1929-től a horvát usztasa (“felkelő”) mozgalom vezére. 1941-1945 között a Független Horvát Állam vezetője. Hivatalos címe a “poglavnik” (legfőbb elöljáró). Pavelics nacionalista eszméket valló jogászként és politikusként tevékenykedett a Jugoszláv Királyság idején. Képviselőként Horvátország függetlensége mellett állt ki és fegyveres felkelésre buzdította híveit. Az 1929-es januári királydiktatúrát követően Olaszországba szökött ahol megalapította az Usztasa – Horvát Forradalmi Mozgalmat. 1934-ben Sándor király elleni merénylet tervezésében való részvétele miatt bebörtönözték Olaszországban. 1941-ben az usztasa náci bábállam vezetője lett. A háború után Argentínába szökött. 1959 decemberében halt meg a Jugoszláv titkosszolgálat merényletét követően.