7. A polgárháború kirobbanása 1992
A függetlenség kikiáltása után néhány hétig úgy tűnt, hogy a háború elkerülhető. Egy nemzetközi javaslat szerint Boszniát etnikai alapon kantonokra kellett volna osztani, miközben a függetlenség és az ország egysége elvben megmaradt volna. A tervet minden fél elfogadta, de néhány nap múlva a bosnyákok visszaléptek. Abban bíztak, hogy a Nyugat Horvátországhoz és Szlovéniához hasonlóan elismeri Boszniát és békefenntartókat küld. Tévedett.
1992. április 5-én Szarajevó háborútól tartó lakói békedemonstrációt szerveztek. A több tízezer tüntető a gyűlölködő politikusokat szidta, etnikai hovatartozástól függetlenül. Amikor Karadzsicsék székháza elé vonultak, szerb orvlövészek belelőttek a tömegbe, majd összecsapások robbantak ki a rendőrök és Karadzsics emberei között. Hatan meghaltak. Nem sokkal később a szerb vezetés elhagyta a várost. A szarajevói kormány szükségállapotot vezetett be, a Nyugat elismerte Bosznia függetlenségét. Kitört a polgárháború és megkezdődött Szarajevó ostroma.
A szerbek hatalmas fölényben voltak. Az ő oldalukon állt a jugoszláv hadsereg, amely sikertelenül próbálta meg elfoglalni Szarajevót. Ezt követően formálisan ugyan kivonult az országból, de tüzérségét, tankjait, repülőit hátrahagyta Karadzsicséknak. 18 ezer jugoszláv katona egyenruhát cserélt és átlépett a boszniai szerb hadseregbe. A főparancsnok a horvát függetlenségi háborúban még jugoszláv főtisztként szolgáló Ratko Mladics tábornok lett, aki 80-90 ezer katonának parancsolt. A horvátok hadereje 25-30 ezer főből állt. A bosnyák kormánynak viszont nem voltak saját csapatai. Izetbegovics arra számított, hogy háború esetén a Nyugat békefenntartókat küld az immár független állam védelmére. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a lakosság harmadát kitevő szerbek néhány hónap alatt megszállták Bosznia-Hercegovina kétharmadát. 1992 nyarán a szerb kézre került területeken megalakult a boszniai Szerb Köztársaság, amelynek elnöke Radovan Karadzsics lett.
A bosnyák fővárost, Szarajevót blokád alá vonták és a környező hegytetőkről lőtték a szerb erők. A lakosságot orvlövészek pusztították. Az ostrom több mint három évig tartott. A Bosznia és Szerbia közötti határ mentén széles sávban olyan, főként muszlimok lakta városok voltak, mint Goražde, Srebrenica, Zvornik. Mivel ez a helyzet akadályozta a nagyszerb koncepció megvalósítását, a szerbek szisztematikus etnikai tisztogatásba kezdtek. Mladics erői mellett az igazi rémuralmat itt is azok a Szerbiából érkező paramilitáris szervezetek vezették be, melyeket a Milosevics titkosrendőrsége látott el fegyverekkel. 1992 májusában Arkan önkénteseinek segítségével a szerbek elfoglalták a bosnyák többségű Zvornikot. A katonai rendőrség egyenként kezdte igazoltatni és beazonosítani a muszlim lakosokat. A városból hamarosan kétezer civil tűnt el. Egy részüket már a helyszínen kivégezték, a többieket koncentrációs táborokba zárták, ahol szintén sokan életüket vesztették. A harcok előtt Zvornikban és környékén 50 ezer muszlim élt. Számuk drámai gyorsasággal csökkent. Munkájukat elvették, tulajdonukat összeírták majd elkobozták, végül pedig elűzték őket. Hasonló eseményekre került sor a szerbek által megszállt egyéb területeken is. Banja Lukában és környékén a háború előtt félmillió nem szerb élt. 15 ezer fő kivételével elűzték őket. A kisebb bosnyák, vagy vegyes etnikumú falvak még rosszabbul jártak. A szerb erők a bevonuláskor csoportos kivégzéseket rendeztek, a bosnyákok és horvátok házait lerombolták, a lakosságot pedig egyszerűen elkergették. 1992 végére a menekültek száma elérte a kétmilliót, túlnyomó többségük bosnyák volt.
1992 végére Bosznia-Hercegovina 70 százalékát Mladics csapatai uralták. A bosnyák kormány csak az ország hetedét tartotta ellenőrzése alatt. Hatalma lényegében az ostromlott főváros környékére, valamint néhány, a szerbek által körülvett nagyvárosra (Goražde, Srebrenica, Tuzla, Žepa és Bihać) zsugorodott. Mivel ezeket a városokat bosnyák menekültek tízezrei lepték el, 1993 májusában az ENSZ védett zónává nyilvánította őket.
Keresés
Polgárháború Jugoszláviában
-
II. Megszállás és az jugoszláv első polgárháború 1941-1945
- 1. Jugoszlávia megszállása 1941
- 2. A horvát usztasa állam faji politikája
- 3. Az usztasa koncentrációs táborok
- 4. A náci népirtás
- 5. A magyar megszállás
- 6. Az olasz és bolgár megszállás
- 7. A szerb csetnikek
- 8. Tito partizánhadserege
- 9. Albánok, bosnyákok: a muzulmán kisebbségek
- 10. Az első jugoszláv polgárháború
-
V. A második jugoszláv polgárháború 1991-1999
- 1. Az első lövések: Horvátország és a szerb Krajina 1990-1991
- 2. Szlovénia tíznapos háborúja
- 3. A horvát függetlenségi háború első szakasza (1991-1992)
- 4. Etnikai tisztogatás Horvátországban
- 5. Villám és Vihar: a horvát függetlenségi háború második szakasza 1995
- 6. Bosznia: multikulturális társadalomtól a polgárháborúig
- 7. A polgárháború kirobbanása 1992
- 8. A bosnyák-horvát háború Hercegovinában 1992-1994
- 9. Szarajevó ostroma
- 10. Háborús bűnök Boszniában
- 11. Nemi erőszak
- 12. Etnikai tisztogatások Bosznia-Hercegovinában
- 13. Népirtás Srebrenicában 1995
- 14. Nemzetközi béketervek és a nyugat beavatkozása
- 15. A daytoni béke 1995
- 16. A koszovói válság 1990-1998
- 17. A koszovói háború és a NATO légicsapások 1999
Tananyag ajánló
Holokauszttagadás
"Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt." Állítólag ezt mondta Eisenhower tábornok, miután a saját szemével látta, hogy mit műveltek a nácik a táborokban. A nyugati szövetséges haderők főparancsnoka, a későbbi amerikai elnök jóslata hamarabb beigazolódott, mint gondolta volna. A holokauszttagadók főbb állításai az elmúlt 20 évben már alig változtak. A következőkben a megvizsgáljuk leggyakoribb téziseiket és a történettudomány által használt források - eredeti n [...]
Támogatók
A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósul meg.