15. A daytoni béke 1995


 

A háború évei során számos béketervet utasítottak el a harcoló felek. A fordulat 1995-ben következett be. Eddigre a szerb erők elvesztették korábbi dominanciájukat a térségben. A horvátok és a bosnyákok kibékültek, és mind a két hadsereg megerősödött. A Villám és a Vihar hadműveletnek köszönhetően a szerbek elvesztették a horvátországi területeiket, Boszniában pedig a srebrenicai mészárlás utáni NATO beavatkozással szintén megváltoztak az erőviszonyok.

 

Milosevics a kudarcok és a gazdasági embargó miatt kezdte úgy érezni, hogy a háború több bajt, mint sikert hoz. Elfordult a különböző béketerveket visszautasító Karadzsicstól és hajlandó volt maga is tárgyaló asztalhoz ülni. A Tudjman vezette horvát, és Izetbegovics bosnyák delegációjával együtt 1995. október 31-én érkezett az ohioi Daytonba. A tárgyalások Richard Holbrooke amerikai diplomata közvetítésével folytak. Holbrooke magánemberként és diplomataként többször járt Boszniában és mélyen megrázta, amit ott látott. Elkötelezett beavatkozás párti volt és a NATO-val a háta mögött keményen tárgyalt. Három hetes alkudozás után sikerült megegyezésre bírnia a három vezetőt.

 

A béketerv szerint Bosznia-Hercegovina határai nem változtak. Az államon  belül két széles önállósággal létrejött országrész született. A bosnyák-horvát föderáció a területek 51 százalékát, a lakosság harmadát kivető boszniai szerb állam pedig 49 százalékát kapta. Mindkét tagállam saját parlamenttel és kormánnyal rendelkezhet. Szarajevó egységes maradt, és egyszerre lett Bosznia-Hercegovina, valamint a bosnyák-horvát föderáció fővárosa. A béketárgyalások során az ország új alaptörvénye is megszületett. Az új alkotmány megtiltotta bármeny országrész kilépését a szövetségből. 1995. december 14-én Szlobodan Milosevics, Alija Izetbegovics és Franjo Tudjman hivatalosan is aláírta a daytoni békeszerződést. Úgy tűnt, hogy a négyéves jugoszláv polgárháború véget ért.