4. A jugoszláv paradicsom


 

A sztálini szocializmus alternatívájaként az ötvenes években alakult ki a jugoszláv modell, amely az önigazgatáson alapuló „független szocializmus” volt. A területi önkormányzatiság megszervezése érdekében megnövekedett a helyi tanácsok önállósága. Idővel az önkormányzat alapja a község (ez kb. a magyar járásnak felel meg), középszintje pedig a köztársaság lett. Az iparban és mezőgazdaságban szintén az önkormányzatiság eszméjét vezették be. A jugoszláv modell világszerte érdeklődést váltott ki, de kevés valósult meg belőle. A gyakorlatban maradt a kommunista diktatúra, az egypártrendszer és Tito növekvő személyi kultusza. Tito a hidegháború idején komoly nemzetközi politikai befolyásra is szert tett. 1961-ben Belgrádban megalapította az El Nem Kötelezettek Mozgalmát. Az alapítók közt még ott volt Indonézia elnöke, Sukarno, India miniszterelnöke Dzsaváharlál Nehru, és Gamal Abden-Nasszer egyiptomi elnök.

 

Tito, Nasser és Nehru

 


Az újonnan megalakult nemzetközi szervezet céljai közt szerepet a nemzeti függetlenség, szuverenitás, területi integritás és biztonság biztosítása a tagok számára. Egy olyan középutat hirdettek, amely a hidegháborús tömbpolitika alternatívájának ígérkezett. A csatlakozók többsége harmadik világbeli fejlődő ország volt. A mozgalmon belül kialakuló baráti viszonynak köszönhetően az állampolgárok vízum nélkül utazhattak a tagországokba. A résztvevő államok szakmai és anyagi segítséget is nyújtottak egymásnak.

 

Tito a köztes állapotot gazdaságilag jól kihasználta. Mindkét politikai tömbbel igyekezett jó kapcsolatot kialakítani. Ennek eredményeként 1960 és 1980 között a jugoszláv import fele a nyugati államokból származott, az export harmada pedig feléjük irányult. Legfontosabb partnerével az NSZK-val kötött 1968-as egyezmény lehetővé tette, hogy jugoszláv állampolgárok százezrei dolgozhassanak vendégmunkásként Németországban. Az 1970-es évekre a munkaerő 20 százaléka élt és dolgozott külföldön, elsősorban nyugaton. Az ország sajátos helyzete a gazdasági fejlődés, jólét és szabadság illúzióját adta.

 

   Belgrád, 1973

 


Más kommunista országok polgárai legjobb esetben háromévente utazhattak nyugatra. A többség soha. A jugoszlávok bármikor mehettek, még vízumot sem kellett kiváltaniuk. A szocialista államok lakói 3-5 évente válthattak ki 30-50 dollárnyi valutát. A jugoszlávok külföldön is nyithattak bankszámlát. Sokan amerikai egyetemeken tanultak, a boltokban árubőség volt, a hetvenes évektől az országba özönlöttek a turisták, számos nyugati koprodukciós filmet itt forgattak. A jugoszláv presztízst jelzi, hogy 1966-ban Ljubljanában rendezték a jégkorong világbajnokságot és Szarajevónak ítélték az 1984-es 14. Téli Olimpiai Játékok rendezési jogát. Ez volt az első kommunista országban rendezett téli olimpia. Ráadásul az 1980-as moszkvai nyári olimpiával szemben a nyugati országok nem bojkottálták.

 

A szarajevói olimpia játékok helyszínei