14. Nemzetközi béketervek és a nyugat beavatkozása
A délszláv válság idején a nemzetközi erők vonakodtak a beavatkozástól. A Szovjetunió a konfliktus első hónapjaiban létezett, azután felbomlott. Az USA sokáig európai ügynek tekintette a háborút. A franciák és britek évekig mereven ellenezték a katonai beavatkozás gondolatát. Második világháborús szerepe miatt Németország részéről ez fel sem merülhetett. Valamennyi nyugati nagyhatalom emlékezett még Tito sikeres partizánháborújára és saját katonáit egyik sem kívánta egy megnyerhetetlennek gondolt háborúba küldeni. Joggal féltek, hogy Jugoszlávia széthullása más európai szeparatista mozgalmak (írek, katalánok, baszkok stb.) számára is követendő példává válik. Attól is tartottak, hogy a különböző nemzetek területi aspirációja miatt jugoszláv konfliktus az egész Balkánt és Közép-Európát lángba borítja. Lord Owen brit diplomata 1992-es szarajevói látogatásán ki is fejtette: a felek ne reménykedjenek abban, hogy a nyugati államok majd megoldják a kialakult helyzetet. Ekkor már kilenc hónapja tartott a város ostroma.
Az EU elődje, az Európai Közösség 1991 szeptemberében tanácskozásra hívta a jugoszláv tagköztársaságok vezetőit Hágába. A béketárgyalásokat vezető Lord Carrington által javasolt rendezést azonban Szerbia elutasította, mert az elismerte volna az összes köztársaság függetlenségét. A Carrington-terv bukása után mindkét fél nemzetközi békefenntartók küldését várta az ENSZ-től. Korábban csak nemzetközi megfigyelők voltak az országban. Horvátország az UNPROFOR jelenlététől a erőviszonyok kiegyenlítődését várta. A szerbek az Európai Közösséget túlságosan horvátbarátnak találták, ezért ők is támogatták, hogy a térségben az ENSZ gyakorolja a békefenntartást. Az ENSZ azonban tehetetlennek tűnt. Fegyverembargót hirdetett és ezzel a szerb katonai fölényt konzerválta. Miután Belgrád nem hagyott fel a boszniai eseményekbe való beavatkozással, az ENSZ BT 1992. május 29-én általános gazdasági embargót rendelt el a maradék Jugoszlávia ellen. Hosszú távú gazdasági kimerítéssel szerették volna meghátrálásra kényszeríteni a szerbeket. A nagyhatalmak délszláv politikája a segélyezésen túl tulajdonképpen ebben ki is merült. A békefenntartók, akiktől a civil lakosság a biztonság garantálását várta, mandátum és kellő katonai erő hiányában gyakran inkább tűntek passzív szemlélőnek, mint cselekvésre képes szereplőnek. Konvojokat kísértek, segélyszállítmányokat juttattak el a civil lakossághoz, tűzszüneti terveket dolgoztak ki. A gyilkolást azonban nem tudták megállítani.
Keresés
Polgárháború Jugoszláviában
-
II. Megszállás és az jugoszláv első polgárháború 1941-1945
- 1. Jugoszlávia megszállása 1941
- 2. A horvát usztasa állam faji politikája
- 3. Az usztasa koncentrációs táborok
- 4. A náci népirtás
- 5. A magyar megszállás
- 6. Az olasz és bolgár megszállás
- 7. A szerb csetnikek
- 8. Tito partizánhadserege
- 9. Albánok, bosnyákok: a muzulmán kisebbségek
- 10. Az első jugoszláv polgárháború
-
V. A második jugoszláv polgárháború 1991-1999
- 1. Az első lövések: Horvátország és a szerb Krajina 1990-1991
- 2. Szlovénia tíznapos háborúja
- 3. A horvát függetlenségi háború első szakasza (1991-1992)
- 4. Etnikai tisztogatás Horvátországban
- 5. Villám és Vihar: a horvát függetlenségi háború második szakasza 1995
- 6. Bosznia: multikulturális társadalomtól a polgárháborúig
- 7. A polgárháború kirobbanása 1992
- 8. A bosnyák-horvát háború Hercegovinában 1992-1994
- 9. Szarajevó ostroma
- 10. Háborús bűnök Boszniában
- 11. Nemi erőszak
- 12. Etnikai tisztogatások Bosznia-Hercegovinában
- 13. Népirtás Srebrenicában 1995
- 14. Nemzetközi béketervek és a nyugat beavatkozása
- 15. A daytoni béke 1995
- 16. A koszovói válság 1990-1998
- 17. A koszovói háború és a NATO légicsapások 1999
Tananyag ajánló
Polgárháború Jugoszláviában
150 ezer halott, félmillió sebesült, 4 millió menekült és mintegy 100 milliárd dolláros kár. Népirtás, etnikai tisztogatás, koncentrációs táborok, háborús bűnösök, nemi erőszak. Az 1991-1999 közötti polgárháborúban az egységes jugoszláv állam nyolc részre szakadt. A második világháború óta ez volt az európai történelem legnagyobb és legsúlyosabb háborúja.
Támogatók
A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósul meg.