13. Népirtás Srebrenicában 1995


 

A Hágai Nemzetközi Törvényszék ítélete szerint a boszniai polgárháborúban a számos mészárlás és etnikai tisztogatás mellett legalább egy alkalommal népirtásra került sor. A népirtást a boszniai szerb hadsereg és a velük együttműködő paramilitáris egységek követték el 1995 júliusában, a kelet-boszniai Srebrenicában.

 

A várost 1992-ben rövid időre megszállták a szerbek, de Naszer Orics vezetésével a bosnyák csapatok visszafoglalták. A környéken a szerbek mintegy 300 falu bosnyák lakóit űzték el. Többségük Srebrenicába menekült, ahol hamarosan 50 ezer ember zsúfolódott össze. 1993 tavaszán az ENSZ más, hasonló helyzetben lévő városokkal együtt Srebrenicát is védett övezetnek nyilvánította. Az UNPROFOR békefenntartó csapatokat küldött, amelyeknek azonban arra nem volt felhatalmazásuk, hogy fegyveresen megvédjék a lakosságot.

 

A biztonsági zónát azonban minden oldalról körbezárták Mladics tábornok csapatai. A muszlimok így valójában tússzá váltak Mladics kezében. Rajtuk múlt, hogy melyik segélyszállítmányt engedik be és melyiket nem. A szerbek Orics csapatainak lefegyverzését követelték, de ez egyenlő lett volna az öngyilkossággal. A következő két évben a helyzet lassan, de biztosan romlott a városban. A szerbek többször bombázták a lakosságot. A közszolgáltatások alig működtek, élelem- és gyógyszerhiány volt.

 

1995-re a szerbek megértették, hogy a nemzetközi erők számára már nem fontos az enklávé jövője. Márciusban a boszniai szerb elnök, Radovan Karadzsics elrendelte a biztonsági zóna felszámolását. A támadás júniusban kezdődött. Néhány hét múlva a szerbek a város kapujában álltak. A városban tartózkodó bosnyák csapatok nem rendelkeztek annyi fegyverrel, hogy ellenálljanak. A 400 holland kéksisakos békefenntartónak nem voltak nehézfegyvereik és nem lőhettek a szerbekre.

 

Július 11-én Srebrenica elesett. A bosnyák csapatok a környékbeli erdőkön keresztül menekültek. A lakosság a békefenntartóknál keresett menedéket. 25 ezer nő, férfi és gyerek zsúfolódott össze a közeli ENSZ bázison. Mladics a helyszínre érkezve megígérte nekik, hogy sértetlenek maradnak és buszokkal elszállítják őket  a muszlim ellenőrzés alatt álló területekre.

 

           1995. július 12: Mladics tábornok Srebrenicában (BBC)

 

 

Katonái azonban az éjszaka folyamán több nőt megerőszakoltak, másokat kivégeztek. Mielőtt másnap a srebrenicaiak felszállhattak volna a buszokra, a szerbek szelekciót tartottak a holland kéksisakosok jelenlétében. A tizenkét évnél idősebb fiúkat és férfiakat rövid kikérdezés ürügyén visszatartották, így a nőket, az öregeket és a kisgyerekeket egyedül deportálták. A férfiak azonban sosem érkeztek bosnyák területre.

 

Néhányukat már a helyszínen tarkón lőttek, a következő napokban pedig valódi tömegmészárlás zajlott. A szerbek hajtóvadászatot indítottak az erdőkbe menekülő bosnyák férfiak után. A hadifoglyokat és a szelekció során elkülönített civileket több helyszínen agyonlőtték, majd tömegsírokba temették. A mészárlásokban a boszniai szerb csapatok mellett részt vett a Skorpiók elnevezésű félkatonai alakulat.

 

A Skorpiók muszlim férfiakat gyilkolnak Srebrenica közelében


A mészárlás következtében a NATO nagyarányú légitámadásra szánta el magát, ami véget vetett a háborúnak.


Srebrenicában és környékén a szerbek összesen több mint 8000 bosnyák fiút és férfit öltek meg. A Hágai Nemzetközi Törvényszék 2005-ös tanulmánya szerint az áldozatok 97 százaléka 15 és 69 év közötti férfi volt. 68 nő is szerepelt a halottak és eltűntek listáján, köztük a legfiatalabbak 5 és 9 évesek voltak. A meggyilkoltak több mint 99 százaléka muszlim volt. 2008 júliusáig 3215 személyt exhumáltak és azonosítottak DNS-minták alapján.

 


 A CNN összefoglalója a srebrenicai mészárlásról

 


Holttestüket ezután a volt ENSZ bázison, Potočariban temették újra. 1945 óta Európában ez volt az első népirtás, és amelynek következtében számos szerb politikus, valamint katonatiszt került börtönbe. Köztük Szlobodan Milosevics, Radovan Karadzsics és Ratko Mladics tábornok.