12. Etnikai tisztogatások Bosznia-Hercegovinában


Az etnikai tisztogatás fogalmának használata az 1991-es horvát függetlenségi háború, valamint a boszniai polgárháború kapcsán terjedt el. A helyi horvát, de különösen a szerb vezetők nyíltan törekedtek arra, hogy az elfoglalt területeket etnikailag homogenizálják. Az etnikai tisztogatást olyan lakosságcserének vélték, amely elengedhetetlen a nemzeti fejlődéshez. A legtöbb háborús bűncselekményt a tettesek azért követték el, hogy kikényszerítsék az ellenségesnek tekintett etnikum távozását.

 

A szerbek – és kisebb mértékben a horvátok és bosnyákok is – kidolgozott módszertan szerint “tisztították meg” Bosznia különböző részeit. A szerb lakosságot a támadás előtt figyelmeztették vagy evakuálták. Aztán bekerítették az adott települést és lőni kezdték. Miután elfoglalták, megkezdődött a rombolás és a terror. A házakat felgyújtották és kifosztották a csuklyás támadók. A muszlim lakosokat az utcára kényszerítették. Ezt követte a szelekció: az értelmiségieket, politikai vezetőket azonnal kivégezték, a katonakorú férfiakat táborokba hurcolták, vagy agyonlőtték. A harcképtelen nőket és gyerekeket összegyűjtötték és regisztrálták. Később ideiglenes szállásokon vagy tranzittáborokba kerültek, ahonnan tömött buszokkal szállították át őket bosnyák területekre. A szabadcsapatok és a boszniai szerb katonák által elkövetett gyilkosságok, a nők elleni erőszak, az új hatóságok éjszakai razziái, letartóztatásai, a börtönökben zajló kínzás és gyilkolás megteremtette a korlátlan terror légkörét. Az üldözöttek páriák lettek: bármikor megalázhatták, bántalmazhatták, megölhették őket. Mindez valójában azt a célt szolgálta, hogy a nem kívánatos etnikumhoz tartozók maguk is el akarjanak menni.

 

A polgárháború borzalmait fokozta, hogy Arkan “Tigrisei”, a csetnikek és Mladics csapatai jelentős mértékben támaszkodtak a helyi szerb lakosságra. Tervszerűen fordították egymás ellen a szomszédokat. Nekik kellett megjelölniük az ellenséges horvátok és bosnyákok házait. Részt vettek a halállisták összeállításában, a foglyok azonosításában. Sokszor arra kényszerítették, hogy vegyenek részt a gyilkolásban. Fegyvert adtak a kezükbe, hogy ők végezzenek szomszédaikkal. Az együttműködést dicsérettel, előléptetéssel, a hatalomból és a zsákmányból való részesedéssel honorálták. Az ellenszegülőket elrettentésül agyonlőtték. Ezt a gyakorlatot egyes horvát paramilitáris alakulatok is követték.

 

Az ellenség kulturális örökségének, az emlékművek, templomok, temetők megsemmisítése is gyakran vált az etnikai tisztogatás eszközévé. A horvátok 1993-ban Mostarban felrobbantották a török építészet büszkeségét, a 427 éves Öreg Hidat. A szerb erők összesen mintegy 1000 mecsetet romboltak le Boszniában. Banja Lukában 16 muzulmán templomot tettek tönkre. Többségük még a 16. és 17. században épült. A háború előtti időszakban a környéken 202 mecset működött, 1994-re közülük már csak kettő maradt épen. A város katolikus templomainak felét szintén lerombolták, a többit megrongálták. A pusztításra gyakran szimbolikus aktusként nappal, nagy nyilvánosság előtt került sor.

 

Lerombolt mecset Boszniában

 

 

Az etnikai tisztogatás következtében Bosznia háború előtti lakosságának több mint fele, mintegy 2,5 millió ember menekült el lakóhelyéről. A háború mintegy 40 ezer civil áldozatának nagy része is ennek a koncepciónak a jegyében pusztult el.

Александр Фильчаков