ábrára pillantva azonban néhány következtetést levonhatunk. A kiköltözéssel, mint konfliktus-megoldási alternatívával leginkább az érettségizettek⁵ értenek egyet (az érettségizettek közel 45 százaléka inkább egyetért vagy teljesen egyetért az állítással), akiket a szakmunkás végzettségűek követnek (40 százalékuk inkább vagy teljesen egyetért az országhatáron kívüli szegregációval). A tanácstalanok aránya a legalacsonyabb iskolai végzettségűek csoportján kívül minden más iskolai végzettségű csoportban 25 százalék. A kiköltöztetést a legmagasabb és a legalacsonyabb iskolai végzettségűek utasítják el a leginkább (26, ill. 27 százalékuk). A legmagasabb iskolai végzettségűek között mindössze 4 százalékkal magasabb az elutasítók (inkább nem ért egyet és egyáltalán nem ért egyet) aránya, mint az alternatívát elfogadók aránya (inkább egyetért, teljesen egyetért).

 

9. ábra. „A cigányok minél inkább elkülönülten élnének” állítással való egyetértés a legmagasabb iskolai végzettség szerint

 

A cigányok országon belüli szegregációjának preferálása és a legmagasabb iskolai végzettség ha nem is túl erősen, de szignifikánsan összefügg.⁶ Leginkább az érettségizettek között magas a szegregációs stratégia elfogadottsága (46 százalékuk inkább, ill. teljesen egyetért a cigányok szegregációjával), őket a nyolc általánost végzettek követik (40 százalékuk egyetért, ill. inkább egyetért a szegregációval). A legkevésbé a legmagasabb és a legalacsonyabb iskolai végzettségűek támogatják a szegregációt, körükben 30, ill. 27 százalék a szegregációt támogatók aránya, s ezzel együtt közöttük a legmagasabb ennek a szegregációs stratégiának az elutasítottsága.

 

 

10. ábra. „A cigányok teljesen beolvadnának a többségi társadalomba” állítással való egyetértés a legmagasabb iskolai végzettség szerint

 

Az asszimilációval történő konfliktus-megoldás támogatottsága összefügg az iskolai végzettséggel.⁷ Az asszimilációs stratégia a legfeljebb szakmunkásképzőt végzettek körében a legnépszerűbb (mindhárom iskolai végzettség csoportban meghaladja a 40 százalékot az inkább, ill. teljesen egyetértők aránya). Leginkább az érettségizettek utasítják el az asszimilációt, körükben a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok kezelésének ez a módja mintegy 31 százalékos elutasítottságot mutat. Őket a legalacsonyabb iskolai végzettségűek követik, akik között viszont már nem haladja meg a 30 százalékot az alternatíva elutasítottsága. A legmagasabb iskolai végzettségűek között 22 százalék azok aránya, akik elutasítják az asszimilációs stratégiát, s ezzel együtt körükben magas a bizonytalanok aránya (37,3%). Minden harmadik egyetemet végzett felnőtt állampolgár inkább egyetért az asszimilációs stratégiával.

 

11. ábra. „A cigányok integrálódnának a társadalomba, megőrizve kultúrájukat” állítással való egyetértés a legmagasabb iskolai végzettség szerint

 

 

A mind a többségi, mind a kisebbségi társdalom részéről legnagyobb feladatot jelentő konfliktus-megoldási stratégia és az iskolai végzettség között statisztikai értelemben nincs szignifikáns kapcsolat.⁸ Ezzel együtt azért érdemes egy pillantást vetnünk az ábrára. Az integrációs stratégiát leginkább a legmagasabb iskolai végzettségűek tartják követhető útnak: a diplomások több mint 58 százaléka ért egyet teljesen vagy valamelyest a konfliktus-megoldásnak ezzel az útjával. A legkevésbé a legalacsonyabb iskolai végzettségűek körében élvez támogatást az integrációs alternatíva. E körben a 20 százalékot meghaladja ennek a stratégiának az elutasítottsága. A diplomások mintegy 15 százaléka elutasítja az integrációs stratégiát.

 

Az iskolai végzettség és a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok megoldása esetenként ugyan mutat összefüggést, de az összefüggés korántsem olyan szoros, mint ahogyan az várható lenne. A négy konfliktus-megoldási alternatíva közül az asszimilációs és az országon belüli szegregációs alternatíva, ha gyengén is, de összefügg az iskolai végzettséggel.

 

II.3. A lakóhely

A lakóhely településtípusa ugyancsak döntő tényező lehet a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok különböző megoldási javaslatainak elfogadása vagy elutasítása során. Feltételezhető, hogy a válaszadókat befolyásolja annak valószínűsége, hogy cigányokkal találkozhatnak-e vagy sem. Kis falvakba élők esetében a cigányokkal való találkozás valószínűsége nagy, míg a városi és a fővárosi lakóhely esetében a cigányokkal való találkozás lehetősége kisebb.

 

12. ábra. „A cigányok elköltöznének Magyarországról” állítással való egyetértés a lakóhely településtípusa szerint

 

 

A lakóhely településtípusa szignifikáns kapcsolatban van a radikális megoldás elfogadottságával, ill. elutasítottságával.⁹ Legnagyobb mértékben a fővárosiak és a falvakban élők értenek egyet a konfliktuskezelés drasztikus módjával. Minden negyedik budapesti és falusi felnőtt teljesen egyetért azzal, hogy a cigány - nem cigány konfliktus megoldásának megfelelő eszköze lenne, ha a cigányok elköltöznének az országból. A fővárosban 14 % azok aránya, akik egyértelműen elutasítják a radikális megoldást. A falvakban élők körében a legmagasabb ennek az alternatívának a kategorikus elutasítása: minden negyedik községben, faluban élő felnőtt állampolgár teljes mértékben elutasítja azt, hogy a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok megoldásának az ország elhagyása lehetne az eszköze.

 

Leginkább a kistelepüléseken, falvakban élők megosztottak, ami jól látszik abból is, hogy a szélsőséges véleményeken lévők aránya meghaladja az 50 százalékot, továbbá az ingadozók aránya a 25 százalékot. A kiegyenlítettség kényes egyensúlyt jelent a falvakban és a községekben, ugyanis ha a 25 százaléknyi hezitáló valamelyik irányba elbillen, akkor az országon kívüli, radikális szegregációs alternatíva elutasítása vagy elfogadása fölénybe kerülhet. A megyeszékhelyeken élők esetében is polarizált a véleményklíma: a radikális szegregációs alternatívát közel 39 százalék utasítja el, s közel 38 százalék ért egyet vele.

 

13. ábra. „A cigányok minél inkább elkülönülten élnének” állítással való egyetértés a lakóhely településtípusa szerint

 

 

Az országon belüli szegregációs stratégiával kapcsolatos egyetértés is szignifikáns kapcsolatban van a lakóhely településtípusával.¹⁰ Budapesten magasabb arányban találkozhatunk az országhatáron belüli szegregációval egyetértőkkel, mint bármely más településtípuson. Leginkább a falvakban, kistelepüléseken élők utasítják el a szegregációt, mint a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok kezelésének módját. Ezúttal a megyei jogú városokban élők között vannak a legtöbben, akik ingadoznak a tekintetben, hogy elfogadják-e a szegregációt. A kisvárosokban élők 37 százaléka fogadja el inkább vagy teljesen a szegregációt. Budapesten minden negyedik felnőtt szegregáció ellenes, amely érték mintegy 10 százalékkal alacsonyabb, mint bármely más településtípus esetében.

 

 

14. ábra. „A cigányok teljesen beolvadnának a többségi társadalomba” állítással való egyetértés a lakóhely településtípusa szerint

 

A cigányokkal kapcsolatos konfliktusok asszimilációval történő megoldásának támogatottsága ugyancsak nem független attól, hogy a megkérdezett milyen településtípuson él.¹¹ A Budapesten élők között meghaladja a 60 százalékot azok aránya, akik inkább vagy teljesen egyetértenek azzal, hogy a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok csökkentésének, megoldásának lehetséges útja, ha a cigányok teljesen beolvadnak a (többségi) társadalomba. Legkevésbé a megyei jogú városokban értenek egyet az asszimilációs alternatívával: minden harmadik megyei jogú városban élő felnőtt állampolgár ért egyet részben vagy teljesen azzal, hogy a cigányokkal kapcsolatos problémák megoldódnának, csökkennének, ha a cigányok asszimilálódnának. Ezzel együtt a megyei jogú városokban találkozhatunk a leggyakrabban olyanokkal, akik elutasítják az asszimilációs stratégiát (32 százalék). Azaz a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok megoldásának asszimilációs stratégiája a megyei jogú városokban élőket osztja meg a leginkább. Érdemes még a kisebb városokban élők véleményére is figyelni, hiszen a kisvárosok lakosságának mintegy 27 százaléka szerint a konfliktusok nem oldódnának meg asszimilációval, s ők csak 10 százalékkal vannak kevesebben, mint azok a kisvárosokban élők, akik szerint bizony megoldás lenne az asszimiláció a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok esetében. A kisvárosokban élők között ugyanakkor rendkívül magas azok aránya, akik egyet is értenek az asszimilációval és nem is: 35 százalék, azaz a kisvárosok lakosságának több mint harmada.

 

15. ábra. „A cigányok integrálódnának a társadalomba, megőrizve kultúrájukat” állítással való egyetértés a lakóhely településtípusa szerint

 

 

A mindenki számára legnagyobb feladatot jelentő integrációs stratégia ugyancsak összefügg a lakóhely településtípusával.¹² A fővárosiak több mint 60, a többi településtípus lakóinak több mint 50 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok csak akkor csökkennének, oldódnának meg, ha a cigányok saját kultúrájuk megőrzése mellett integrálódnának a társadalomba. Az alternatíva elfogadásával kapcsolatban habozók aránya a megyei jogú városokban lakók között a legmagasabb, s ugyancsak közöttük a legmagasabb azok aránya, akik részben vagy teljesen elutasítják az integrációs stratégiát, azaz akik nem szeretnék elfogadni, s ezzel együtt befogadni a cigányokat.

 

II.4. Gazdasági aktivitás

 

A minta gazdasági aktivitás szerinti megoszlását mutatja a következő ábra.

 

16. ábra. A minta gazdasági aktivitás szerinti megoszlása

 

 

Az ábrára tekintve látható, hogy a mintába kerültek között a legnagyobb csoportot a „dolgozók” alkotják. Azonban az is látható, hogy kevesebben vannak azok, akik dolgoznak, mint akik nem dolgoznak (vagy legalábbis „főállásban” nem végeznek fizetett munkát). A munkanélküliek aránya a teljes 18 éven felüli lakosságon belül közel 8 százalék, s ha leszámítjuk a nyugdíjasokat és az inaktívakat, akkor a munkanélküliek aránya meghaladja a 11 százalékot.

 

A gazdasági aktivitás mindegyik konfliktus-megoldási stratégiával összefügg. A következő négy ábra azt mutatja, hogy mekkorák ezek az összefüggések. Az ábrák arról számolnak be, hogy a gazdasági aktivitás különböző csoportjaiban mekkora az egyes konfliktus-megoldási alternatívák elutasítottsága, támogatottsága.

 

 

17. ábra. „A cigányok elköltöznének Magyarországról” állítással való egyetértés a gazdasági aktivitás szerinti csoportokban

 

 

Az elköltözést kívánatosnak tartó radikális konfliktus megoldó stratégia és a gazdasági aktivitás szignifikáns összefüggést mutat.¹³ Azok között, akiknek van munkájuk közel 34 százalékos a radikális alternatíva támogatottsága és 24 százalék az elutasítottsága. A nyugdíjasok 40 százaléka támogatja a cigányok kiköltözését, s közel 34 százalékuk utasítja el. Leginkább ez a két csoport támogatja a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok megoldásának a legdrasztikusabb változatát. A többi csoport az alacsonyabb elemszámok miatt csak óvatos következtetésekre ad lehetőséget, de annyi megjegyzendő, hogy a nyugdíjasokat és a foglalkoztatottakat a munkanélküliek követik a radikális szegregációs stratégia elfogadottságát illetően. A legkevésbé a GYES-en, GYED-en lévők támogatják a radikális stratégiát. Az inaktívak, a háztartásbeliek és a tanulók között találhatók legnagyobb arányban az országon kívüli szegregációs stratégia elfogadásával kapcsolatban habozók.

 

18. ábra. „A cigányok minél inkább elkülönülten élnének” állítással való egyetértés a gazdasági aktivitás szerinti csoportokban

 

 

 

A cigányokkal kapcsolatos konfliktusok országon belüli szegregációval történő megoldása ugyancsak összefügg a gazdasági aktivitással.¹⁴ A foglalkoztatottak között 44 % azok aránya, akik teljesen vagy részben támogatják a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok országon belüli szegregációjával történő megoldását. A képet árnyalja, hogy a nyugdíjasok között ugyancsak meghaladja a 40 százalékot azok aránya, akik teljesen vagy részben egyetértenek az országon belüli szegregációs stratégiával. Leginkább a GYES-en, GYED-en lévők utasítják el a szegregációt (59 százalék), akiket a tanulók követnek (48 százalék). A habozók a háztartásbeliek és a munkanélküliek között találhatók a legnagyobb arányban (35, ill. 30 százalék), míg a tanulók között a legkevésbé.

 

19. ábra. „A cigányok teljesen beolvadnának a többségi társadalomba” állítással való egyetértés a gazdasági aktivitás szerinti csoportokban

 

 

Az asszimilációs alternatíva támogatása is szignifikánsan összefügg a gazdasági aktivitással.¹⁵ Leginkább a tanulók és a foglalkoztatottak utasítják el a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok cigányok asszimilációjával történő megoldását (29, ill. 27 százalék). A munkanélküliek, a GYES-en, GYED-en lévők és a háztartásbeliek között meghaladja az 50 százalékot azok aránya, akik elfogadhatónak tartják az asszimilációs stratégiát. A nyugdíjasok legnagyobb része (43 százalék) egyetért az asszimilációs alternatívával, miközben a megoldás elutasítottsága a tanulók és a dolgozók után a nyugdíjasok körében a legmagasabb. Figyelemre méltó, hogy a két legnépesebb csoportban (dolgozók ill. nyugdíjasok) a legmagasabb az asszimilációs stratégiával kapcsolatban habozók aránya (a háztartásbeliek nem túl jelentős csoportjától eltekintve). A háztartásbeliek csoportján belül az inkább egyetértők aránya a legmagasabb, megközelíti a 42 százalékot.

 

20. ábra. „A cigányok integrálódnának a társadalomba, megőrizve kultúrájukat” állítással való egyetértés a gazdasági aktivitás szerinti csoportokban

 

 

 

A cigányokkal kapcsolatos konfliktusok integráció útján történő megoldásának támogatottsága és a gazdasági aktivitás közötti kapcsolat statisztikai értelemben a határon táncol.¹⁶ A foglalkoztatottak között épphogy csak meghaladja az 50 százalékot azok aránya, akik inkább vagy teljesen egyetértenek az integrációs stratégiával. A nyugdíjasok, a tanulók és a munkanélküliek esetében ennél magasabb az integrációs stratégia támogatottsága. Ezzel együtt a foglalkoztatottak között a legmagasabb a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok megoldásának integráció útján történő megoldásának elutasítottsága: nagyjából minden ötödik foglalkoztatott elutasítja az integrációt. A nyugdíjasok és a tanulók között a foglalkoztatottaknál mintegy 5 százalékkal alacsonyabb azok aránya, akik inkább vagy teljesen elutasítják az integrációs megoldást (15 – 15 százalék).

 

A kép tisztázása érdekében érdemes a gazdasági aktivitás szerint két csoportot megkülönböztetni: azokat, akik dolgoznak (foglalkoztatottak) és az összes többi csoportba (akik elsődlegesen nem fizetett munkából szerzik jövedelmüket)¹⁷ tartozókat. A következő ábra azt mutatja, hogy mekkora az egyes konfliktus-megoldási alternatívák elfogadottsága a két nagyobb gazdasági aktivitás csoportban.

 

21. ábra. A különböző konfliktus-megoldási alternatívák támogatottsága gazdasági aktivitás szerint

 

 

Ha nem is túl erőteljes, de szignifikáns különbség van a konfliktus-megoldási stratégiák elfogadottságában a fizetett munkát végzők és az összes többi csoport között. Akik dolgoznak, kevésbé támogatják a békés alternatívákat, és nagyobb mértékben támogatják a radikális megoldásokat. Az is megfigyelhető, hogy a fizetett munkát végző foglalkoztatottak és a nem foglalkoztatottak esetében más a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok megoldásához vezető különböző alternatívák támogatottságának sorrendje. Mindkét csoportban az integrációs stratégia a legnépszerűbb. A foglalkoztatottak között azonban az integrációs stratégiát nem az asszimilációs alternatíva elfogadottsága követi, hanem az országon belüli szegregációt preferáló szegregációs stratégia. Ezzel szemben a nem foglalkoztatottak között az országon belüli szegregációs stratégia az utolsó helyen található, melyet megelőz a radikális, kiköltözést preferáló alternatíva támogatottsága.

 

II.5. Az 1989-90-es rendszerváltás vesztesei és nyertesei

Az 1989-90-es rendszerváltás jelentős politikai, társadalmi és gazdasági átalakulásokat hozott magával (illetve ilyen irányú remények éltek a rendszerváltókban). Ma már a rendszerváltás után húsz évvel azonban nem teljesen egyöntetű a felnőtt népesség véleménye abban, hogy a rendszerváltás személyesen előnyöket vagy hátrányokat jelentett-e.

 

22. ábra. Az 1989-90-es rendszerváltás nyertesei és vesztesei

 

 

Az ábrán látható, hogy Magyarország lakossága nagyobbrészt a rendszerváltás vesztesének tartja magát. Mindössze minden ötödik felnőtt állampolgár vélekedik úgy, hogy a rendszerváltás nyertesi közé tartozik, míg minden harmadik felnőtt magyar állampolgárt zavarba hoz a kérdés: nem tudja eldönteni, hogy vesztes-e vagy nyertes.

 

Amennyiben azt feltételezzük, hogy a rendszerváltás személyes megítélése befolyásolja a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok megoldásáról alkotott véleményeket, akkor érdemes a következő ábrát megvizsgálni.

 

 

23. ábra. A cigányokkal kapcsolatos konfliktusok különböző megoldásainak támogatottsága a rendszerváltás okozta személyes előnyök és hátrányok szerint

 

 

A kiköltözést és a szegregációt preferáló stratégiák támogatottsága esetében nincs szignifikáns különbség az önmagukat nyertesnek, illetve vesztesnek tartók között. Az azonban elmondható, hogy a vesztesek között és azok között, akik nem tudják, hogy vesztesek-e vagy nem egy leheletnyivel alacsonyabb a radikális szegregációt támogatók aránya. Látszik ez abból is, hogy míg a nyertesek között az országon kívüli szegregáció támogatottsága a második helyen van, addig a vesztesek és azok között, akik nem tudják, hogy nyertesek-e a harmadik helyen. Az asszimilációs és az integrációs stratégia támogatottsága a vesztesek között, továbbá azok között, akik nem tudják eldönteni, hogy vesztesek vagy nyertesek magasabb, mint a nyertesek között. A különbségek ez utóbbi két esetben szignifikánsak a vesztesek és nyertesek között.

 

II.6. Vagyoni helyzet

Az anyagi helyzet felmérése során azt kérdeztük meg a mintába került felnőtt állampolgároktól, hogy rendelkeznek-e különböző vagyontárgyakkal. Azért nem a jövedelemre kérdeztünk rá, mert a jövedelmi adatok kevésbé megbízhatóak, ugyanis gyakori, hogy viszonylag magas a válaszmegtagadók aránya. 12 vagyontárgyat soroltunk fel, s arra kértük a megkérdezetteket, hogy mondják meg, hogy rendelkeznek-e velük. A következő eredmények adódnak.

 

24. ábra. Vagyontárgyak gyakorisága

 

A mosógép és a mobiltelefon gyakorlatilag teljesen elterjedt a háztartásokban. Személyi számítógéppel a megkérdezettek 55 százaléka rendelkezik. A saját használatú mobiltelefonon, a mosógépen és a személyi számítógépen kívül nincs olyan felsorolt vagyonelem, mellyel rendelkezne a megkérdezettek többségének a háztartása. Ritkaság szempontjából az igazán nagy váltás az 5 évesnél régebbi személygépkocsi, illetve a legalább 250.000 Ft értékű pénzintézeti megtakarítás között van. Ez alapján is nyilvánvaló, hogy a megkérdezett illetve háztartásának vagyoni helyzetének meghatározásában nem beszélhetünk minden vagyontárgy esetében ugyanakkora súlyról. Ezzel együtt azonban érdemes megnézni azt a megoszlást is, mely összességében mutatja, hogy a megkérdezett a felsorolt 12 vagyontárgy közül mennyivel rendelkezik, azaz az összetett vagyonmutatót.

 

25. ábra. Vagyoni helyzet

 

 

A vagyoni helyzetet mérő mutató alapján megállapíthatjuk, hogy valamelyest eltér a normális eloszlástól. A megkérdezettek mintegy 7 százaléka számolt be arról, hogy a felsorolt 12 vagyontárgy közül eggyel sem rendelkezik, míg 1 százalékuk arról, hogy legalább 11 vagyontárggyal rendelkezik. Az eloszlásra tekintve megállapíthatjuk, hogy valamelyest jobbra „kúszik”¹⁸ kevesen vannak, akiknek igen sok vagyontárgyuk van. A megkérdezettek 50 százaléka négy vagy annál kevesebb vagyontárggyal rendelkezik. A mintába kerültek alig több mint 10 százaléka rendelkezik legalább 8 vagyontárggyal a felsorolt 12 közül. A vagyontárgyak birtoklása szerinti legfelső két decilisbe tartozók, azaz a legtöbb vagyontárggyal rendelkezők¹⁹ birtokolják az összes vagyontárgy 42 százalékát.²⁰

 

A következő táblázatban bemutatjuk, hogy a vagyoni helyzetet mérő mutató milyen összefüggést mutat a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok különböző megoldási alternatíváinak támogatottságával.

 

1. táblázat. A cigányokkal kapcsolatos konfliktusok megoldásának stratégiái valamint a vagyoni helyzet összefüggései (Pearson féle korrelációs együtthatók, szignifikancia szintek, esetszámok)

	vagyoni helyzet	a cigányok elköltöznének Magyaror-szágról	a cigányok minél inkább elkülönül-ten élnének	a cigányok teljesen beolvadná-nak a többségi társadalomba	a cigányok integrálódná-nak a társada-lomba, megő-rizve a saját kultúrájukat
vagyoni helyzet	1 N=1003	0,074 (szig. 0,023, N=952)	0,031 (szig. 0,33 N=960)	-0,051 (szig. 0,115 N=963)	-0,006 (szig. 0,843 N=957)
a cigányok elköltöznének Magyarországról	0,074 (szig. 0,023 N=952)	1 N=952	0,733 (szig. 0,000 N=943)	-0,267 (szig. 0,000 N=939)	-0,365 (szig. 0,000, N=933)
a cigányok minél inkább elkülönülten élnének	0,031 (szig. 0,33 N=960)	0,733 (szig. 0,000 N=943)	1 N=960	-0,299 (szig. 0,000 N=949)	-0,405 (szig. 0,000 N=945)
a cigányok teljesen beolvadnának a többségi társadalomba	-0,051 (szig. 0,115 N=963)	-0,267 (szig. 0,000 N=939)	-0,299 (szig. 0,000 N=949)	1 N=963	0,683 (szig. 0,000 N=953)
a cigányok integrálódnának a társadalomba, megőrizve a saját kultúrájukat	-0,006 (szig. 0,843 N=957)	-0,365 (szig. 0,000, N=933)	-0,405 (szig. 0,000 N=945)	0,683 (szig. 0,000 N=953)	1 N=957

 

A táblázatban félkövérrel kiemelve láthatók a szignifikáns kapcsolatok.²¹ A vagyoni helyzet a két radikális stratégia elfogadásával azonos irányú kapcsolatot mutat, míg a két békés stratégia elfogadásával ellentétes irányú kapcsolatot jelez. A négy felkínált alternatíva elfogadása csak egy esetben függ össze szignifikánsan a vagyoni helyzettel: ez pedig a kiköltözést preferáló stratégia elfogadása. Minél jobb vagyoni helyzetben van valaki (a felsorolt vagyontárgyak közül minél többel rendelkezik), annál inkább azt gondolja, hogy a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok csak akkor oldódnának meg, ha a cigányok elköltöznének Magyarországról.

 

II.7. Jelenlegi élethelyzettel való elégedettség, szubjektív jólét

Az előzőekben láthattuk, hogy a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok kezelésének megítélése nem teljesen független a vagyoni helyzettől, a foglalkoztatottságtól, a rendszerváltás személyesen átélt sikerességétől vagy sikertelenségétől. Ezekhez a tendenciákhoz szolgál adalékul, az élettel való elégedettség és a konfliktus-kezelés mikéntjének értékelése. A válaszadókat arra kértük, hogy egy 0-tól 10-ig terjedő skála segítségével értékeljék, hogy mennyire elégedettek jelenlegi élethelyzetükkel (minél elégedettebbnek mutatkoztak, annál magasabb pontszámot adtak.). A 26. ábrán az egyes válaszok gyakorisága látható.

 

 26. ábra. Elégedettség

 

 

Az eloszlás valamelyest eltér a normálistól, ugyanis az elégedettek aránya néhány százalékkal meghaladja az elégedetlenek arányát.²² A két radikális stratégia elfogadása, illetve elutasítása nem függ közvetlenül a jelenlegi élethelyzettel való elégedettségtől. A két békés alternatíva elfogadottsága viszont összefügg azzal, hogy a megkérdezett mennyire elégedett jelenlegi élethelyzetével.

 

Az asszimilációs alternatíva elfogadottsága és a jelenlegi élethelyzettel való elégedettség közötti Pearson féle korrelációs együttható értéke -0,12 (0,000 szignifikancia szint mellett). Minél inkább elégedett valaki jelenlegi helyzetével, annál inkább valószínű, hogy ellenzi az asszimilációt mint a cigány-nem cigány konfliktus megoldási módját. Ugyancsak negatív irányú, de valamelyest gyengébb összefüggés van az integráció és a jelenlegi élethelyzettel való elégedettség között. Minél elégedettebb valaki, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy támogatja az integrációs stratégiát (a Pearson-féle korrelációs együttható értéke -0.1 (0.002 szignifikancia szint mellett).

 

III. A cigányokkal kapcsolatos konfliktusok megoldásának kognitív struktúrája: kirekesztők és befogadók

 

Láthattuk, hogy a különböző szociológiai jellemzők közvetlenül kevéssé befolyásolják a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok kezelésére felkínált alternatívák elfogadását illetve elutasítását.

 

A teljesebb kép kialakítása érdekében két irányba kell tovább lépnünk. A szociológiai jellemzőkön túl be kell emelni az elemzésbe a nemzeti identitást, a cigányok társadalmon belüli számszerű arányának percepcióját, valamint a cigányokkal kapcsolatos sztereotípiákat és egyéb előítéleteket jelző faktorokat .²³

 

Szükséges az is, hogy a különböző jellemzők meghatározó erőit egymással való összefüggéseikben vizsgáljuk, ami minden bizonnyal árnyalja a képet, hiszen csoporttagságaink, átélt sikereink és kudarcaink, lakóhelyünk, életkorunk, partneri kapcsolataink, gazdasági aktivitásunk, neveltetésünk stb. egyszerre vannak jelen bennünk: egyszerre vagyunk vagy lehetünk sikeresek, lehetünk fiatalok, lakhatunk vidéken, lehet partnerünk, lehetünk munkavállalók, stb.²⁴

 

Feladatunknak tartjuk az egyes konfliktus - megoldási alternatívák elfogadása vagy elutasítása mögött meghúzódó kognitív struktúra feltérképezését. Láthatóan a négy konfliktus-megoldási stratégia mindegyike szignifikáns kapcsolatban van az összes többivel.

 

Az egyes felkínált konfliktus-megoldó alternatívák a kizárás-befogadás kontinuum mentén helyezhetők el. A kizáró alternatívákról alkotott vélemények ellentétes irányban függnek össze a befogadó alternatívákról alkotott véleményekkel. A két kizáró alternatíva elfogadása nem meglepően azonos irányban függ össze. Akik elfogadják az egyik kizáró javaslatot, azok nagy valószínűséggel inkább elfogadják a másikat is, illetve akik elutasítják az egyiket, azok elutasítják a másikat is (a kizáró alternatívák közötti korrelációs együttható értéke valamennyi összefüggés közül a legmagasabb: 0,733). Ehhez képest a két befogadó javaslat elfogadásának (ill. elutasításának) együtt járását jelző együttható értéke valamivel alacsonyabb (0,683) azonban így is szoros összefüggést mutat. A kizáró illetve befogadó stratégiák elfogadása és elutasítása közötti keresztkorrelációk közül a szegregációs és az integrációs alternatíva közötti ellentétes irányú korreláció a legmagasabb (-0,405), azaz ebben az esetben érvényesül a leginkább az a tendencia, hogy az egyik elfogadása nagy valószínűséggel együtt jár a másik elvetésével. Ennél valamelyest alacsonyabb a radikális, az országból való kiköltözést pártoló alternatíva és az integrációs alternatíva közötti negatív irányú kapcsolat (-0,365. Még kevésbé erős a szegregációs és az asszimilációs alternatívákkal kapcsolatos vélemények ellentétes irányú együtt járása (-0,299) követ. Bár ez utóbbi esetben is érvényesül, hogy ha valaki az egyiket elfogadja, akkor a másikat elutasítja, nem beszélhetünk olyan erős „kizárólagosságról”, mint az első esetben. A legkisebb negatív előjelű korrelációs együtthatót az elköltözést pártoló és az asszimilációs stratégia között láthatjuk a táblázatban (-0,267). Ez utóbbi esetben is érvényesül a tendencia, hogy aki az egyiket elfogadja, az kevésbé fogadja el a másikat, azonban két alternatíva egyidejű választása nem zárja ki olyan erősen egymást mint az integrációs és az kiköltözést pártoló alternatíva közötti kapcsolat esetében.

 

Összefoglalva a mondottakat: a legszorosabb kapcsolat a radikális megoldási alternatíva elfogadása illetve elutasítása között van (0,733). Ezt a két békés megoldási alternatívák együtt járása követi (0,683), mely után a szegregációs és az integrációs stratégia közötti ellentétes irányú kapcsolat következik (-0,405). A következő legszorosabb kapcsolat az integrációs és a radikális szegregációs stratégia közötti ellentétes irányú összefüggés (-0,365). Az utolsó előtti legszorosabb együtt járást az asszimilációs és a szegregációs stratégia elfogadása, illetve elutasítása között találjuk (-0,299), melyet a kiköltözést pártoló stratégia és az asszimilációs stratégia közötti már - már „függetlenségbe forduló” viszony követ (-0,267).

 

Az asszimilációs stratégiával kapcsolatos attitűd leginkább az integrációs stratégiával kapcsolatos attitűddel függ össze. Az asszimilációs stratégia elfogadottsága és a szegregációs stratégiák elutasítottsága közötti összefüggés mértéke ennél jóval kisebb. Ezek alapján nem lehet meglepő, a különböző cigány - nem cigány együttélés konfliktusaival kapcsolatos attitűdök konfúzusan alakulnak.

 

A probléma tisztázása érdekében főkomponens analízist végeztünk a négy változót bevonva. főkomponens analízis eredményei szerint két szignifikáns²⁵ látens dimenzió különült el. Ennek alapján faktoranalízissel próbálkoztunk, azonban a változók egymással való kapcsolatának szorosságát mérő KMO értéke (0,615) arra utalt, hogy a változók távolról sem tökéletesen illeszkednek a faktorokra.

 

A faktoranalízist le sem futatta az SPSS, mert a négy változó és az egynél több faktor ezt nem tette lehetővé. Ezek után ismételten le kellett futtatni a főkomponens analízist annak érdekében, hogy valami képet mégis csak alkothassunk arról, hogy az egyes konfliktus megoldási módozatok fogadtatása miként alakul a megkérdezetttek körében (az értelmezhetőség kedvéért ezúttal a faktortengelyek elforgatásával – nem túl elegáns módon). A következő eredmény adódott.

 

2. táblázat. A cigány-nem cigány konfliktus lehetséges megoldási módozataival kapcsolatos attitűdök mintáit rendező látens főkomponensek²⁶

	kommunalitás	rotált faktorok faktorsúlyai
		1. főkomponens	2. főkomponens
a cigányok elköltöznének Magyarországról	0,869	0,919	-0,156
a cigányok minél inkább elkülönülten élnének	0,863	0,905	-0,209
a cigányok teljesen beolvadnának a többségi társadalomba	0,861	-0,111	0,921
a cigányok integrálódnának a társadalomba, megőrizve a saját kultúrájukat	0,834	-0,263	0,874
saját érték		2,38	1,05

 

A táblázat azt mutatja, hogy ha csekély mértékben is, de az első főkomponens mellett megjelent egy második is. A két főkomponens kibontása során az eredeti változók információ tartalma igen magas arányban maradt meg. A kizáró alternatíva egyértelműen az első, míg a két befogadó alternatíva egyértelműen a második főkomponens alkotóelemeként jelenik meg.

 

A 2. táblázatban közölt főkomponensek statisztikai értelemben nem használhatók. A használhatatlanság egyik oka a főkomponensek rotálása, a másik oka a változók alacsony száma.

 

Úgy döntöttünk, hogy egy változó kihagyásával újra futtatjuk a főkomponens analízist, ezúttal rotálás nélkül. Igen ám, de melyik változót hagyjuk ki? Az első főkomponenshez érdemes igazodni, hiszen annak sajátértéke magasabb, mint a másodiknak (ebből már önmagában is látszik, hogy a radikális stratégiák elfogadása illetve elutasítása erőteljesebb megkülönböztető erővel rendelkezik). Ebben az esetben vagy az asszimilációs vagy az integrációs stratégiát hagyhatjuk ki. Vegyük sorra. Ha az integrációs stratégiát hagyjuk ki, akkor az asszimilációs stratégia marad az elemzésben.

 

3. táblázat. Szegregáció-asszimiláció főkomponens

	kommunalitás	faktorsúly
a cigányok elköltöznének Magyarországról	0,79	0,889
a cigányok minél inkább elkülönülten élnének	0,81	0,9
a cigányok teljesen beolvadnának a többségi társadalomba	0,31	-0,557
magyarázott variancia	63,65%

 

A három konfliktus megoldási típus jól illeszkedik egy főkomponensre, azaz statisztikai értelemben index készíthető a három változóból. A két radikális alternatívát mérő változó gyakorlatilag azonos súllyal határozza meg a főkomponens tartalmát. A két radikális változóhoz képest az asszimilációs alternatíva jóval csekélyebb mértékben befolyásolja a főkomponens alakulását. Ez utóbbi változó előjele negatív, azaz ellentétes irányban áll, mint a két szegregációs változó: a főkomponens magas index értékei a szegregáció elfogadását és az asszimiláció elutasítását míg az alacsony értékek a szegregáció elutasítását és az asszimilációs megoldás elfogadását jelentik.

 

Ha a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok megoldásának asszimilációs stratégiáját kihagyjuk, s helyette az integrációs stratégiát emeljük be az elemzésbe, akkor a radikális szegregáció megoldások iránti vonzalmat erőteljesebben mérő főkomponenst kapunk.

 

4. táblázat. Radikális megoldás főkomponens

	kommunalitás	faktorsúly
a cigányok elköltöznének Magyarországról	0,774	0,88
a cigányok minél inkább elkülönülten élnének	0,802	0,895
a cigányok integrálódnának a társadalomba, megőrizve a saját kultúrájukat	0,447	-0,668
magyarázott variancia	67,44%

 

Az 4. táblázaton bemutatott főkomponens 4 százalékkal több információt őriz meg az elemzésbe vont három változóból, mint a 3. táblázaton bemutatott főkomponens. Az integrációs stratégia kommunalitása a radikális megoldás főkomponensen magasabb, mint az asszimilációs stratégia kommunalitása a szegregáció-asszimiláció főkomponensen. A cigányokkal kapcsolatos konfliktusok megoldásának integrációs útját megjelölő alternatíva faktorsúlya abszolút értékben magasabb, mint a 3. táblázaton bemutatott asszimilációs alternatíva faktorsúlya. Az integrációs megoldás faktorsúlya ezúttal is negatív, azaz éppen ellentétes a szegregációs stratégiák irányával. A főkomponens magas index értékei a radikális megoldás elfogadását és az integrációs stratégia elutasítását, míg az alacsony indexértékek a szegregációs stratégia elutasítását és az integrációs stratégia elfogadását jelentik.

 

Amennyiben összehasonlítjuk a két főkomponenst, akkor azt láthatjuk, hogy az első esetben (vagyis akkor, amikor az asszimilációs alternatívát vonjuk az elemzésbe) és a második esetben hasonló eredményt kapunk.

 

27. ábra. A szegergáció-asszimiláció és a radikális szegregáció főkomponensek kapcsolata

 

 

A két főkomponens szorosan összefügg egymással (ha nem is tökéletesen ugyanaz, de majdnem). Azonban a különbségekre is érdemes figyelni, hiszen a két index mégsem egyezik meg egymással tökéletesen. A különbségek oka az inkonzisztens gondolkodási mintázatokban kereshető.

 

Meg szeretnénk nézni, hogy a különböző stratégiákkal való egyetértés és elutasítás hogyan jár együtt. Annak érdekében, hogy értelmezhetőbbé váljon a helyzet, az ötfokozatú skálákat háromfokozatúvá alakítottuk.²⁷

 

Ha a válaszolókat válaszmintázataik alapján akarjuk tipizálni, akkor a következő jelentősebb csoportok adódnak. A „befogadók” közé való bekerülés minimális feltétele, hogy a megkérdezett egyik szegregációs stratégiával se értsen egyet. A teljes minta 26,1 %-a „teljesíti” ezt a minimális feltételt. Mindkét szegregációs alternatívával a teljes felnőtt népesség 27,5 százaléka ért egyet. További 13,5 százalék mindkét szegregációs stratégiával kapcsolatban se igen-t, sem nem-et nem képes mondani.

 

Kevesen vannak (3 százalék), akik szerint a konfliktus megoldásának az lenne a módja, ha a cigányok elköltöznének Magyarországról, de közben elutasítják a szegregációs stratégiát. Még kevesebben vannak olyanok, akik a radikális megoldással nem értenek egyet, de a szegregációval viszont igen (2,5 százalék).

 

Közel 7 százalék azok aránya, akik a radikális megoldást (a kiköltözést) elfogadják, a szegregáció felől haboznak dönteni. Ugyanennyien vannak, akik a szegregációt támogatják, de a kiköltözés alternatívájának elfogadásával kapcsolatban haboznak. Ez a két utóbbi csoport a teljes felnőtt lakosság közel 15 százalékát jelenti. A megkérdezettek fennmaradó része nem nyilatkozott érdemben a két radikális stratégiával kapcsolatban.

 

Mint említettük, a „befogadók” közé tartozás minimális feltételét minden ötödik válaszadó teljesíti. A minimális „befogadó” attitűddel rendelkezők a aszerint csoportosíthatók, hogy miként viszonyulnak az asszimilációs és az integrációs konfliktus-megoldási stratégiákhoz. 49,8 százalékuk elfogadja az asszimilációs stratégiát (a teljes minta 13 százaléka), míg 14,7 százalékuk elutasítja azt (a teljes minta 3,8 százaléka). Az integrációs stratégiát a „befogadókhoz” tartozás minimális feltételével rendelkezők túlnyomó része elfogadja: 76,2 százalék (a teljes minta közel 20 százaléka). A befogadók 10,8 százaléka mind az asszimilációs, mind az integrációs stratégiával kapcsolatban nem tudja eldönteni, hogy mit helyeseljen és mit ne helyeseljen. A befogadók között többen vannak, akik az asszimilációs alternatívával kapcsolatban haboznak, de az integrációs alternatívát elfogadják (21,5 százalék, ami a teljes mintán belül mintegy 5 százalékot jelent). A kritériumunk szerint befogadónak minősített válaszadók között 7,6 % azok aránya, akik az integrációs stratégiát elfogadják, miközben az asszimilációs stratégiát elutasítják. Ők lehetnének a toleráns konfliktus megoldók ideáltípusai (arányuk a teljes mintán belül alig 2 %).

 

A teljes mintában a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok megoldásával kapcsolatban a legnagyobb véleménycsoportok a következők:

A legtöbben azon az állásponton vannak, hogy a radikális alternatívák nem vezetnek a cigányokkal kapcsolatos konfliktusok megoldásához, viszont az asszimilációs és az integrációs stratégiák együttesen csökkenthetik a konfliktusokat (12,5 százalék).

 

Nagyjából ugyanennyien vannak azok, akik nem fogadják el a szegregációs stratégiákat, vagy nem reagálnak rájuk érdemben, és ezzel együtt az asszimilációs vagy az integrációs stratégiát fogadják el (illetve nem utasítják el).

 

Konzisztens attitűddel jellemezhetők azok, akik szerint sem az integráció, sem az asszimiláció nem járható út, a konfliktusok csak akkor csökkennének, ha a cigányok elköltöznének az országból, illetve addig is, amíg el nem költöznek, legalább külön élnének (9,1 százalék). Helyesen járunk el, ha ehhez a csoporthoz hozzá számítjuk azokat is, akik ugyan nem nyilatkoztak egyértelműen úgy, hogy az integráció vagy az asszimilációs stratégia elfogadhatatlan (azaz vagy haboztak, vagy nem válaszoltak ezekre a kérdésekre), ugyanakkor mindkét szegregációs alternatívát elfogadhatónak tartják (4,1 százalék).

 

Inkonzisztens attitűd jellemzi azokat (9 százalék), akik a kérdőívben felkínált valamennyi konfliktus-megoldási móddal egyetértenek. 7 százalék azok aránya, akik mind a négy konfliktus-megoldási alternatíva elfogadásával, illetve elutasításával kapcsolatban haboznak.

 

Összességében úgy tűnik, hogy a „befogadók” és a „kirekesztők” közötti törésvonalat a radikális stratégiák és az integrációs stratégia között feszülő ellentét határozza meg. Az asszimilációs stratégia elfogadása csupán „menekülő út” azok számára, akik nem kívánnak részt venni a „befogadók” és „kirekesztők” közötti vitában.

 

Mindegyik alternatívával kapcsolatban jelentős a válasz elől kitérő, ténylegesen vagy látszólagosan tanácstalan habozók csoportja. A konzisztens toleráns befogadók és a konzisztens kirekesztők a habozók és az inkonzisztensek tengerében szigetszerűen helyezkednek el. Az inkonzisztens többség nem könnyíti meg a konzisztens kisebbség számára, hogy nyíltan meg lehessen vitatni a cigány-nem cigány konfliktusok lehetséges megoldási módjait. Függetlenül attól, hogy valaki a cigány-nem cigány konfliktusok radikális megoldását pártolja vagy az integrációt tarja az egyetlen megoldásnak nem tudhatja, hogy mit gondol a másik, akiről könnyen állítható, hogy „nem tudni róla, hogy mit gondol”, mivel amit gondol, az ő „titka”. A titkok és a zavarok lehetetlenné teszik az őszinte beszédet, lehetetlenné teszik a demokratikus deliberációt, eltorzítják a társadalmi látásviszonyokat.

 

прокурор харьковской области