8. A bosnyák-horvát háború Hercegovinában 1992-1994
A horvát nacionalisták körében két elképzelés létezett Bosznia jövőéről. A horvát vezetők abban az esetben támogatták egy önálló Bosznia létrehozását, ha az föderalizálódik, és biztosítja a helyi horvátok kollektív jogait. A másik, nagyhorvát elképzelés szerint, mellyel időnként Tudjman horvát elnök is szimpatizált, Bosznia megszűnne létezni, és a horvátok lakta hercegovinai területeket az anyaállamhoz csatolnák.
A polgárháború kitörése után a horvátok és bosnyákok kezdetben együtt próbálták feltartóztatni a szerb offenzívát. Karadzsicsék sikereit látva viszont úgy érezték: Bosznia már megszűnt létezni, ha részesedni akarnak belőle, akkor lépniük kell. 1992. július 5-én a boszniai horvátok vezetője, Mate Boban kikiáltotta a Herceg-Bosznai Horvát Köztársaságot. A legyengült Izetbegovics hiába tiltakozott, Boban helyette inkább a szerbekkel akart megegyezni Bosznia felosztásáról. A horvátok a két ellenség közül a bosnyákokat vélték gyengébbnek, így először tőlük akartak területeket megszerezni. Őszre a nézeteltérések háborúhoz vezettek és a szerbek után, a horvát szeparatisták is rátámadtak a bosnyákokra. A lerohant területeken a horvátok is etnikai tisztogatásba kezdtek, amelyre a bosnyákokis hasonló módon reagáltak. A harcok több mint egy évig tartottak és több ezer halottat követeltek. Az igazi vesztes a civil lakosság lett, a legtöbb hasznot pedig a szerbek húzták.
A konfliktus legvéresebb fejezetei Mostarban íródtak, mivel Boban ezt a települést választotta szeparatista miniállama leendő fővárosának. A Herceg-Bosznai Horvát Köztársaság kikiáltásával Mostar kétfelé szakadt.
Mostar
A nyugati részét a horvát erők felügyelték, a keletit a bosnyák hadsereg. 1993. május 9-én a horvát erők nehéztüzérséggel kezdték támadni a várost. A megszállt nyugati oldalon elűzték a bosnyákokat, sokukat etnikai tisztogatás során ölték meg, vagy táborokba szálLították. Novemberében felrobbantották a 427 éves Öreg Hidat. Ezt ugyan katonai okokkal magyarázták, de a nemzetközi megfigyelők szerint az akció valójában a muzulmán kulturális örökség tönkretételére irányult.
A mostari öreg híd felrobbantása
1994 tavaszán végül a horvát-bosnyák különháború amerikai közvetítéssel befejeződött. A felek horvát-bosnyák föderáció felállításáról döntöttek és közösen fordultak a szerbek ellen.
Keresés
Polgárháború Jugoszláviában
-
II. Megszállás és az jugoszláv első polgárháború 1941-1945
- 1. Jugoszlávia megszállása 1941
- 2. A horvát usztasa állam faji politikája
- 3. Az usztasa koncentrációs táborok
- 4. A náci népirtás
- 5. A magyar megszállás
- 6. Az olasz és bolgár megszállás
- 7. A szerb csetnikek
- 8. Tito partizánhadserege
- 9. Albánok, bosnyákok: a muzulmán kisebbségek
- 10. Az első jugoszláv polgárháború
-
V. A második jugoszláv polgárháború 1991-1999
- 1. Az első lövések: Horvátország és a szerb Krajina 1990-1991
- 2. Szlovénia tíznapos háborúja
- 3. A horvát függetlenségi háború első szakasza (1991-1992)
- 4. Etnikai tisztogatás Horvátországban
- 5. Villám és Vihar: a horvát függetlenségi háború második szakasza 1995
- 6. Bosznia: multikulturális társadalomtól a polgárháborúig
- 7. A polgárháború kirobbanása 1992
- 8. A bosnyák-horvát háború Hercegovinában 1992-1994
- 9. Szarajevó ostroma
- 10. Háborús bűnök Boszniában
- 11. Nemi erőszak
- 12. Etnikai tisztogatások Bosznia-Hercegovinában
- 13. Népirtás Srebrenicában 1995
- 14. Nemzetközi béketervek és a nyugat beavatkozása
- 15. A daytoni béke 1995
- 16. A koszovói válság 1990-1998
- 17. A koszovói háború és a NATO légicsapások 1999
Tananyag ajánló
Polgárháború Jugoszláviában
150 ezer halott, félmillió sebesült, 4 millió menekült és mintegy 100 milliárd dolláros kár. Népirtás, etnikai tisztogatás, koncentrációs táborok, háborús bűnösök, nemi erőszak. Az 1991-1999 közötti polgárháborúban az egységes jugoszláv állam nyolc részre szakadt. A második világháború óta ez volt az európai történelem legnagyobb és legsúlyosabb háborúja.
Támogatók
A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósul meg.