Német SS és rendőri szervek Magyarországon


írta: Kádár Gábor-Vági Zoltán

Kádár Gábor-Vági Zoltán

A nácik által megszállt Európában sok ezer, különböző jellegű láger működött. Voltak köztük kényszermunkatáborok (Zwangsarbeiterlager), munka-nevelő táborok (Arbeitserziehungslager), rendőrségi internálótáborok (Polizeihaftlager), fiatalkorúaknak fenntartott táborok (Jugendschutzlager). A fogolykártyákon szereplő magyar állampolgárságú deportáltak azonban elsősorban a náci koncentrációs táborokba Konzentrationslager, röviden KL, vagy KZ), illetve az ezek alárendeltségében működő, általában kényszermunkatáborként, hadiüzemként funkcionáló altáborokba (Nebenlager), külső munkacsapatokba (Aussenkommando) kerültek.  Az SS adatai szerint 1944-ben - amikor a fogolykártyák zöme keletkezett - 24 fő koncentrációs tábori központnak (Stammlager) alárendelve 1000-1200 kisebb altábor működött. E lágerrendszer legnagyobb „beszállítói” azok a különböző náci rendőri szervezetek voltak, amelyek részben a Birodalomban (és a hozzá csatolt területeken), részben pedig a megszállt országokban működtek.


 

Bár 1944-ben a magyar zsidók gettósítását és deportálását a magyar közigazgatási és rendvédelmi apparátusok (rendőrség, csendőrség) végezték, a folyamat során lényeges (szervező, ellenőrző, koordináló) szerepet játszottak a Magyarországon és a közelben (elsősorban Ausztriában és Szlovákiában) működő német biztonsági és rendőri szerveknek. Az ún. Einzelaktionen (egyéni akciók) során a nácik több ezer embert a magyar hatóságok közreműködése nélkül, önállóan tartóztattak le, majd hurcoltak el. A magyar állampolgárokat elfogó, majd a lágerrendszerbe küldő legaktívabb német rendőri hatóságok, irodák, központok feltűnnek az elemzett fogolykártyákon és az adatbázisokban.


1. táblázat. küldő/szállító hatóság, szerv szerinti megoszlás


fogolykártyák

Magyarázat

Elemszám

%

Sipo Wien

Sicherheitspolizei

Bécs

393

5,6

RSHA

Reichssicherheitshauptamt

506

7,2

BdS Budapest

Befehlshaber der Sicherheitspolizei und SD in Ungarn (Budapest),

79

1,1

B.d.S.u.S.D.Ung.K.d.S.Stuhlweissenburg

Kommandeur der SIPO und SD, Székesfehérvár

(BdS in Ungarn)

5

,1

Sipo Budapest

Sicherheitspolizei Budapest

30

,4

BdS.u.SD.i.Ung.Sond.Einsk.

Sondereinsatzkommando Eichmann (BdS in Ungarn)

2

,0

BDS SD Ung Sond Eins AK Wien

Sondereinsatzkommando Eichmann, Aussenkommando Bécs

(BdS in Ungarn)

11

,2

Stapo Wien

Staatspolizei (Gestapo) Bécs

163

2,3

BdS Slowakei Ko 29 Pressburg

Befehlshaber der Sicherheitspolizei und SD, Szlovákia, 29. kommando, Pozsony

7

,1

KdS Slowakei

Kommandeur der SIPO und SD, Szlovákia

8

,1

Egyéb

191

2,7

Adathiány

5 676

80,3

Összesen

7 071

100,0

 

 

Az egyes magyar foglyokat beküldő/szállító hatóság csak a kartonok 20 százalékánál van feltüntetve. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a többi fogoly nem a náci szervek szokásos logisztikai csatornáin érkezett volna a koncentrációs táborokba. Mindössze arról van szó, hogy az adatok felvételekor a lágerhatóságok ezt a rovatot valamilyen oknál fogva (pl. idő- vagy információhiány, az adminisztratív apparátus túlterheltsége, összeomlása) nem töltötték ki.


RSHA (Reichssicherheitshauptamt)

 

1939-ben Reinhard Heydrich SS-Obergruppenführer (tábornok) vezetésével állították fel a náci elnyomó apparátusokat tömörítő Birodalmi Biztonsági Főhivatalt (RSHA). Az RSHA központi ernyőszervezetként működve integrálta a legfontosabb náci rendőri szervek központi hivatalait (Amt). Több hivatal az RSHA működését (Amt I: szervezeti és személyi ügyek), szakmai hátterét (Amt II: adminisztratív, jogi és pénzügyek) és szakértői bázisát (Amt VII: feljegyzések, kutatások, propaganda) biztosította. Az érdemi rendőri és biztonsági munkát a többi hivatal végezte. Az elhárítási feladatokkal a belső Biztonsági Szolgálatot (Sicherheitsdienst – SD Inland) bízták meg (Amt III). A hírszerzés és kémkedés az SD Ausland feladata volt (Amt VI). A politikai jellegű nyomozásokat és letartóztatásokat a Gestapo (Geheime Staatspolizei – Titkos Államrendőrség) végezte (Amt IV), míg a bűnügyekkel a Kripo (Kriminalpolizei – Bűnügyi Rendőrség) foglalkozott (Amt V). Heydrich halála után az RSHA-t 1943 elejétől az osztrák Ernst Kaltenbrunner vezette.


SIPO (Sicherheitspolizei)

 

1933 előtt Németország olyan szövetségi állam volt, amely számos tartományból és városállamból állt. Ezek valamennyien saját rendőri szerveket működtettek. Hitler hatalomra kerülése után erős centralizáció kezdődött. 1936-ra a politikai rendőrségként működő Gestapo és a bűnügyi nyomozásokat folytató Kripo integrálásából megalakult a SIPO (Sicherheitspolizei – Biztonsági Rendőrség). A SIPO állami szerv volt, ugyanakkor parancsnoka ugyanaz a Reinhard Heydrich volt, aki egyben a náci párt és az SS biztonsági szolgálatát, az SD-t irányította. 1939-ben folytatódott az integrációs folyamat és Heydrich vezetésével létrejött az RSHA. Bár ezzel a SIPO mint önálló szerv megszűnt, az elnevezést továbbra is használták a Gestapo és Kripo közös munkájára utalva.


BdS és KdS

 

A megszállt országokba kitelepített RHSA-egységek leképezték az RSHA berlini szervezetét. Így épült fel a terror magyarországi struktúrája is: a megszálló német hadsereggel együtt Budapestre érkezett az SD és a SIPO, 5-600 emberrel. Az alakulatot a Biztonsági Rendőrség és a Biztonsági Szolgálat magyarországi főparancsnokává (Befehlshaber der Sicherheitspolizei und des SD – BdS) kinevezett Hans Geschke SS-ezredes vezette.  Neki tartoztak engedelmességgel az ország nagyvárosaiban szétszóródó regionális parancsnokok (Kommandeur der Sicherheitspolizei und des SD – KdS). Magyarországon Miskolcon, Kolozsváron, Debrecenben, Pécsett, Székesfehérváron és Újvidéken működtek KdS-ek. (Az újvidéki parancsnokságot egy idő után áthelyezték Szegedre.)  Egyes KdS-ek további lokális kirendeltségeket (Aussenstellen) hoztak létre egyes, az illetékességük alá tartozó fontosabb településeken, például Kassán és Kaposváron.  A székesfehérvári KdS az általunk vizsgált kartonokon is megjelenik. A B.d.S.u.S.D.Ung.K.d.S.Stuhlweissenburg jelölés (feloldása: Befehlshaber der Sicherheitspolizei und des SD in Ungarn - Kommandeur der Sicherheitspolizei und des SD in Stuhlweissenburg) Geschke székesfehérvári emberét, Sprinzet fedi. Az ilyen kóddal érkező foglyokat (esetünkben 5 főt) tehát a Fejér megyei székhelyről küldték Németországba.

 

 

HSSPF


A náci belső hatalomgyakorlási technika fontos eleme volt a mesterségesen gerjesztett kompetenciakáosz. A rendszer kiépülésének hátterében a bizalmatlanság állt: az átfedésben lévő hivatali hatáskörök és egymást ellenőrző szervek révén a hatalmi központok vezetői (Hitler, Himmler, Göring stb.) egyszerre több forrásból is értesülhettek az eseményekről és párhuzamosan futtatott feladatottal bízták meg az alsóbb szintek végrehajtóit, mintegy rivalizálásra kényszerítve őket. Himmler SS-vezér ezért a megszállt országokba nem csak az RSHA-t telepítette ki. Ezzel párhuzamosan létrehozta a személyi referensek hálózatát, amely őt képviselő és közvetlenül neki jelentő SS- és rendőrfőparancsnokokból (Höhere SS und Polizeiführer) állt. Magyarországon ezt a posztot Otto Winkelmann SS-tábornok töltötte be. Valamennyi, az országban tevékenykedő SS és rendőrségi szervezettel kapcsolatban állt.  Geschke BdS az RSHA központján kívül Winkelmmant is tájékoztatta a fontosabb ügyekről. Hasonlóan járt el a zsidóügyeket Budapesten intéző Adolf Eichmann is.

 

A náci államszervezés groteszk vonása, hogy a gyakran tudatosan gerjesztett, máskor pedig spontán kialakuló hatásköri zűrzavar szintenként ismétlődött. Míg tehát Himmler Magyarországon SS és rendőri vonalon Winkelmannt és Geschkét futtatta párhuzamosan, Hitler Ribbentrop külügyminisztert és Himmlert versenyeztette.

 

Winkelmann fontos szereplő volt, egy sor politikai döntésben részt vett, de apparátusa operatív műveleteket és nyomozásokat nem folytatott, logisztikai feladatokat nem látott el, így a fogolykártyákon nem jelenik meg küldő szervként.

 

1. ÁBRA. A DEPORTÁLÓ HATÓSÁGOK DEPORTÁLÁSI JOGCÍM SZERINTI MEGOSZLÁSA

szoc_010


 

Ahogy a 1. ábra is mutatja, a magyarországi elnyomó struktúra csúcsszervét, Geschke BdS budapesti irodáját meglehetősen kevés, 79 esetben (1,1 %) tüntették fel kibocsátó hatóságként. A vizsgált anyagmennyiség eloszlása a deportálási jogcímek vonatkozásában azt mutatja, hogy ráadásul a BdS által a lágerekbe irányított foglyok nagy része (58 fő, 73,4 %) nem zsidó, hanem köztörvényes bűnözőnek minősített magyar volt.  Ennek oka, hogy 1944 novemberében a német és magyar hatóságok kiürítették a sopronkőhidai börtönt, mert a főváros várható evakuációja miatt nem tudták máshol elhelyezni politikai foglyaikat. (Itt végezték ki például 1944 decemberében Bajcsy-Zsilinszky Endrét.) A Sopronkőhidán raboskodó köztörvényes elítélteket ezért Mauthausenbe vitték. A november 26-án a lágerbe érkező majdnem ötszáz magyar bűnöző közül több tucat az általunk használt mintába is bekerült. Küldő hatóságként a BdS Budapest volt feltüntetve, ez vezet a köztörvényesek magas arányához a Geschke irodája által „jegyzett” foglyok között.

 

 

Sondereinsatzkommando Eichmann (SEK)

 

Geschke BdS alá több speciális különítmény is tartozott. Az egyik ilyen egységet Adolf Eichmann SS-alezredes vezette, aki az RSHA-ban a Gestapo hivatalában (Amt IV) dolgozott, ezen belül pedig a B-4-es számú, zsidóügyi referatúrát irányította Európára kiterjedő hatáskörrel. Eichmann Magyarországra személyesen érkezett, egy, a máshol már jól bevált embereiből álló kis csoport élén. Az alakulat nevét (Sondereinsatzkommando Eichmann – SEK) is parancsnokáról kapta. A fogolykártyákon található kódjának (BdS.u.SD.i.Ung.Sond.Einsk.) feloldása: Befehlshaber der Sicherheitspolizei und des SD in Ungarn – Sondereinsatzkommando Eichmann.


A SEK feladata volt a magyar zsidóság deportálása.  Eichmann ekkor már évek óta berlini íróasztala mögül irányította az európai zsidó közösségek megsemmisítését. A megszállt országokba küldött képviselői a helyszínen a Gestapóval és az SD-vel együttműködve megszervezték a helyi zsidó lakosság elkülönítését, koncentrálását, majd deportálását. Eichmann az egyes helyszíneken csak rövid, ellenőrző látogatások erejéig jelent meg. Himmler azonban el akarta kerülni, hogy hazánkban kirobbanjon egy, az 1943-as varsói gettófelkeléshez hasonló méretű és hatású lázadás. Ezért úgy döntött, hogy a Gestapo-körökben csak a „Mester”-ként emlegetett Eichmannt küldi Magyarországra. Ez volt az első alkalom, hogy az alezredes személyesen a helyszínen irányította a deportálásokat. A parancsnok olyan emberekből állította össze egységét, akik már jelentős deportálási tapasztalattal rendelkeztek. Eichmann összesen mintegy 20 tiszttel és tiszthelyettessel érkezett. Köztük volt Dieter Wisliceny, a szlovák és görög zsidók elhurcolásának irányítója, Theodor Dannecker, a francia, bolgár és olasz akciók vezetője, Siegfried Seidl a theresienstadi gettó korábbi parancsnoka, Franz Abromeit a lengyelországi és a horvátországi a zsidóellenes akciók „szakértője”.  Az egység fontos embere volt még a jogász Otto Hunsche, a vasúti szállítás megszervezéséért felelős Franz Novak, valamint a második legnagyobb európai gettó, Lódz (Litzmannstadt) kivándorlási központjának egykori irányítója, Hermann Krumey.  


A SEK Magyarországon arra törekedett, hogy koncentrálja és deportálja az akkor kb. 170 ezer négyzetkilométeres ország területén élő mintegy 800 ezer zsidót. Alacsony létszáma miatt ehhez elengedhetetlen volt a magyar adminisztratív és rendvédelmi szervek együttműködése. A magyar kormány, különösen pedig annak zsidóügyekkel megbízott új, belügyminisztériumi államtitkára, Endre László Eichmann minden várakozását fölülmúló lelkesedéssel mozgósította az államapparátust. A kollaboráns magyar kormányzat jogfosztó rendeleteit a helyi adminisztráció (alispán, polgármester, szolgabíró, jegyző) hajtotta végre. A zsidókat magyar rendőrök és csendőrök hurcolták gettókba, majd gyűjtőtáborokba. Elkobzott vagyonukat a pénzügyi hatóságok (pénzügyigazgatóságok, pénzügyőrök) és speciálisan erre létrehozott kormányszervek kezelték. A deportáláshoz szükséges vagonkapacitást ugyan a németek teremtették elő, de a konkrét szállítmányok megszervezése megint csak a magyar hatóságok feladata volt. Mindennek eredményeképpen néhány hónap leforgása alatt több mint 450 ezer embert deportáltak. Túlnyomó többségüket, mintegy 430 ezer főt, közvetlenül Auschwitz-Birkenauba szállították, további kb. 15 ezer ember került ausztriai munkatáborokba Strasshof közelében.

 

Felmerülhet a kérdés, hogy ha a SEK szervezte a magyar zsidók döntő többségének deportálását, akkor miért csak két esetben jelenik meg a mintában küldő szervként. A választ a 2-3. táblázat rejti.


2-3. TÁBLÁZAT. A LÁGERBE ÉRKEZÉSEK KÜLDŐ HATÓSÁG SZERINTI MEGOSZLÁSA



Elemszámok

Érkezés a lágerrendszerbe: láger

Összesen

Auschwitzba érkezik

Mauthausenbe érkezik

Máshova érkezik

Küldő, szállító hatóság, szerv

Sipo Wien

0

389

0

389

RSHA

479

2

22

503[1] 

BdS Budapest

1

55

20

76

B.d.S.u.S.D.Ung.K.d.S.Stuhlweissenburg

0

0

4

4

Sipo Budapest

0

10

20

30

BdS.u.SD.i.Ung.Sond.Einsk.

0

0

2

2

BDS SD Ung Sond Eins AK Wien

0

0

11

11

Stapo Wien

0

160

2

162

BdS Slowakei Ko 29 Pressburg

0

6

1

7

KdS Slowakai

0

8

0

8

Egyéb

162

17

9

188

Összesen

642

647

91

1380

Sorszázalék

Érkezés a lágerrendszerbe: láger

Összesen

Auschwitzba érkezik

Mauthausenbe érkezik

Máshova érkezik

Küldő, szállító hatóság, szerv

Sipo Wien

0,2%

100,0%

0,2%

100,0%

RSHA

95,2%

0,4%

4,4%

100,0%

BdS Budapest

1,3%

72,4%

26,3%

100,0%

B.d.S.u.S.D.Ung.K.d.S.Stuhlweissenburg

0,2%

0,2%

100,0%

100,0%

Sipo Budapest

0,2%

33,3%

66,7%

100,0%

BdS.u.SD.i.Ung.Sond.Einsk.

0,2%

0,2%

100,0%

100,0%

BDS SD Ung Sond Eins AK Wien

0,2%

0,2%

100,0%

100,0%

Stapo Wien

0,2%

98,8%

1,2%

100,0%

BdS Slowakei Ko 29 Pressburg

0,2%

85,7%

14,3%

100,0%

KdS Slowakai

0,2%

100,0%

0,2%

100,0%

Egyéb

86,2%

9,0%

4,8%

100,0%

Összesen

46,5%

46,9%

6,6%

100,0%

 

A legnagyobb elemszámú csoport (479 fő) azokból áll, akik először Auschwitzba érkeztek és innen vitték át őket Mauthausenbe, Gross-Rosenbe és a többi táborba. Ők - ez a beérkezési dátumokból is nyilvánvaló - az Eichmann és Endre által levezényelt tavasz-nyári tömegdeportálások Auschwitzban életben maradt áldozatai. Transzportjaik RSHA jelzéssel érkeztek Auschwitzból, ahol már nem volt lényeges, hogy oda eredetileg Eichmann kommandója (egyébként természetesen az RSHA alegységeként) küldte őket Magyarországról. Mintánkban a SEK csak abban az esetben tűnik fel, ha közvetlenül (nem Auschwitzon keresztül) küldte áldozatait valamelyik lágerbe. Itt ez két, 1944 decemberében Ravensbrückbe hurcolt zsidóasszonyt jelent. (Egyiküket ismeretlen okból védőőrizetesként regisztrálták.)


SEK - Aussenkommando Wien


A BDS SD Ung Sond Eins AK Wien (Befehlshaber der Sicherheitspolizei und des SD in Ungarn - Sondereinsatzkommando Eichmann - Aussenkommando Wien) jelzésű egység is Eichmann csoportjához tartozott.  Ezt a különítményt 1944 nyarán telepítették Bécsbe.

 

1944. június végén mintegy 15 ezer embert a IV. deportálási zóna területéről nem Auschwitzba, hanem Kelet-Ausztriába vittek, rabszolgamunkára. A döntés háttere összetett. Egyrészt összefüggött azzal, hogy Blaschke SS tábornok, Bécs polgármestere június elején munkásokat kért a város környéki hadiüzemek számára Kaltenbrunnertől, az RSHA főnökétől. Másrészt ezekben a hetekben Himmler utasítására Eichmann tárgyalásokat folytatott Kasztner Rezső cionista vezetővel. Kasztner kihasználta a nácik patologikus antiszemita gondolkodásmódját és elhitette velük, hogy ő a „világzsidóságot” képviseli, ezen keresztül pedig hatással van az angolszász szövetségesek katonai és politikai döntéseire. Eichmann számára kapóra jött Blaschke kérése, mert a Kelet-Ausztriába deportált zsidókat engedményként tüntethette fel a cionistákkal folytatott tárgyalások során. (Ugyanakkor a bécsi polgármester kérésének valószínűleg mindenképpen eleget tett volna. Azaz: akkor is sor került volna a kelet-ausztriai deportálásra, ha nincsenek náci-cionista tárgyalások.)

 

A deportáltak a strasshofi elosztó táborból a környékbeli településekre kerültek, ahol mezőgazdasági munkát végeztek, romeltakarításokon és építkezéseken robotoltak. Szelekció nem volt, a családok általában együtt maradhattak. A rossz ellátás, a betegségek és az őrök brutalitása miatt sokan meghaltak, de végül több mint 80 százalékuk túlélte a holokausztot.

 

Eichmann alakulatának egy része Bécsbe települt, hogy a deportáltakat felügyelje és a rabszolgamunkára igényt tartó cégeknek elossza. A különítményt Eichmann addigi budapesti helyettese, Hermann Krumey SS alezredes vezette, állományába tartozott többek között Seidl, Schmidt, Neumann, Richter, Vrtoch és Voss is. Krumeyékat a Castellezgasse 35. szám alatti volt zsidó gimnáziumban szállásolták el. Itt egy alapos kartotékrendszert fektettek fel a munkára küldött deportáltakról, és itt semmisítették meg azokat a leveleket, amelyeket a viszonylag szerencsés ausztriai deportáltak időközben Magyarországról Auschwitzba hurcolt hozzátartozóiknak írtak.  

 

 

SIPO Budapest

 

Eichmann alakulatán (SEK) kívül Geschke BdS parancsnoksága alá tartozott Budapesten egy másik különleges egység is. A 32 fős, gestapósokból álló különítményt Alfred Trenker SS-őrnagy, budapesti KdS vezette, akire egyúttal, mint a magyar fővárosban működő SIPO erők parancsnokára is hivatkoztak.

 

Trenkerék előre elkészített listák alapján napok alatt letartóztatták a magyar ellenállás több száz potenciális résztvevőjét és vezetőjét: politikusokat, rendőrtiszteket, értelmiségieket, gazdasági vezetőket, zsidókat és keresztényeket egyaránt. Legtöbbjüket Bécsbe vitték, ahonnan további kihallgatások után sokan Mauthausenbe kerültek. Így a tábori regisztrációs lapokon már a bécsi Biztonsági Rendőrség (SIPO Wien) vagy ennek alárendeltségében működő bécsi Gestapo (Stapo Wien) foglyaként tűntek fel.

 

A budapesti SIPO persze nem csak Bécsen keresztül juttatott magyarokat a náci lágerrendszerbe. Ez az alakulat küldte például Kállay Miklós miniszterelnök fiát, Kállay András testőrfőhadnagyot Mauthausenbe az 1944. októberi kiugrási kísérletben való részvételéért. De ez a szerv jelent meg átadóként az 1944. december 17-18-án Ravensbrückbe deportált romák fogolylapján is.

 

1944 őszén azonban már nem Trenker állt a budapesti SIPO élén. Miután 1944. július 20-án katonatisztek egy csoportja sikertelen merényletet követett el Hitler ellen, az SS-őrnagyot már Berlinbe rendelték, hogy részt vegyen az összeesküvés felgöngyölítésében és az elfogottak kihallgatásában. (Más források szerint büntetésből váltották le, mert részt vett egy magyar milliomos éjszakai tivornyáin.) Helyét Reiner Gottstein SS-őrnagy, az addigi miskolci KdS vette át. Gottsteint 1945 februárjában, a Tök térségben zajló harcokban megölték. Ezután a gyakorlatban természetesen már nem létező budapesti KdS-irodát papíron is felszámolták.

 

SIPO Wien, Stapo Wien

 

A Trenker vezette budapesti SIPO által letartóztatott prominens zsidó és keresztény foglyok nagy részét először Bécsbe szállították, ahol az ottani SIPO (illetve annak részeként a bécsi Gestapo) kezébe kerültek. Ez történt Buday-Goldberger Leó nagyiparossal, Buchinger Manó és Malasits Géza szociáldemokrata politikusokkal, Andorka Rudolf diplomatával, Bakay Szilárd budapesti hadtest-parancsnokkal, vagy éppen Keresztes-Fischer Ferenc volt belügyminiszterrel.  Itt sokukat brutális kihallgatásnak vetették alá, majd Mauthausenbe, vagy más táborokba vitték őket. A Budapesten letartóztatottak jó részének kartonján ezért vagy a SIPO Wien, vagy pedig a Gestapo bécsi kirendeltségének (Stapo Wien) jelzése szerepel. A bécsi Gestapo vezetője Franz-Joseph Huber SS-ezredes volt, de a bécsi irodát a gyakorlatban helyettese, Karl Ebner irányította.

 

1944 során a Metropol szállóban lévő Gestapo főhadiszállás celláknak berendezett szobáiban a náciellenes magyar elit színe-java megfordult. Az előbb említetteken kívül itt tartották fogva például Sombor-Schweinitzer Józsefet, a politikai rendőrség volt vezetőjét, Vattay Antal altábornagyot (Horthy főhadsegédjét) és Lázár Károly altábornagyot, aki fegyveres ellenállást irányította, amikor a németek az október 15-i nyilas puccs idején bevonultak a Várba.


A 2-3. táblázaton jól látszik, hogy míg az RSHA-transzportok 95,2 százaléka Auschwitzba érkezett, addig a SIPO Wien jelzéssel küldött rabok 100, a Stapo Wientől érkező fogolycsoportok 98,8 százaléka a mauthauseni koncentrációs táborba került. Mindez azt jelzi, hogy a Magyarországról Auschwitzba induló transzportokat inkább az RSHA bonyolította, míg a mauthauseni (főleg politikai letartóztatottakból álló) szállítmányokat a budapesti és bécsi SIPO (ezen belül főleg a Gestapo) szervezte.


BdS Slowakei Ko 29 Pressburg, KdS Slowakei  

 

Szlovákia 1944 őszéig nem állt német megszállás alatt, hanem a Birodalom szövetségeseként formailag önálló (báb)államnak számított. Ennek megfelelően az országba nem neveztek ki BdS-t, illetve KdS-eket. A rendőri ügyek kezelése, a baloldaliak, náciellenesek és zsidók üldözése elsősorban a szlovák belügyi szervek feladata volt, amelyek együttműködtek a helyi szélsőségesekből szervezett Hlinka Gárdával. A németek befolyásukat elsősorban a pozsonyi német követségen keresztül érvényesítették. Eichmann megbízottja, Dieter Wisliceny például hivatalosan zsidóügyi tanácsadóként irányította a szlovákiai zsidók üldözését és deportálását.

 

Mindez azonban megváltozott, amikor 1944 augusztusában az országban náciellenes felkelés tört ki. Himmler parancsára felállítottak egy SS-ekből és rendőrségi erőkből álló speciális különítményt (Einsatzgruppe H). Az alakulatot Joseph Witiska SS-alezredes vezette, feladata pedig a felkelés leverése volt. Witiska ősztől egyúttal BdS-ként, azaz a biztonsági rendőrség és a biztonsági szolgálat szlovákiai főparancsnokaként tevékenykedett Pozsonyban (német nevén: Pressburg). Megfelelő tapasztalatokkal rendelkezett, hiszen 1944-ig a lembergi (Lwów/Lvov/Lviv) Gestapo-főnökeként szolgált. Szlovákiai tevékenységét zsidóügyekben Eichmann helyszínre érkezett képviselője, Alois Brunner segítette. A BdS Witiskával, valamint az alá beosztott KdS-ekkel együttműködve rövid idő alatt 14 ezer zsidót deportáltak Auschwitzba. Október végén ők voltak a birkenaui gázkamrák utolsó áldozatai. Ezzel párhuzamosan az országban embervadászat indult a több ezer bujkáló helyi zsidó, valamint a magyarországi deportálások elől a magyar-szlovák határon átszökő üldözöttek után. Witiskával felettesei elégedettek lehettek, mert hamarosan kitüntetést kapott és SS-ezredessé (Standartenführer) léptették elő.


Mintánk utolsó regisztrált deportáltjait 1945. február 20-án hurcolták Mauthausenbe Witiska hivatalának és beosztottainak tevékeny közreműködésével. A BdS-t a háború után elfogták és kiadták Csehszlovákiának. A fogságban öngyilkosságot követett el.



Egyéb magyarországi SS és rendőri erők

 

Magyarországon Geschke BdS alakulatain kívül is működtek SS és rendészeti szervek. Ezeknek azonban kevés közük volt a zsidók deportálásához. Az egyik kivételt Kurt Becher SS-alezredes csoportja jelentette, amely sajátos szerepet játszott a magyarországi holokausztban. Becher beosztása papíron jelentéktelennek tűnt: az SS Vezénylési Főhivatal (Führungshauptamt) alá tartozó magyarországi SS Hadfelszerelési Törzs (SS-Ausrüstungsstab) Ló- és Szállításügyi Hivatalának (Reit- und Fahrwesen Amt) főnökeként érkezett az országba. Feladata papíron a német csapatok lóutánpótlásának biztosítása volt. Becher azonban nagyon hamar Himmler és az SS gazdasági különmegbízottjává avanzsált. A már említett náci hatásköri káosz része volt az is, hogy – az egymást átfedő kompetenciájú, versengő szervezetek és megbízottak hálózata mellett és felett - egy-egy jól körülhatárolható ügyben, átmeneti periódusra személyes meghatalmazottat neveztek ki. Becher azt a feladatot kapta Himmlertől, hogy hasítson ki minél nagyobb részt a magyar zsidó vagyonból az SS számára. Ő szerezte meg gazdájának Közép-Európa legnagyobb hadiüzemét, a Weiss Manfréd konszern gyárkomplexumát, és ő vette át a cionistákkal folytatott tárgyalásokat, miután Eichmann túl rugalmatlannak mutatkozott az ügyben. Himmler személyes megbízottjaként jelentős befolyása volt a „zsidókérdés megoldásának” gazdasági aspektusára, azaz a zsidók kifosztására. Törzse azonban hivatalosan nem deportáltathatott senkit, így küldő szervként fel sem tűnik a fogolykartonokon.

 

A felsorolt magyarországi és bécsi szervek mellett más SS és rendőri hatóságok is deportáltak magyar állampolgárokat a náci lágerrendszerbe. Ez nyilvánvaló az általunk elemzett dokumentumcsoportból is. 1944-1945-ben néhány esetben kisebb, külföldön élő, de magyar állampolgárságú zsidókból, ún. védőőrizetesekből és cigányokból álló fogolycsoportokat küldtek a lágerrendszerbe a brüsszeli, eperjesi, belgrádi, hallei, grazi és veronai SIPO, Kripo és SD irodák is.



[1] A két változó kapcsolatát mutató kereszttáblákban csak azok a személyek szerepelnek, akiknek a táblázatban szereplő változók mindegyikén volt értékük. Akik tehát a változók közül akár egyiken is adathiánnyal rendelkeznek, itt nem szerepelnek. Innen ered az RSHA jelzéssel érkezett deportáltak száma közti különbség az 1. (506) és a 2. táblázat (503) között.