Magyar fogolytranszportok a náci táborokban


írta: Dancs István

Dancs István

1944-1945-ben a magyar állampolgárokat több hullámban hurcolták náci táborokba. Az utazást és az érkezést túlélőket a német hadiipar munkaerőigénye és a katonai helyzet alakulása, a táborrendszer evakuálása következtében újabb és újabb lágerekbe szállították. A fogolykartonok feldolgozása során létrejött adatbázisok   alapján a következő nagyobb transzporthullámok azonosíthatók:


 

1. Az auschwitz-birkenaui tömegtranszportok


A birkenaui megsemmisítő tábor bejárata, az ún. „Halálkapu” a holokauszt talán legismertebb, univerzális szimbóluma. Bizonyára nem vált volna azzá, ha 1944 tavaszán-nyarán nem gördülnek át rajta a magyar zsidókat szállító szerelvények végeláthatatlan egymásutánban. A náci lágerrendszer leghosszabb ideig működő, legnagyobb kiterjedésű és legtöbb embert elemésztő táborkomplexuma 1944 nyarán élte át történetének legvéresebb napjait. A holokausztkutatás atyjának tekintett Raul Hilberg professzor pontosan fogalmazott: „Auschwitzot Magyarország emelte a csúcsra”.

 

A német megszállás után 1944. április közepe és június vége között a vidéki zsidókat gettókba és gyűjtőtáborokba zárták, a fővárosiakat pedig úgynevezett sárga csillagos házakban zsúfolták össze. 1944. május 15-étől megindultak a tömeges deportálások Auschwitz-Birkenauba. Az országot a magyar és a német végrehajtók deportálási zónákra osztották, és nagyjából keletről nyugat felé haladva „megtisztították” az országot a zsidóktól. Az akció megkoronázásának a fővárosi zsidók elhurcolását szánták. Erre azonban végül nem került sor, mert Horthy kormányzó július elején leállította a kiszállításokat. A budapestiek deportálása ezzel elmaradt, a kiszállítások leálltak. Eddigre azonban már a vidéki zsidóságot deportáltak. Eichmann és magyar szövetségesei a május 15. és július 9. közötti 56 napos periódusban – német adatok szerint – 147 vonattal 437.402 magyar zsidót deportáltak. 15 ezer fő kivételével mindenkit Auschwitz–Birkenauba vittek.  

 

A magyar hatóságok a deportáltak nagy részét Kassán adták át a németeknek. A kassai vasútállomás főnöke feljegyezte az áthaladó szerelvények adatait. Listája szerint a németek 137 vonattal 400.426 magyar zsidót vettek át a magyar csendőrségtől Kassán.


1. TÁBLÁZAT. A KASSÁN ÁTHALADÓ TRANSZPORTOK LISTÁJA


bevagonírozás/ áthaladás Kassán

eredetállomás

a transzport létszáma

május 14.

Nyíregyháza

3200

május 14.

Munkács

3169

május 16.

Kassa

3055

május 16.

Beregszász

3818

május 16.

Máramarossziget

3007

május 16.

Munkács

3629

május 16.

Kassa

3629

május 17.

Kassa

3352

május 17.

Ungvár

3455

május 17.

Ökörmező

3052

május 17.

Munkács

3306

május 18.

Máramarossziget

3248

május 18.

Beregszász

3569

május 18.

Sátoraljaújhely

3439

május 18.

Munkács

3025

május 19.

Felsővisó

3032

május 19.

Mátészalka

3299

május 19.

Szatmárnémeti

3000

május 19.

Munkács

3222

május 20.

Máramarossziget

3104

május 20.

Nagyszőllős

3458

május 20.

Munkács

3026

május 21.

Felsővisó

3013

május 21.

Nyíregyháza

3274

május 21.

Sátoraljaújhely

3290

május 21.

Munkács

2861

május 22.

Máramarossziget

3490

május 22.

Ungvár

3335

május 22.

Szatmárnémeti

3300

május 22.

Mátészalka

3298

május 23.

Felsővisó

3023

május 23.

Nyíregyháza

3272

május 23.

Munkács

3269

május 23.

Nagyvárad

3110

május 24.

Beregszász

2602

május 24.

Kassa

3172

május 24.

Huszt

3328

május 24.

Munkács

3080

május 25.

Ungvár

3334

május 25.

Nagyvárad

3148

május 25.

Kolozsvár

3130

május 25.

Aknaszlatina

3317

május 25.

Felsővisó

3006

május 26.

Huszt

3249

május 26.

Szatmárnémeti

3336

május 27.

Sátoraljaújhely

3325

május 27.

Nagyszőllős

3415

május 27.

Nyíregyháza

2708

május 27.

Ungvár

2988

május 27.

Marosvásárhely

3183

május 28.

Técső

2208

május 28.

Dés

3150

május 28.

Nagyvárad

3227

május 29.

Beregszász

860

május 29.

Mátészalka

3299

május 29.

Kolozsvár

3417

május 29.

Szatmárnémeti

3306

május 29.

Nagyvárad

3166

május 30.

Kisvárda

3475

május 30.

Marosvásárhely

3203

május 30.

Nagyvárad

3187

május 30.

Szatmárnémeti

3300

május 31.

Ungvár

3056

május 31.

Kolozsvár

3270

május 31.

Nagybánya

3073

május 31.

Szilágysomlyó

3106

június 1.

Mátészalka

3299

június 1.

Kisvárda

3421

június 1.

Nagyvárad

3059

június 1.

Szatmárnémeti

2615

június 2.

Huszt

2396

június 2.

Beszterce

3106

június 2.

Kolozsvár

3100

június 3.

Nagyszőllős

2967

június 3.

Kassa

2499

június 3.

Nagyvárad

2972

június 3.

Szilágysomlyó

3161

június 4.

Szászrégen

3149

június 4.

Sátoraljaújhely

2567

június 5.

Nagyvárad

2527

június 5.

Mátészalka

3100

június 5.

Nyíregyháza

2253

június 5.

Nagybánya

2844

június 6.

Huszt

1852

június 6.

Dés

3160

június 6.

Beszterce

2875

június 6.

Szilágysomlyó

1584

június 8.

Dés

1364

június 8.

Kolozsvár

1784

június 8.

Marosvásárhely

1163

június 9.

Kolozsvár

1447

június 11.

Maklár

2794

június 12.

Diósgyőr

2675

június 12.

Balassagyarmat

2810

június 12.

Diósgyőr

2941

június 12.

Érsekújvár

2899

június 12.

Diósgyőr

3051

június 13.

Hatvan

2961

június 13.

Komárom

2790

június 13.

Salgótarján

2310

június 14.

Miskolc – Diósgyőr

3968

június 14.

Balassagyarmat

1867

június 15.

Léva

2678

június 15.

Miskolc

2829

június 15.

Érsekújvár

1980

június 16.

Győr

2985

június 16.

Komárom

2673

június 16.

Dunaszerdahely

2969

június 25.

Debrecen

2286

június 26.

Szeged

3199

június 27.

Debrecen

3842

június 27.

Kecskemét

2642

június 27.

Nagyvárad

2819

június 27.

Békéscsaba

3118

június 28.

Bácsalmás

2737

június 29.

Kecskemét

2790

június 29.

Szolnok

2038

június 29.

Debrecen

3026

július 5.

Sárvár

3105

július 5.

Szombathely

3103

július 6.

Kaposvár

3050

július 6.

Pécs

3100

július 6.

Kaposvár

2066

július 7.

Sopron

3077

július 7.

Pápa

2793

július 7.

Paks

1072

július 7.

Monor

3549

július 7.

Óbuda

3151

július 7.

Sárvár

2204

július 8.

Pécs

2523

július 8.

Óbuda

2997

július 9.

Monor

3065

július 9.

Óbuda

3072

július 9.

Budakalász

3072

július 9.

Monor

3079

július 9.

Békásmegyer

1924

július 20.

Rákoscsaba

1230

 

 

A fogolykarton-adatbázis hű lenyomata a Magyarországon történteknek. A 2. táblázaton látható, hogy a regisztrált foglyok 78,4 százaléka Auschwitzban lépett be a náci lágerrendszerbe. A 3. táblázatból pedig nyilvánvaló, hogy csaknem az összes Auschwitzba érkező Hӓftling (fogoly) zsidó volt.

 

2. Táblázat. az érkezési láger szerinti megoszlás


 

fogolykártyák

 

Elemszám

%

Auschwitzba érkezik

5 545

78,4

Mauthausenbe érkezik

823

11,6

Máshova érkezik

623

8,8

Adathiány

80

1,1

Összesen

7 071

100,0

 

3. TÁBLÁZAT. AZ ÉRKEZÉSI LÁGEREK MEGOSZLÁSA DEPORTÁLÁSI JOGCÍM SZERINT



Érkezés a lágerrendszerbe: láger

Összesen

Auschwitzba érkezik

Mauthausenbe érkezik

Máshova érkezik

Deportálás jogcíme

Magyar zsidó

99,2%

79,0%

85,0%

95,6%

Magyar cigány

0,0%

0,2%

4,5%

0,4%

Magyar köztörvényes

0,2%

7,9%

0,2%

1,1%

Magyar rendőrségi őrizetes

0,0%

2,4%

0,0%

0,3%

Magyar politikai fogoly

0,1%

0,5%

1,7%

0,3%

Magyar védőőrizetes

0,4%

9,7%

7,5%

2,1%

Egyéb

0,2%

0,2%

1,2%

0,3%

Összesen

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

 

Mindez azt jelenti, hogy teljes minta több mint háromnegyedét az Auschwitzba érkező zsidó foglyok adják. Így nem meglepő, hogy a kassai transzportlista és a fogolykartonok érkezési dátumai sokszor megfeleltethetőek egymásnak. A kartonok mintáján megjelenő nagyobb májusi csomópontokat (május 18: 147 érkező, május 20: 289 érkező, május 21: 462 érkező, stb.) az ekkor regisztrált foglyok eredeti lakóhelyével (Munkács, Beregszász, stb.) összevetve például nyilvánvaló válik, hogy az I. deportációs zónából érkező, Kassán május 25-ig áthaladó tömegtranszportok túlélőivel van dolgunk. Ugyanígy például a június 14-én érkezők jelentős része a két nappal azelőtt Kassán áthaladt érsekújvári transzport „utasai” voltak.


2.  A strasshofi deportáció

 

A majdnem 440 ezer, vidékről deportált magyar zsidó mintegy 3 százaléka nem Auschwitzba, hanem Kelet-Ausztriába került. Ennek két fő oka volt. Egyrészt Hanns Blaschke SS-tábornok, bécsi polgármester sürgős munkaerő utánpótlást kért Kaltenbrunnertől, az RSHA főnökétől. A leglogikusabb megoldásnak az tűnt, hogy a már folyamatban lévő magyarországi deportálások néhány transzportját Ausztriába irányítják. Másrészt 1944 tavaszán-nyarán intenzív tárgyalások folytak Magyarországon az SS és a cionisták között. A bizarr eseménysort az indította el, hogy Himmler – érezve a Harmadik Birodalom végnapjainak közeledtét – kapcsolatokat keresett az angolszász kormányokkal Hitler háta mögött. Többfelé tapogatózott, és így jutott el a magyarországi cionistákhoz. Himmler vérbeli náciként meg volt győződve arról, hogy a „nemzetközi zsidósághoz” fűződő kapcsolataik révén hatással tudnak lenni London és Washington álláspontjára. A Kasztner Rezső vezette cionista csoportnak természetesen semmilyen befolyása nem volt a világpolitikára, de úgy látta, hogy a tárgyalások révén talán meg tud menteni néhány zsidót. A különös alkudozásokat német részről kezdetben Eichmann vezette, akinek kapóra jött Blaschke Kaltenbrunneren keresztül érkező kérése. A zsidók Kelet-Ausztriába küldését a tárgyalásokon az SS „jóindulatú” lépéseként interpretálta, hiszen a deportáltak nem a rettegett auschwitzi haláltáborba kerültek. Egyben Kaltenbrunner utasításának is eleget tett.

 

A IV. deportálási zónából (például Baja, Debrecen, Szeged, Szolnok) Ausztriába hurcolt zsidók létszámát különböző becslések 20.787 és 10 ezer fő közé teszik. Ezek közül leginkább a 15 ezer tűnik elfogadhatónak. A strasshofi elosztó központba érkező deportáltak lényegesen szerencsésebbek voltak Auschwitzba került társaiknál. Kelet-Ausztriában ugyanis nem a megsemmisítés volt az elsődleges cél, hanem a rabszolgamunka. Ennek megfelelően a családok sok helyen együtt maradhattak. Gyakran az ellátás és a bánásmód is elviselhetőbb volt, mint más koncentrációs táborokban. A háború utolsó hónapjaiban a deportáltak egy részét Mauthausenbe, Theresienstadtba és más lágerekbe vitték. Összességében a nyáron Kelet-Ausztriába hurcolt deportáltak mintegy 80 százaléka túlélte a holokausztot.


3. Az egyéni akciók (Einzelaktionen)

 

A nyári tömegdeportálásokat a német rendőri szervek képtelenek lettek volna a magyar hatóságok segítsége nélkül megszervezni és lebonyolítani. Az úgynevezett Einzelaktionen (egyéni akciók) keretében azonban több, kisebb szállítmányt is a náci lágerrendszerbe küldtek. Ilyenek voltak az első, Auschwitzba indított transzportok is. Április 28-29-én összesen 3800 zsidót hurcoltak a haláltáborba a kistarcsai és a topolyai internálótáborokból és budapesti börtönökből. A tömegdeportálások júliusi leállítása után is sor került hasonló akciókra. Július 19-én és 24-én a kistarcsai, majd a sárvári tábor összesen mintegy 2720 foglyát szállították Auschwitzba.

 

A magyarországi német rendőri szervek kisebb zsidó transzportokat a további hónapokban is küldtek a lágerekbe. Auschwitzba például augusztus 19-én 16 főt, 22-én 2 főt, szeptember 4-én 5 bécsi magyar zsidót, 5-én 5 főt. Az utolsó ilyen szállítmányok egyike lehetett az, amelynek két tagja az általunk elemzett mintába is bekerült: őket Eichmann Sondereinsatzkommandója irányította Ravensbrückbe 1944 decemberének elején. Az Einzelaktionen keretében összesen mintegy 10-12 ezer embert hurcoltak a náci lágerrendszerbe.

 

4. A prominensek szállítmányai

 

A német megszállást követő napokban a német rendőri szervek (elsősorban Alfred Trenker SS őrnagy Gestapo-különítménye) és magyar segítőik százával tartóztatták le a magyar politikai és gazdasági élet zsidó és nem zsidó vezető személyiségeit. Elfogták például Chorin Ferencet, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökét, Vida Jenő nagyiparost, Baranyai Lipótot, a Magyar Nemzeti Bank elnökét és Sombor-Schweinitzer Józsefet, a politikai rendőrség főnökét. Elhurcolták Bajcsy-Zsilinszky Endre és Rassay Károly országgyűlési képviselőket, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert, Gratz Gusztáv volt külügyminisztert és Andorka Rudolf diplomatát. Az előre elkészített elfogatási listán szerepelt mindenki, akiről a megszállók feltételezték, hogy németellenes szervezkedésbe kezdhet. Ilyen volt például Bethlen István volt miniszterelnök és Kállay Miklós is, aki a megszállásig volt a kormány feje. Mindketten elmenekültek. Míg Bethlen sikeresen bujkált a következő hónapokban, Kállayt végül elfogták, Mauthausenbe, majd Dachauba deportálták.

 

A letartóztatottak nagy részét először Bécsbe vitték, ahol az ottani Gestapo kihallgatta őket. Ezután általában Mauthausenbe kerültek. Itt a prominens keresztényeket leggyakrabban „védőőrizetesként”, míg a zsidókat „magyar zsidóként” regisztrálták. A 4. táblázaton jól látható, hogy mintánkban a nem zsidóként regisztráltak legnagyobb csoportját a védőőrizetesek adták. Ebbe a kategóriába nem csak a prominensek, hanem más, politikai okokból elhurcoltak is beletartoztak, például náciellenes szervezkedéssel gyanúsított „hétköznapi” magyarok.  Közülük sokan szintén Mauthausenbe kerültek. A budapesti és bécsi Gestapo-irodák deportációs gyakorlatát tükrözi a 1. ábra, amelyen megfigyelhető, hogy a minta nem zsidó származású tagjai (köztük elsősorban a védőőrizetesek) a legnagyobb arányban (18 %) Mauthausenben léptek be a lágerrendszerbe.


4. Táblázat. a deportálás jogcíme szerinti megoszlás


 

fogolykártyák

 

Elemszám

%

Magyar zsidó

6 716

95,0

Magyar cigány

32

0,5

Magyar köztörvényes

78

1,1

Magyar rendőrségi őrizetes

21

0,3

Magyar politikai fogoly

22

0,3

Magyar védőőrizetes

151

2,1

Egyéb

19

0,3

Adathiány

32

0,5

Összesen

7 071

100,0

 

 

1. ábra. A különböző táborokba érkezők származás szerinti megoszlása

 

szoc_009

 

5. A nyilas korszak deportálásai


Horthy rosszul szervezett és hamvába holt kiugrási kísérletére válaszul a megszálló németek 1944. október 15-16-án Szálasi Ferencet és Nyilaskeresztes Pártját juttatták hatalomra. A nyári deportálások leállítása után Budapestet csalódottan elhagyó Eichmann rögtön visszatért. A nácik lehetőséget láttak arra, hogy befejezzék a „zsidótlanítás” magyarországi programját. Az SS-alezredes és Vajna Gábor nyilas belügyminiszter gyorsan megállapodtak a deportálások újraindításában. Az úti cél most már nem Auschwitz volt. A németeknek ekkor már munkaerőre volt szükségük, a szisztematikus népirtási szándékok a háttérbe szorultak.

 

Október 20-án hajnalban a nyilas karhatalom megkezdte a munkaképes (vagy annak minősített) zsidók összegyűjtését Budapesten. Néhány nap alatt 25 ezer férfit és 10 ezer nőt hurcoltak el. Őket kezdetben a főváros környékén, erődítéseken dolgoztatták. Október 26-án a nyilasok mintegy 14-15 ezer munkaszolgálatost „engedtek át” a németeknek. November elején megindult a fővárosban összegyűjtött emberek deportálása is. A zsidók egy részét gyalogmenetekben hajtották nyugat felé, másokat vasúton szállítottak el. Bár november végén Szálasi külpolitikai megfontolásokból, a semleges országok (Svédország, Svájc, Vatikán, stb.) nyomására leállította a gyalogmeneteket, a kisebb volumenű vasúti deportálások folytatódtak.  November eleje és december vége között összesen 50 ezer magyar zsidót hurcoltak el. A deportáltak egy része erődítési építkezéseken robotolt a nyugati határszélen. A rabszolgamunka túlélőit 1945 tavaszán vitték a Birodalom koncentrációs táboraiba. Másokat Magyarországról közvetlenül a lágerrendszerbe szállítottak.

 

A nyilas időszakban deportáltak több ezer romát is. Elsősorban dunántúli cigányokat vittek el. Legtöbbjüket a komáromi Csillagerődben tartották fogva és a munkaképeseket innen szállították Buchenwaldba, Ravensbrückbe, Sachsenhausenbe és Bergen-Belsenbe.

 

A fogolykarton-mintában meglehetősen alacsony a roma származásuk miatt deportáltak száma.  Érkezési helyszíneiket és időpontjaikat az alábbi táblázatok foglalják össze:

 

5. a. TÁBLÁZAT. A ROMÁK ÉRKEZÉSE A LÁGEREKBE

 

 

elemszám

%

Mauthausenbe érkezik

2

6,3

Máshova érkezik

27

84,4

Adathiány

3

9,4

Összesen

32

100,0

 

 

 

5.b. TÁBLÁZAT. A ROMÁK ÉRKEZÉSI IDŐPONTJAI


 

elemszám

%

1944.05.05

2

6,3

1944.11.07

1

3,1

1944.11.14

1

3,1

1944.11.28

1

3,1

1944.12.01

1

3,1

1944.12.02

15

46,9

1944.12.18

3

9,4

1944.12.19

1

3,1

1944.12.23

1

3,1

Adathiány

6

18,8

Összesen

32

100,0

 

A fenti adatok is jelzik azt a tényt, hogy a romák túlnyomó részét a nyilas korszakban deportálták. A májusi regisztráció nem Magyarországról érkező szállítmányt takar: ekkor ugyanis a grazi Kripo (bűnügyi rendőrség) küldött két magyar romát Mauthausenbe. A nyilas korszak deportációs iránya is kirajzolódik a táblázatból. A cigányokat ekkor elsősorban nem Mauthausenbe, hanem más táborokba hurcolták.

 

 

6. Lágerközi transzportok Auschwitzból

 

Az Auschwitzba deportált magyar zsidók döntő többségét azonnal meggyilkolták. A többiek a lágerkomplexum különböző szektoraiba kerültek. Egy részükkel végeztek a katasztrofális körülmények (bánásmód, ellátás, járványok), vagy a további szelekciók. Másokat a különböző náci koncentrációs és munkatáborokba szórtak szét. Ahogy a 6. táblázat is mutatja, az általunk elemzett minta döntő többségét Mauthausenbe szállították.

 

6. Táblázat. A további transzportok megoszlása


 

fogolykártyák

 

Elemszám

%

Auschwitzból Mauthausenbe

4 075

73,5

Auschwitzból Mittelbauba

147

2,7

Auschwitzból Gross-Rosenbe

553

10,0

Auschwitzból Sachsenhausenbe

351

6,3

Auschwitzból Plaszówba

1

0,0

Auschwitzból Ravensbrückbe

38

0,7

Auschwitzból Buchenwaldba

3

0,1

Auschwitzból Dachauba

1

0,0

Auschwitzból egyéb táborba

5

0,1

Auschwitz II-ből I-be, majd innen tovább

15

0,3

Adathiány (Auschwitzba érkezett, de a további transzport ismeretlen)

356

6,4

Összesen

5 545

100,0

 

Ha transzportokra bontjuk a mintát, hasonló eredményt kapunk: a népesebb (a mintán 800 fő fölötti) szállítmányok Auschwitzból Mauthausenbe tartottak,  vagonokban pedig magyar zsidókat szállítottak.


7.a. TÁBLÁZAT. AZ 1944.05.28-ÁN TOVÁBBSZÁLLÍTOTT TRANSZPORTOK MEGOSZLÁSA


 

Elemszám

%

Auschwitzból Mauthausenbe

842

98,5

Auschwitzból Gross-Rosenbe

10

1,2

Auschwitzból Sachsenhausenbe

1

0,1

Nem Auschwitzba érkezett, ezért irreleváns

2

0,2

Összesen

855

100,0

 

7.b. TÁBLÁZAT. AZ 1944.05.28-ÁN TOVÁBBSZÁLLÍTOTT TRANSZPORTOK FOGOLYCSOPORTOK SZERINTI MEGOSZLÁSA


 

Elemszám

%

Magyar zsidó

854

99,9

Adathiány

1

0,1

Összesen

855

100,0

 

 

 

8.a. TÁBLÁZAT. AZ 1944.06.08-ÁN TOVÁBBSZÁLLÍTOTT TRANSZPORTOK MEGOSZLÁSA


 

Elemszám

%

Auschwitzból Mauthausenbe

779

96,7

Auschwitzból Gross-Rosenbe

18

2,2

Auschwitzból Sachsenhausenbe

7

0,9

Adathiány

2

0,2

Összesen

806

100,0

 

8.b. TÁBLÁZAT. AZ 1944.06.08-AI TOVÁBBSZÁLLÍTOTT TRANSZPORTOK FOGOLYCSOPORTOK SZERINTI MEGOSZLÁSA


 

Elemszám

%

Magyar zsidó

806

100,0

 

9.a. TÁBLÁZAT. AZ 1944.06.13-AI TOVÁBBSZÁLLÍTOTT TRANSZPORTOK MEGOSZLÁSA


 

Elemszám

%

Auschwitzból Mauthausenbe

832

99,7

Auschwitzból Gross-Rosenbe

1

0,1

Nem Auschwitzba érkezett, ezért irreleváns

2

0,2

Összesen

835

100,0

 

9.B. TÁBLÁZAT. AZ 1944.06.13-AI TOVÁBBSZÁLLÍTOTT TRANSZPORTOK FOGOLYCSOPORT SZERINTI MEGOSZLÁSA


 

Elemszám

%

Magyar zsidó

834

99,9

Magyar védőőrizetes

1

0,1

Összesen

835

100,0

 

7. Lágerközi transzportok az összeomlás időszakában


A szövetséges csapatok előretörésével a náci Németország által kontrollált területek egyre zsugorodtak. A táborrendszer első elesett bástyája a szovjet hadsereg által 1944 júliusában felszabadított Lublin-Majdanek volt.

 

Auschwitz kiürítését még 1944 késő nyarán elkezdték előkészíteni. Novemberben hozzáláttak a krematóriumok leszereléséhez. A front közeledtével egyre nagyobb fogolycsoportokat küldtek a Birodalom belső területein lévő táborokba. 1944-45 fordulóján a rohamosan tért vesztő nácik által megmozgatott fogolytömeg lavinaszerűen nőtt: összesen mintegy félmillió foglyot evakuáltak. Egy részüket gyalogmenetekben hajtották sok száz kilométeren keresztül. A gyengéket, a továbbmenni képteleneket vagy a szökést megkísérlőket agyonlőtték. Más szállítmányokat (gyakran nyitott kocsikból álló) szerelvényeken szállítottak el. Az összeomlás káoszában ezek a vonatok sokszor céltalanul bolyongtak a széthulló lágerrendszerben. A bezárt foglyok napokig-hetekig nem jutottak élelemhez, vízhez, friss levegőhöz. Előfordult, hogy a célállomásra befutó szerelvények már nagyrészt csak hullákat szállítottak.

 

 

A kiürítési folyamat leképeződik a fogolykartonok adatbázisában is. 1944 novembere és 1945 januárja között több olyan időpont válik ki a mintából, amikor nagyobb számban szállítottak magyar állampolgárságú deportáltakat más táborokba:

  •  
  • 1944. november 3. 239 fő, a teljes sokaság 4 százaléka, az ilyen adattal rendelkezők 4 százaléka
  • 1945. január 25. 511 fő, a teljes sokaság 7 százaléka, az ilyen adattal rendelkezők 10 százaléka
  • 1945. január 29. 258 fő, a teljes sokaság 4 százaléka, az ilyen adattal rendelkezők 5 százaléka
  • 1945. február 13. 108 fő, a teljes sokaság 2 százaléka, az ilyen adattal rendelkezők 2 százaléka
  • 1945. február 17. 123 fő, a teljes sokaság 2 százaléka, az ilyen adattal rendelkezők 2 százaléka
  • 1945. március 3. 372 fő, a teljes sokaság 5 százaléka, az ilyen adattal rendelkezők 7 százaléka