Magyar fogolytranszportok a náci táborokban

---

írta: Dancs István

Dancs István

 

1. Az auschwitz-birkenaui tömegtranszportok

A birkenaui megsemmisítő tábor bejárata, az ún. „Halálkapu” a holokauszt talán legismertebb, univerzális szimbóluma. Bizonyára nem vált volna azzá, ha 1944 tavaszán-nyarán nem gördülnek át rajta a magyar zsidókat szállító szerelvények végeláthatatlan egymásutánban. A náci lágerrendszer leghosszabb ideig működő, legnagyobb kiterjedésű és legtöbb embert elemésztő táborkomplexuma 1944 nyarán élte át történetének legvéresebb napjait. A holokausztkutatás atyjának tekintett Raul Hilberg professzor pontosan fogalmazott: „Auschwitzot Magyarország emelte a csúcsra”.

 

A német megszállás után 1944. április közepe és június vége között a vidéki zsidókat gettókba és gyűjtőtáborokba zárták, a fővárosiakat pedig úgynevezett sárga csillagos házakban zsúfolták össze. 1944. május 15-étől megindultak a tömeges deportálások Auschwitz-Birkenauba. Az országot a magyar és a német végrehajtók deportálási zónákra osztották, és nagyjából keletről nyugat felé haladva „megtisztították” az országot a zsidóktól. Az akció megkoronázásának a fővárosi zsidók elhurcolását szánták. Erre azonban végül nem került sor, mert Horthy kormányzó július elején leállította a kiszállításokat. A budapestiek deportálása ezzel elmaradt, a kiszállítások leálltak. Eddigre azonban már a vidéki zsidóságot deportáltak. Eichmann és magyar szövetségesei a május 15. és július 9. közötti 56 napos periódusban – német adatok szerint – 147 vonattal 437.402 magyar zsidót deportáltak. 15 ezer fő kivételével mindenkit Auschwitz–Birkenauba vittek.  

 

A magyar hatóságok a deportáltak nagy részét Kassán adták át a németeknek. A kassai vasútállomás főnöke feljegyezte az áthaladó szerelvények adatait. Listája szerint a németek 137 vonattal 400.426 magyar zsidót vettek át a magyar csendőrségtől Kassán.

1. TÁBLÁZAT. A KASSÁN ÁTHALADÓ TRANSZPORTOK LISTÁJA

bevagonírozás/ áthaladás Kassán	eredetállomás	a transzport létszáma
május 14.	Nyíregyháza	3200
május 14.	Munkács	3169
május 16.	Kassa	3055
május 16.	Beregszász	3818
május 16.	Máramarossziget	3007
május 16.	Munkács	3629
május 16.	Kassa	3629
május 17.	Kassa	3352
május 17.	Ungvár	3455
május 17.	Ökörmező	3052
május 17.	Munkács	3306
május 18.	Máramarossziget	3248
május 18.	Beregszász	3569
május 18.	Sátoraljaújhely	3439
május 18.	Munkács	3025
május 19.	Felsővisó	3032
május 19.	Mátészalka	3299
május 19.	Szatmárnémeti	3000
május 19.	Munkács	3222
május 20.	Máramarossziget	3104
május 20.	Nagyszőllős	3458
május 20.	Munkács	3026
május 21.	Felsővisó	3013
május 21.	Nyíregyháza	3274
május 21.	Sátoraljaújhely	3290
május 21.	Munkács	2861
május 22.	Máramarossziget	3490
május 22.	Ungvár	3335
május 22.	Szatmárnémeti	3300
május 22.	Mátészalka	3298
május 23.	Felsővisó	3023
május 23.	Nyíregyháza	3272
május 23.	Munkács	3269
május 23.	Nagyvárad	3110
május 24.	Beregszász	2602
május 24.	Kassa	3172
május 24.	Huszt	3328
május 24.	Munkács	3080
május 25.	Ungvár	3334
május 25.	Nagyvárad	3148
május 25.	Kolozsvár	3130
május 25.	Aknaszlatina	3317
május 25.	Felsővisó	3006
május 26.	Huszt	3249
május 26.	Szatmárnémeti	3336
május 27.	Sátoraljaújhely	3325
május 27.	Nagyszőllős	3415
május 27.	Nyíregyháza	2708
május 27.	Ungvár	2988
május 27.	Marosvásárhely	3183
május 28.	Técső	2208
május 28.	Dés	3150
május 28.	Nagyvárad	3227
május 29.	Beregszász	860
május 29.	Mátészalka	3299
május 29.	Kolozsvár	3417
május 29.	Szatmárnémeti	3306
május 29.	Nagyvárad	3166
május 30.	Kisvárda	3475
május 30.	Marosvásárhely	3203
május 30.	Nagyvárad	3187
május 30.	Szatmárnémeti	3300
május 31.	Ungvár	3056
május 31.	Kolozsvár	3270
május 31.	Nagybánya	3073
május 31.	Szilágysomlyó	3106
június 1.	Mátészalka	3299
június 1.	Kisvárda	3421
június 1.	Nagyvárad	3059
június 1.	Szatmárnémeti	2615
június 2.	Huszt	2396
június 2.	Beszterce	3106
június 2.	Kolozsvár	3100
június 3.	Nagyszőllős	2967
június 3.	Kassa	2499
június 3.	Nagyvárad	2972
június 3.	Szilágysomlyó	3161
június 4.	Szászrégen	3149
június 4.	Sátoraljaújhely	2567
június 5.	Nagyvárad	2527
június 5.	Mátészalka	3100
június 5.	Nyíregyháza	2253
június 5.	Nagybánya	2844
június 6.	Huszt	1852
június 6.	Dés	3160
június 6.	Beszterce	2875
június 6.	Szilágysomlyó	1584
június 8.	Dés	1364
június 8.	Kolozsvár	1784
június 8.	Marosvásárhely	1163
június 9.	Kolozsvár	1447
június 11.	Maklár	2794
június 12.	Diósgyőr	2675
június 12.	Balassagyarmat	2810
június 12.	Diósgyőr	2941
június 12.	Érsekújvár	2899
június 12.	Diósgyőr	3051
június 13.	Hatvan	2961
június 13.	Komárom	2790
június 13.	Salgótarján	2310
június 14.	Miskolc – Diósgyőr	3968
június 14.	Balassagyarmat	1867
június 15.	Léva	2678
június 15.	Miskolc	2829
június 15.	Érsekújvár	1980
június 16.	Győr	2985
június 16.	Komárom	2673
június 16.	Dunaszerdahely	2969
június 25.	Debrecen	2286
június 26.	Szeged	3199
június 27.	Debrecen	3842
június 27.	Kecskemét	2642
június 27.	Nagyvárad	2819
június 27.	Békéscsaba	3118
június 28.	Bácsalmás	2737
június 29.	Kecskemét	2790
június 29.	Szolnok	2038
június 29.	Debrecen	3026
július 5.	Sárvár	3105
július 5.	Szombathely	3103
július 6.	Kaposvár	3050
július 6.	Pécs	3100
július 6.	Kaposvár	2066
július 7.	Sopron	3077
július 7.	Pápa	2793
július 7.	Paks	1072
július 7.	Monor	3549
július 7.	Óbuda	3151
július 7.	Sárvár	2204
július 8.	Pécs	2523
július 8.	Óbuda	2997
július 9.	Monor	3065
július 9.	Óbuda	3072
július 9.	Budakalász	3072
július 9.	Monor	3079
július 9.	Békásmegyer	1924
július 20.	Rákoscsaba	1230

 

 

A fogolykarton-adatbázis hű lenyomata a Magyarországon történteknek. A 2. táblázaton látható, hogy a regisztrált foglyok 78,4 százaléka Auschwitzban lépett be a náci lágerrendszerbe. A 3. táblázatból pedig nyilvánvaló, hogy csaknem az összes Auschwitzba érkező Hӓftling (fogoly) zsidó volt.

 

2. Táblázat. az érkezési láger szerinti megoszlás

 

3. TÁBLÁZAT. AZ ÉRKEZÉSI LÁGEREK MEGOSZLÁSA DEPORTÁLÁSI JOGCÍM SZERINT

		Érkezés a lágerrendszerbe: láger			Összesen
		Auschwitzba érkezik	Mauthausenbe érkezik	Máshova érkezik
Deportálás jogcíme	Magyar zsidó	99,2%	79,0%	85,0%	95,6%
	Magyar cigány	0,0%	0,2%	4,5%	0,4%
	Magyar köztörvényes	0,2%	7,9%	0,2%	1,1%
	Magyar rendőrségi őrizetes	0,0%	2,4%	0,0%	0,3%
	Magyar politikai fogoly	0,1%	0,5%	1,7%	0,3%
	Magyar védőőrizetes	0,4%	9,7%	7,5%	2,1%
	Egyéb	0,2%	0,2%	1,2%	0,3%
Összesen		100,0%	100,0%	100,0%	100,0%

 

Mindez azt jelenti, hogy teljes minta több mint háromnegyedét az Auschwitzba érkező zsidó foglyok adják. Így nem meglepő, hogy a kassai transzportlista és a fogolykartonok érkezési dátumai sokszor megfeleltethetőek egymásnak. A kartonok mintáján megjelenő nagyobb májusi csomópontokat (május 18: 147 érkező, május 20: 289 érkező, május 21: 462 érkező, stb.) az ekkor regisztrált foglyok eredeti lakóhelyével (Munkács, Beregszász, stb.) összevetve például nyilvánvaló válik, hogy az I. deportációs zónából érkező, Kassán május 25-ig áthaladó tömegtranszportok túlélőivel van dolgunk. Ugyanígy például a június 14-én érkezők jelentős része a két nappal azelőtt Kassán áthaladt érsekújvári transzport „utasai” voltak.

2.  A strasshofi deportáció

 

A majdnem 440 ezer, vidékről deportált magyar zsidó mintegy 3 százaléka nem Auschwitzba, hanem Kelet-Ausztriába került. Ennek két fő oka volt. Egyrészt Hanns Blaschke SS-tábornok, bécsi polgármester sürgős munkaerő utánpótlást kért Kaltenbrunnertől, az RSHA főnökétől. A leglogikusabb megoldásnak az tűnt, hogy a már folyamatban lévő magyarországi deportálások néhány transzportját Ausztriába irányítják. Másrészt 1944 tavaszán-nyarán intenzív tárgyalások folytak Magyarországon az SS és a cionisták között. A bizarr eseménysort az indította el, hogy Himmler – érezve a Harmadik Birodalom végnapjainak közeledtét – kapcsolatokat keresett az angolszász kormányokkal Hitler háta mögött. Többfelé tapogatózott, és így jutott el a magyarországi cionistákhoz. Himmler vérbeli náciként meg volt győződve arról, hogy a „nemzetközi zsidósághoz” fűződő kapcsolataik révén hatással tudnak lenni London és Washington álláspontjára. A Kasztner Rezső vezette cionista csoportnak természetesen semmilyen befolyása nem volt a világpolitikára, de úgy látta, hogy a tárgyalások révén talán meg tud menteni néhány zsidót. A különös alkudozásokat német részről kezdetben Eichmann vezette, akinek kapóra jött Blaschke Kaltenbrunneren keresztül érkező kérése. A zsidók Kelet-Ausztriába küldését a tárgyalásokon az SS „jóindulatú” lépéseként interpretálta, hiszen a deportáltak nem a rettegett auschwitzi haláltáborba kerültek. Egyben Kaltenbrunner utasításának is eleget tett.

 

A IV. deportálási zónából (például Baja, Debrecen, Szeged, Szolnok) Ausztriába hurcolt zsidók létszámát különböző becslések 20.787 és 10 ezer fő közé teszik. Ezek közül leginkább a 15 ezer tűnik elfogadhatónak. A strasshofi elosztó központba érkező deportáltak lényegesen szerencsésebbek voltak Auschwitzba került társaiknál. Kelet-Ausztriában ugyanis nem a megsemmisítés volt az elsődleges cél, hanem a rabszolgamunka. Ennek megfelelően a családok sok helyen együtt maradhattak. Gyakran az ellátás és a bánásmód is elviselhetőbb volt, mint más koncentrációs táborokban. A háború utolsó hónapjaiban a deportáltak egy részét Mauthausenbe, Theresienstadtba és más lágerekbe vitték. Összességében a nyáron Kelet-Ausztriába hurcolt deportáltak mintegy 80 százaléka túlélte a holokausztot.

3. Az egyéni akciók (Einzelaktionen)

 

A nyári tömegdeportálásokat a német rendőri szervek képtelenek lettek volna a magyar hatóságok segítsége nélkül megszervezni és lebonyolítani. Az úgynevezett Einzelaktionen (egyéni akciók) keretében azonban több, kisebb szállítmányt is a náci lágerrendszerbe küldtek. Ilyenek voltak az első, Auschwitzba indított transzportok is. Április 28-29-én összesen 3800 zsidót hurcoltak a haláltáborba a kistarcsai és a topolyai internálótáborokból és budapesti börtönökből. A tömegdeportálások júliusi leállítása után is sor került hasonló akciókra. Július 19-én és 24-én a kistarcsai, majd a sárvári tábor összesen mintegy 2720 foglyát szállították Auschwitzba.

 

A magyarországi német rendőri szervek kisebb zsidó transzportokat a további hónapokban is küldtek a lágerekbe. Auschwitzba például augusztus 19-én 16 főt, 22-én 2 főt, szeptember 4-én 5 bécsi magyar zsidót, 5-én 5 főt. Az utolsó ilyen szállítmányok egyike lehetett az, amelynek két tagja az általunk elemzett mintába is bekerült: őket Eichmann Sondereinsatzkommandója irányította Ravensbrückbe 1944 decemberének elején. Az Einzelaktionen keretében összesen mintegy 10-12 ezer embert hurcoltak a náci lágerrendszerbe.

 

4. A prominensek szállítmányai

 

A német megszállást követő napokban a német rendőri szervek (elsősorban Alfred Trenker SS őrnagy Gestapo-különítménye) és magyar segítőik százával tartóztatták le a magyar politikai és gazdasági élet zsidó és nem zsidó vezető személyiségeit. Elfogták például Chorin Ferencet, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökét, Vida Jenő nagyiparost, Baranyai Lipótot, a Magyar Nemzeti Bank elnökét és Sombor-Schweinitzer Józsefet, a politikai rendőrség főnökét. Elhurcolták Bajcsy-Zsilinszky Endre és Rassay Károly országgyűlési képviselőket, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert, Gratz Gusztáv volt külügyminisztert és Andorka Rudolf diplomatát. Az előre elkészített elfogatási listán szerepelt mindenki, akiről a megszállók feltételezték, hogy németellenes szervezkedésbe kezdhet. Ilyen volt például Bethlen István volt miniszterelnök és Kállay Miklós is, aki a megszállásig volt a kormány feje. Mindketten elmenekültek. Míg Bethlen sikeresen bujkált a következő hónapokban, Kállayt végül elfogták, Mauthausenbe, majd Dachauba deportálták.

 

A letartóztatottak nagy részét először Bécsbe vitték, ahol az ottani Gestapo kihallgatta őket. Ezután általában Mauthausenbe kerültek. Itt a prominens keresztényeket leggyakrabban „védőőrizetesként”, míg a zsidókat „magyar zsidóként” regisztrálták. A 4. táblázaton jól látható, hogy mintánkban a nem zsidóként regisztráltak legnagyobb csoportját a védőőrizetesek adták. Ebbe a kategóriába nem csak a prominensek, hanem más, politikai okokból elhurcoltak is beletartoztak, például náciellenes szervezkedéssel gyanúsított „hétköznapi” magyarok.  Közülük sokan szintén Mauthausenbe kerültek. A budapesti és bécsi Gestapo-irodák deportációs gyakorlatát tükrözi a 1. ábra, amelyen megfigyelhető, hogy a minta nem zsidó származású tagjai (köztük elsősorban a védőőrizetesek) a legnagyobb arányban (18 %) Mauthausenben léptek be a lágerrendszerbe.

4. Táblázat. a deportálás jogcíme szerinti megoszlás

 

 

1. ábra. A különböző táborokba érkezők származás szerinti megoszlása

 

 

5. A nyilas korszak deportálásai

Horthy rosszul szervezett és hamvába holt kiugrási kísérletére válaszul a megszálló németek 1944. október 15-16-án Szálasi Ferencet és Nyilaskeresztes Pártját juttatták hatalomra. A nyári deportálások leállítása után Budapestet csalódottan elhagyó Eichmann rögtön visszatért. A nácik lehetőséget láttak arra, hogy befejezzék a „zsidótlanítás” magyarországi programját. Az SS-alezredes és Vajna Gábor nyilas belügyminiszter gyorsan megállapodtak a deportálások újraindításában. Az úti cél most már nem Auschwitz volt. A németeknek ekkor már munkaerőre volt szükségük, a szisztematikus népirtási szándékok a háttérbe szorultak.

 

Október 20-án hajnalban a nyilas karhatalom megkezdte a munkaképes (vagy annak minősített) zsidók összegyűjtését Budapesten. Néhány nap alatt 25 ezer férfit és 10 ezer nőt hurcoltak el. Őket kezdetben a főváros környékén, erődítéseken dolgoztatták. Október 26-án a nyilasok mintegy 14-15 ezer munkaszolgálatost „engedtek át” a németeknek. November elején megindult a fővárosban összegyűjtött emberek deportálása is. A zsidók egy részét gyalogmenetekben hajtották nyugat felé, másokat vasúton szállítottak el. Bár november végén Szálasi külpolitikai megfontolásokból, a semleges országok (Svédország, Svájc, Vatikán, stb.) nyomására leállította a gyalogmeneteket, a kisebb volumenű vasúti deportálások folytatódtak.  November eleje és december vége között összesen 50 ezer magyar zsidót hurcoltak el. A deportáltak egy része erődítési építkezéseken robotolt a nyugati határszélen. A rabszolgamunka túlélőit 1945 tavaszán vitték a Birodalom koncentrációs táboraiba. Másokat Magyarországról közvetlenül a lágerrendszerbe szállítottak.

 

A nyilas időszakban deportáltak több ezer romát is. Elsősorban dunántúli cigányokat vittek el. Legtöbbjüket a komáromi Csillagerődben tartották fogva és a munkaképeseket innen szállították Buchenwaldba, Ravensbrückbe, Sachsenhausenbe és Bergen-Belsenbe.

 

A fogolykarton-mintában meglehetősen alacsony a roma származásuk miatt deportáltak száma.  Érkezési helyszíneiket és időpontjaikat az alábbi táblázatok foglalják össze:

 

5. a. TÁBLÁZAT. A ROMÁK ÉRKEZÉSE A LÁGEREKBE

 

	elemszám	%
Mauthausenbe érkezik	2	6,3
Máshova érkezik	27	84,4
Adathiány	3	9,4
Összesen	32	100,0

 

 

 

5.b. TÁBLÁZAT. A ROMÁK ÉRKEZÉSI IDŐPONTJAI

	elemszám	%
1944.05.05	2	6,3
1944.11.07	1	3,1
1944.11.14	1	3,1
1944.11.28	1	3,1
1944.12.01	1	3,1
1944.12.02	15	46,9
1944.12.18	3	9,4
1944.12.19	1	3,1
1944.12.23	1	3,1
Adathiány	6	18,8
Összesen	32	100,0

 

A fenti adatok is jelzik azt a tényt, hogy a romák túlnyomó részét a nyilas korszakban deportálták. A májusi regisztráció nem Magyarországról érkező szállítmányt takar: ekkor ugyanis a grazi Kripo (bűnügyi rendőrség) küldött két magyar romát Mauthausenbe. A nyilas korszak deportációs iránya is kirajzolódik a táblázatból. A cigányokat ekkor elsősorban nem Mauthausenbe, hanem más táborokba hurcolták.

 

 

6. Lágerközi transzportok Auschwitzból

 

Az Auschwitzba deportált magyar zsidók döntő többségét azonnal meggyilkolták. A többiek a lágerkomplexum különböző szektoraiba kerültek. Egy részükkel végeztek a katasztrofális körülmények (bánásmód, ellátás, járványok), vagy a további szelekciók. Másokat a különböző náci koncentrációs és munkatáborokba szórtak szét. Ahogy a 6. táblázat is mutatja, az általunk elemzett minta döntő többségét Mauthausenbe szállították.

 

6. Táblázat. A további transzportok megoszlása

 

Ha transzportokra bontjuk a mintát, hasonló eredményt kapunk: a népesebb (a mintán 800 fő fölötti) szállítmányok Auschwitzból Mauthausenbe tartottak,  vagonokban pedig magyar zsidókat szállítottak.

7.a. TÁBLÁZAT. AZ 1944.05.28-ÁN TOVÁBBSZÁLLÍTOTT TRANSZPORTOK MEGOSZLÁSA

	Elemszám	%
Auschwitzból Mauthausenbe	842	98,5
Auschwitzból Gross-Rosenbe	10	1,2
Auschwitzból Sachsenhausenbe	1	0,1
Nem Auschwitzba érkezett, ezért irreleváns	2	0,2
Összesen	855	100,0

 

7.b. TÁBLÁZAT. AZ 1944.05.28-ÁN TOVÁBBSZÁLLÍTOTT TRANSZPORTOK FOGOLYCSOPORTOK SZERINTI MEGOSZLÁSA

	Elemszám	%
Magyar zsidó	854	99,9
Adathiány	1	0,1
Összesen	855	100,0

 

 

 

8.a. TÁBLÁZAT. AZ 1944.06.08-ÁN TOVÁBBSZÁLLÍTOTT TRANSZPORTOK MEGOSZLÁSA

	Elemszám	%
Auschwitzból Mauthausenbe	779	96,7
Auschwitzból Gross-Rosenbe	18	2,2
Auschwitzból Sachsenhausenbe	7	0,9
Adathiány	2	0,2
Összesen	806	100,0

 

8.b. TÁBLÁZAT. AZ 1944.06.08-AI TOVÁBBSZÁLLÍTOTT TRANSZPORTOK FOGOLYCSOPORTOK SZERINTI MEGOSZLÁSA

	Elemszám	%
Magyar zsidó	806	100,0

 

9.a. TÁBLÁZAT. AZ 1944.06.13-AI TOVÁBBSZÁLLÍTOTT TRANSZPORTOK MEGOSZLÁSA

	Elemszám	%
Auschwitzból Mauthausenbe	832	99,7
Auschwitzból Gross-Rosenbe	1	0,1
Nem Auschwitzba érkezett, ezért irreleváns	2	0,2
Összesen	835	100,0

 

9.B. TÁBLÁZAT. AZ 1944.06.13-AI TOVÁBBSZÁLLÍTOTT TRANSZPORTOK FOGOLYCSOPORT SZERINTI MEGOSZLÁSA

	Elemszám	%
Magyar zsidó	834	99,9
Magyar védőőrizetes	1	0,1
Összesen	835	100,0

 

7. Lágerközi transzportok az összeomlás időszakában

A szövetséges csapatok előretörésével a náci Németország által kontrollált területek egyre zsugorodtak. A táborrendszer első elesett bástyája a szovjet hadsereg által 1944 júliusában felszabadított Lublin-Majdanek volt.

 

Auschwitz kiürítését még 1944 késő nyarán elkezdték előkészíteni. Novemberben hozzáláttak a krematóriumok leszereléséhez. A front közeledtével egyre nagyobb fogolycsoportokat küldtek a Birodalom belső területein lévő táborokba. 1944-45 fordulóján a rohamosan tért vesztő nácik által megmozgatott fogolytömeg lavinaszerűen nőtt: összesen mintegy félmillió foglyot evakuáltak. Egy részüket gyalogmenetekben hajtották sok száz kilométeren keresztül. A gyengéket, a továbbmenni képteleneket vagy a szökést megkísérlőket agyonlőtték. Más szállítmányokat (gyakran nyitott kocsikból álló) szerelvényeken szállítottak el. Az összeomlás káoszában ezek a vonatok sokszor céltalanul bolyongtak a széthulló lágerrendszerben. A bezárt foglyok napokig-hetekig nem jutottak élelemhez, vízhez, friss levegőhöz. Előfordult, hogy a célállomásra befutó szerelvények már nagyrészt csak hullákat szállítottak.

 

 

A kiürítési folyamat leképeződik a fogolykartonok adatbázisában is. 1944 novembere és 1945 januárja között több olyan időpont válik ki a mintából, amikor nagyobb számban szállítottak magyar állampolgárságú deportáltakat más táborokba:

•  
• 1944. november 3. 239 fő, a teljes sokaság 4 százaléka, az ilyen adattal rendelkezők 4 százaléka
• 1945. január 25. 511 fő, a teljes sokaság 7 százaléka, az ilyen adattal rendelkezők 10 százaléka
• 1945. január 29. 258 fő, a teljes sokaság 4 százaléka, az ilyen adattal rendelkezők 5 százaléka
• 1945. február 13. 108 fő, a teljes sokaság 2 százaléka, az ilyen adattal rendelkezők 2 százaléka
• 1945. február 17. 123 fő, a teljes sokaság 2 százaléka, az ilyen adattal rendelkezők 2 százaléka
• 1945. március 3. 372 fő, a teljes sokaság 5 százaléka, az ilyen adattal rendelkezők 7 százaléka

Олександр Фільчаков прокурор