5. Szlobodan Milosevics felemelkedése 1987-1990
A jogász végzettségű Szlobodan Milosevics sokáig bankárként dolgozott. Nem számított markáns politikusnak. A későbbi jugoszláv elnök, Ivan Sztambolics megbízható embereként 1984-ben a belgrádi, majd 1986-ban a szerb kommunisták elnökévé választották. 1987 tavaszán Sztambolics maga helyett őt küldte Koszovóba, ahol újabb etnikai zavargások törtek ki a helyi, főleg albán kommunisták és a szerb nacionalisták között.
Szlobodan Milosevics Koszovóban, 1987
Miközben a helyi kommunista párt zömmel albán tagjaival tárgyalt, a helyszínen szerb nacionalista tüntetők jelentek meg. Kérésükre Milosevics megígérte, hogy később meghallgatja az ő panaszaikat is. A kitűzött időpontban meg is jelent egy kultúrházban. Mialatt a fórumon a szerb közönség egyre dühösebb kirohanásokat intézett az albánok ellen, odakint elszabadultak az indulatok. A kint rekedt, felbujtott szerb tüntetők kövekkel támadtak az albán rendőrökre. A hangzavarra Milosevics kijött az épületből és a rendőrök helyett a tüntetők mellé állt. Azt mondta, hogy nem engedi őket többé bántani. Mondatait a televíziós kamerák rögzítették. Este az állami híradó ezekkel a képekkel indult:
Milosevics Koszovói zavargásoknál, 1987
Persze a beszámoló csúsztatott. Azt ugyanis nem mutatták, hogy az erőszakot a szerb tüntetők kezdték, amikor rátámadtak a rendőrökre. Ezzel az eseménnyel a szerb állami televízió megalkotta a szerbekért aggódó Milosevics legendáját. A kommunista párt vezetése hiába ítélte el Milosevics módszerét. Az addig jórészt ismeretlen kommunista vezetőt ezután mindenhol rajongók tömege várta. Rájuk támaszkodva néhány hónap alatt kiszorította ellenfeleit a vezetésből, majd hamis vádakkal megbuktatta Sztambolicsot.
A szerb kommunista párt feletti hatalmat megkaparintva 1988-ban „antibürokratikus forradalmat” hirdetett. Ennek keretében a vonatokon és buszokkal a helyszínre szállított több tízezres nacionalista tömeg követelte előbb a vajdasági, majd a montenegrói vezetés lemondását. Helyükre saját embereit ültette. Ezt követően a koszovói zavargások megoldásának ígéretével arra kérte a Jugoszláv Állami Tanácsot, hogy ruházza fel őt minden ehhez szükséges hatalommal. Amikor a szlovén delegáció ezt megakadályozta (attól féltek, hogy ők lesznek Milosevics következő áldozatai) szeparatizmussal vádolta őket. Végül Koszovó úgy került a kezére, hogy kidolgoztatott egy javaslatot a tartományi autonómia visszavonásáról. Amikor ezt 1989 márciusában elfogadták és az albánok elkezdtek tüntetni, bevetette a Szerbiából odavezényelt rendőröket. Az összecsapásokban 29-en meghaltak és több mint százan megsebesültek. Milosevics ekkor ellenforradalmi tevékenység vádjával lecsukatta a helyi kommunista párt albán vezetőit. Az új választást az albánok bojkottálták, így a szerb vezető jelöltjei nyertek. Ezzel a jugoszláv föderáció nyolc tagjából már néggyel (Szerbia, Montenegró, Koszovó és Vajdaság) Milosevics rendelkezett. Megkerülhetetlen tényezővé vált. 1989 májusában megválasztották Szerbia elnökének. Tisztogatást kezdett a kormányzatban és a Jugoszláv Néphadseregben (JNH). Ellenfelei helyére saját híveit ültette és megszerezte az ellenőrzést a rendkívül befolyásos szerb titkosszolgálat felett.
1989. június 28-án, a rigómezei csata 600. évfordulójára Milosevics szerb nagygyűlést hívott össze Koszovóba. A rendezvényen a jugoszláv hírügynökség szerint kétmillió, más források szerint egymilliós tömeg vett részt.
Milosevics gazimestani beszéde
Milosevics a szerb hősiesség emlékéről beszélt és nemzeti egységre szólított fel “A szerbek történetük során soha senkit nem hódítottak meg, senkit nem használtak ki… Két világháborúban felszabadították magukat, és amikor tudtak, másoknak is segítettek felszabadítani magukat… A rigómezei hősiesség nem engedi, hogy elfelejtsük, hogy valaha bátrak és megbecsültek voltunk, és a kevesek egyike, akik legyőzetlenül mentek csatába… Hat évszázaddal később ismét harcban, vitában állunk. Nem fegyveres harcban, bár ilyen dolgokat sem lehet még kizárni.” Mindenki értette az üzenet lényegét: a szerbek túl sokat szenvedtek ahhoz, hogy hagyják széthullani Jugoszláviát.
Szlobodan Milosevics kosovo polje-i beszéde alatt, 1989.
Keresés
Polgárháború Jugoszláviában
-
II. Megszállás és az jugoszláv első polgárháború 1941-1945
- 1. Jugoszlávia megszállása 1941
- 2. A horvát usztasa állam faji politikája
- 3. Az usztasa koncentrációs táborok
- 4. A náci népirtás
- 5. A magyar megszállás
- 6. Az olasz és bolgár megszállás
- 7. A szerb csetnikek
- 8. Tito partizánhadserege
- 9. Albánok, bosnyákok: a muzulmán kisebbségek
- 10. Az első jugoszláv polgárháború
-
V. A második jugoszláv polgárháború 1991-1999
- 1. Az első lövések: Horvátország és a szerb Krajina 1990-1991
- 2. Szlovénia tíznapos háborúja
- 3. A horvát függetlenségi háború első szakasza (1991-1992)
- 4. Etnikai tisztogatás Horvátországban
- 5. Villám és Vihar: a horvát függetlenségi háború második szakasza 1995
- 6. Bosznia: multikulturális társadalomtól a polgárháborúig
- 7. A polgárháború kirobbanása 1992
- 8. A bosnyák-horvát háború Hercegovinában 1992-1994
- 9. Szarajevó ostroma
- 10. Háborús bűnök Boszniában
- 11. Nemi erőszak
- 12. Etnikai tisztogatások Bosznia-Hercegovinában
- 13. Népirtás Srebrenicában 1995
- 14. Nemzetközi béketervek és a nyugat beavatkozása
- 15. A daytoni béke 1995
- 16. A koszovói válság 1990-1998
- 17. A koszovói háború és a NATO légicsapások 1999
Tananyag ajánló
Polgárháború Jugoszláviában
150 ezer halott, félmillió sebesült, 4 millió menekült és mintegy 100 milliárd dolláros kár. Népirtás, etnikai tisztogatás, koncentrációs táborok, háborús bűnösök, nemi erőszak. Az 1991-1999 közötti polgárháborúban az egységes jugoszláv állam nyolc részre szakadt. A második világháború óta ez volt az európai történelem legnagyobb és legsúlyosabb háborúja.
Támogatók
A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósul meg.