1989 őszén leomlott a leomlott a berlini fal. 1990 januárjában összehívták a tagköztársaságok kommunista pártjait tömörítő Jugoszláv Kommunista Szövetség (JKSZ) rendkívüli kongresszusát. Három fontos kérdésben kellett volna megegyezni: az új gazdasági programról, a többpártrendszerről és az államjogi kérdésekről. A szerb és a szlovén kommunisták ismét ellentétes véleményen voltak. Szlovénia az országot konföderációvá kívánta alakítani, a párt jövőjét pedig önálló baloldali pártok szövetségeként képzelte el. Szerbia ezzel szemben ragaszkodott a föderatív berendezkedéshez, és az egységes kommunista párt fenntartásához.

Miután a pártkongresszus a szlovén delegáció egyetlen javaslatát sem fogadta el, először a szlovének, majd a horvátok is elhagyták a termet. Ezzel lényegében megszűnt az addig legalább papíron egységes jugoszláv kommunizmus. Az államszövetség még létezett, de az egyes tagköztársaságok a helyi kommunisták vezetésével önállóan kezdték el a többpártrendszerbe történő átmenetet.

Milosevics is hátat fordított a kommunizmusnak. Szerbia új alkotmányt kapott, a szerb kommunisták felvették a Szerb Szocialista Párt elnevezést, 1990 őszén pedig a tagköztársaság nevéből is eltűnt a szocialista jelző. Nevét Szerb Köztársaságra változtatták. Az új tagköztársaság elnöke, és az új párt vezetője egyaránt Milosevics maradt.