3. A horvát függetlenségi háború első szakasza (1991-1992)
Horvátország Szlovéniával egy napon, 1991. június 25-én kiáltotta ki függetlenségét. A bejelentést nem követte hadüzenet. A következő napokban a Belgrádból irányított Jugoszláv Néphadsereg erejét a tíznapos szlovén háború kötötte le.
A 600 ezer horvátországi szerb a megelőző hónapokban lényegében teljes függetlenségre tett szert. Úgynevezett Szerb Autonóm Kerületeket hoztak létre, melyekből kiűzték a horvát hatóságokat. Önálló haderőt szerveztek és jövőjüket a nagyszerb állam részeként képzelték el. Milosevics szerb elnök, aki Jugoszlávia védelmezőjének mutatta magát, a szerb lakosságú horvát és boszniai területek megszerzéséért kész volt a jugoszláv hadsereg bevetésére is. Belgrád arra törekedett, hogy a határmenti szerb települések elfoglalásával olyan összefüggő területet hozzon létre, amit aztán Boszniával együtt Szerbiához csatolnak. Az új taktika szerint a helyi nacionalisták kiprovokálták a horvát támadást, majd a rend helyreállítása és a szerb kisebbség védelme ürügyén bevonult a jugoszláv hadsereg.
A provokációk 1991 júliusában egyre sűrűbbé váltak. Vasúti síneket aknáztak alá, lezárták az utakat. Augusztusban már országszerte folytak a harcok. A szerbeket nyíltan támogatták a JNH egységei. Jelentős erőt képviseltek a Szerbiából érkezett nacionalista szabadcsapatok, Vojiszlav Seselj vajda csetnikjei, valamint az Arkan vezette Szerb Önkéntes Gárda, ismertebb nevén a „Tigrisek” is. Ezeket a paramilitáris alakulatokat Milosevics utasítására fegyverezték fel, parancsaikat Belgrádból kapták. A legnagyobb küzdelem Szerbia és Horvátország határán, a Mohácstól csupán 90 kilométerre lévő Vukovar körzetében bontakozott ki a horvátok és a helyi szerbek között. Hamarosan megérkezett a jugoszláv hadsereg, körbevette Vukovart és megkezdte az ostromot.
Vukovar
A horvátok stratégiailag fontosnak tartották a város védelmét, mert annak eleste megnyitotta volna az utat az ország szíve felé. A szerbek túlerőben voltak, az ágyúk és tankok naponta átlagosan 8-9 ezer gránátot lőttek ki a városra. A védők mégis három hónapig tartották magukat. Vukovar 1991. november 18-án esett el. A lakosság elmenekült, a bevonuló jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok kirabolták a várost. A kórházból elhurcolták a sérülteket. Több mint 200 sebesült horvát katonát és civilt egy közeli farmon végeztek ki. (A mészárlásért 2010-ben Borisz Tadics szerb elnök a helyszínen kért bocsánatot.) Az ostrom alatt a szerb szabadcsapatok számtalan környező faluban követtek el atrocitásokat. A horvát lakosokat szisztematikusan elűzték.
Vukovar
Eközben a szerbek a dalmát tengerpartot is el akarták szakítani Horvátországtól. Knin környékén a jugoszláv csapatokat a később Srebrenicában hírhedtté vált Ratko Mladics ezredes irányította. Az offenzíva ugyan nem sikerült, de a szeparatisták, valamint a jugoszláv hadsereg és a flotta ágyúkkal lőtte, repülőkkel bombázta Dubrovikot, Splitet és Zadart. Szeptemberben a horvátok országszerte elfoglalták a JNH fegyverraktárait. Több száz páncélost és ágyút, valamint rengeteg géppisztolyt és lőszert zsákmányoltak. Hadseregük jelentősen megerősödött, az addigi védekezés után hamarosan kisebb támadásokat indított. A harcok során számtalan háborús bűncselekmény történt, az etnikai tisztogatás mindkét fél részéről általános gyakorlattá vált.
A háború hat hónapja alatt a szerb szakadárok és a jugoszláv csapatok Horvátország 30 százalékát vonták ellenőrzésük alá. Miután célját elérte, Milosevics az elfoglalt területek megtartására koncentrált. Nemzetközi tárgyalások eredményeként a felek 14 tűzszünetet kötöttek, majd rúgtak fel. Végül, 1991 decemberében a harcok leálltak és ENSZ békefenntartó csapatok érkeztek. A független Horvátországot elsőként Németország, majd a többi állam is elismerte. A három Szerb Autonóm Kerület (krajinai, kelet- és nyugat-szlavóniai) 1992 februárjában egyesült. Ezzel horvát területen megszületett a Krajinai Szerb Köztársaság. A horvát függetlenségi háború első szakaszában mintegy 20 ezren haltak meg. Az áldozatok majdnem fele civil volt. 200 ezer horvát, valamint több tízezer szerb és bosnyák menekült elvesztette otthonát. Ez azonban még csak fegyverszünet volt és nem béke.
Keresés
Polgárháború Jugoszláviában
-
II. Megszállás és az jugoszláv első polgárháború 1941-1945
- 1. Jugoszlávia megszállása 1941
- 2. A horvát usztasa állam faji politikája
- 3. Az usztasa koncentrációs táborok
- 4. A náci népirtás
- 5. A magyar megszállás
- 6. Az olasz és bolgár megszállás
- 7. A szerb csetnikek
- 8. Tito partizánhadserege
- 9. Albánok, bosnyákok: a muzulmán kisebbségek
- 10. Az első jugoszláv polgárháború
-
V. A második jugoszláv polgárháború 1991-1999
- 1. Az első lövések: Horvátország és a szerb Krajina 1990-1991
- 2. Szlovénia tíznapos háborúja
- 3. A horvát függetlenségi háború első szakasza (1991-1992)
- 4. Etnikai tisztogatás Horvátországban
- 5. Villám és Vihar: a horvát függetlenségi háború második szakasza 1995
- 6. Bosznia: multikulturális társadalomtól a polgárháborúig
- 7. A polgárháború kirobbanása 1992
- 8. A bosnyák-horvát háború Hercegovinában 1992-1994
- 9. Szarajevó ostroma
- 10. Háborús bűnök Boszniában
- 11. Nemi erőszak
- 12. Etnikai tisztogatások Bosznia-Hercegovinában
- 13. Népirtás Srebrenicában 1995
- 14. Nemzetközi béketervek és a nyugat beavatkozása
- 15. A daytoni béke 1995
- 16. A koszovói válság 1990-1998
- 17. A koszovói háború és a NATO légicsapások 1999
Tananyag ajánló
Politikai antropológiai előadások
Negyedik éve tanítom egy félévben kulturális antropológusoknak a Politikai antropológia c. tárgyat. Az előadásokat alaposan kidogoztam, s hallgatóim a maguk által készített jegyzetek alapján készülnek a vizsgára. A megadott szakirodalmat feldolgozzák, de közös tapasztalat, hogy nincs olyan szöveg, mely egységes keretben, a politika jelenségvilágára koncentrálva, az antropológiai szempontokat figyelembe véve képes lenne arra, hogy közel hozza a politika világát a hallgatókhoz, megértetve velük, hogy de te fabula narratur.
Támogatók
A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósul meg.